Új Kelet, 1997. július (4. évfolyam, 151-177. szám)
1997-07-26 / 173. szám
A szarvasbogárnak kisfia születik Óvatosan tenyerébe billenti az ázott szarvasbogarat. A sátor tetején feküdt szegény, lába az ég felé meredt. Nedves szárnyára hirtelen szakadt a nyári zápor. Élesztgette kicsit, majd száraz helyre tette, hátha magához tér. Észre sem vette, mikor lépett mögé a kisfiú. Kozma Ibolya (Uj Kelet)- Szarvasbogár - mondta a kis szöszke nekem is van. Egy fiú és egy lány szarvasbogár. Beleraktam egy dobozba, ott van a sátrunk mellett.- Engedd cl őket - mondta halkan a felnőtt, miközben távolodott a szerencsétlen bogártól -, rosszul érzik magukat bezárva...- Megvárom, amíg kisfiúk születik, aztán majd elengedem - folytatta a kis- iegény.- Nem lesz gyerekük, ők másképp szaporodnak. A nőstény tojásokat rak le - folytatta, miközben a nagy sátor felé sétáltak. A kiserdőn át vezetett az út, közben azokról az énekesmadarakról beszélgettek, melyek hajnalban ébresztik a táborlakókat. A felnőtt és a gyerek nem voltak rokonok. Fél évszázadnyi korkülönbség van közöttük. Egyetlen közös vonásuk: mindketten megszállottan szeretik a természetet. Mi városlakók többnyire irtózunk a pókoktól és a csótányoktól. A városi lakásokban gyakran találkozunk ezekkel a kis állatokkal. 1 lasonlóképpcn viselkedünk a házi egerekkel és a patkányokkal is. A táborlakók zokszó nélkül tűrték a kullancsok kiszedését és a kisemlősökkel való találkozást. Egyedül a szúnyogokkal barátkoztak nehezen. A természet és a természetvédők barátok. Egy világban élnek, szoros egyetértésben. Megszállottan figyelnek környezetükre, nem zavarja őket az eső s a hideg szél. Ha hűvös van, felöltöznek, ha áznak, esőköpenyt, gumicsizmát húznak. Minden évben egy hetet töltenek el együtt a Természetvédelmi és Ornitológiái Tábor (TOT) tagjai. Huszonhárom év alatt több mint hatezer résztvevője volt a tábornak. Előfordul, hogy egy család három generációja választja a nyaralásnak ezt a formáját. A gyerekek úgy nőnek fel, hogy szinte észrevétlenül ismerik meg a madárfajtákat, tudják, melyik költöző, hol él télen, és mit eszik. Némelyik kis madarász a biológiatanárától is többet tud. A TOT-tagok évente az ország más-más területét térképezik fel. Gyönyörködnek a természetben, a kis madarászoknak főiskolások tartanak foglalkozásokat. Mindannyian tanulnak, vizsgálódnak és dolgoznak. Erről szól az életük. Az idén Nagycenk közelében vertek tanyát. A kétéves gyermek és a nyolcvanéves aggastyán jól megértik egymást a táborban. Este a nagy közös sátorban néznek diákat, s beszámolókat hallgatnak. Néhány TOT-tag bemutatja, hol járt az elmúlt esztendő alatt, milyen ritka növényeket, állatokat fényképezett, hogy most be tudja mutatni barátainak. Padokkal, székekkel felszerelve indulnak a nagy sátor felé. Az előadás végére a kicsik már elnyúlva fekszenek a székben, a felnőttek viszik őket matracukra. Tíz-tizenegy óra körül csaknem mindenki nyugovóra tér. Addigra túl vannak a másik vacsorán is. Néhányan gombapörköltet főztek. Az erdei túra közben szedegettek gombát. A tábor gombaszakértője megvizsgálta a vacsoráravalót, így nyugodt lelkiismerettel ehetnek belőle. Vendégül