Új Kelet, 1997. július (4. évfolyam, 151-177. szám)

1997-07-25 / 172. szám

1997. július 25., péntek Hirdetés, tárca A bizalom kifizetődik KITERJEDT INFORMÁCIÓS HÁLÓZATTAL A VÁLLALKOZÁS BIZTONSÁGÁÉRT Az információ érték, sőt az üzleti élet­ben a fennmaradás, a prosperitás egyik alap- feltétele. A Field Grains Kereskedelmi, Szállítmá­nyozási és Raktározási Részvénytársaság elnök-vezérigazgatója, Pataki Sándor 1992 óta építi a cég infomációs rendszerét, mely mára már lefedi az ország területének 85-90 százalékát. Mintegy 65 000 magán­gazdával, valamint 3300 szövetkezettel, részvénytársasággal, kft.-vel állnak kap­csolatban. Figyelemmel kísérik ezek tevé­kenységét, az általuk termelt kultúrákat, működésük körülményeit. A cég tehát job­ban ismeri a mezőgazdasági termelés min­den területét a magok elvetésétől a kész­termék előállításáig, mint bárki az ország­ban, így egy finom műszer érzékenységé­vel tudnak reagálni a piac minden apró rez­dülésére. Százötvenezer tonna árut mozgatnak meg egy évben, több száz teherfuvarozóval áll­nak kapcsolatban az ország egész terüle­tén. Több mint két és fél millió hektáron gyűjtik az információt, és így 11-13 millió tonna áru útját tudják figyelemmel kísér­ni. Ez az egész országban egyedülálló in­formációs hálózat nemcsak a na­gyobb szövetkezetek, társas vállalkozások, hanem a gaz­dálkodók számára is a vál­lalkozás biztonságát te­remtheti meg. A részvény- társaság tevékenységének széles horizontját Pataki Sándor elnök-vezérigaz­gató vázolta fel. Munkamódszer — A lehető leg­gyorsabb informá­cióáramlásra épí­tünk. Kiválóan képzett, több nyelven beszélő munkatársi gárdánk van, akik ame­rikai típusú irodákban dolgoznak, mindig figyelemmel tudják kísérni egymás mun­káját. Ha például egyikük egy termelővel beszél telefonon, a másikuk már hívja is a legkedvezőbb feldolgozó céget, így pilla­natok alatt nyélbe ütik az üzletet. A leghírérzékenyebbek, leggyorsabban rea­gálók munkáját következetesen jutalmaz­zuk. Ezenkívül személyesen is tartjuk a kapcsolatot, munkatársaink legalább ha­vonta felkeresik üzletfeleinket. Alfától ómegáig- Az emberek helyett negyven évig má­sok intézték ügyeiket, és sajnos még min­dig úgy tűnik, sok idő kell ahhoz, hogy a kistermelők megértsék: állandó, biztos part­nert kell megbízni termékeik értékesítésé­vel. Mi minden ehhez kapcsolódó nehézség­gel együtt felvállaljuk ezt a feladatot. Az ország bármely pontján élő gazda kapcso­latba léphet velünk. Kibéreljük a legköze­lebb fellelhető raktárát, megoldjuk termé­kének odaszállítását, és információs rend­szerünk segítségével garantáljuk, hogy ak­kor adjuk el áruját, amikor annak legkedve­zőbb az ára. Ha az előre leszerződött ár fö­lött tudunk értékesíteni, a hasznon fele-fele arányban osztozunk. Termeltetés, szállítás, raktározás- Elsősorban szemestermények termelte­tésével foglalkozunk. Mi biztosítjuk a legmegfelelőbb vetőmagot, műtrágyát, növényvédő szert, ha kell, még a mezőgaz­dasági gépekhez szükséges üzemanyagot is. Ma az ország területén kevés a közrak­tár, egymástól távol, 50-60 kilométer tá­volságban vannak ezek a létesítmények. Ez a rendszer több mint egy évtizeddel ezelőtti viszonyok maradványa. Akkoriban sokkal olcsóbb volt a közúti szállítás, nem okozott számottevő veszteséget a termé­nyek eljuttatása nagyobb távolságra sem. A mai körülmények között azonban a szál­lítás igen költséges mulatság. A