Új Kelet, 1997. július (4. évfolyam, 151-177. szám)

1997-07-05 / 155. szám

Kilátás Nyár, Balaton, sör és lazulás Emlékező kövületek mmm. m a sötét alagútból Fiatal munkaerő, te drága Az egyre globalizálódó világ mind újabb kihívásai megteremtették a távmun­ka „intézményét”, amely­ről a munkaügyi szakértők úgy vélekednek, hogy a nagybetűs megoldás lehet a fokozódó foglalkoztatási problémákra. A történeti előzménye valahol a fejlett, de ritkán lakott Ausztráliá­ban alakult ki az informa­tikai tudomány fejlődé­sével párhuzamosan. Az első kísérleteket az oktatás területén tették meg a déli kontinens lakói. Ugyan­úgy, mint Magyarorszá­gon, az oktatásügy ott sem tartozik a sikerágazatok közé, mivel a befektetett tőke megtérülési ideje hosszú, s drága az intéz­ményrendszer fenntartása. Ott, ahol esetenként ötven vagy száz mérföld választ­ja el egymástól a települé­seket, a szinte egyetlen ka­pocs az emberek között a távközlés. Erre a rendszer­re épült a távoktatás. Egy központi helyen egy tanár számítógép-rendszeren ke­resztül oktat úgy, mintha hagyományos iskolai óra lenne, csupán a diákok nem az iskolaépületben tartóz­kodnak, hanem otthon. A számítógépes világhá­ló, az Internet kiterjedésé­nek köszönhetően az auszt­rál gyakorlatot átvette az Egyesült Államok, de mun­kavégzési céllal. A struktú­rával jelentős költségmeg­takarítás érhető el, mivel nem szükséges a drága, nagyméretű iroda bérlése, valamint a munkatársak szinte a világ bármely pont­ján élhetnek. Adatfeldolgo­zók, elemzők, könyvelők, tervezők, kalkulátorok, egyszóval minden admi­nisztratív és papírmunkát kívánó feladatok esetében ma már előszeretettel hasz­nálják ki a távmunkában rejlő lehetőségeket, mert nem a személyes jelenlét a fontos, hanem az elvégzett munka. A munkaügyi szakértői meglátások szerint a liatal munkaerő foglalkoztatási gondjain jelentősen javíta­na a távmunka mind széle­sebb körben való elerjedé- se, ugyanis számukra az informatika olyan alapvető dolog, mint az írás-olvasás. Őszintén be kell vallani, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében nem túlzottan kedvezők a fiatalok mun­kához jutási esélyei. Nos, az ország gazdasági körül­ményei olyanok, amilye­nek: az állami propaganda szerint javulnak a mutatók, csak ebből az átlagember semmit sem érez. A mun­kaügyi kirendeltségek al­kalmazottat felvesznek fel­iratú tábláin szinte csak szakképzetlen vagy közép­fokú képesítéssel rendelke­ző munkatársak iránt mu­tatkozik minimális mun­kaadói kereslet, a diplomá­val rendelkezők közül szin­te csak tanárok kaphatnak munkahelyet. Ha szembe­állítjuk az évente friss dip­lomásként végzett néhány száz pedagógust a 20-30 felkínált álláslehetőséggel, akkor igencsak lehangoló- nak tűnik a kilátás. A mezőgazdasági főis­kolán végzett fiatalok jó esetben, amennyiben ren­delkezésre áll megfelelő szülői háttér, akkor vállal­kozásba kezdhetnek, vagy a családi gazdaságban hasz­nosíthatják megszerzett tu­dásukat. Mindemellett nem lehet csak és kizárólag a gazda­sági körülményeket okolni a szűkös álláslehetőségek miatt. Egy nemrégiben el­készült, a megyei humán­erő gazdálkodási kérdéseit feszegető felmérés kimu­tatta, hogy a vállalatok döntő többsége nemcsak hogy nem rendelkezik úgy­nevezett munkaerő-gazdál­kodási stratégiával, hanem ez a fogalom ismeretlen is számukra. Ezen cégek munka­társainak az átlagéletkorára jellemző, hogy a szakma régi motorosai, tehát 40-50 év kö­rüliek, s leggyakrabban sógor- komaság alapján töltik be a pozíciójukat. A fiatal pálya­kezdők, amennyiben nem ren­delkeznek megfelelő ismerett- ségi körrel, szinte az esélyte­lenek nyugalmával indulhat­nak állásvadászaira. Azon kevesek, akiknek meg­adatik, hogy ismeretlenül is szó­ba állnak vele valamely válla­latnál, nem túl sok jóra számít­hatnak. Kiábrándulásuk azzal kezdődhet, hogy foglalkozta­tott szakértők helyett leggyak­rabban az első számú vezető­vel kell szóba elegyedniük a jövőről. Ebben az esetben a személyes benyomás lesz a döntő, nem pedig a szakmai alkalmasság, amely például teszteken keresztül kiválóan lemérhető lenne, de ez a me­gyében nem jellemző gyakor­lat. Általában felkészültségi, nyelvtudásbeli, munkabírási kérdésekre adott válaszok után elégedett hümmögés lesz a vá­lasz, ám amikor a bérre tere­lődik a szó, akkor a beszélge­tést mintha sötét felleg árnyé­kolná be. A tudásnak ára van, amelyet a vállalatok első szá­mú emberei általában sokad­nak, sőt a