Új Kelet, 1997. július (4. évfolyam, 151-177. szám)
1997-07-25 / 172. szám
1997. július 25., péntek Hirdetés, tárca A bizalom kifizetődik KITERJEDT INFORMÁCIÓS HÁLÓZATTAL A VÁLLALKOZÁS BIZTONSÁGÁÉRT Az információ érték, sőt az üzleti életben a fennmaradás, a prosperitás egyik alap- feltétele. A Field Grains Kereskedelmi, Szállítmányozási és Raktározási Részvénytársaság elnök-vezérigazgatója, Pataki Sándor 1992 óta építi a cég infomációs rendszerét, mely mára már lefedi az ország területének 85-90 százalékát. Mintegy 65 000 magángazdával, valamint 3300 szövetkezettel, részvénytársasággal, kft.-vel állnak kapcsolatban. Figyelemmel kísérik ezek tevékenységét, az általuk termelt kultúrákat, működésük körülményeit. A cég tehát jobban ismeri a mezőgazdasági termelés minden területét a magok elvetésétől a késztermék előállításáig, mint bárki az országban, így egy finom műszer érzékenységével tudnak reagálni a piac minden apró rezdülésére. Százötvenezer tonna árut mozgatnak meg egy évben, több száz teherfuvarozóval állnak kapcsolatban az ország egész területén. Több mint két és fél millió hektáron gyűjtik az információt, és így 11-13 millió tonna áru útját tudják figyelemmel kísérni. Ez az egész országban egyedülálló információs hálózat nemcsak a nagyobb szövetkezetek, társas vállalkozások, hanem a gazdálkodók számára is a vállalkozás biztonságát teremtheti meg. A részvény- társaság tevékenységének széles horizontját Pataki Sándor elnök-vezérigazgató vázolta fel. Munkamódszer — A lehető leggyorsabb információáramlásra építünk. Kiválóan képzett, több nyelven beszélő munkatársi gárdánk van, akik amerikai típusú irodákban dolgoznak, mindig figyelemmel tudják kísérni egymás munkáját. Ha például egyikük egy termelővel beszél telefonon, a másikuk már hívja is a legkedvezőbb feldolgozó céget, így pillanatok alatt nyélbe ütik az üzletet. A leghírérzékenyebbek, leggyorsabban reagálók munkáját következetesen jutalmazzuk. Ezenkívül személyesen is tartjuk a kapcsolatot, munkatársaink legalább havonta felkeresik üzletfeleinket. Alfától ómegáig- Az emberek helyett negyven évig mások intézték ügyeiket, és sajnos még mindig úgy tűnik, sok idő kell ahhoz, hogy a kistermelők megértsék: állandó, biztos partnert kell megbízni termékeik értékesítésével. Mi minden ehhez kapcsolódó nehézséggel együtt felvállaljuk ezt a feladatot. Az ország bármely pontján élő gazda kapcsolatba léphet velünk. Kibéreljük a legközelebb fellelhető raktárát, megoldjuk termékének odaszállítását, és információs rendszerünk segítségével garantáljuk, hogy akkor adjuk el áruját, amikor annak legkedvezőbb az ára. Ha az előre leszerződött ár fölött tudunk értékesíteni, a hasznon fele-fele arányban osztozunk. Termeltetés, szállítás, raktározás- Elsősorban szemestermények termeltetésével foglalkozunk. Mi biztosítjuk a legmegfelelőbb vetőmagot, műtrágyát, növényvédő szert, ha kell, még a mezőgazdasági gépekhez szükséges üzemanyagot is. Ma az ország területén kevés a közraktár, egymástól távol, 50-60 kilométer távolságban vannak ezek a létesítmények. Ez a rendszer több mint egy évtizeddel ezelőtti viszonyok maradványa. Akkoriban sokkal olcsóbb volt a közúti szállítás, nem okozott számottevő veszteséget a termények eljuttatása nagyobb távolságra sem. A mai körülmények között azonban a szállítás igen költséges mulatság. A