is látják az arrajárókat. Csak egy kis kóstoló, s órákat lehet elbeszélgetni a tányér mellett. Szinte mindenkinek külön beceneve van a táborban. Kónya Jóska, zsarolyáni tiszteletes a tábor „Abbéja”. Nem szokványos a reggeli ébresztés sem. Legány Bandi bácsi a sátorsor elejétől a végéig sétál, miközben óriási erővel fújja a tülköt. Távolból még egészen kellemes hangja van, de közelebbről már annyira elviselhetetlen, hogy muszáj felébredni. Bandi bácsi a nyíregyházi főiskola állattani tanszékének kandidátusa. (A tábor „Bandidátusa”.) Nincs lustálkodás, a reggeli mosakodás után hosszú sorokban kígyózunk a reggeliosztó épület előtt. Kenyér, szalámi, dzsem, kakaó, tej és vaj. Bőségesen étkezünk, hiszen csak vacsorára térünk vissza. Nem is hiányzik a máskor elmaradhatatlan reggeli kávé, de az étel jólesik az erdei levegőn. A fiatalok türelmetlenül várakoznak. Van, aki a fertőrá- kosi kőfejtőbe megy, mások erdei túrára. Mi a Fertő-tón fogunk kajakozni. Többen a teherautót választják közlekedési eszközül. Kicsit ráz ugyan, de ilyen utazás is csak ritkán adódik az életben. Az autó a tiszavasvári Alkaloida gyáré. Kölcsönadták a TOT-nak, támogatás gyanánt. A sofőr,Iszály Ferenc is természetvédő, gyermekkora óta rendszeres táborozó. A tíz kenu már csak indulásra vár. Sokan még csak nem is ültünk hasonló járműben. - Aggodalomra semmi ok - nyugtat a túra vezető. Fiatal, frissen érettségizett fiú, mégis úgy ismeri a tavat, mint a tenyerét. Aggódva ülök a kenuba, az evezőt is félve fogom. Szerencsére a társam profi kenus. Nádason, keskeny csatonán vezet az út. Oldalazni, ügyelni kell, ha el akarjuk kerülni az ütközést. Barnás színű a víz, de tiszta. Néhol sekély, máshol egészen mély. Réti sas és sirály száll a levegőben. A nádas mögött hattyú úszik. Mérgesen borzolja a tollát. A les- kelődést nem akarja megbocsátani. Lassan elmúlik a félelmem, eszembe sem jut, hogy egy meggondolatlan mozdulat után fel is borulhatunk. Noha még hűvös az idő, a víz egészen kellemes. Mégsincs kedvem ruhástól mártózni benne. Óvatosan fogom a lapátot, de érzem: eltéveszteni sem lehet a technikát. Semmiért sem adnám, hogy itt lehetek. Evezni, teljes összhangban a tóval. Szabadon, csöndesen, csak lapát csobbanását hallva. A csatornából kiérve a nyílt vizen már gyorsan haladunk. Történeteket, vicceket mesélnek az egymás mellett evezők. Már nincs visszafojtott lélegzés, bátran, megkönnyebbülten siklunk. Hat kilométeres túra után szállunk ki. Gyönyörű, cölöpökre épített, nádfedeles faházak előtt. Vendéglátónk dr. Kárpáti László a Fertő-Hansági Nemzeti Park igazgatója. A gyönyörű rév a park tulajdona. Nyári gyakorlatukat töltő egyetemisták lakóhelye ez a szép épület. A pihenő utáni visszaút már könnyebb. Egészen rutinos kenuzók lettünk. A szél a hátunk mögött szinte tolja a csónakot. A parton a tábor másik csoportja várakozik. Mi kiszállunk, a túravezető fiú, Kárpáti Béla már őket oktatja a víziközlekedés szabályaira. A négyórás túra alatt rendesen elnyomtuk a hátsó felünket, a lábunkra is nehézkesen állunk. Délután már éles fájdalmat érzek a bal karomban. Ezen az oldalon eveztem. Kellemetlen az izomláz, de holnap is kenuznék