Új Kelet, 1997. július (4. évfolyam, 151-177. szám)

1997-07-07 / 156. szám

Sport 1997. július 7., hétfő Osztályozok az NB I/B-be jutásért MTI A Dorog után a Tisza- újvárosi SC is bejutott a lab­darúgó NB I/B-be. Az újvá­rosiak az osztályozó máso­dik mérkőzésén is legyőzték a kiskőrösieket. Osztályozó a labdarúgó NB I/B-be jutá­sért, visszavágó: Tiszaújvárosi SC-Kiskőrös FC 2-1 (1-1) A Tiszaújvárosi SC kettős győ­zelemmel, 3-l-es gólkülönb­séggel biztosította helyét a magyar labdarúgó-bajnokság másodosztályában. Mándokon „kisajtolták” a feljutást Egy júniusi estén majd ezerötszázan buliztak Mándokon. Nem akárhol - a piactéren. Persze volt is miért „utcabálozni”. A helyi futballisták elhúzták a csíkot a fehérgyarmati városkörzetből: ősztől a me­gyei másodosztályban „döngetnek”. Na, ezért futott össze annyi ember ott, azon a hosszú éjszakán. Ugyebár most már érthető, miért hozsannázód a nép? K. T. (Új Kelet) _________ Me rt biz’ amekkora fö­lénnyel bajnok lett a mán- doki kompánia - az sem sem­mi. A csapat huszonegy pon­tot vert az utána nyomuló egyletre! Sajtos András edző igazán príma munkát vég­zett. Nem feledhető a tettre kész kilenc tagú elnökség szorgoskodása.- Az utolsó öt mérkőzésen már bajnokként léptünk pá­lyára - rekonstruálta a tava­szi szép napokat Boros Jó­zsef szakosztályvezető. -Na­gyon rendesek voltak az el­lenfelek, mert virágcsokorral köszöntötték a csapatot. Az „ifi” is kitett magáért, szintén bajnok lett. Legalábbis úgy áll a dolog... Különféle óvá­sok miatt ugyanis nem zárult le véglegesen a szezon. Min­denesetre bebizonyították: lehet rájuk számítani. A „nagyok” pedig díszme­netben masírozták át az éva­dot. Tél óta verhetetlen a Mándok. Tavasszal egyedül a Papnak adatott meg, hogy pontot kasszírozzon a Sajtos­fiúk ellenében. Zámbori Ta­más ontotta a gólokat: negy­venháromszor „lesipuská- zott”! Nem mintha csatártár­sa, Vedres Béla pihengetett volna, ő is húsz „dugó” fölé került. Balázsi Attila és On- der Sándor színezte a játékot, no meg vezérkolomposként hajszolták (ha kellett...) a lan­kadókat.- Az egész csapat érdeme a feljutás. A legnagyobb erősí­tés éppen az lenne, ha együtt tudnánk tartani a keretet. Kü­lönösen úgy, ha Onder is meg­változtatná visszavonulási szándékát. Az anyagiakban sem dúskálunk, nincs pén­zünk arra, hogy százezrekért igazoljunk. A jövőben is sa­ját értékeinkre támaszko­dunk, legfeljebb a környék­ről hozunk játékosokat - gon­dolkozott hangosan Boros József. A „megye kettőnek” sze­rény költségvetéssel (lenne hová tenni a remélt plusz fo­rintokat...), csendes vágyako­zással vág neki a mándoki sereg. Ha a főnökök lehuny­ják szemeiket, a középme­zőnyben „látják” a gárdát. Ám akkor sem szomorkodná- nak, ha „csak” bentmaradna egyletük. Miljanic ötven éve a futballban! MTI________ Az Európai Labdarúgó Szövetség (UEFA) havi ma­gazinja adta hírül: Miljan Miljanic immáron bő ötven éve szolgálja a jugoszláv labdarúgást. A „plávi” fut- ballsport egyik legnagysze­rűbb egyénisége 1947. már­cius negyedikén igazolt a Crvena Zvezda Beograd együtteséhez. Később a spanyol