közraktárak sok termelő számára túlságosan távol esnek ahhoz, hogy - figyelembe véve még a raktározás költségeit is - ne legyen ráfizetéses az igénybevételük. Mi meg tudjuk szervezni, hogy a termőterületekhez legközelebb eső, általában a volt, vagy ma is működő szövetkezetek raktárait béreljük ki, jelentősen csökkentsük a szállítási és a tárolási költségeket. Az eredményes együttműködéshez azonban a kistermelők összefogására van szükség. Egységben az erő- Az egy-két hektáron gazdálkodó kistermelők sajnos tévednek, ha azt hiszik, hogy hosszú távon egyedül is boldogulhatnak. Tapasztalataim szerint túlságosan kiszolgáltatottak ahhoz, hogy biztosan mozogjanak mind a termelés, mind az értékesítés ingoványos talaján. Ha valaki jól ért a termeléshez, kiváló minőségű árut állít elő, még egyáltalán nem biztos, hogy kereskedni is tud. A gazdáknak össze kell fogniuk, és termékeik értékesítésével meg kell bízniuk egy erre szakosodott céget. Jól tudom, hogy a legtöbb termelőt sok csalódás érte ezen a téren, ezért évről évre másnak adják el terményeiket. Ez a helyzet nem kedvez sem nekik, sem a kereskedőknek. Mi szinte valamennyi területen kedvezményeket nyújtunk megbízható, velünk huzamosabb ideig üzleti kapcsolatban álló partnereinknek. A hosszú távú együttműködés, egymás megismerése és elismerése megteremti a kölcsönös bizalmat, az üzlet biztonságát. Út a jövőbe- Hosszú távon gondolkodunk, és igyekszünk felkészülni arra az időszakra, amikor hazánk az Európai Unió teljes jogú tagja lesz. Mi meg tudjuk mutatni a magyar mezőgazdaság szereplőinek azt az utat, melyet követve a vegyes érzelmekkel kísért csatlakozás sikerre fogja vinni az agrárium ügyét. Mivel külföldi partnereink révén meglehetősen otthonosan mozgunk a világpiacon is, tudjuk, hogy miként kellene megváltoztatni a termékszerkezetet ahhoz, hogy az erős uniós versenytársak mellett is megálljuk a helyünket. Ehhez azonban felül kell emelkedni a szakértelem és a piac ismeretének hiányából eredő téves beidegződéseken. Érdekeltségek megyénkben- Hazánk keleti kapujában, ahol a széles nyomtávú sínpárok indulnak, a Záhonyhoz közel eső Tomyospálcán kiváló infrastrukturális adottságokkal rendelkező telephelyünk van. Hatszáz négyzetméteres zárt raktár, háromezer négyzetméternyi aszfaltozott terület, korszerű berendezések (például ötven tonnás digitális mérleg) áll készenlétben. A komplexum a vasúti átrakó szomszédságában, könnyen megközelíthető helyen van. A létesítmény kihasználására olyan befektetni szándékozó partnerek jelentkezését várjuk, akik felismerik az ukrán és az orosz piac közelségében rejlő, még kiaknázatlan, óriási lehetőségeket. (x) FIELD GRAINS Rt Field Grains KERESKEDELMI, SZÁLLÍTMÁNYOZÁSI ÉS RAKTÁROZÁSI RT. 6000, KECSKEMÉT, KŐHÍD U. 16. TEL.: 76/515-100 FAX: 76/515-127. Hétköznapi történetek: A lecke Racskó Tibor ______ Pé nzintézet valahol Nyíregyházán. Hatalmas hangyaboly. Emberek tucatjai ácso- rognak az ügyfélfogadó pultok előtt. A hosszú várakozásban lassan csendes morajjá mosódik a külvilág ezer apró zaja. Elhalványulnak a fények, megszűnnek az illatok, az érzékszervek eltompulnak. Várunk... Fiatal pár beszélget. A fiú kisportolt, kefefrizurás, kényelmes tréningruhában, lábán divatos edzőcipő. Hanyagul támaszkodik a pultnak. Szíve hölgye meg amolyan szőke. Popsihoz simuló minije és szoláriumtól