Új Kelet, 1997. augusztus (4. évfolyam, 178-202. szám)
1997-08-09 / 185. szám
Interjú 1997. augusztus 9., szombat „Szeretném megállítani az Időt tér kialakítása folyik, augusztus végén átadjuk az épületét. A: többi részlcget november ífbanimat. Másrészt reprezentatív hatása is vari, föá'á feleségemmel az -eklalamon-jelenek meg valahol. Kozma Ibolya (Új Kelet)- Manapság ritkaságnak számít a háromgyerekes család is, milyen meggondolásból vállalták?- Már a kapcsolatunk elején megbeszéltük, hogy három gyermekünk lesz—mondja Piroska. - Régebben nagy családról álmodoztam, hathét gyerekkel. Sajnos az első két szülésem nagyon nehéz volt, így féltünk a további ter- vezgetéstől.- Jól példázza, mennyire nem „programoztuk” Janikát, hogy az utolsó hitelünk hátralékát egy összegben kifizettük. Ha várunk néhány hónapot, a három gyerek után elengedték volna a további részeletet — folytatja Pista nevetve.- Nem is gondoltam, hogy terhes vagyok - mondja Piroska -, az epémet okoltam a reggeli rosszullétekért. Két gyermek után sem sejtettem, mit jelentenek ezek a tünetek! Amikor kiderült, hogy állapotos vagyok, mindannyian nagyon örültünk.- A kisfiam már a PRIMOM- os időszakban született - jelenti be a házigazda. 11 - Előtte hol dolgozott?-Az alapvégzettségem szerint autógépészmérnök vagyok. Tíz éven át a Volánnál dolgoztam ü/.emigazgató- ként. A rendszerváltás után, amikor a gazdasági rendszer fellazulni látszott, készítettem egy koncepciót. Eszerint a Volán üzemeit különböző vállalkozásokra lehetne felbontani a hatékonyabb működés érdekében. Az elképzelésemből a korábbi munkahelyemen semmi sem valósult meg. Ismerősök közvetítése által egy napon megkeresett Kovács István, aki azóta már a PRIMOM igazgatója, s mondta, érdekelné a koncepció, hiszen ez hasonlít az inkubátorházhoz. Bevallom, akkor még azt sem tudtam, mi az inkubátorház. Már a Vállalkozói Központban dolgoztam, mikor István azt mondta, valószínűleg megkapjuk a volt szovjet laktanya épületét. Eljöttem korábbi munkahelyemről, noha hittem is a PRfMöM’ -fftaktttásában rmeg nem is. Egy-két hónapig állás nélkül voltam, de nagyon sokat dolgoztam.- Akkoriban tele volt az udvar ismerőseink autójával - emlékezik vissza Piroska. - Meg akarta mutatni, hogy kétkezi munkával is el tudja látni a családját.- Barkácsoltam, autókat szereltem, kitöltöttem az időmet. A saját gépkocsimat még ma is nagyészt én javítom, a lakásban is bármit megcsinálok. Nálunk most is nagyon ritkán fordul meg mester. De visszatérve a munkához, akkoriban úgy tűnt, hogy az elképzeléseim nem valósulhatnak meg, így másban kerestem boldogulást. Rövid idő múlva tényleg létrejött a PRIMOM és részeként az inkubátorház, amelynek alapítója vagyok. Elsőként kilenc vállalkozó kapott helyett benne, ma már egyre több „lakó” dolgozik nálunk. Az új részleg átadásával további irodákat adhatunk ki. A flamand kormánytól kapott hatvanmillió, valamint a decentralizált alapból elnyert további negyvenmillió forint segít bennünket az előrejutásban. A flamandok támogatásukkal három magyar vállalkozói központot kerestek meg, végül a nyíregyházi projektet választották. Az étteremben még a belső avatjuk. Hamarosan ötven-hat- van vállalkozás lakhat egyidejűleg az inkbátorházban. A három-négy évig tartó „inkubálás” ideje alatt tanácsokkal látjuk el őket. Emellett kedvezményesen bérlik a helyiséget, faxot, telefont biztosítunk számukra. Segítünk gondjaik megoldásában, és a fejlesztésekhez adunk ötleteket. Ha a kezdő vállalkozások