Új Kelet, 1997. július (4. évfolyam, 151-177. szám)
1997-07-28 / 174. szám
Kultúra 1997. július 28., hétfő A vallások „Mekkája” A lelkiismeret szabadsága talán fontosabb a test szabadságánál is. A lelkűkben elnyomorított nemzetek, a gondolat szabad megfogalmazásának jogától megfosztott emberek csak vegetálnak, és nem képesek az alkotásra. A munka elveszti számukra szépségét, és üres robot marad - a suta és céltalan létfenntartás eszköze. A lélek „gondolata” a hit. Az az ideológiai „rend”, amely hitétől kívánja megfosztani az állampolgárokat, önmaga sírját ássa meg. Ez még akkor is igaz, ha egy „kötelező” hitvallás kívánja elhallgattatni a másikat, avagy sarkított esetben a kötelező idealista, deocentrikus világnézet üldözi az ateizmust... Palotai István (Új Kelet) A napokban megdöbbentő hír látott napvilágot Oroszországban. Az orosz parlament azzal a „gondolattal játszik”, hogy betilt minden olyan egyházat, amelyet nem 1947 előtt jegyeztek be a birodalomban. Ennek értelmében ha a Duma megszavaza ezt a középkori sugallató törvénytervezetei, Oroszországban illegalitásba kényszerül jóformán az összes világvallás! Betiltják a római katolikus, a református, az evangélikus, a baptista, a görög katolikus, az unitárius, a buddhista, a Hare Krisna, az egyéb hinduista és még csak a jó Isten tudja, hogy hány egyházat. Ami pedig maradhat, az az ortodox, a zsidó és a mohamedán egyház. Ennyi. A törvénytervezetnek két valós indítéka lehet. Egyrészt az ortodox pópák és a moszkvai pátriárka közismerten agresszív vallási türelmetlensége, amely minden bizonnyal az anyagi előnyöket sem veszíti szem elöl, másrészt pedig az orosz államháztartás katasztrofális gazdasági állapota. Ha ugyanis nem betiltásról lenne szó, hanem az anyagi támogatások megvonásáról, akkor az ebből a körből kimaradtak tiltakozásától lenne hangos a világ... A törvényen kívül helyezés így aztán eléri az összes kitűzött célt: elhallgattatja a követelőzőket, és kevesebből tömi degeszre az aranykupolás templomok urainak zsebét. Nem állítom, hogy hazánk már a demokrácia mintapéldája lenne, mégis azt hiszem, önmagáért beszél, ha idézek a vonatkozó magyar törvényekből: „Törvény a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról: (1990. IV.) 1. paragrafus: A lelkiismereti és vallásszabadság mindenkit megillető alapvető emberi szabadságjog, amelynek gyakorlását a Magyar Köztársaság biztosítja. 2. paragrafus (1. bek.): A lelkiismereti és vallásszabadság joga magában foglalja a vallást, tvagy más lelkiismereti meggyőződés szabad megválasztását, vagy elfogadását, és azt a szabadságot, hogy vallását és meggyőződését mindenki vallásos cselekmények, szertartások végzése útján, vagy egyéb módon - akár egyénileg, akár másokkal együttesen - nyilvánosan, vagy magánkörben kinyilváníthassa, vagy kinyilvánítását mellőzze, gyakorolhassa, vagy taníthassa. (Alkotmány 60. paragrafus (2.) bek.) A magyar törvények kimondják továbbá, hogy hite és annak gyakorlása miatt senkit semmilyen előny nem illet, és semmilyen hátrány nem érhet, valamint hogy tilos az emberek vallásos nézeteinek hivatalos regisztrálása is. Ha száz természetes személy vallást alapít, azt a magyar bíróság nyilvántartásba veszi, és ettől kezdve ugyanolyan jogai és kötelezettségei vannak, mint a többi egyháznak.... Biztosítja továbbá az egyházak teljes szabadságát, és tiltja az állam bármilyen beavatkozását az egyházak ügyeibe. Egyházakat csak abban az esetben lehetséges törölni a nyilvántartásból, amennyiben azt maga az egyház kéri, illetőleg ha egyesül valamelyik másik egyházzal. Nos, azt hiszem, ennyi talán elég is, hogy a két ország demokratizmusa közötti különbségekre fény derüljön. Azt is érdemes örömmel megjegyeznünk, hogy Magyarország - éppen a szinte tökéletes vallási törvényei folytán - amolyan , Jds Mekkája” lett a világ vallásainak, gyűjtőhelye a kisebb és nagyobb vallások képviselőinek, aminek fényes bizonyítéka, hogy jelenleg ötvenkilenc (!) egyházat tartanak nyilván a bíróságok. Szent