Új Kelet, 1997. július (4. évfolyam, 151-177. szám)
1997-07-05 / 155. szám
Kultúra 1997. július 5., szombat Alfa-ország és Relax Manó Fotó: Lázár Zsolt Oldás közben Hatházi Andrea (Új Kelet) Húsz alsó tagozatos gyermek a hét minden napján kirándulásra indul a nyíregyházi Sóstó-erdei Sza- badadidőparkban lévő Waldorf Erdei Iskolából képzeletben Alfa-országba Relax Manó kalauzolásával. A gyermekek két felnőtt irányításával pihenik ki az iskolaév fáradalmait, s újabb élményekkel töltődnek fel. Sebestyén Erzsébet és dr. Szilágyiné Lentrovszki Erika kineziológusok segítenek az apróságoknak, hogy tanulási nehézségeiket, az iskolához kötődő stresszt oldják a sajátos, „Három az egyben” módszer alapján. A lényege, hogy a stessz oldása három szinten; a tudatosban, a tudatalattiban és a testben, azaz a sejtmemória szintjén is megvalósul. A gyerekek az udvaron játszanak, majd egy csilingelő csengettyűszóra az épületbe sereglenek, s kör alakban helyet foglalnak. Fellobban a gyertya, mely a nyugalmat, a teremtő fényt jelöli. Közös meditációra készülnek, melyet homloktarkó fogással indítanak. A zene halk hullámain a legmozgékonyabb, izgő-mozgó gyermek is elcsitul. A tanári végzettséggel is rendelkező Sebe néni „kibogozza” keresztbe lóbált kezeiket, lábaikat, s közben Erika néni mesét mond a Vidám és a Mérges Tapsiról. Ez a két nyuszi mindennapi mesetársuk a gyerekeknek, kikkel más-más kalandokban vesznek részt. Természetesen nem mindig ilyen csendes és nyugott a légkör. A programok között szerepel agyagozás, textilfestés, nemezelés és gyöngyfűzés is, melyek a kellemes időtöltésen túl a sikerélmény és az önmegvalósítás fejlesztésére is alkalmasak. A gyerekek saját kezűleg készítik el a tízóraijukat és az uzsonnájukat nevelői irányítás mellett. Réka az egyik nap reggelén sírva fakadt, mikor édesanyja indulni készült. Az egyéni oldás alatt (mely a kineziológia alapmódszere) kiderült; 5 éves korában hasonló helyzetben nagyon rosszul élte meg, hogy mamája valahol otthagyta. A stresszt kiváltó színnek a lila jelentkezett: a sírás akkor kezdődött a kislánynál, mikor társának lila ruhájára pillantott. Grónás Adám azt meséli lelkesen: itt tanulta meg, hogy a fákból, földből energiát kaphat, ha megöleli a nagy növényt, illetve a földre fekszik, a fűbe. Pa- luska Balázsnak már nem új a meditáció, hiszen otthon is meditációs zenére alszik el esténként. Csáki Réka örömmel újságolja, hogy már több agykontroll tanfolyamon vett részt, s a gyakorlatok számára már ismerősek voltak. Tóth Balázst és Makiári Dórát édesanyja beszélte rá, hogy ebbe a nyári táborba jöjjön. Az első nap után már ők is tudták, jól döntöttek. Az első turnus pénteken zárult, de július 7- 11., valamint július 21-25. között már a felső tagozatosokat várja Alfa-országban Relax Manó. Hunzák, kalasok és ujgurok Normantas Paulius tárlata a Néprajzi Múzeumban Palotai István (Új Kelet) A Budapesten rendezett Nemzetközi Ázsiai és Észak-Afrikai Tudományos Kongresszus (International Congress of Asian and North African Studies) jelentős társrendezvényeként kiváló tárlat nyílt a Néprajzi Múzeumban Normantas Paulius litván-magyar fotóművész alkotásaiból. A Balogh Rudolf-díjas alkotó - aki különben nyíregyházi lakos - belső-ázsiai élményanyagát tárja a publikum elé Hunzák, kalasok és ujgurok címen. A tárlatot ünnepélyes keretek között Zahoor Ahmed, a Pakisztáni Iszlám Köztársaság ideiglenes ügyvivője nyitotta meg június 27-én, méltatván a művész elévülhetetlen érdemeit Belső-Ázsia népeinek európai megismertetésében. A minden darabjában kiváló, szakmailag és művészileg jelentős anyag megtekintése után beszélgettünk a világjáró alkotóval.- Hány utazás eredményét foglalja össze ez a hatalmas tárlat, és milyen rendező elv szerint történt a válogatás?