Új Kelet, 1997. július (4. évfolyam, 151-177. szám)
1997-07-28 / 174. szám
F 6 1997. július 28., hétfő Riport 'i t / \ dia) Negyven év alatt sem feledte a mesterséget 1 L Esőisten nem kedveli az aratást. Persze az is lehet, hogy nem azért verte el két évben is az Ópályiak Baráti Körének aratóünnepségét, hogy elvegye a hagyományőrzők kedvét a kézi aratástól. Talán csak az ősi mesterség őrzőinél akarta tiszteletét tenni. Sajnos látogatása hosszúra sikeredett, ezért versenyre már nem volt lehetőség, mindössze egy kis bemutatót sikerült „tető alá hozni” a délutánra lecsendesedő esőben. Az egykori termelőszövetkezet telepén állították fel a szervezők a sátrakat, ahol a harmadik ópályi aratóbemutató vendégei menedéket találtak az eső elől. A várt ezer vendég és 20 település csapatai helyett a csontsajdító hideg és a rossz idő miatt alig 50-100 ember látogatott el a rendezvényre. A hangulat ennek ellenére reggeltől jó volt, a hosszú asztal körül üldö- gélők felemlegették az ismerős embereket, falvakat, munkákat. Előkerült a „csecses” korsó is, relikvia a kézi aratások idejéből. Akkoriban még nem volt hűtőtáska, a cserépkorsó tartotta hidegen a vizet. Nevét az üreges nyelének felső részéből kiálló csutoráról kapta, ezt kell megszívni, és már jön is a víz. Akadt persze a víznél magasabb fűtőértékű ital is az asztalon, jól fogyott a hideg ellen gyorsan ható szatmári szilvapálinka. Az elmúlt évi bemutató napján délutánra kiderült az ég, de idén nem kegyelmezett. Ez sem vette azonban el a kedvét a fő szponzor és szervező Agro- Gold Kft. igazgatójának, Orosi Gézának.- A kft. részvényesei között van, aki tagja az Ópályiak Baráti Körének, innen a kapcsolat. Mi adtuk volna az aratáshoz a rozstáblát is, mivel mező- gazdasági, erdészeti termelő, szolgáltató és értékesítő tevékenységgel foglalkozó cégünk profiljába vág a bemutató. A közelmúltban kapcsolódtunk be a vetőmagtermelésbe is. Ópályi mintegy 20 kilométeres körzetéből jelentkeztek csapatok a bemutatóra, de az idő miatt sajnos nem jöttek el. Egykét ember azonban szinte minden környező településről megKévekötés tisztelte jelenlétével rendezvényünket. Birka- és sertéspörkölttel látunk vendégül mindenkit, és marad még az eredeti programból a lovasbemutató. Sajnos egy ilyen rendezvény szervezését legalább másfél hónappal korábban el kell kezdeni, így csak reménykedhetünk, hogy a kiválasztott napon jó időt kapunk. Terveztünk még sétarepülést is, a Szatmári Repülőgépes Szolgálat dolgozói átszerelték a gépet személyszállításra, de ez is elmaradt, akárcsak a főzőverseny és az aratás. A kedvünket azonban ez sem vette el, az Agro-Gold Kft. a jövőben is támogatni fogja az Ópályiak Baráti Körének aratóbemutatóit. Régi aratások emlékeit osztották meg egymással a tétlenségre kárhoztatott aratók. Szolnoki Pál sógorával az ópályi csapatot erősítette volna. Elkeseredetten legyintett: - Az elmúlt hat-hét évben összesen nem volt annyi eső, mint az idén! Terményeinek egy része tönkre is ment, de a kukoricája párját ritkítja - meséli. Egy régi nyár emlékeit is felidézi. Akkoriban 7-8. osztályos volt. Édesapja vágta a gabonát, édesanyja szedte a markot, ő pedig kévét kötött és gereblyézett. - Akkor még fürgébb voltam - teszi hozzá mosolyogva. Azután jött a téesz, a gépek, és a múlté lett a kézi aratás, de ő nem feledte a mesterséget. A délutáni csepergős, néhány perces bemutatón úgy csinálta a kötést, mintha az elmúlt negyven évben csak ezt gyakorolta volna. Neves vendégei is vannak az eseménynek, a Független Kisgazdapárt megyei szervezetének elnöke, dr. Kávássy Sándor, és elnökhelyettese, Kása László. Számukra nem idegen a környezet, láthatóan tudják, mi fán terem a mezőgazdaság és a paraszti munka. Kosa László borúlátóan nyilatkozik a mezőgazdaság jövőjéről.- Az aratást előbb-utóbb még csak meg is csináljuk, de mi lesz a terméssel? A felvásárlási árból még a termelési költségek sem telnek ki. így nem tudják majd finanszírozni az emberek a jövő évi termelést. Pedig a paraszt eddig is a földből élt meg, és ezután hogy ma már nincsenek külön cséplőgépek, ezt a munkát is csak a kombájn tudja elvégezni. A porcsalmaiak tudják a fortélyát az esős aratásnak is, nem fektetve, hanem állítva kell körberakni a kévéket, hogy könnyebben száradjanak. Az ebédre felszolgált kitűnő pörkölt elfogyasztása után a bátrak kivonulnak a földre, és bemutatják az aratás tudományát. A kaszás vágja, egy asszony sarlóval csomóba gyűjti, a kévekötő kalászokból kötelet csinál, és összefogja a kévét. Elkészül két kereszt is, az esős időre való fekvő-kévés, és egy „igazi” 17 plusz egy kévéből. A plusz egy kéve a „pap”, ez volt valamikor a mezőőr munkabére. A napból még az Ópályaik Baráti Körének lovasszakosztálya tartogatott meglepetést, a telep hátsó részében kialakított akadálypályán fogathajtó bemutatót rendeztek. Ezután pedig ki-ki ment a dolgára, de előtte még arra ürítette poharát, hogy jövőre kánikulai melegben, igazi aratóidőben mutathassák meg a világnak tudományukat az aratók Ópályiban. is abból kell neki előteremteni a kenyerét. De a földből él az ország is, és ha nem lesznek meg a szükséges feltételek a termeléshez, az beláthatatlan következményekkel jár. Kamatmentes hitelek kellenek és megfelelő felvásárlási árak. Nem tagadjuk mi meg az adózást, csak azt kérjük, hogy aranykorona után fizethessünk. A paraszt nem tud könyvelni! Adózik egyébként is mindennel, mert adó van a műtrágya, a vetőmag és még sok egyéb árában. Tarthatatlan, hogy a gázolajon keresztül útadót is fizetniük kell, mert a legtöbb trraktor szinte soha nem lát és nem koptat kövesutat, hiszen kora tavasztól késő őszig csak a határban dolgozik. Jött egy csapat Porcsalmáról, ők bemutatták a koszorúkötés mesterségét. Négy ember több mint egy órai munkáját dicséri a kalászokból font alkotás. A kézi aratás és a hozzá kötődő mesterségek azonban már náluk is csak a hagyományőrzés szintjén léteznek. Egy hold gabonát 6 ezer forintért vág le a kombájn, minimális szemveszteséggel, ezért nem éri meg napszámost fogadni és etetni-itatni, amíg kézzel aratnak. Arról nem is beszélve, Az oldalt írta és fotókat készítette: Dojcsák Tibor A kaszás II Elkészült a koszorú Kósa László és dr. Kávássy Sándor