közraktá­rak sok termelő számára túlságosan távol esnek ahhoz, hogy - figyelembe véve még a raktározás költségeit is - ne legyen ráfi­zetéses az igénybevételük. Mi meg tudjuk szervezni, hogy a termőterületekhez legközelebb eső, általában a volt, vagy ma is működő szövetkezetek raktárait bérel­jük ki, jelentősen csökkentsük a szállítási és a tárolási költségeket. Az eredményes együttműködéshez azonban a kistermelők összefogására van szükség. Egységben az erő- Az egy-két hektáron gazdálkodó kistermelők sajnos tévednek, ha azt hiszik, hogy hosszú távon egyedül is boldogulhat­nak. Tapasztalataim szerint túlságosan ki­szolgáltatottak ahhoz, hogy biztosan mo­zogjanak mind a termelés, mind az értékesí­tés ingoványos talaján. Ha valaki jól ért a termeléshez, kiváló minőségű árut állít elő, még egyáltalán nem biztos, hogy kereskedni is tud. A gazdáknak össze kell fog­niuk, és termékeik értékesí­tésével meg kell bízniuk egy erre szakosodott céget. Jól tu­dom, hogy a legtöbb termelőt sok csalódás érte ezen a té­ren, ezért évről évre másnak adják el terményei­ket. Ez a helyzet nem kedvez sem nekik, sem a kereskedők­nek. Mi szinte vala­mennyi területen kedvezményeket nyúj­tunk megbízható, velünk huzamosabb ide­ig üzleti kapcsolatban álló partnereinknek. A hosszú távú együttműködés, egymás meg­ismerése és elismerése megteremti a kölcsö­nös bizalmat, az üzlet biztonságát. Út a jövőbe- Hosszú távon gondolkodunk, és igyek­szünk felkészülni arra az időszakra, ami­kor hazánk az Európai Unió teljes jogú tag­ja lesz. Mi meg tudjuk mutatni a magyar mezőgazdaság szereplőinek azt az utat, melyet követve a vegyes érzelmekkel kí­sért csatlakozás sikerre fogja vinni az agrárium ügyét. Mivel külföldi partnere­ink révén meglehetősen otthonosan moz­gunk a világpiacon is, tudjuk, hogy mi­ként kellene megváltoztatni a termékszer­kezetet ahhoz, hogy az erős uniós verseny­társak mellett is megálljuk a helyünket. Ehhez azonban felül kell emelkedni a szak­értelem és a piac ismeretének hiányából eredő téves beidegződéseken. Érdekeltségek megyénkben- Hazánk keleti kapujában, ahol a széles nyomtávú sínpárok indulnak, a Záhonyhoz közel eső Tomyospálcán kiváló infrastruk­turális adottságokkal rendelkező telephe­lyünk van. Hatszáz négyzetméteres zárt rak­tár, háromezer négyzetméternyi aszfaltozott terület, korszerű berendezések (például öt­ven tonnás digitális mérleg) áll készenlétben. A komplexum a vasúti átrakó szomszédsá­gában, könnyen megközelíthető helyen van. A létesítmény kihasználására olyan befek­tetni szándékozó partnerek jelentkezését vár­juk, akik felismerik az ukrán és az orosz piac közelségében rejlő, még kiaknázatlan, óri­ási lehetőségeket. (x) FIELD GRAINS Rt Field Grains KERESKEDELMI, SZÁLLÍTMÁNYOZÁSI ÉS RAKTÁROZÁSI RT. 6000, KECSKEMÉT, KŐHÍD U. 16. TEL.: 76/515-100 FAX: 76/515-127. Hétköznapi történetek: A lecke Racskó Tibor ______ Pé nzintézet valahol Nyír­egyházán. Hatalmas hangya­boly. Emberek tucatjai ácso- rognak az ügyfélfogadó pul­tok előtt. A hosszú várakozás­ban lassan csendes morajjá mosódik a külvilág ezer apró zaja. Elhalványulnak a fé­nyek, megszűnnek az illatok, az érzékszervek eltompulnak. Várunk... Fiatal pár beszélget. A fiú kisportolt, kefefrizurás, ké­nyelmes tréningruhában, lábán divatos edzőcipő. Hanyagul tá­maszkodik a pultnak. Szíve hölgye meg amolyan szőke. Popsihoz simuló minije és szo­láriumtól barna hosszú