Új Kelet, 1997. július (4. évfolyam, 151-177. szám)
1997-07-01 / 151. szám
1 1997. július 1., kedd Háttér Vakációs akció Még igazából meg sem szokták a gyerekek a nyaralás ízét, de az előrelátó szülő nem vár a vakáció végéig. A szeptemberi iskolakezdés mind többe kerül, és a többgyerekes családoknak kisebb vagyon, míg útnak indítják ősszel csemetéiket. Fekete Tibor (Uj Kelet) Szűcs Mihályné üzletvezetőtől, a Renomé Rt. nyíregyházi, Szent István úti papírboltjának vezetőjétől megtudtuk, hogy az utóbbi néhány évben megváltoztak a vásárlási szokások. Akik csak tehetik, már a nyár derekán megveszik mindazt, amiről tudják, úgyis kell a tanév kezdetén. Szeretnének a vevők kedvében járni, és július elsejétől augusztus 31-éig füzetvásárt tartanak. Mátészalkán, Kisvárdán és a nyíregyházi üzleteikben, mindenütt átlag harminc százalékkal adják olcsóbban a füzeteket. Például az A/5-ös méretű kisalakú füzeteket 24 forintért, az A/4-es, írólap méretűeket 53 forintért, míg a szokványos spirálfüzeteket 130 forintért adják. Az általános iskolásoknak, elsőstől nyolcadik osztályosokig füzetcsomagot is készítenek, de ebbe a tanítók és a tanárok javaslatai alapján csak a legalapvetőbb felszereléseket rakják. A választékot igyekeztek úgy alakítani, hogy a vékonyabb pénztárcájúak és az igényesebb vevők is megtalálják a keresett portékákat. Mindegy, mennyibe kerül a füzet vagy a ceruza, az üzletvezetőnő szerint akkor is első a minőség. Hiába vesz valaki a KGST-piacon féláron színes ceruzát, ha tízszer kell egymás után kihegyezni, hogy használni lehessen. Érdemes elgondolkodni azon, hogy a látszólagos olcsóságért feladhatjuk-e a garantált minőséget. Akik a Renomé Rt. szaküzleteiben vásárolnak, nyugodtak lehetnek, hisz a hat hónapos termékszavatosság ezekre az árukra is érvényes. Jogos minőségi kifogás esetén kicserélik a hasznavehetetlen terméket. A közép- és a felsőfokú oktatási intézmények tanulóinak már egyedi igényeik vannak. Évről évre bosz- szúságot jelent a boltok vezetőinek, hogy a középiskolák nem jelzik, milyen áruféleségekből várható tömeges igény. A speciális kereslet csak szeptember első hetében derül ki, amikor már nagyon nehéz egyik napról a másikra megrendelni nagyobb mennyiségben drága, de kifogástalan írószereket. Az üzlethálózatnak már az is segítség lenne, ha legalább azt közölnék az iskolák vezetői, hány elsős diákot iskoláznak be szeptembertől. Már ebből is következtetni lehetne a várható igényekre. A boltvezető büszkén mesélte, hogy a megyénkből elszármazott, másutt továbbtanuló főiskolások és egyetemisták is rendszeresen visszajárnak a boltba. Szeptember első és második szombatján szinte menetrendszerűen jönnek a hallgatók, és egész listás megrendeléseket hagynak az üzletben. Szerencsére ezek többségét ki tudják elégíteni. Jó ötletnek bizonyult néhány évvel ezelőtt a Nyírfa Áruház földszintjén megnyitni a diákshopot. Itt több idő jut megbeszélni a vásárlókkal az egyedi kéréseket, és ezzel egyúttal tehermentesítik egy kicsit a Szent István úti bolt forgalmát. Nem kell tehát megvárni az ősz eleji csúcsforgalmat, mert sok mindent most olcsóbban is meg lehet venni. Az elveszett tündérmese Vajdics Krisztina Rossz földutakon zötyög az autóbuszunk. A buszon kevés ember, körülöttünk minden sötét. Csak a motor egykedvű zúgását hallani. A véget nem érő út egyenetlenségei nagyokat löknek rajtunk. Számos- újvártól 25 kilométernyire egy kis erdélyi faluba utazunk. Székre, az isten háta mögötti kis mezőségi településre. Ez a romániai község magyarországi néprajzosok, gyűjtők, táncosok által gyakran látogatott, éppen azért, mert itt lelhetők fel a leginkább a magyar, erdélyi néphagyomány legérintetlenebb kincsei. A falu határában lévő két hegy — az itteniek csak Kapusnak hívják, - mint szigorú strá- zsa figyeli a belépőt. Miután magunk mögött hagytuk, bezárul a varázsszikla, s egy mesevilágban találjuk magunkat. A falu három utcájában - Csipkeszeg, Felszeg, Alszeg - komoran állnak az apró parasztházak, mindegyik egy-egy külön sziget. Csipkeszegen leszállunk, egy rendőr cigarettát kér. Adunk egy dobozzal. Lassan kaptatunk vendéglátóink háza felé. A „viseletben” lévő asszonyka szorosan megkötött kendőben a kapuban vár minket. Mosolyogva invitál beljebb. Az asztalon pálinka, barnakenyér. A villanyt égve hagyjuk, úgy