Új Kelet, 1997. július (4. évfolyam, 151-177. szám)
1997-07-25 / 172. szám
Megyei krónika Csaló közvetítő A hét elején az egyik nyíregyházi ingatlanközvetítő cég vezetője bejelentést tett a rendőrségen, miszerint egy B. Z. (37) nevezetű személy az ő nevükben hamis ingatlanközvetítéseket folytatott, és több lakástulajdonost is megtévesztett, illetve tőlük jogtalanul közvetítési díjat vett fel. A rendőrségnek rövid időn belül sikerült fülön csípni az ügyeskedő csalót. Fullajtár András (Új Kelet) Kihallgatása során elmondta, hogy korábban dolgozott az ingatlanközvetítő cégnél, de onnan eltanácsolták. Állítólag nem távozott üres kézzel, magával vitt néhány Ingatlanközvetítési megbízás nyomtatványt is. A korábbi vállalkozásából — ami azóta megszűnt - megmaradt a bélyegzője és a számlatömbje is, így minden együtt volt ahhoz, hogy elinduljon „hódító” útjára. Nem is késlekedett. Különféle hirdetési újságokból kinézte a leendő kuncsaftokat, akik lakásukat vagy valamilyen ingatlanukat hirdették eladásra. Felkereste őket, és az ingatlanközvetítő cég ügynökeként bemutatkozott. Közölte, hogy segít az értékesítésben. Mindent az ügyfél óhaja szerint cselekedett, és pillanatok alatt létrejött a megállapodás. Lakáseladás esetén 3 ezer, míg csere esetén 1500 forint közvetítési díjat vett át. Az átvételről tennésze- tesen nyugtát is adott. Mindössze három napot kért, hogy az üzletet nyélbe üsse. Az ügyfeleknek akkor kezdett gyanússá válni az egész, amikor három nap után semmi sem történt. így felkeresték az ügynökséget, és kérdőre vonták őket az ügynökük által kötött megállapodásban foglaltak nem teljesítése miatt. A panaszosok meglepődtek, amikor közölték velük, hogy ilyen nevű ügynökük nincsen. Az ügynökség vezetői is meglepődtek, amikor a saját, szabályosan kitöltött nyomtatványukat tették eléjük. Közben az ingatlanközvetítő cég vezetője rájött, hogy a nevükben „intézkedő” csaló csak B. Z. lehet, ezért felkereste az álügynököt, hogy fejezze be a ténykedését, és a sértetteknek adja vissza a kicsalt pénzt. ígérte, ha szót fogad, akkor nem jelenti fel. A csaló fogadkozott, hogy jó útra tér, de pár nap múlva a „munkát” folytatta. Az újabb panaszosok megjelenése után aztán a cég vezetője elment a rendőrségre és feljelentést tett. B. Z.-re eddig öszesen 17 rendbeli csalás bizonyítható. A rendőrség a gyanúsítottól lefoglalta a pecsétet, a számlatömböt és a megmaradt nyomtatványt, majd csalás vétsége miatt indítottak ellene eljárást. Akik közben rájönnek, hogy őket is rászedte a csaló, és még nem tettek panaszt, azok először az ingatlanközvetítő céghez forduljanak, mert első kézből ott tisztázzák a „félreértést”. Árvízi reménység Szilágyi Szabolcs jelenti Lengyelországból A kocsirádióból az ismert lengyel riporter végre megint optimista hangja ütötte meg a fülemet, amikor néhány napos nyíregyházi utamról „a helyzet” visszatérített tudósítói állomáshelyemre. A bar- wineki határátkelőn a vám- tisztviselő kezéből szinte kitéptem a „Gazeta Wyborcza” friss példányát, mert a lap első oldalán ilyesmit olvastam: HOLNAPRA VÉGE A NAGY VÍZNEK. Ám ahogy kis kocsimmal északnak tarva haladtam Varsó felé, alaposan kételkedni kezdtem a lengyel kollégák debütálásában. Mert alig hagytam el Rzeszówot, olyan dörgés, villámlás kezdődött, hogy rá kellett eszmélnem: még pár kilométer, és az összes reményt elmossa az újabb esőzés. így történt. Valahol a repülőgép gyáráról nevezetes Mielecnél kerültem az első rettentő felhőszakadás kellős közepébe. Ráálltam az útpadkára, és