Új Kelet, 1997. július (4. évfolyam, 151-177. szám)
1997-07-04 / 154. szám
1997. július 4., péntek Világkrónika NEMZETKÖZI ■ Magyar Távirati Iroda Lövöldözés volt csütörtökön Tirana köz pontjában a királyság helyreállítását támogatók által szervezett tüntetésen, sőt az AFP helyszíni beszámolója szerint kézigránát is robbant. Az eddig száműzetésben élő/. Leka hatalmának helyreállítását célzó megmozduláson mintegy ötszázan vettek részt. A menet a városközpontban lévő Szkander bég térről a központi választási bizottság épülete felé tartott, amikor eddig ismeretlen okból lövöldözés tört ki a csoportban. Meg nem erősített értesülés szerint egy ember meghalt. Az izraeli védelmi miniszter szerdán bo csánatot kért azért, hogy Hebronban a múlt héten szombaton Mohamed prófétát gyalázó plakátokat ragasztottak ki. Jichák Mordehai a parlamentben elmondott beszédében tébolyodon cselekedetnek minősítette a kéttucatnyi falragasz kifüggesztését, és hangsúlyozta, hogy a vallási érzelmeket súlyosan sértő tettért felelős fiatal nő egyedül hajtotta végre őrült tervét, nem tagja semmiféle szervezetnek, s nincs köze a ciszjordániai nagyváros zsidó telepeseihez. Az AFP jelentése szerint a miniszter ugyanakkor megerősítette, hogy a palesztinoknak és az izraelieknek a megegyezésen kívül nincs más választásuk a nyugalom helyreállítására Hebronban. A belgrádi rendőrség előállított 5 személyt azok közül, akik kedden hajnalban randalíroztak a jugoszláv fővárosban, s kövekkel megdobálták a horvát nagykövetséget, miután a jugoszláv kosárlabdacsapat Ebmérkőzésen legyőzte a horvát válogatottat. Zágráb határozottan tiltakozott Belgrádnál a támadás miatt, mert mintegy ezer fős tömeg kövekkel, fáklyákkal, petárdákkal dobálta a horvát diplomáciai képviselet épületét, s a kivezényelt rendőrök órákon keresztül nem tudták helyreállítani a rendet. A jugoszláv belügyminisztérium közleménye szerint az előállítottakat felelősségre fogják vonni. Bangladesben csütörtökön leállt a közlekedés és bezártak az üzletek az ellenzék által szervezett általános sztrájk nyomán. Előzőleg éjszaka ötven sebesültje volt egy összecsapásnak, amely Dakkától 120 kilométerre délre, Barisal városában zajlott le a sztrájkot szervező aktivisták, illetve az őket akadályozó rendőrök között. A nyolcórás munkabeszüntetést Haleda Zia volt miniszterelnök Bangladesi Nacionalista Pártja, a legnagyobb ellenzéki szevezet kezdeményezte, tiltakozásul az újonnan bevezetett adók ellen. Belvita Szerbiában A boszniai Szerb Köztársaság hadseregének vezérkara a Biljana Plavsic államfő és a boszniai szerb vezetés keményvonaiasai között kirobbant politikai vita minél gyorsabb megoldására szólított fel annak érdekében, hogy elkerüljék a lakosság, ideértve a fegyveres erők megosztását. A vezérkar tagjai Banja Lukában szerdán másfél órán át tanácskoztak Biljana Plavsiccsal, s a találkozó után közleményben ismertették álláspontjukat a belpolitikai válságról. MTI A vezérkar leszögezte, hogy a hadsereg tevékenysége továbbra is az alkotmány és a törvények szabta keretek között marad, s a vezérkar tiszteletben tartja az államfő, mint a hadsereg főparancsnokának jogait. A Plavsic asszony és a keményvonalas politikusok közötti politikai vitát példátlannak minősítve, a vezérkar rámutatott, hogy a konfliktust azokban az intézményekben kell megoldani, ahol azok felszínre kerültek. Ez alapján azt tanácsolta a kormánynak, hogy a lehető legrövidebb időn belül üljön össze, és vitassa meg azokat a problémákat, amelyek a viszályt kirobbantották. Ezzel egy időben Gojko Klickovic kormányfő a palei televízióban elmondott beszédében felszólította Biljana Plavsicot, hogy térjen vissza a köztársaság keményvonalas politikusait tömörítő táborba. Hangsúlyozva, hogy a kormányzó Szerb Demokrata Párt demokratikus erő, arra kérte az államfőt, hogy csatlakozzon az egységes pártvezetés irányvonalához. Klickovic visszautasította Biljana Plavsicnak a kormányra és a rendőrségre vonatkozó vádjait, de ígéretet tett arra, hogy a kabinet legközelebbi ülésén megvitatják az elnökasszony által felvetett vádakat. *** Zágráb - Az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) is támogatásáról biztosította Biljana Plavsic boszniai szerb elnököt abban a hatalmi harcban, amely az elnök és a Radovan Karadzic volt boszniai elnökhöz hű erők között