Real Madridnál, a Valenciánál edzősködött, nem beszélve arról, mennyire eredménye­sen irányított szövetségi ka­pitányként is Jugoszláviá­ban. Kivételes elhivatottsá­ga, szaktudása révén a Nem­zetközi Labdarúgó Szövet­ség (FIFA) instruktoraként dolgozott húsz esztendőn keresztül. Több mint nyolc­van országban fordult meg, tartott magvas előadást a fut- ballról. A nem olyan régen az Egyesült Államokban szív­műtéten keresztül esett Mil- janicot 1993-ban választot­ták meg először a Jugosz­láv Futball Szövetség elnö­kének, 1997-ben pedig is­mét ő kapott bizalmat. Ja­vaslatára választották meg a közismert labdarúgóbarát Dusán Maravicot alelnök- ké, a végrehajtó bizottság tagjai közé pedig Vujadin Boskovot és Ivan Curkovicot. Nem beszélve az olyan, még ma is aktív játékosokról, mint Drágán Stojkovic ás Dejan Savicevic. Miljan Miljanic oroszlánrészt vál­lalt abban, hogy a közismert ENSZ-szankciók négy éve során is volt, lehetett ju­goszláv labdarúgás, a nehéz körülmények ellenére is olyan tehetséges játékosok nőhettek ki a jugoszláv fut­ball „talajából” mint a Real Madrid csatára, Predrag Mijatovic vagy a Partizán Beogradban érlelődött ifjú kapus, Ivica Kralj. Miljanic elnöki vezérleté­vel a jugoszláv nemzeti le­génység arra készül, hogy ki­vívjon magának egy helyet a jövő évi franciaországi vb- döntőben. Jó úton halad a cél felé. Fecsku-búcsú Loki-veréssel Új Kelet-információ Szombaton délelőtt tovább is­merkedhettek csapatukkal a tiszavasvári szurkolók. A hazai­ak a debreceniek ellen játszottak edzőmérkőzést. Igaz, a legtöbben nemcsak ismerkedni jöttek, ha­nem azért is, hogy a vasvári szur­kolók volt kedvencét Fccsku Ist­vánt, a csapat korábbi kapitányát búcsúztassák. Mint ismert, a játé­kos elsősorban edzőként folytat­ja Ibrányban, de ha kell, még be­segít a megyei első osztályú csa­pat játékosainak a pályán is. Fecsku tizenöt percet játszott a pályán, adott egy gólpasszt, az­tán elköszönt Tiszavasváritól. A város hálás volt focistájának, és ezt az is bizonyítja, hogy polgár- mestere a Tiszavasváriért emlék- plakettet adományozta a csapat korábbi kapitányának. Az egye­sület hatalmas vázával lepte meg a focistát, míg társai egy nyolcas számú, Fecsku nevével díszített mezzel lepték meg. Hogy lesz-e folytatás a családban? Van rá re­mény, a kezdőrúgást a focista négyéves fia, Fecsku Attila vé­gezte el. Az edzőmérkőzésről hiány­zott Lenkey Gábor, a védőnek ugyanis szombaton volt az esküvője. A pálya széléről néz­te a meccset Veres Sándor, aki ismét tiszavasvári játékos lett, most, ahogy mondja: „Egy huzi miatt pihenek.” Hegedűs is sérülés miatt pihen. Várható, hogy mától Fige is visszatér korábbi csapatához. A huszon­egyes keret többi tagja szom­baton játéklehetőséget kapott, bár Kocsis sorsa egyelőre - míg katonaideje tart — bizonytalan. A meccs előtt a pálya szélén edzett Rékasi, Varga és Fazekas, ők is és a harmadik kapus, Simon is a bővebb kerethez tartoznak. Egyébként Fecsku búcsúja kitűnőre sikeredett. Az első tizen­öt perceben két gólt is lőtt a csa­pat, a második gól a búcsúzó játé­kos passza után