Anna-napi búcsút tartottak vasárnap Nyírtelken. A római katolikus gyülekezet szokásos szertartása délelőtt tíz órakor körmenettel indult. Később a templomkertben felállított sátor előtt folytatódott a szertartás, ami közös misével ért véget Fotó: Csonka Róbert Az elefánt szellemével Zárult a harangodi Téka-tábor Fotók: Csonka Róbert Fekete Tibor (Új Kelet) Egy héten át a szövés-fonás, a gyöngyfűzés, fafaragás, bőrdíszművesség, nemezelés, agyagozás, kosárfonás, no meg a néptánc volt a főszereplő Nagykálló-Harangodon, a Téka-táborban. A nyolc napig tartó rendezvényre összesen közel négyszázan jöttek el, és megismerkedhettek a népi mesterségek alapjaival. Már hagyományosan nemzetközi ez a tábor, és az idén is tíz országból érkeztek vendégek. Érdekes volt látni például, amikor egy egyesült államokbeli amatőr fafaragó még csak a kezdeti fogásokkal ismerkedett, mégis olyan lelkesen munkálkodott, mint aki már régi mestere a szakmának. Koncz Vili bácsi régi vendég ezen a tájon, és most is szívesen tanítgatta a fiatalokat. Vili bácsi sokáig élt Afrikában, és rengeteg motívumot tanult a bennszülött négerektől. Most készített egy faszobrot, amelynek Az elefánt álma címet adta. A parkoló bejáratával szemben felállított fafaragás ezentúl a táj ékessége lesz, mindenki gyönyörködhet benne, és elgondolkodhat mondanivalóján. Természetesen nemcsak munkálkodással töltötték a napokat a vendégek, hanem esténként hajnalig tartó táncházban is szórakoztak. A gyerekek a csűrben mesterektől tanulhatták a néptánc alaplépéseit, a nagyobbak pedig már élvezettel táncolták a közös koreográfiákat. A debreceni Tabak színház vásári komédiákkal szórakoztatta a nagyérdeműt, pénteken este pedig a vállalkozó szellemű gyerekek megmutathatták, mit tanultak az egy hét alatt. Szombaton már a profiké volt a főszerep, és a nap, illetve a tábor zárásaként egy francia néptánccsoport tartott bemutatót. Vasárnap már csak a sátorbontás és a táborzárás maradt. A többség azzal búcsúzott: Jövőre veletek ugyanitt. Egy kapcsolat az értékteremtésért A mai pénzszűke világban - amikor kultúrára még kevesebb jut - bizony jólesik arról tudósítani, hogy egy-egy cég komoly összegeket fordít arra, hogy a közönség különleges csemegékkel találkozhasson. (Az már csak zárójelben kívánkozik ide, hogy az is örvendetes, ha egy vállalkozás mindezt megengedheti magának, hiszen abból arra lehet következtetni, hogy jól prosperál.) A Westel 900 az idén is kitett magáért, hiszen a szokásos Budapesti Búcsú (melyet köztudottan az utolsó szovjet katona távozásának napján tartanak) rendezvényeit a Nokiával közösen szponzorálták. Kézy Béla (Új Kelet) ______ A K apcsolat Napja-ként is emlegetett program június 29- ei szuperkoncertjén százhúszezer ember tapsolt többek közt Charlie-nak, Cserháti Zsuzsának, Demjén Ferencnek, a Flip Hop Boyznak, a Kozmixnak, Zoránnak, na és a No Mercy- nek. A rendezvénysorozat egyik igazi nagy élménye volt az a koncert, amelyet aLiszt Ferenc Kamarazenekar adott a Vajda- hunyad várban. A Westel 900 most újra jó érzékkel talált rá arra a produkcióra, amely támogatást érdemel. Az Agria Játékok keretében pénteken este az egri líceum udvarán külölegesen fantasztikus előadásnak lehettek tanúi mindazok, akik a borongós, cseper- gős időben is vették a bátorságot, hogy megnézzék azt a mozgásszínházi előadást, amelyet Énekes István és Szögi Csaba koreografált Carl O/jff Carmina Burana című művére. Művészi értékein túl még inkább rendkívülivé avatta a produkciót az a tény, hogy olyan „magyar válogatott” lépett színpadra, amely igazán szívet-lelket melengető manapság. Mert a Közép-Euró- pa Táncszínház művészein és a Lajtha László Néptáncegyüttes tácosain kívül színpadra léptek a Beregszászi Illyés Gyula Nemzeti Színház színművészei, az ungvári színiiskola és a kijevi főiskola magyar hallgatói, de jött magyar szereplő az újvidéki és a pozsonyi főiskoláról is. Hiányoztak ugyan a romániai magyarok, de így is bizonyítható, hogy mindenféle melldöngetős magyarkodás nélkül