lábai minden férfiszemet rabul ejte­nek. A fiú pénzt tart kezében. Elég rendes köteg ötezrest. Te­szi-veszi egyik kezéből a másik­ba, néha feldobja egy kicsit, majd elkapja. A lány csillogó szemekkel nézi a fiút. Arcára van írva a szó: szeretlek. Boldogok. Egyszer csak halk nesszel nyí­lik az épület fotocellás ajtaja. Őszhajú nénike lép be rajta. Kö­rülnéz, meglátja, amit keresett: „Kérjük ügyfeleinket, hogy itt várakozzanak”. A néni megáll a tábla előtt, hiszen az erre kérte őt Jobb időket látott retikül- jéből előveszi a csekket és a befizetésre váró ezeregyné- hányszáz forintot. Telnek- múlnak a percek. A néni meg sem mozdul, csak vár és vár. A fiú fanyar mosollyal nézi, majd súg valamit a lány fülébe, aki­nek ettől megmerevedik arcán a mosoly. Hirtelen le­hull róla szőkesége. Vála­szol valamit a fiúnak, aki elpirul és lassan zsebébe süllyeszti kezeit. A néni persze mindebből semmit sem vesz észre. Sú­lyos másodpercek telnek el, mire megszólal a kassza fe­letti hívócsengő, felszakít­va a nyomasztó csendet. A kijelzőn megjelenik egy szám. A néni sorszáma. Las­sú léptekkel indul a pénz­tárhoz. Útközben még elné­zést kér a fiútól, mert a nagy tömegben hozzáér táskája annak kezéhez. A fiú nem szól semmit, csak lesüti sze­meit. Ma megint kapott egy leckét az élettől. F elvitték a patron árát. Ha felvitték, hát felvit­ték. Különben csak maradjunk nyugton, mert az egyik legfontosabb közszük­ségleti cikkünk ára - a mű­anyag gyerekbilié - évek óta változatlan maradt. Ám, ha mégis érdekelne va­lakit, hogy miért vitték fel a patron árát - a választ többfé­leképpen is meg lehet fogal­mazni. Kicsit bőiére engedve: az infláció hatása miatt szorult helyzetben lévő magyar gaz­daság... a szénsav világpiaci árának drasztikus emelke­dése... a szó­davíz túl­zott fo­gyasztásá­nak ellen- súlyozására tett intéz­kedések... stb. ezerszer hallott múltbéli rizsák. Egyszóval: csak! Az viszont, hogy hogyan vitték fel a patron árát - már nem is olyan egyszerű dolog, mert ugye az egyik boltban ennyibe kerül, a másik bolt­ban annyiba — mindig a gyár­tók és kereskedők ízlése sze­rint változik az ára. Csakhogy a patron árát mindenhol egy­ségesen tíz százalékkal vitték fel, és olyan burkoltan, hogy ideggörcsöt kap az ember, mire rájön. Magyarországon az egy­szerű halandó még mindig ott­hon gyártja a szódavizet. Meg­veszi a patront és hazaviszi. Előveszi a régi szép időkben 274 forintért vásárolt szifon­ját, megtölti vízzel. A víz is kincset ér már, mert az ára las­san lekörözi a kőolaj világpi­aci árát, de ezt a dolgot most ne firtassuk. Szóval megtölti a szifont vízzel, és belecsavarja a patront. Előtte persze óvatosan körülnéz, hogy megtett-e minden óvóintézkedést. Mi­után meggyőződött arról, hogy a gyerek alaposan a fejébe húzta a párnát, ha a macska vackára, egér a lyu­kába menekült - akkor óva­tosan csavar egyet a szer­kentyűn. Ha megúszta, hogy a szó- dásszifon nem állt bele a pla­fonba, és nem sértette meg a nemzetközi atomsorompó egyezményt, valamint a BM csendren­deletét - akkor le­het inni a nedűt. Elvileg ezt a mű­veletet egy doboz patronnal tízszer lehetne csinálni. Elvileg igen, de a gyakorlat az más! A dobozban tíz vaspáncélba burkolt időzíthető bomba van. Ebből kilencszer iszonyatos robajjal megtörténik a vegyü- let képzése - ám a tizedik az mindig megadja magát... az nem robban... nem sistereg, nem szörcsög, hanem csak