robbant ki a múlt hét végén. Csütörtöki zágrábi sajtójelentések szerint Robert Fro- wick, az EBESZ boszniai missziójának vezetője Szarajevóban közzétett állás- foglalásában a szervezet támogatásáról biztosította Plavsicot, mint a boszniai szerb entitás törvényesen megválasztott elnökét. Frowick kiemelte, hogy az EBESZ támogatja Plavsicnak azokat az erőfeszítéseit is, amelyek az entitás alaptörvényével összhangban elnöki funkciójának teljesítésére irányulnak. Az EBESZ reményét fejezte ki, hogy Plavsic minden tőle telhetőt megtesz a daytoni megállapodásokban foglaltak valóra váltása érdekében. Békére emlékeztető állapot A daytoni megállapodás szinte teljes kudarca miatt a rendezésben részes európai hatalmak már amiatt aggódnak, hogy miképp lehet elkerülni a délszláv térség újbóli lángba borulását, s azt figyelik, hogy az amerikaiak mire lesznek hajlandók a háború kiújulásának elkerülésére. A kompromisszumos megoldás úgy fest majd, hogy az amerikai erők zöme kivonul Boszniából, de csak Magyarországig, és ott tartósan „letáborozik” - jósolja az egyik vezető londoni stratégiai elemző központ. MTI Az átfogó katonai és hadászati kutatásairól ismert Jane's konglomerátum külpolitikai szakkiadványa, a Foreign Report legutóbbi elemzésében úgy vélekedett, hogy a daytoni rendezési egyezség „teremtett ugyan valamiféle békére emlékeztető állapotot” Boszniában, minden egyéb előírása azonban papíron maradt. A menekültek nem térhettek vissza othonukba, a legfőbb háborús bűnösöket nem idézték törvény elé, a szeptemberben megválasztott parlament nem működik. Nem sikerült üzembe helyezni az egész köztár- ságra kiterjedő, nemzetközi pénzen épült telefonrendszert sem, mert a muzulmánok ragaszkodnak annak teljes ellenőrzéséhez, sőt ahhoz is, hogy a szarajevói központot lehallgató berendezésekkel tűzdelhessék tele- írta a brit elemző kiadvány. A Foreign Report által idézett nyugati hírszerzési értesülések szerint a muzulmánok - bármennyire is hirdetik, hogy hisznek a többnemzetiségű ország elvében - most már egyértelműen a saját „tiszta” államalakulatuk kialakítására törekszenek, s az időlegesnek szánt etnikai választóvonalak állandóvá merevedtek. Az amerikai kormány, s főleg a hadsereg vezetése - amely „erőteljesen befolyásolja a meglehetősen lagymatag védelmi minisztert, William Co- hent is” - azonban most már mielőbb Bosznián kívül akarja tudni „a fiúkat”, de ha az amerikaiak mennek, mennek az európaiak is, magára hagyva a tűzveszélyes terepet - áll a brit szakkiadvány elemzésében. A Jane's szakértői szerint elvileg két forgatókönyv lehetséges. Az első alapján a szövetségesek erőnek erejével érvényt szereznek Daytonnak, a menekülteket hazaszállítják és évekig gondoskodnak biztonságukról, a háborús bűnösöket pedig kézre kerítik - ez azonban teljesen valószerűtlen. A Foreign Report előrejelzése szerint kompromisszumos alku várható: ennek alapján az amerikaiak egy szarajevói helyőrség kivételével kivonulnak, de Magyarországon megállnak, s innen küldenek - az Olaszországból biztosított légifedezet mellett - szükség esetén erősítést a terepen maradó európai kontingensnek. „Az elképzelés vonzó: az amerikai csapatok tartós magyarországi állomásoztatása — azon túl, hogy elrettenti a szem- benálló boszniai feleket az újabb összeugrástól - a NATO számára is hasznos precedens lesz” - írja a Jane's elemzése. NATO-csúcs - csalódtak a franciák Keserű szájízzel vesz majd rész a jövő heti madridi NATO-csúcsértekezleten Jacques Chirac francia államfő: Párizs ugyanis három alapvető célkitűzést akart elfogadtatni az elmúlt hónapokban NATO-beli partnereivel, s ezek közül csak egy teljesült. Nem véletlen, hogy az új francia kormányfő, Lionel Jospin-aki amúgy is eléggé bizalmatlanul figyelte Chirac NATO-közeledé- si erőfeszítéseit - részt sem vesz a csúcsértekezleten, s hogy Párizs már előre bejelentette: a találkozón nem kerülhet sor Franciaország visszatérésének bejelentésére a NATO katonai szervezetébe. MTI Ami a francia igényeket illeti, ezek közül az első a NATO belső reformjának felgyorsítása, a szövetségen belüli „önálló európai identitás” létrehozása volt. Itt az elmúlt években történt némi előrehaladás (így például a tagállamok elvben elfogadták azt a koncepciót, hogy egyes országok a többiek - például az Egyesült Államok - részvétele nélkül is