- A kongresszus kimondottan azt kérte, hogy ennek a három népnek az életét mutassa be az anyag, ezért öt utazásom terméséből válogathattam. A hosszú életű hunzák (akiknél száz év körül van az átlagéletkor), a kalasok, akik Nagy Sándor kései leszármazottai és a Hindukus hatalmas hegyláncai között élnek, valámint a magyar néppel genetikailag rokon ujgurok igazán remek témái a fotósnak.- A három közül melyik népet ismeri leginkább?- Az ujgurokat. Háromszor jártam meg az „országukat” Északnyugat-Kínában, Kazahsztánban, Tádzsikisztánban és Kirgíziában. A tévhittel ellentétben nem kis népről van szó, hiszen összesen hétmil- lióan vannak! Kínában élnek a legtöbben, mintegy hatmilli- óan, a többiek az imént említett államokban nagyjából azonos eloszlásban.- Talán ért valamit ujgurul is? Hazafelé - kalas férfi és a neje-Nem, sajnos nem. Sohasem maradt időm tanulásra, amikor közöttük jártam. A nap villámgyorsan elszáll a munkámmal, este pedig már bizony halálosan fáradt vagyok...- Nem csoda, hiszen gyalog járja a terepet...- Hát igen. Ameddig lehet, elutazom repülővel, vonattal vagy busszal, de a Hindukus és a Himalája vidéke bizony csak az „apostolok lován” járható be...- Melyik megismert nép áll legközelebb a szívéhez?- A tibetiek - egyáltalán a buddhizmus és a tibeti kultúra. Csendjében, magányában és gondolatiságában egészen elragadó. Arrafelé megszűnik a külvilág, az idő is jelentőségét veszti, és olyan, mintha az örökkévalóság részévé válna az ember, mint ahogy végtére az is... Az ő nyelvüket már valamelyest értem is, néhány száz szót magam is tudok tibetiül.- Kérem, meséljen a hosszú életű hunzákról...- Észak-Pakisztánban, a trans Himalája út mentén élnek. Náluk kétszer jártam, először 1991-ben. Úgy ismertem meg őket, mint barátságos, önzetlen népet, akik jószívvel invitálnak egy kis teára, erre- arra. Aztán 1993-ban bizony csalódva kellett tapasztalnom, hogy a megnövekedett turizmus miként változtatta meg őket két év alatt. Ma már nekik is. a pénz lett az istenük, és egy teát sem adnak az utazónak, csak pénzért. Na, ha ezt hívják europid kultúrának, akkor köszönöm, nem kérek belőle.- Hát Nagy Sándor utódai, a kalasok?- Három végtelen hosszú faluban élnek a Hindukus három völgyében, Birirben, Rumbur- ban és Bumburetben. Ők nincsenek sokan, összesen három- , három és fél ezren ha vannak. A turizmus már sajnos oda is eljutott, és megkezdte romboló munkáját.- Kik járnak arrafelé turistaként?- Főleg japánok, németek, angolok és amerikaiak. Nem a nagycsoportos turizmus a jellemző, hanem a tehetősebbek szafari-turizmusa. Kibérelnek Islamabadban (Pakisztán fővárosa - a szerk.) egy dzsipet, és azzal járnak-kelnek, így jutnak el a Hindukus völgyeibe és a kalasok földjére is. A nyugati fiatalok főleg azért kedvelik azt a vidéket, mert szinte ingyen szívhatják a hasist, ami az ottani emberek mindennapjaihoz tartozik. Találkoztam olyan német fiatalemberrel is, aki már három hónapja dekkolt Bumburetben, és nem is akart másfelé körülnézni. „Eltöltőm itt a nyarat, szívogatok, és aztán megyek haza dolgozni” — mondta a lehető legtermészetesebb módon. Érdekesség még, hogy egyedül a kalasoknak engedélyezte a pakisztáni kormány a bortermelést és a szeszes italok fogyasztását, lévén, hogy a nép fele nem muzulmán, hanem pogány, ezáltal aztán a környező területekről a kalasokhoz járnak inni a „modernebb” pakisztániak is.-Hová indul legközelebb?- Samballába megyek!-Az hol van?- Senki sem tudja. Titokzatos, ősi, misztikus hely. Lehet Mongóliában, lehet Tibetben, de lehet a föld alatt is. Akik ott jártak, soha sem mondták el, merre van... — Akit érdekel, keresse meg maga - mondták... Én meg is keresem! Többet nem tudok mondani... Megyek Samballába. (Normantas Paulius kiállítása egész nyáron át megtekinthető a Néprajzi Múzeumban.) I Meditáció .oo^-x-x-x-x-Twi-x-.vx:-. 11' ii i ■! Hunza gyerekek Karimabadban