szellemi tevékeny­séget csupán felesleges ke­nyérfaló dolognak tartják. Megegyezés hiányában a fi­atal beállhat a munkaügyi köz­pont egyik hosszan kígyózó sorába, s megfelelő ajánlat hí­ján átképezteti magát valamely piacképesebbnek ítélt szakmá­ra, vagy felcsap ügynöknek, amelyből mindig sok munka­társat keresnek. Nyár, Balaton, sör és la­zulás. Tizenöt év óta nagyot fordult a világ, de a Tó va­rázsa megmaradt. Alföldi papucs, Trapper fel, szimat­szatyor a vállra, ötvenes a zsebbe, s szélben lobogó hajjal ki az útra. Hüvelyk­ujj az aszfalt fölé kihajtva, szaporodó dekkek a talp alatt. Csikorogva fékez az IFA, a platóján félmeztelen testek a vakító nap alatt. Víg röhej száguldás közben és néhány korty langyos Kőbá­nyai lé a kiszáradt torokba. A Part. Hullámtörőket nyaldosó víz, strandzsivaj, négerbarna testű csinos lá­nyok, nagy balhé a vízben. Este koncert, Schuszter Lóri hangjára őrjöngő tömeg. Csilingelve a színpadra hul­ló bélások és fiúk, mienk a világ felkiáltással, nagy egymásra borulás. Csöve­sek az éjszakai strandon mindenhol. A szúnyogok elől hálózsákba csomagolt izzadt emberek, halk glugy- gyogások jelzik, hogy vala­hol betétdíjért lehetett más­nap lejáró szavatosságú sör­höz jutni. Zsemjés és tejes reggeli a büfé elé kirakott napi készletből csenve. Haj­nali merítőzés a hűs vízben, s a másnapos fej tisztulását követően alföldi papucs, Trapperfel, szimat-szatyor a vállra, ki az útra - irány haza. A hippiszellemű csöveskö­vületek mára apákká, anyákká váltak, s romantikus nosztalgi­ával emlékeznek a múltra, amikor az élet királyai voltak. Ha két év alatt össze tudnak spórolni annyit, hogy lehessen egy szabad hetük a Parton, ak­kor csomagolnak és mennek, keresve álmaikat és szép em­lékeiket. A szállás megfizethe­tetlen lett, és a stopjárat sem működőképes. Időközben a napozó lányok bikinije össze­ment, a keblek ma már fedet­lenné váltak, viszont a sör drá­gább lett. A víz döglöttan- golna-tartalma manapság jócs­kán megnőtt, de a balatoni napsütés ugyanaz maradt, vagy csak az ideája. A gyere­kek fülének kedves szülői sza­vak magyarázzák: itt aludtunk, ott jó balhé volt, amott koncer­tezett a Mobil - rég volt, oké volt, őrült mulatság volt. Körbenézve ma a parton, le­het, hogy igaz sem volt? A távmunka lehetősége Álom, harmincat négyzetméteren Fiatalság, bolondság, sze­relem, lakás, család és eg­zisztencia. A felsorolás első három gondolata kellemes, az utóbbiak viszont gyötrel- mesek. Amiatt problémásak, mert komoly anyagi vállal­kozás mindegyik. Közülük talán a meleg családi fészek az, amelyik az egyszeri ki­adások között a legnagyobb. A harmincöt négyzetméteres álom ma általában 1,8-2,2 millió forintba kerül. Amennyiben ez egy ösz- szegben sok, akkor jöhetnek az albérlethirdetések. A me­gyében meglehetősen ve­gyesek az árajánlatok. Az általában megfelelő kom­fortfokozattal rendelkező, főbérlő nélküli lakásokhoz 12-15-17 ezer forintos havi díjért hozzá lehet jutni, ami­hez még társul a rezsikölt­ség, valamint bútorzatról a bérlőnek kell gondoskod­nia. A kényelemnek ára van. Azok a lakások, amelyek berendezettek, a bérlete már meghaladja a húszezer fo­rintot, de nem ritka a 30-40- 60 ezer forintos ajánlat sem. A lakáselőtakarékossági pénztárak működésével egy újabb lehetőség került a fi­atalok kezébe. Ezen intéz­mények kínálatában, hála a pénzügyi felügyelet megszi­gorító intézkedéseinek, olyan konstrukciók jelentek meg a fokozott versenyhelyzet mi­att, hogy három hónapon belül fel lehet venni az ere­detileg egyébként csak négy év múlva esedékes támo­gatást. Két fiatal számára tulaj­donképpen mindegy, hogy az albérleti díjat fizetik vagy a lakáselőtakarékosság rész­leteit azzal az különbséggel, —-------------­--------s-­hogy az utóbbi esetben a saját lakásuk részleteit törlesztik. A kétfős család ezzel a lehe­tőségei jó esetben 1,-6 millió forint körüli összeghez juthat, amelyet már csak néhány száz­ezer forintos szülői segítséggel kell megtoldani. A felmenők szinte kihagyhatatlanok az önálló életkezdési lépések megtételekor. Az előtakarékossági lehe­tőség természetesen adott, vi­szont a törlesztések - havi ti­zenöt-huszonöt ezer forint kö­rül — nem kimondottan a pálya­kezdők fizetéséhez méretezet­tek. Mindettől függetlenül úgy tűnik, hogy ez az egyedüli üdvözítő megoldás, mert csu­pán hatszázalékos kamattal van megterhelve az adósság- állomány. Az oldalt írta: Vitéz Péter

Next

/
Thumbnails
Contents