csak találgattam, hogy lehet-e most is 50 liter négyzetméterenként a csapadékmennyiség. Azért ennyi, mert a nagy lengyel árvíz első napjaiban, úgy július 6-án vagy 7-én ilyen adat hangzott el, mielőtt a Visztula vize Krakkó alatt rémületbe hozta a történelmi lengyel főváros lakóit. A fővárosi lakásomig tartó néhány száz kilométeren át - divatos lengyel riporteri és meteorológiai szóhasználattal élve - „pepita volt az időjárás” (ami annyit jelent, hogy emitt a nap sütött, amott az eső esett), és ez szinte húsz kilométerenként kockázat be a kocsim kerekei alatt futó élő térképet. Kielcénél hallottam a regionális rádióadó műsorát, hogy Krakkóra 45 perc alatt 45 miílimétemyi eső zúdult le. Varsóban azután összegyűjtöttem a derűlátást mégis csak indokló legfrissebb információkat. A „Nagy Víz” még mindig ott áll az elöntött termőföldek és lakóterületek felén, de minden jel arra mutat, hogy a nagy lengyel folyók másodszor már nem fognak átcsapni a töltések koronáin. Most inkább az a félelmetes kérdés, hogy a vízzel átitatódott gátak kiállják-c a víz nyomását. Várható, hogy a kisebb mellékfolyókról kártéte- mény nélkül a Oderába levonul a víz, onnan pedig ugyancsak békés körülmények között zúdul majd a Balti-tengerbe, Szczecinnél. Nem következik be az, amitől mindenki tartott: a levonuló árhullám nem találja magát szembe az épp a szárazföld belseje felé tartó tengervízzel. Elhangzik a legtragikusabb adat is: 55 embert pusztított el az árvíz. Most halkan mindenki felteszi a kérdést- ugye több áldozat nem lesz? Varsóban az első telefont Wroclaw-ból kapom. Szalai Zoltán, a Népszabadság tudósítója hív: „Öregem, tudod, milyen jó itt most magyarnak lenni?” - hallom a kollégát, aki egyik szavát a másikba öltve meséli, milyen pompás fickók a pesti és székesfehérvári srácok, akik a borzalmakat átélt városban szivattyúznak és mentik, ami menthető. Ott a helyszínen is optimisták az emberek, bár csütörtök este még sem Opoléban, sem Wroclaw-ban nem merték kimondani, hogy „holnapra vége a nagy víznek”. 1997. július 25., péntek Szatmárcsekei vadregény Berki Antal (Új Kelet) A kemping árai szolidak, a büfé sem kerül nagyon sokba. A kispénzű pihenni vágyók is megtalálják itt a számításaikat. A bérlő nagy tervekkel látott neki munkájának, hogy pótolja a pusztuló növényzetet, vizet tűrő fákat telepít a partra, csinosítja az amúgy is lenyűgöző szépségű Tisza-partot. Vallja, hogy csak lelkiismeretes, szorgalmas munkával lehet egyről a kettőre jutni. Olyan üdülőhelyet szeretne kiépíteni Szatmárcsekén, ahol mindenki jól érezheti magát, ahol felüdülést jelenthet a nyaralás.- Szatmárcsekén születtem, a Tisza-parton gyerekesked- tem, ismerem a környéket, mint a tenyeremet - halljuk a kemping vezetőjétől. - Víz- és fűtésszerelő a szakmám, de egyre nehezebb munkát találni, és adódott ez a lehetőség, gondoltuk kipróbáljuk. Akik előttünk voltak itt, azok csak a büfével törődtek, azzal sem úgy, mint akik igazán vendégeket akarnak látni. Szeretném megőrizni a Tisza-part mostani arculatát. Ezek a fák valamiféle vadregényességet kölcsönöznek a pihenőhelynek, és hogy mindig ilyen maradjon, már most gondoskodunk a pótlásukról. Az idei nyár nem valami kegyes hozzánk, még árvíztől is kellett tartanunk. Volt úgy, hogy egész éjszaka itt ültem a parton, és azt lestem, kell-e hurcolkodnunk. Szerencsére elmúlt a veszély, és remélem, hogy az idén már nem kell ilyesmitől tartanunk. Most még csak a Tisza-túra résztvevői jelentik a vendégsereget, és amíg lesz ilyen, addig