is mekkora kulturális értékeket tud felmutatni ez a kis nemzet, főleg akkor, ha a szponzor és a művészek ilyen szerencsésen találnak egymásra. Nem szakmám a műelemzés, de jól megfigyeltem a közönséget. Életkortól és iskolázottságtól függetlenül mindenki feszült figyelemmel, percnyi unalom nélkül ülte végig az előadást, s nem véletlenül zúgott hosszú percekig a taps a legalább 7-800 fős zsúfolt nézőtéren. Ez a taps éppúgy szólt az igazán nem mindennapi feladatokat vállaló táncosoknak, mint Vidnyánszky Attila kitűnő rendezésének és Bállá Ildikó díszleteinek és jelmezeinek. Az előadást követő fogadáson dr. Bodnár Zsigmond, a Westel 900 GSM Mobil Távközlési Rt. vezérigazgató-helyettese elmondta: az egriekkel történt első kapcsolatfelvétel és közös a munka idején százezer előfizetőjük volt, ami mára há- romszázharmincezerre emelkedett. A kapcsolat cége a művészet területén is sikeres kapcsolatot létesített. E sorok írója titkon már régen abban reménykedik, hogy a várva várt gazdasági stabilizálódás bekövetkeztével a westeli példa ragadós lesz, s egyre több cég ismeri fel: fontos a kultúrát támogatni. Ha pedig ez a támogatás keletebbre is tolódik, és a kisvárdai, a nyírbátori, a nyíregyházi és a többi megyebeli nyári (és persze téli, tavaszi, őszi) kulturális eseményeket is eléri, akkor valóban elmondhatjuk: igazán gazdagszik ez az ország. Nyelvőrködés Idegenből vett szavak és használatuk Erdélyi Tamás (Új Kelet) Sorozatunkban a nyelvvédők felhívása alapján és a Nyelvművelő kéziszótár segítségével közhasználatú idegen szavakból szcmléz- getünk. E részben nem csak szavakkal, de egyes sajátos betűkapcsolatokkal is foglalkoznunk kell, amelyek különösen német eredetű idegen szavainkat jellemzik. Római számok — Az évszázadok és a hónapok sorszámát írhatjuk római (és arabs) számokkal is. Az előbbiekhez a hagyomány- őrzés ad indokolási, a hónapjelölésből lassan kiszorul, de sajnos a számítás- technikából átvett 01., 02., 03. stb. alak miatt hibásan! Az iskolai osztályok sorszámát az általános iskolában arabs számokkal, a középiskolákban általában római számokkal írják. Csak római szám használható az uralkodók, pápák, illetve az azonos vezetéknevű személyek (sportolók, hivatalos közegek) megkülönböztetésére. Fontos helyesírási szabály, hogy a római számok után, mivel sorszámnevet jelölnek, mindig ki kell tenni a pontot. Román, oláh - A múlt századig ez a népnév csak oláh alakban volt használatos. A XIX. századközepére fellángolt nacionalizmus tette pejoratív értelművé (mint a szlovák-tót, a szerb-rác stb. népneveket is). Ma már alig jut eszébe valakinek a szomszéd nép értékenységél ezzel sérteni. A régi irodalmi művekben azonban nem indokolt az oláhot „kijavítani”. Sámánizmus - Példa arra, hogy ez a szabályos írásmódja, de művelt köznyelvben is él a sámánizmus írás- és ejtésmód. Mivel a szó nem görög-latin eredetű, az á megszokott rövidülése (pl. barbár-barbarizmus) nem kötelező. Sansz - A francia eredetű szó a beszédben olykor sánsz alakban is előfordul, pl. jó sánszai vannak a győzelemre. írásban inkább használjuk magyar megfelelőit: esély, eshetőség, lehetőség, alkalom. Sch — E betűkapcsolat csak a német szavakban erős s! Olasz és más, főként görög-latin eredetű nemzetközi szavakban szk-nak (esetleg sk-nak) ejtendő, pl. scherzo (szkerco), schizofrénia (a helyesírásban is szkizofré- nia, de előfordul skizofréniaként is). Kivételek: séma, isiász és származékaik. (Angolban ennek megfelelője az sh betűkapcsolat.) Shakespeare - A nagy angol drámaíró nevét sék- szpímek, esetleg sekszpímek kell kiejteni. Emiatt elválasztani csak egy helyen lehet: Shakes-peare. Mivel a végén néma e betű van, tol- dalékait kötőjellel fűzzük hozzá: Shakesperae-t, Sha- kespeare-rel, shakespeare-i. Simlis - Német eredetű, csak az igénytelen beszélt nyelvbe való. Eredetileg sapkaellenzős (simléderes) jelentése az argóban csalárd, megtévesztő, sunyi, megbízhatatlan emberre vonatkozó jelző. (Sajnos filmsorozatcím népszerűsíti...) (Folytatjuk)