barna hosszú lábai minden férfiszemet rabul ejtenek. A fiú pénzt tart kezében. Elég rendes köteg ötezrest. Teszi-veszi egyik kezéből a másikba, néha feldobja egy kicsit, majd elkapja. A lány csillogó szemekkel nézi a fiút. Arcára van írva a szó: szeretlek. Boldogok. Egyszer csak halk nesszel nyílik az épület fotocellás ajtaja. Őszhajú nénike lép be rajta. Körülnéz, meglátja, amit keresett: „Kérjük ügyfeleinket, hogy itt várakozzanak”. A néni megáll a tábla előtt, hiszen az erre kérte őt Jobb időket látott retikül- jéből előveszi a csekket és a befizetésre váró ezeregyné- hányszáz forintot. Telnek- múlnak a percek. A néni meg sem mozdul, csak vár és vár. A fiú fanyar mosollyal nézi, majd súg valamit a lány fülébe, akinek ettől megmerevedik arcán a mosoly. Hirtelen lehull róla szőkesége. Válaszol valamit a fiúnak, aki elpirul és lassan zsebébe süllyeszti kezeit. A néni persze mindebből semmit sem vesz észre. Súlyos másodpercek telnek el, mire megszólal a kassza feletti hívócsengő, felszakítva a nyomasztó csendet. A kijelzőn megjelenik egy szám. A néni sorszáma. Lassú léptekkel indul a pénztárhoz. Útközben még elnézést kér a fiútól, mert a nagy tömegben hozzáér táskája annak kezéhez. A fiú nem szól semmit, csak lesüti szemeit. Ma megint kapott egy leckét az élettől. F elvitték a patron árát. Ha felvitték, hát felvitték. Különben csak maradjunk nyugton, mert az egyik legfontosabb közszükségleti cikkünk ára - a műanyag gyerekbilié - évek óta változatlan maradt. Ám, ha mégis érdekelne valakit, hogy miért vitték fel a patron árát - a választ többféleképpen is meg lehet fogalmazni. Kicsit bőiére engedve: az infláció hatása miatt szorult helyzetben lévő magyar gazdaság... a szénsav világpiaci árának drasztikus emelkedése... a szódavíz túlzott fogyasztásának ellen- súlyozására tett intézkedések... stb. ezerszer hallott múltbéli rizsák. Egyszóval: csak! Az viszont, hogy hogyan vitték fel a patron árát - már nem is olyan egyszerű dolog, mert ugye az egyik boltban ennyibe kerül, a másik boltban annyiba — mindig a gyártók és kereskedők ízlése szerint változik az ára. Csakhogy a patron árát mindenhol egységesen tíz százalékkal vitték fel, és olyan burkoltan, hogy ideggörcsöt kap az ember, mire rájön. Magyarországon az egyszerű halandó még mindig otthon gyártja a szódavizet. Megveszi a patront és hazaviszi. Előveszi a régi szép időkben 274 forintért vásárolt szifonját, megtölti vízzel. A víz is kincset ér már, mert az ára lassan lekörözi a kőolaj világpiaci árát, de ezt a dolgot most ne firtassuk. Szóval megtölti a szifont vízzel, és belecsavarja a patront. Előtte persze óvatosan körülnéz, hogy megtett-e minden óvóintézkedést. Miután meggyőződött arról, hogy a gyerek alaposan a fejébe húzta a párnát, ha a macska vackára, egér a lyukába menekült - akkor óvatosan csavar egyet a szerkentyűn. Ha megúszta, hogy a szó- dásszifon nem állt bele a plafonba, és nem sértette meg a nemzetközi atomsorompó egyezményt, valamint a BM csendrendeletét - akkor lehet inni a nedűt. Elvileg ezt a műveletet egy doboz patronnal tízszer lehetne csinálni. Elvileg igen, de a gyakorlat az más! A dobozban tíz vaspáncélba burkolt időzíthető bomba van. Ebből kilencszer iszonyatos robajjal megtörténik a vegyü- let képzése - ám a tizedik az mindig megadja magát... az nem robban... nem sistereg, nem