a Fertőn. Délutáni programunk már sokkal könnyebb. A kőfejtőbe megyünk. Idegenvezetőnk is van, Steiger Károly. Kőfaragó volt az édesapja, sőt még a dédapja is. A múlt történetéről, a római rabszolgák és a második világháborús foglyok kényszermunkájáról mesél. Hogyan fejtették az építkezések alapjául szolgáló követ, s miként alakítottak színházat benne a békésebb időkben. A gondokat sem hagyja ki, a bánya beázik, hiába feszes a drótháló. Nem esik ugyan törmelék a látogatók fejére, de a kőfejtő állapota folyamatosan romlik. Az eső, a dúcolás és a tűzoltómunkaszerű javítások csak pillanatnyi segítséget adnak, hosszú távon nem kifizetődők. A bánya körüli növényvilág maga a csoda. A környék természet- védői megszállottan ragaszkodnak e sajátos kisvilág védelméhez. Estefelé a Fertő-Hansági Nemzeti Park Nyéki-szállás nevezetű részére érkezünk. Egy keskeny ösvényen át a hídhoz érünk. Alványos mesz- szelátón lesi a tó madarait egy ifjú természetvédő. Órák óta figyeli a gémeket, vadludakat, kócsagokat. Rezdüléseikből is sejti, ha bármilyen veszedelem közeledik, a madarak előbb csak tollászkodnak, majd egymás után húznak el a levegőben, nyugalmasabb helyre. Csodás közelségbe hozza a távcső a tóban pihenő szárnyasokat. Kár, hogy a hangjukat nem hallani. Igaz, nem is értenénk. Mégis jó lenne tudni, miről társalognak a hűvösödő szürkületben. Megállunk a nemzeti park igazgatóságának csodálatos épülete előtt. Nem lehet csak úgy továbbmenni előtte. Késő este van, de az igazgató, dr. Kárpáti László még az irodájában van. Kirándulócsoportot várnak. A társaság nemcsak természetvédelemmel foglalkozik, tudatos gazdasági tevékenységet is folytatnak. A PHARE-támogatásból készült gyönyörű épületben szobákat adnak ki turistáknak, emellett több bevételi forrásuk van, hiszen a környezetvédelemhez pénz kell. Nem csak költekeznek, jelentős összegeket szereznek, hogy úgy tudjanak dolgozni, ahogy a nemzeti park igényli. Késünk a tábori vacsoráról, de marad még bőven a kondér- ban. A mosogató lányok serényen dolgoznak, alig látszanak a szennyes edények mögött. Zsírtalanítás, mosás, öblítés, hozzá kedves mosoly. Nincs duzzogás, mert mosogatni kell. A hét minden estéjén vállalják a munkát. Abbé sátra előtt várakoznak a tábor öregjei. Eligazítás lesz, a holnapi programot beszélik meg. A TOT tagjainak harmada szabolcs-szatmár-beregi. A tiszavasvári madártani egyesület rendezvényéből nőtte ki magát a tábor. Többen a nyíregyházi tanárképző főiskoláról érkeztek, de van orvos, bankár, madarász és biológus is a természetvédők között. Egy hetet töltenek együtt. Előfordul, hogy év köz- | ben is találkozniuk kell, egy-egy társuk sírjánál. Már | elköszöntek a „Nagyma- I mától”, aki tizenhat unoká- I jával járt a táborba. Nagy- I mama tovább él, még így is, 1 hogy már nincs ezen a vilá- I gon. Unokáinak többsége fi most is a TOT vendége. | Bennük gyümölcsöznek 1 azok a magvak, amelyeket 1 a nagymama vetett el. A ter- I mészet szeretetének virága- 1 it, melyek már a kétévesek f lelkében is élnek. A pará- nyi gyermekekében, akik j elengedik a dobozba gyűj- 1 tött szarvasbogarakat, noha B szívesen meglesnék a kis- J bogár születését.