megerősödnek, kirepülnek az inkubátorházból. A város más területen bérelnek irodát, vagy saját ingatlant vásárolnak, esetleg építenek. A munkahelyem mellett nekem is volt saját vállalkozásom, de ez túlságosan leterhelt. Ereztem, hogy sok feladat nehezedik rám. ez feszültté telt. Úgy beszéltük meg, jobb, ha kevesebbet veszek a vállamra. Lehetne újabb autónk és nagyobb lakásunk, de többet lennék távol a családomtól, s azt egyikünk sem szeretné. Sajnos mindennek ára van. Egy-cgy külföldi utam- nak sem tudok maradéktalanul örülni, hiszen jó, hogy mehetek, világot láthatok, de addig sem látom a szeretteimet. Piroskát is azért viszem magammal fogadásokra, hogy addig is együtt legyünk, és lássa, kikkel dolgozom. Ha később jövök haza, tudja, kivel vagyok, hiszen ismeri üzleti partnereimet, munkatársaI- Bizonyéira nagyon leköti a munkája. Mekkora szerepet vállal a gyereknevelésben? - A nevelésben mindenképpen résztveszek, a házimunkában talán csökkent a szerepem. Korábban a mosogatást is szívesen vállaltam, amíg meg nem vettük a mosogatógépet. Porszívózni ma már a kis Piroska vagy Pistike szokott.- Próbáljuk tehermentesíteni egymást, de ha dolgozunk, akkor mindannyian dolgozunk. Tíz éve a lakásunk felépítésében is sok munkát vállaltunk.- Mindent előre megterveztünk, együtt beszéltük meg, hogyan legyen - mondja a háziasszony. - Sok mutatós lakásba bekopogtunk, hogy engedjék megtekinteni és ötleteket ellesni.- Úgy képzeltem, a lépcsőfordulóban majd leülnek a gyerekek, s lelógatják a lábukat - mondja Pista. - Valóban így van, különösen Janika leskelődik onnan. A lépcsőt én szereltem össze, a fölötte lévő részt magam lambériáztam - mutatja. Piroska és a fiúk szobája összenyitható, de el is különíthető egymástól. A lakásban itt is, ott is kondigépek. A család minden tagja használja. A hálószoba bútorát Pista büszkén mutatja, ez is a saját munkája. A „filléres emlékeket” őrző polc és a kihúzható számítógépasztalka is. Janika egy pillanat alatt a gép elé ül. Kiválasztja a megfelelő kazettát, s játszik. Hozzá CD-le- mezt hallgat.-Nem tudom, honnan ismeri fel a kazettákat - mondja mosolyogva édesanyja —, de mindig azt választja ki, amelyikre szüksége van. A kicsit nehezen lehet elhívni a géptől, szinte büntetés neki, ha nem játszhat. Fél óránál többet mégsem engedek, jobban szeretem, ha az udvaron tölti az időt. A pince megtekintését sem lehet kihagyni. A pincegarázsba nem fér az autó, mert a bejárata előtt sűrű vadszőlő burjánzik. Csodaszép látvány, így a háziaknak nincs is szívük megtörni. A garázs valóságos műhely, minden szerszámnak helye van. Mellette barkácsműhely, külön vas-, illetve a famunkához. Mindenféle szerszámok, amire csak szükség lehet. Pista és Pistike együtt barkácsolnak. A kamrában rengeteg befőtt, Piroska műve. A méz is a család szerzeménye, még a korábbi méhészkedésből maradt meg, A .hátsó bejáratnál, hat, kiskacsa van a lezárj ládában. Mazsoláidb a cicától féltik a kisgazdák. Néhány hétig maradnak a kis jószágok, majd a nagy-; mamához viszik őket, ő neveli tovább őket. Később nem kerülhetik el sorsukat. A gyerekek- egy idő óta nem esznek kacsahúst, sajnálják kis állataikat. A konyhából finom illat árad. Piroska buktát sütött. Természetesen házi főzésű lekvárral.- Szinte naponta lehetne süteményt sütni a családnak - mond- ja mosolyogva Piroska de hiába készítem, nem sokáig tart. Janika hol az egyik, hol a másik testvérét ölelgeti. Percek alatt a parkettára teríti a játékkártyát. Majd felszalad a szobájába, onnan kiabál: anya, gyere! Egy pillanat, és Piroska máris ugrik. Nincs megállás.