azt hiszem, nem kell tartanunk attól, hogy nem lesz látogatónk, de szeretnénk, ha mások is jönnének. A túrázók egyik nap kikötnek, aztán másnap szedik a sátorfájukat és eveznek tovább. Szeretnénk olyan, minden igényt kielégítő kempinget kialakítani, ahol hosszabb időt is érdemes eltölteni. Jó lenne á közműveket is idetelcpíteni, és akkor lakókocsival is lehetne itt nyaralni, de ehhez az én anyagi lehetőségeim semmiképpen sem elegendők. Ezzel együtt nem egy nyári vállalkozónak gondolom magam. Tudom, sok idő és még több pénz, hogy megvalósítsam terveimet, de ha sikerül, és miért ne sikerülne, az nemcsak nekünk, hanem a gyerekeimnek is jelentheti majd a megélhetést. Ebben az esztendőben igen szűkre szabott a nyári szezon, de nem lesz ez majd mindig így. Az időjárás előbb- utóbb visszatalál a normális kerékvágásba, és akkor úgy lesz, mint régen: télen tél lesz és nyáron nyár. Ha így lesz, akkor nemcsak én találom meg a számításaimat, de az üdülők is felejthetetlen időszakot tölthetnek a Tisza magyar szakaszának legszebb partszakaszán. Kevesen tudják, hogy Kölcsey falu ja nemcsak temetőjéről, a Kölcsey-emlékműről híres, de határában található a Tisza-vidék legszebb partszakasza. A tiszai vízitúrázók első állomása a szatmárcsekei pihenőhely. Sokáig amolyan vadkempingként létezett, volt ugyan büfé, valamiféle tisztálkodási lehetőség, de igazában nem törődött senki ezzel a résszel. Az idén Tóth József és felesége gondoskodik a túrázók és a nyaralók kényelméről. „Azt hittem, itt a világvége” Kozma Ibolya (Új Kelet) Noha nem árt a felújítás, de ifjabb Buclu Lajosék sem kezdtek volna még a tetőcserébe, ha nem csinál rostát a palából a maroknagyságú jég. A biztosító szakembere megszámolta, mennyi lyuk van a ház tetején, de a repedt palát nem vette figyelembe. Hetven rést számolt, így hetven palát fizet a társaság. Á felújítást társadalmi munkának számolta, így a fiatal tákosi család nem sok segítséget kap a helyre- állításhoz. — Nagyon féltem, amikor vihar volt és hatalmas jégdarabok estek az égből — meséli a kilencéves Lajoska, s közben lefelé mászik a ház megnyitott padlásáról. — Még a kisgólyát is fejbekólintotta, csak egy fióka maradt meg, a többi már nem él. Idősebb Buda Lajos is abbahagyja a munkát, s hív, nézzük meg a kertjét. A felesége úgy emlékszik a jégesőre, mintha csak tegnap történt volna. — Hatalmas kopogást hallottam, azt hittem, a szomszéd házát veri a mienkhez a szél. Alig mertem kijönni. Majd láttam, hogy a kis teraszt kilyuggatta valami, ekkor már tudtam, hogy csak jég lehet. Imádkoztam, hiszem az Urat, csak ő segíthet... Óriási dübörgés, morajlás, pattogás volt. Azt gondoltam, itt a világvége. — A kisunokám autóját is betörte. - folytatja a gazda. Igazi nagy kárt a kertben okozott. Gyönyörű almáim voltak, szebbnél szebbek, de már nem kell szedni az, idén. Leverte a gyümölcsöt, megsérült az is, ami a fán maradt, elrohad. Még a leveleket, az ágakat is összetörte, talán még jövőre sem lesz termés. A lakás kevésbé sérült, erős bádogtetőnk van. Látszik ugyan ajég nyoma, de nem jelentős. A mezőgazdaságban okozott kárt, azonban nincs, aki megfizesse. Biztosítást nem kötöttem rá, hiszen azt képtelenség megfizetni, nincs annyi haszon. Kitől kérjek segítséget, a Jóistentől? A beregdaróci Mágocs Bakut Béla is el van keseredve. — Nem gondoltam, hogy nyugdíjaskoromban is ilyen sokat kell dolgoznom - szól fejcsóválva. -Arról meg nem is álmodtam, hogy feleslegesen. Mostanában kedvem sincs felkelni. Minek? Nemcsak a teraszt, az