végrehajthatnak katonai, béke- fenntartó akciókat a NATO harceszközeinek, struktúráinak igénybevételével, s a parancsnoki láncon belül ki is jelölték azokat a tiszteket, akik egy-egy ilyen fellépést irányítanának), de Washington megvétózta a legfőbb francia követelést, azt, hogy az európaiak megnövekedett szerepének jelzésére a déleurópai NATO-parancsnokság vezetését egy európai főtiszt vegye át az amerikaiaktól. A másik francia igény a NATO- bővítéssel állt kapcsolatban: bár Párizs maga is kiáll a Washington által pártolt (s a szervezeten belül egyöntetű támogatást élvező) három ország, Magyar- ország, Csehország és Lengyel- ország felvétele mellett, azt szeretné, ha ezekhez az államokhoz még Szlovénia, s főként Románia is csatlakozna. E két utóbbi ország tagságát a francia vezetés geostratégiai megfontolásokkal (a NATO déli „kiegyensúlyozásának” igényével) indokolja, de Románia esetében legalább ugyanilyen fontos szempont a Párizs és Bukarest közötti hagyományosan szoros kapcsolat. Márpedig ez az ügy is rosszul áll: Washington vezetésével néhány NATO- tag ellenzi, hogy már a kibővítés első körébe bekerüljenek a románok és a szlovének, s úgy tűnik, hogy ezen az állásponton a hátralévő napokban már nem lehet változtatni... E két kudarc mellett csak az jelent némi szépségtapaszt Franciaország számára, hogy május végén mégis megkötötték a NATO és Oroszország közötti megállapodást, s ezzel Moszkvát sikerült a korábbinál jobban bekapcsolani az európai biztonságpolitikai kérdések megvitatásába. E megállapodás egyik legfőbb szószólója a francia vezetés volt: egyébként nem véletlen, hogy magára az aláírásra is Párizsban került sor, jelentős presztízssikert hozva a francia kormány számára. \ Hírről hírre Fekete Tibor (Új Kelet) Ifjú házasoknál mézesheteknek hívják az első együtt öltött napokat. Még a legjobb indulattal sem lehetne ennek nevezni a hétfőn Kínához visszacsatolt Hongkong és az anyaország viszonyát. Nem tudni, ki mit várt a frigy első napjaitól, de tény, hogy az ideiglenes nemzet- gyűlés mindjárt első nekifutásra korlátozta a gyülekezési jogot és a szólásszabadságot. Nem tiltotta be a polgári engedetlenség megnyilvánulásait, csak engedély beszerzéséhez kötötte. Ez még nem a Tienanmen (Mennyei Béke) tere, de az is lehet belőle. Még ki sem hűltek a csatlakozást ünneplő petárdák, Peking máris a következő visszacsatolandó területről beszélt. Nehéz ilyenkor állást foglalni a vezető nagyhatalmak politikusainak. Egyrészt a demokráciába vetett hitük és pártállásuk azt diktálná, hogy kiközösítsék Kínát, hogy gazdasági nyomást gyakoroljanak a világ legnépesebb országának vezetőire. Ugyanakkor éppen az előbbiben, mármint az egy- milliárd lakosról, a legnagyobb potenciális piacról lévén szó, nagyon óvatosan fogalmaznak. A nagyhatalmak államfői a szóbeli ej- nyebejnyétől többet nem vállalnak magukra. A világcégek, ha csak bemutatkozás szintjén is, de betették lábukat a kontinensnyi országba, és csak idő, no meg pénz kérdése, mikorra hódítják meg a szűzföldet. Hongkong, akármennyire is a brit birodalom jelképe, a koronagyarmat mégsem ér annyit, hogy a legjobb vevőt elszalasszák érte. Érzik ezt a hongkongi polgárok is, és akiknek még eddig nem fordult meg a fejében, hogy menni kéne, azok most sürgősen lakhely után néznek. Mint arról a híradások is beszámoltak, egyik ilyen célpontjuk éppen a szomszéd megye székhelye, Debrecen lenne. Busás haszonért, családonként ötvenezer dollárért hajlandók lennének ide telepedni. Hely akadna számukra bőven. Vagy a megüresedett laktanyákban, vagy akár úgy is, hogy maguk építtetnék meg lakókörnyezetüket, de mindenképpen úgy, hogy abból a városnak jelentős bevétele származna. A hongkongiak legalább olyan ügyes üzletemberek, mint a kínaiak, akik viszont már jelen vannak a város kereskedelmében. Nem véletlen talán az egyik helyi ön- kormányzati képviselő aggálya, mely szerint a piacfelosztás akár az egymás közötti leszámolásig is fajulhat, és éppen ezért nem illdomos befogadni a kínaiak vélhető ellenlábasait. A képviselő- testület többségi része azonban a befogadás mellett tette le voksát. Indokaik szerint csak háromszáz főről lenne szó, akik egyáltalán nem jelenthetnének veszélyt a közbiztonságra. Még nem tudni, hogyan döntenek és a végén kinek lesz igaza, de kíváncsian várjuk a végkifejletet.