- Rengeteg gyerek van nálunk hétvégeken - mondja Pista. - Akárhová megyünk, Piroskát körülveszik a kicsik, együtt homokozik, játszik velük. Vonzza őket. A gyerekek barátai is szívesen időznek nálunk.- Még Janika születése előtt mondták a kolléganőim, hogy kellene még nekem egy kisgyerek - mondja Piroska, miközben lefelé jön a gyerekszobából. - Feltűnt nekik, hogy sokat pályol- gatom az osztályomba járókat. Első-másodikos gyerekeket tanítok. Nagyon szeretem a munkámat. Soha nem gátolt a három gyerek a tanításban, ha kell, túlórázom, és ellátom a házimunkát. Ha elfáradok, ha kimerülök, leülök a varrógépem elé. Bármit megvarrok, a gyerekeknek és magunknak is. Kötőgépem is van, de kötésre nem volt időm a közelmúltban. Pista boldogan dől hátra a fotelban.- Szeretném megállítani az időt - mondja. - Néhány év múlva kirepülnek a gyerekeink. Most még itt vannak velünk, s ez nagyon jó. A munkámmal elégedett vagyok. A fejlesztés, a folyamatos változás újabb kihívásokat hoz, s ez éltet. Anyagiakban is elértünk egy bizonyos szintet, lehetne még jobb is, de nem vágyunk sokkal többre, hiszen mindennek ára van. Örülünk egymásnak, szeretünk együtt lenni. Két év múlva mindhárom gyermekem iskolatípust vált, Janika iskolába megy, Pistike középiskolába, Piroska felsőoktatási intézménybe. Erre tudatosan kell készülnünk. Epjjizennégy évesen már távol éltem a.szüleimtől,, a lányom még velünk van, s engem ez biztonsággal tölt el, de úgy kell nevelnünk, hogy néhány év múlva megálljon a saját lábán. Jól érzem magam a bőrömben, jól érzem magammal a családommal, jó lenne kicsit megállítani az órát. Büszkén mutatják az okleveleket. Piroska vers- és prózamondó versenyeket nyert, a hatosztályos gimnáziumban viszont a fizika érdekli leginkább. Műszaki egyetemre készül. Pistike a kosárlabdacsapatban remekelt, állatorvos vagy autógépészmémök szeretne lenni. Mi is hárman vagyunk testvérek - mondja Pista -, csaknem egyszerre repültünk ki otthonról, s ez megrázta a szüléimét. Mi, remélem, másképp leszünk. Jó látni, hogy a híresztelésekkel ellentétben vannak boldog családok. Nem tudni, mi a titkuk. Az őszinteség, az önzetlenség vagy a mosoly, ami folyton az arcukon bujkál. (Zsukk Pista és felesége, Piroska, a cikk megjelenése napján ünnepli tizenhetedik házassági évfordulóját. Továbbra is sok boldogságok kívánunk! - a szerk.) Nem ért meglepetés, hasonlót vártam. Barátságos lakást parányi kerttel. Praktikus, de mutatós, virágokkal teli otthont, benne békét, boldogságot. Ismerve Zsukk Istvánt, a nyíregyházi PRIMOM Vállalkozói Inkubátorház igazgatóját és feleségét, Piroskát, elképzelni sem lehetne mást. Sokak szerint nincsenek boldog családok, nem léteznek jó házasságok. A szakmai karriert akadályozza a gyerekszületés, az egyéni érvényesülést korlátozza a gátakat kivető társ. Ezeket az elveket megsemmisíti Zsukk Pistáék családja. Mi lehet a titkuk? Szerencsés egymásratalálás? Szerete- tük vagy mosolyuk, ami folyton ott bujkál az arcukon? Talán az, hogy soha nem akartak másak lenni, mint amilyenek? Vagy mert élnek-halnak egymásért, a gyerekekért, s mindent megtesznek a másik boldogulásáért? Őszinteség, önzetlenség, kölcsönös bizalom jellemzi őket. így alkotnak egy egészet, Pista, Piroska és a három gyerek, a tizenhat éves Piroska, a tizenhároméves Pistike és a legkisebb, Janika, aki ötéves. Egy boldog család, Zsukkék. Zsukk István és felesége, Piroska A gyermekek birodalma