szörcsög, hanem csak blugy... blugy... plötty... csendesen lehel a szifonba, mint egy kivén- hedt igásló a tavaszi határban. Ennyi az egész. P ontosabban semmi az egész, ami ebben a kis acélhengerben van. Aki azt hiszi, hogy egyedi esetről van szó, az téved! A nyár eleje óta figyelem ezt a furcsa jelenséget, és biztosabban fogadnék erre, mint arra, hogy a lottó öt számából egyet se találok el. Bürget Lajos glosszája A világon, és persze nálunk mindenki mindent hamisít. Hamis a farmer, a pénz, a cigaretta, a bor, a póló, a szesz, az útlevél, a személyigazolvány, az óra, a paprika, a szalámi, a kozmetikum, a táskarádió, a mikrosütő, a melegítő, a teniszlabda, a játékautó, az értékpapír, a váltó, meg aztán ahogy a nóta mondja: hamis a szája, meg a zúzája... Iparágak álltak rá arra, hogy ellopják a márkanevet - minőség nélkül, becsapják az embereket - gátlások nélkül. És a szegény vásárló, aki sosem tudja, hol mit vesz, csak kapkodja a fejét rövid idő múltán, mennyire átejtelték. A rendőrök, a fogyasztásvédők, a vámosok, a gyártók érdekképviseletei azt sem tudják, hová kapkodjanak, hiszen ha elkapnak egy hamisítót, három is akad a helyére. Szóval ádáz a csata, kíméletlen a piaci harc, és közben kiszolgáltatott a vevő Hongkongtól Alaszkáig, és persze Magyarországig, ahol szintén virágzó ez a bűnözési forma. Szóval hamisítanak mindent, amit lehet. Az ember gyanakvóvá válik. Néha még a fát is megkopogtatjuk az erdőben, hogy fa-e, vagy talán egy ügyes hamisítvány. Ezen gondolkodom, miközben sétám köreit rovom a kies környezetben. Aztán egy kis utcába tévedek. Szép házak (valódiak!) sorakoznak, a kertekben virág, a kapuk fölött lugas, az ablakban muskátli. Es a kapun egy tábla. Rajta a szöveg: Vigyázz! A kutya hamis! No, mondom magamban, végre valami, ami igazi! A patron ára Gyöngyösi László Vajdics Krisztina: Politikai portré Pufók arcán bizalmas, mindent tudó mosoly. Szemében kötekedő, huncut, kétértelmű csillogás, amelyben apró, mesebeli manócskák ugrálnak újabb és újabb csintalan ötlettel gazdagítva jellemét. Tárházuk kifogyhatatlan, különösen, ha valakinek az orra alá borsot törhetnek. Súlyos személyiségét nem lehet - már csak méretei s hangjának mélyzengésű orgánuma miatt sem — kikerülni, átugrani, esetleg nem észre venni. Kitartóan a figyelem középpontja felé törtet, s ha belékötnek, egy újszülött ártatlanságával tekint támadójára, miközben hétmérföldes csizmában gázol át a politika porondján. A jelenkori ellenzék megtestesítője, az ország „NAGY MEGMENTŐJE”, a parlament csörgősipkás udvari bolondja időnként bajba keveredik. Egyszer hűséges kegyencnőjének nyelvbotlása, egyszer ellenségeinek túlbuzgó aknamunkája következtében. Természetesen kifinomult vagy nyomdafestéket nem tűrő kacifántos körmondataival minden esetben megtalálja a kiskapukat. Bár személyisége mindmáig megrendíthetetlen talapzaton áll, a hétmérföldes csizma most megcsúszott egy számára kijelölt banánhéjon, s az eddig oly buzgón emlegetett farkas valóban ott lohol a háta mögött. Meglátjuk, hogyan éviekéi ki a kelepcéből, de bármilyen irányba folytatódik szabadesése, magával rántja mesebeli birodalmának minden hűséges alattvalóját. Politikai harcokon felnőtt nemzedékünk kíváncsian várja a történet folytatását, hiszen soha jobbkor nem jöhet - 3,60-as - kenyér híján egy kis ingyencirkusz!