blugy... blugy... plötty... csendesen le­hel a szifonba, mint egy kivén- hedt igásló a tavaszi határban. Ennyi az egész. P ontosabban semmi az egész, ami ebben a kis acélhengerben van. Aki azt hiszi, hogy egyedi esetről van szó, az téved! A nyár eleje óta figyelem ezt a furcsa jelenséget, és biztosab­ban fogadnék erre, mint arra, hogy a lottó öt számából egyet se találok el. Bürget Lajos glosszája A világon, és persze nálunk mindenki mindent hamisít. Hamis a farmer, a pénz, a ci­garetta, a bor, a póló, a szesz, az útlevél, a személyigazol­vány, az óra, a paprika, a sza­lámi, a kozmetikum, a táska­rádió, a mikrosütő, a melegí­tő, a teniszlabda, a játékautó, az értékpapír, a váltó, meg az­tán ahogy a nóta mondja: hamis a szája, meg a zúzája... Iparágak álltak rá arra, hogy ellopják a márkanevet - mi­nőség nélkül, becsapják az embereket - gátlások nélkül. És a szegény vásárló, aki so­sem tudja, hol mit vesz, csak kapkodja a fejét rövid idő múltán, mennyire átejtelték. A rendőrök, a fogyasztásvé­dők, a vámosok, a gyártók ér­dekképviseletei azt sem tud­ják, hová kapkodjanak, hi­szen ha elkapnak egy hami­sítót, három is akad a helyére. Szóval ádáz a csata, kímélet­len a piaci harc, és közben ki­szolgáltatott a vevő Hong­kongtól Alaszkáig, és persze Magyarországig, ahol szintén virágzó ez a bűnözési forma. Szóval hamisítanak min­dent, amit lehet. Az ember gyanakvóvá válik. Néha még a fát is megkopogtatjuk az erdőben, hogy fa-e, vagy ta­lán egy ügyes hamisítvány. Ezen gondolkodom, mi­közben sétám köreit rovom a kies környezetben. Aztán egy kis utcába tévedek. Szép há­zak (valódiak!) sorakoznak, a kertekben virág, a kapuk fölött lugas, az ablakban muskátli. Es a kapun egy táb­la. Rajta a szöveg: Vigyázz! A kutya hamis! No, mondom magamban, végre valami, ami igazi! A patron ára Gyöngyösi László Vajdics Krisztina: Politikai portré Pufók arcán bizalmas, min­dent tudó mosoly. Szemében kötekedő, huncut, kétértelmű csillogás, amelyben apró, me­sebeli manócskák ugrálnak újabb és újabb csintalan ötlet­tel gazdagítva jellemét. Tárhá­zuk kifogyhatatlan, különö­sen, ha valakinek az orra alá borsot törhetnek. Súlyos személyiségét nem lehet - már csak méretei s hangjának mélyzengésű orgá­numa miatt sem — kikerülni, átugrani, esetleg nem észre venni. Kitartóan a figyelem középpontja felé törtet, s ha belékötnek, egy újszülött ár­tatlanságával tekint támadójára, miközben hétmérföldes csizmá­ban gázol át a politika porond­ján. A jelenkori ellenzék meg­testesítője, az ország „NAGY MEGMENTŐJE”, a parlament csörgősipkás udvari bolondja időnként bajba keveredik. Egy­szer hűséges kegyencnőjének nyelvbotlása, egyszer ellensége­inek túlbuzgó aknamunkája kö­vetkeztében. Természetesen ki­finomult vagy nyomdafestéket nem tűrő kacifántos körmonda­taival minden esetben megtalál­ja a kiskapukat. Bár személyisé­ge mindmáig megrendíthetetlen talapzaton áll, a hétmérföldes csizma most megcsúszott egy számára kijelölt banán­héjon, s az eddig oly buz­gón emlegetett farkas való­ban ott lohol a háta mögött. Meglátjuk, hogyan éviekéi ki a kelepcéből, de bármi­lyen irányba folytatódik szabadesése, magával ránt­ja mesebeli birodalmának minden hűséges alattvaló­ját. Politikai harcokon fel­nőtt nemzedékünk kíván­csian várja a történet foly­tatását, hiszen soha jobbkor nem jöhet - 3,60-as - ke­nyér híján egy kis ingyen­cirkusz!

Next

/
Thumbnails
Contents