ablaküveget törte be, tönkretette a búzát, a napraforgót és az almát is. Egyébként is ráfizetéses a mező- gazdaság, de így... Pontosan el tudom mondani, mennyi pénzt költöttem magvakra, permetezésre, gyomirtózásra. A tizenhatezer forintos nyugdíjból fizettük, pedig ketten élünk ebből a kevés pénzből. Attól tartok, ki fogják kapcsolni a villanyunkat meg a gázt, mert nem tudjuk kiegyenlíteni a számlát. Nem hiányzik már ez nekünk. A daróci emberben benne van az iparkodás ösztöne, többet, jobbat akarunk. Nem tudom, tavaszra tudunk-e annyit spórolni, hogy újrakezdjünk mindent. A beregdaróci polgármester, Tóth Miklós szomorúan mutatja a határban lévő „kisalmásnak” nevezett területet, ahol fiatal telepített almafák vannak. Ágakat, leveleket, gyümölcsöket tördelt le a kegyetlen időjárás. Innen nem szednek gyümölcsöt az idén, jövőre is csak módjával. A kárban érintett települések összesen hat és félmillió forintot kapnak a Vöröskereszt és a Vörös Félhold Társaságtól. Az összeget csak élelmiszer- és takaróvásárlásra költhetik. A települések önkormányzatai közösen és külön-külön is küldtek levelet a Földművelésügyi, a Pénzügyminisztériumnak, a Miniszterelnöki Hivatalnak, az Agrárkamarának, melyben támogatást kémek. Kérésükre eddig válasz sem érkezett..: Sérti a romákat! Fekete Tibor (Új Kelet) E héten már két cikkben is foglalkoztunk a nyíregyházi Damjanich laktanya további sorsát érintő aláírásgyűjtéssel és az ehhez kapcsolódó érzelmi megnyilvánulásokkal. Mint ismeretes, egy félreérthető hírből kiindulva a laktanya környékén lakók tiltakozó aláírásokat kezdtek gyűjteni, mert nem értenek egyet azzal, hogy az üresen álló ingatlant utógondozó-átmeneti szállásként hasznosítsák. Csabai Lászlóné polgármester asszony megdöbbenve vette tudomásul a tiltakozást, mivel alaptalannak ítélte az egész akciót. Most a Nyíregyházi Cigány Kisebbségi Önkormányzat vezetői fejezték ki nemtetszésüket a polgári engedetlenségi mozgalomról. Kovács Attila, a kisebbségi önkormányzat szóvivője cáfolta, hogy ők hozták volna nyilvánosságra az átmeneti szállás ügyét, és levelében az utógondozás társadalmi fontosságát emelte ki. A C.K.Ö. több helyre is pályázatot nyújtott be ilyen átmeneti szállás létrehozására, de a létrejötte nagy társadalmi összefogást igényel mind az önkormányzatok, mind más karitatív szervezetek részéről. Megnyugvásként szeretnék közölni a petíció aláíróival, hogy elsősorban munkalehetőséget akarnak teremteni a börtönből szabadultaknak, és egyúttal szállást is nyújtani nekik. A kisebbségi önkormányzat ezzel szeretné az utcai bűnözést visszaszorítani. Arra is felhívták a figyelmet, hogy ha minden jószándékú kezdeményezést megtorpedóznak, akkor mikor beszélhetünk beilleszkedésről, integrálódásról? (E témában július 28-án, hétfőn délután hat órakor a Honvéd utcai művelődési házban Csabai Lászlóné polgármester lakossági fórumot tart, amelyen válaszol az ügyben érintettek és az érdeklődők kérdéseire.) Tanulni tudni kell Fekete Tibor (Új Kelet) A tanulási nehézségek témaköre nem igazán népszerű a vakáció közepén, mégis most érdemes a tanulás technikájával foglalkozni. Vannak, akik gyorsan és hatékonyan tudnak ismereteket elsajá- títani, míg mások órák hosszat ülnek a könyv előtt, mégsem marad meg semmi sem a fejükben. A dianetikaközpont Nyíregyházán, a KPVDSZ Művelődési Házban tanulási tanfolyamot indít a nyári szünetben. A felkészítés ideje életkortól függően 3-4 nap vagy egy hét. Jelentkezni a művelődési házban a 310-643-as telefonszámon lehet.