beszélgetünk. Szigorúan megbüntetnék vendéglátóinkat, ha kiderülne, hogy szállást adtak nekünk, s ott alszunk náluk. Most ilyen időket élünk - mondja bocsá- natkérően a háziasszony. A rádióban Ceausescu beszél. A házigazda kikapcsolja a készüléket. Este kimegyünk a korzóra. Gyönyörű mesevilág. A lányok mint fehér-piros szirmú virágok. Vidáman sétálnak, összekarolva beszélgetnek. A legények zárt sorokban lépkednek. Az egész tömeg egy ütemre mozog fel-alá. Néha meglöknek a kikeményített harmóni- kaujjak, a bő alsószoknyák. Titkos összevillanások, ellopott szófoszlányok. Korzózunk. A legfontosabb dolgok, érezzük, itt szövődnek. Mintha megállt volna az idő. A félelem világában egy kis boldog sziget. Dallamos magyar beszéd, jellegzetes erdélyi hangsúllyal. Jólesik magyarnak lenni. Minden szó megbizsergeti a szívünket. Az utca most is koromsötét. A két-három sorral előttünk sétálókat nem látni. Egy jó óra múlva a tömeg, ahogy jött, eltűnik. Másnap esküvő. Násznép az egész utca. Minket is meghívnak, hiszen egy utcabeli vendégei vagyunk. Férfiak, nők egy sorban ülnek. A kalapok a sátor tartódeszkáin fegyelmezetten sorakoznak. Az asszonyok lesütött szemmel hallgatnak, időnként bóbiskolnak. A férfiak beszélgetnek, énekelnek. Hosszú ceremónia után kezdődik a tánc. A párok ütemesen forognak a meg-megzökkenő monotóniájától gyönyörű széki zenére. A Víz még nincs. A tv folyamatosan szól, sok helyen videó is van. A tisztaszoba megvan még, de a ruhásládából hiányoznak a gyönyörű viseletek. A faluban járva hiába keressük a régi hangulatot, a tündérmesét. Budapest felé tekintenek ízlésben, zenében, öltözködésben. Régen a válás itt ismeretlen volt, ma már elterjedőben. A lakosság fogy, mindenki a városba vágyik. Viseletét már csak a templomba menve láthatunk. A pap a misén egy olyan fiatal házaspárt prédikál ki, aki Szamos- újvárra költözik. A civilizáció végleg betört az ősi, történelmi településre. Az elzártság következtében a drágakő kicsiszolódott, de amikor megnyíltak a kapuk, elvesztette régi fényét. Amit megőrzött majd két évezreden át, eltűnt néhány év alatt önakaratán kívül. Az új történelmi helyzet számtalan pozitív változást hozott az ott élő emberek életében, de lehetővé tette, hogy a XX. századi civilizáció, a magyarországi hatások elsöpörjék a régi hagyományokat, a falu összetartó erejét. Hazafelé menet lassan távolodunk a településtől, s a motorzúgást a kedves dal hangjai nyomják el: „Ha bemegyek a kapuson, nézz ki rózsám az ablakon, vess utánam egy pillantást, úgysem látjuk többé egymást”. A dal sorai szíven ütnek, szomorúság költözik közénk. Sajnáljuk az elveszett álmot, a tündérmeséi. legények biztos kezű vezetők, a lányok a padokon sorban várják a táncpartnereket. Másnap délelőtt temp- lomba megyünk. A férfiak, nők külön oszlopban, viseletben araszolnak a templomdombon felfelé. Mint megannyi kis piros, fehér, fekete szalag, kígyózva haladnak a sorok a világító hóban. Emberből, tájból megbonthatatlan, ősi nyugalom árad felénk. Utunk végeztével többször eszünkbe jut a gyönyörű kis falu tájával, lakóival, kedves, családias légkörével. Tudjuk, érezzük, nem utoljára jártunk ezen a vidéken. Ha tehetjük, nyaranta visszatérünk. Meg is tesszük többször, de öt év múlva egy forró nyáron utoljára. Autóbuszunk a jól ismert ütemben halad a jól ismert irányba. A táj lankáival, lágy színeivel régi ismerősként fogad minket. Első benyomásként minden a régi, néhány ott töltött nap után viszont egyértelművé válik, itt minden megváltozott. A Ceausescu-rendszernek vége, kimúlt a lövéssel egy időben. A félelem felszakadó- ban. A légkör városiasabb, polgárosultabb. A bevezető utak mentén stoppoló széki kereskedők. A házak egyformák, színesek, többszintesek. Tetejükön parabolaantenna, a kertekben sok helyen nyugati autó. A buszmegállóban Lagzi Lajcsi-hangulatú lakodalmasrock fogad bennünket. A népviselet már eltűnt az emberekről. A fiatalok farmerban, pestiesen. így is hívnak minket, a budapestiek. Korzó már nincs, a táncházban csak néhány pár táncol, ők is inkább a városiasabb polkát járják. Vendéglátónk vacsorával fogad, ágyat vet. Szívélyessége, vendégszeretete nem változott. Gyönyörű, hosszú, szőke haja a térdéig ér. Régen mindenkié ilyen volt, ma már levágatták, fodrászhoz járnak. A fürdőszobában vadonatúj kád, a szomszédoké is ilyen.