született. Az első gól egy gyönyörű indításból szü­letett, a szélen Balogh robogott a labdára, két lépés után benyeste, és a labda, mindenkit meglepve — legjobban Téglási kapust —, a hosszú felső sarokba vágódott. A második gól előtt Fecsku Rosuhoz játszott, a csatár két csel után a kapus mellett a hálóba lőtt. Alig telt el tíz perc, és két gól­lal vezettek a hazaiak. Ezután a vendégek sorra vezették támadá­saikat, de vagy a legjobb helyze­tet is elpuskázták, vagy Szabó László mentett, mint Bagoly és Dombi lövéseinél is. Aztán a félidő hajrájában Bagoly Va- dicska sokadik pontos jobb ol­dali beadását közelről a hosszú sarokba fejelte. A második félidőben egyre nyomasztóbb lelt a vendég fö­lény, de továbbra sem tudtak gólt szerezni a debreceniek. Most a másik Szabó. Attila bizonyítha­tott a hazai kapuban, és élt is a lehetőséggel. Ä vendégek még tizenegyest is hibáztak. Kiss Miklós, a tiszavasváriak edzője a következőket mondta a meccs után: - Az eredménnyel elégedett voltam, a játékkal ke­vésbé, amellett, hogy látszik a fejlődés. Még most is egy kicsit tompa a csapat, a vendégek gyor­sabbak voltak. A legnagyobb hiba az volt, hogy a védekezé­sünk nem volt szervezett, volt időszak, amikor egy vendég csa­tárra többen is vigyáztak, míg mások szabadon szaladgáltak a széleken. Tetszett Szenes határo­zottsága, Szabó László teljesítmé­nye, de a másik Szabó is bizonyí­tott, Kovács ]6 pár ügyes átadás­sal jelentkezett, Balogh szép gólt lőtt. Egyébként nem a játé­kosok egyéni teljesítményével voltam elégedetlen, hanem a csapatjátékkal! Az Alkaloida hétfőn folytatja a felkészülést, ma délután Tisza- kécskére utaznak, holnap ed­zőmérkőzést játszanak a hazaiak­kal, majd szerdán Debrecenben a DVSC ellen lépnek újra pályára. A tiszavasvári közönség ismét szombaton láthatja őket hazai pályán, amikor a kabaiak ellen játszanak előkészítő mérkőzést délelőtt tíz órától. Alkaloida SE Tiszavasvári- DVSCEpona2-l (2-1) Tiszavasvári, 500 néző. V.: Szlomoniczki. Alkaloida SE: Szabó L. (Sza­bó A.) - Sinka, Szenes, Havelant, Homann (Magyar) - Balogh (Szemán), Kovács, (Bohács), Fecsku (Szarka), Bohács (Szamo­si) - Erdei (Kocsis), Rosu (Lő- rincz). DVSC-Epona: Téglási (Kö­rösfalvi) - Sztupár - Vadicska, Pető - Dombi (Nagy Zs.), Sándor Cs. (Benczik), Csupity (Szabó J.), Szatmári (Ulevczki) - Bagoly (Ilea), Vlaicu, Sira (Djurisics). Gólszerző: Balogh, Rosu illet­ve Bagoly. Fecsku István O az a focista, akit minden megyei focidrukker ismer, és nyugodtan hozzátehetjük azt is, hogy szeret. Szeretik Nyír­egyházán, Tiszavasváriban és bárhol megyénkben. A fo­cistáknak abba az - egyre ritkuló - táborába tartozik, akiknek a labdarúgás első­sorban játék, szenvedély, és csak ezután pénzkereseti forrás. Játszol még tovább? - kér­dezzük a focistát. Úgy néz ránk, mintha a Holdról jöt­tünk volna. Neki ez nem kér­dés. A foci az élete. Igaz, hoz­záteszi, most már a munka, az üzlet is leköti, hogy az edzősködés is sok munkával jár. „Ha szükség van rám, be­állók az ibrányi csapatba! Ne­kem büntetés, ha nem játsz­hatok.” Aztán sorra válaszol kér­déseinkre:- Hány NB Il-es bajnoki meccset szerepeltél?- Vagy száz lehetett a szá­muk.- Mit jelent Tiszavasvári?- A másosdik otthonom. Most, hogy jöttünk ki a csa­láddal a meccsre, az autó ma­gától is ide talált, pedig mos­tanában nem járok naponta. A pálya minden fűcsomóját ismerem.- A legemlékezetesebb meccs?- A Diósgyőr elleni, amikor a félidőben még 3-1-re a nagy riválisunk vezetett, aztán 4­3-ra nyertünk, a győztes gólt én lőttem.- A legnagyobb élmény?- Az, hogy megyei első osz­tályból indulva, az NB II Ke­leti csoport meghatározó csa­patává nőttük ki magunkat.- A legjobb edződ?- Biztosan dolgoztam vagy húsz edzővel, sok kitűnő mes­ter volt köztük. Ha csak egyet lehet megnevezni, akkor Kiss Miki.- A legjobb játékostárs?- Sokan voltak. Nagyon jól megértettük egymást Bohács Sanyivá, Erdeivel, nem is kel­lett egymásra néznünk, akkor is tudtuk a másik gondolatát.- Mik a terveid?- Edzőként szeretnék to­vább dolgozni. Nemrégiben végeztem el a középfokú ed­zői vizsgát, és most Ibrány­ban folytatom a munkát.- Ki az az edző, aki mellé szívesen leülnél, hogy tanulj tőle?- Mondom, sok edzőt is­mertem, szerintem minde­gyiktől el lehetne lesni vala­mit. ■jM Világ sportja sorokban MTI Denilson, a brazil Sao Paulo válogatott csatára kijelentette, amennyiben klubja el­engedi, akkor a spa­nyol Real Madridnál folytatja pályafutását. A dél-amerikai csapat azonban szeretné meg­tartani a csatárt a jövő évi világbajnokságig, amelyen felértékelőd­het a játékos vételára. Sajtóértesülések sze­rint a Real Madrid kész 3 milliárd pesetát - 20,7 millió dollárt - fi­zetni a 19 éves labda­rúgóért, aki jó teljesít­ményével hozzájárult ahhoz, hogy idén Bra­zília nyerte a Copa Americát. (Reuter) *** A franciaországi születésű, de marokkói állampolgár Khalid Rahilou megőrizte kis- váltósúlyú világbajno­ki címét a WBA profi ökölvívó-szervezetnél. A mérkőzésvezető a hetedik menetben ve­tett véget a küzdelem­nek, amelyben a kihí­vó, az amerikai Martin Jakubowski volt. * ** Ausztrália labdarú­gó-válogatottja jutott tovább az óceániai zó­nában megrendezett világbajnoki selejte­zőn, miután Terry Ve­nables legénysége a mostoha időjárás mi­att egy nap késéssel le­játszott találkozón má­sodízben is legyőzte Új- Zéland legjobbjait. Ezek után az ausztrá­lok az ázsiai zóna ne­gyedik helyezettjével játszanak ki-ki mérkő­zést, hogy eldöntsék, melyikük jut ki a jövő évi franciaországi vb- re. Világbajnoki selej­tező, óceániai zóna: Ausztrália- Új-Zéland 2-0 (1-0) Gólszerzők: Zelic (6.), Arnold (53.) To­vábbjutott Ausztrália 5-0-ás gólkülönbség­gel, kettős győzelem­mel. % :|í Az olasz labdarúgó­bajnokság élvonalá­ban szereplő Interna- zionale 6 millió dollá­rért megvásárolta a német Bayer Leverku- sentől a brazil Ze Eliast. A 20 éves játé­kos négy esztendőre írt alá új klubjához, éves fizetése 900 ezer dollár lesz. Az Liter­hez kapcsolódó hír, hogy a csapat angol labdarúgója, Paul Ince vélhetően a napo­kon belül aláír a Li­verpoolhoz. Az ANSA hírügynökség közlése szerint a vételár 8.2 millió dollár.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents