Új Kelet, 1997. július (4. évfolyam, 151-177. szám)

1997-07-03 / 153. szám

1997. július 3., csütörtök Nem erre vágytak Kórház helyett vendéglő Áttekintő Munka nélkül - pénz nélkül Fogytán az emberek türelme Néhány éve nagy port ka­vart a határ menti Csap vá­ros polgárai körében a hír, hogy bezárják a felesleges­nek és életveszélyes állagú­nak minősített vasúti kórhá­zat. A városka s környékének lakossága, akiknek zöme a vasút alkalmazásában áll, bi­zony zokul vette a bejelen­tést, s mindent bevetve pró­bált harcolni az egészség- ügyi intézmény megtartásá­ért. A legközelebbi hely ugyanis, ahová a vasúti dol­gozók fordulhatnak egész­ségügyi problémák esetén, Ungváron van, ami 25 kilo­méterre esik Csaptól. A köz­vélemény nyomásának hatá­sára a vasútigazgatóság ígé­retet tett egy új kórház fel­építésére. A dologból azon­ban nem lett semmi. Újfent felforrtak a kedé­lyek, mert a vasút pénzhiány­ra hivatkozva nem támogat­ja a kórház ügyét, s a kör­nyék falvaiban élők egész­ségügyi ellátására is kijelölt intézmény maradt a mai na­pig a meglehetősen rozoga épületben, mely alól az öt­venes években történt építé­se során ügyesen kitakaré- koskodták az alapot. A fala­kat ezért egyes helyeken alá kellett betonozni, mert a ledőlés veszélye fenyegette. A nagyüzem vezetői azon­ban mindezeket figyelmen Már a nyolcvanas évek végén, a Gorbacsov-korszak- ban is tettek kísérletet arra, hogy betiltsák országosan a máktermesztést. Ez a rende­let persze eredetileg nem a földműveléssel foglalkozók ellenében hozatott, hanem az előretörő kábítószer-élve­zést s -kereskedelmet akar­ták ily módon megakadá­lyozni. Az akkori Szovjetuni­óban, csakúgy, mint jelenle­gi utódállamaiban, a legked­veltebb narkotikum ugyanis a mákszalmából többnyire házilag készülő „kompót” volt. Ezt a borzalmas szagú és színű főzetet fecskendezik be maguknak a drogosok. Az előző évtizedben a ti­lalom nem igazán vezetett eredményre. Azok a parasz­tok ugyanis, akik kedvelték a mákot, továbbra sem vol­tak hajlandók megválni e kultúrnövénytől. Őket a leg­kevésbé sem érdekelte az, hogy a bódulni vágyók mi­ből főzik a drogokat. Legfel­jebb akkor méltatlankodtak, ha egyik napról a másikra is­meretlenek letarolták az ül­tetvényüket. Ilyenkor persze nem volt tanácsos rendőrhöz fordulni, mert tilalom lévén a mákra, a dolog visszafelé sült cl. Ukrajnában, s így Kárpát­alján is a legkülönbözőbb módokat találják ki a bűn­üldöző szervek, hogy útját állják a kábítószerezésnek. S bár megjelentek a legújabb szerek itt is, mint például az Extasy, de a legnépszerűbb, talán épp hozzáférhetősége miatt, még mindig a mákszal­mából készülő „kompót”. kívül hagyták, s egy egészen más jellegű ingatlan felújítá­sára adtak ki mintegy három­millió dollárt. Ez az épület a vasútállomás közelében a Kárpáti étteremnek adott év­tizedeken át otthont. Eleinte közkedvelt szórakozóhely volt, ahol a vasutasok kelle­mes cigányzene mellett űz­hették el bánatukat. A ven­déglő azonban az évek mú­lásával erősen megkopott. Külsejével s a kiszolgálás színvonalával is messze el­maradt korábbi önmagától. A leromlott állagú épület fel­újítását a nagyvállalat kezde­ményezte. A dollármilliókba került kivitelezést egy szlo­vák vállalatra bízták. Az emberek méltatlan­kodtak, háborogtak, de a munkálatok folytak. Most, hogy a felújítással elkészül­tek, s átadták a nagyközön­ségnek a minden ízében megifjadott s kicsinosodott Kárpátit, a kedélyek némileg megnyugodtak. Viszonylag elfogadható árak, magyaros ételek, zamatos kárpátaljai borok várják a betérőket. Igaz, a jó hangulathoz azért hiányzik a cigányzene. S a vendégekben sem mindig áll meg a szó, miszerint szép­szép az új köntösbe bújtatott vendéglő, de egy kórházra mégis nagyobb szükség lett volna. Ez az oka annak, hogy fele­levenítve a mintegy évtize­des rendeletet, most ismét til­tott növény lett a mák. Hogy jelent-e újfent vala­milyen eredményt a kábító­szer elleni harcban, azt nem tudni. Az viszont tény, hogy a parasztember nehezen tud megbékélni a számára értel­metlennek látszó új (régi) törvénykezéssel. így aztán nem is csoda, hogy a falvak portáit járva a belügyisek rendre idős néniket, bácsikat büntetnek meg, akik csak a mákospatkó kedvéért ter­mesztik ezt a növényt. Igaz, vannak ügyeskedők, akik felismerve, mekkora pénze­ket lehet keresni a mákszal­mával, csakis e célból vetnek mákot. S hogy a dolog ne le­gyen feltűnő, rendszerint más, sűrűn növő kultúrák közé vetik a tiltott növény magvait. Az idén tavasszal a bűnül­döző szervek újult erővel lát­tak hozzá az illegális mákül­tetvények felkutatásához. Bizony Julis néni és Józsi bá­csi is jobban teszi, ha sürgő­sen megsemmisíti a vetemé­nyesben virágba szökkenő mákültetvényt, még mielőtt a hatóság teszi azt meg. A rendőrök ugyanis nem csu­pán az ültetvényt számolják fel, hanem keményen büntet­nek is. Akinél 500 szálnál kevesebb növényt találnak, az még megúszhatja a dolgot 1500 hrivnya (kb. 150 000 forint) pénzbírsággal. Ám akinek ennél is több mák nő a földjén) az nyolc évtől ti­zenkét évig terjedő szabad­ságvesztéssel büntetendő. Alig néhány esztendeje még aligha mertek földijeink arra gondolni, hogy kénytelenek lesznek belekóstolni a munka- nélküliség keserű kenyerébe. S amire nem mertek gondolni, az most teljes egészében, rémisztő valójában a nyakuk­ba zuhant. Igaz, korábban is voltak a megyében régiók, ahonnan a lakosság zöme, más megélhetési lehetőség nem lé­vén, a szovjet birodalom tér­ségeiben kereste a boldogu­lást. Mára ezek a munkalehe­tőségek is erősen beszűkültek. Bár az is igaz, hogy sok kárpát­aljai immár inkább a nyugati régiók felé próbál szerencsét. A normális s ideális persze az lenne, ha minden kárpátal­jai idehaza kereshetné meg mindennapi kenyérrevalóját. De hát hol vagyunk mi a nor­málistól?! Minap összefutottam egy régi ismerősömmel, aki vala­ha egy jól prosperáló ungvári vállalatnál volt alkalmazott. Szakmunkásként játszva meg­kereste egy egyetemi tanár bé­rét. Most lógó orral mesélte, hogy már másfél éve fizetetlen szabadságon tengődik. Időn­ként ugyan be-be hívják né­hány napra, de rendes termelői munkát gyakorlatilag akkor sem végez. Ez persze a fizeté­sén is lemérhető. Háromhavi bére mindössze 19 hrivnya (1900 forint) volt. Megalázó, gyötrelmes helyzet, mondta, s még hozzátette, hogy fogytán Kárpátalján nem csökkent a tűzesetek száma, bár az áram­szünetekkel tűzdelt gyertyafé­nyes esték egyelőre megszűn­tek. Volt olyan hét, amikor 22 tűzesethez vonultak ki a ro­hamkocsik. Az utóbbi egy hónap, de ta­lán az idei esztendő eddigi legnagyobb tűzvésze Kőrös­mező közelében, a Drahobrat turistatelepen pusztított. Ez a sporttelep közismert sípara­dicsom, ahol még nyár dere­kán is lehet sportolásra alkal­mas havat találni. Az eset ide­jén Kárpátalján is másfél mé­teres frissen hullott hóréteg borította a hegyoldalt, s a le- siklópályához vezető utat is. Egy kijevi turistacsoport pi­a türelme. Alighanem kérel­mezni fogja az elbocsátását. Amint azt a statisztikai ada­tok tükrözik, bizony messze nem ismerősöm az egyetlen, akinél betelőben van a pohár, fogytán a türelem. Meddig is lehet tétlenségre, fizetetlen kényszerszabadságra erőltetve várni az esetleges változást, amikor majd ismét dolgozni lehet a munkapadoknál? Ha hinni lehet a szóbeszédnek, ak­kor a legtöbb veszteglő nagy- vállalat vezetői nem is törik magukat a termelés újraindítá­sáért. Az ő, nem is oly kevés bérük ugyanis furamód meg­van. S hogy a szóbeszédnek lehet némi valóságalapja, azt a vak is látja. A munkaügyi központok forgalmán lehet leginkább le­mérni, hogy mennyire akarnak az emberek dolgozni. Az idei esztendő első negyedében pél­dául több mint 23 000 álláske­reső fordult meg a központban. Ez a számadat azóta tovább nőtt. A megyei foglalkoztatási központ szakembereinek véle­ményezése szerint nem is iga­zán beszélhetünk Kárpátalján munkaerőpiacról, mivel pont a piaci része hiányzik a dolog­nak. A formálissá vált munka­helyüket ugyanis egyre többen adják fel, de az újabh elhelyez­kedésre minimális az esélyük. Nem könnyebb a helyzetük az iskolapadokból, egyetemekről kikerülő pályakezdő fiatalok­nak sem, mert hiába van zse­hent a telep fából épített bun­galóiban. Felnőttek és gyere­kek önfeledt szórakozását az elektromos vezetékben kelet­kezett rövidzárlat következté­ben felcsapó lángok zavarták meg. Telefonon riasztották a tűzoltókat, akik nagy erőkkel indultak a helyszín irányába, de a rohamkocsik elakadtak a nagy hóban. S miközben a tűzoltók a hó­val birkóztak, a turistatelep egymás mellé épített házikói sorra gyulladtak ki. Az ott pihenők képtelenek voltak szembeszállni a lángokkal, mi­vel egyetlen használható oltó­készülék sem állt rendelkezé­sükre. A jókora pánikban az ott dolgozó személyzet sem iga­bükben a szakmunkásbizo­nyítvány, a friss diploma, ha a vállalatok, közületek képtele­nek számukra munkahelyet te­remteni. Az előző, 1996-os évben szakiskolát és egyetemet vég­zett fiatalok körül idén máju­sig mintegy kétezren nem ta­láltak végzettségüknek megfe­lelő állást. S akkor hol vannak még az idén végzők! A munka­ügyi központok sem sokat se­gíthetnek. Az idén mindössze 1364 személynek tudtak mun­kahelyet keresni. Próbálkoznak szakmai átképzéssel, de ezek a tanfolyamok nem igazán nép­szerűek, mert a munkahely azok elvégzése után sem garan­tált. Az alacsonyan bérezett közhasznú munkákra is alig többen mint százan jelentkez­tek. Ugrásszerűen emelkedett a „hivatalos” munkanélküliek száma. Április első napjaira már 18 111 elismert munkanélkü­lit regisztráltak a foglalkozta­tási központok. Ezen tömegnek mintegy a fele részesült mun­kanélküli segélyben. Óriási anyagi teher ez, hisz csupán az év első három hónapja során közel háromnegyed millió hrivnyát fizettek ki segélyként. Egészében véve a hivatalos munkanélküliség jelenleg 2,3 százalékot tesz ki Kárpátalján, ami viszonylag tűrhető arány. Ám a valós adatok ennek a több­szörösére rúghatnak. Fogytán az emberek türelme. zán tudta, mit kellene tenni a tűzvész megfékezésére. Súlyo­sabb személyi sérülés szeren­csére nem történt, de a telep fa­házai porig égtek. Borzalmas gyermektragédia történt a munkácsi járási Bobo- ve községben. A gyermek kö­zelében bekapcsolva maradt az elektromos hősugárzó, mivel meglehetősen hűvös volt az idő. A gyermek játszadozás közben valami gyúlékonyt dobhatott a hősugárzóra. A fel­csapó lángok pillanatok alatt a kicsi ruházatára is átterjedtek. A szülők a gyermek borzalmas visítására lettek figyelmesek, s bár rohantak, azonnal a kórház­ba szállították, a kislány életét már nem sikerült megmenteni. Csalódott bevándorlók Az elmúlt esztendők folyamán alaposan lelas­sult az ukrajnai németek kivándorlása az anyaor­szágba, sőt mintha a ten­dencia megfordulni lát­szana. Ezt megerősítették annak a német Bunders- tag-küldöttségnek a ve­zetői is, akik a közel­múltban tettek látogatást Kárpátalján. A küldöttség vezetője, dr. Horst Wqf- fenschmith belügymi­nisztériumi államtitkár elmondta, hogy Krciv- csuk, Ukrajna korábbi el­nöke ígéretet tett, misze­rint az ukrán állam segíti az országba visszatele­pülni vágyó németeket: lakhelyet, megélhetést ad számukra. A felkínált le­hetőséggel több ezren él­tek, de döntésüket azóta már alaposan megbánták. A számukra tett ígéretek­ből ugyanis nem lett sem­mi. A visszatelepült csa­ládok munka és jövede­lem nélkül, nyomorúsá­gos barakkokban, lak­hellyé átalakított marha­vagonokban kénytelenek élni. A németajkú kisebbség megsegítését az anya­ország vállalta magára. 1992 óta van jelen Ukraj­nában a Német Műszaki Együttműködési Társa­ság, eredeti nevén GTZ, melynek elsődleges fela­data az anyaország hatá­rain túl nemzeti kisebb­ségben élő németek gaz­dasági és szellemi se­gélyezése. Dr. Horst hang- súlyozta, hogy Kárpát- aljára különleges célzat­tal érkezett. A munkácsi járási, zömmel németek lakta Schönborn faluba vitt a küldöttség útja. Ez a település most nyerte vissza eredeti történelmi nevét, s itt épült fel a né­metajkú kisebbség első kárpátaljai művelődési központja, melynek ün­nepélyes felavatásán a németországi vendégek is részt vettek. A központ társadalmi munkával s teljesen a GTZ anyagi tá­mogatásával épült. Az avatóünnepséget követő sajtótájékoztatón dr. Horst Waffcnschmith elmondta, hogy Ukrajná­ban ez már sorrenben a 16. ilyen jellegű létesít­mény. Jövetelük célja, hogy rálépjenek arra a hídra, mely összeköti Eu­rópát és Ukrajnát. A GTZ egyébként már 1993 óta segíti a megyékben egy tömbben élő németeket. A német kormány politi­káját követve most azt tervezik, hogy minden kárpátaljai németet in­dulótőkével látnak el, mely révén maguk vehet­nék kezükbe sorsuk irá­nyítását, s nem lennének ráutalva a folyamatos né­metországi segélyre. Cél­juk ugyanis nem az, hogy a kárpátaljai németek el­hagyják szülőföldjüket, hanem épp ellenkezőleg: helyben kell megteremte­ni számukra azokat a fel­tételeket, melyek minden, a közös európai fedél alatt élő nemzetet, népet alapvetően megilletnek. Tizenkét évet is kaphat Betiltották a máktermesztést SKIS» «MM-*•••. . i-t, Í ..................................................lilllll'mattw«».'., Mu nkács belvárosának egyik szép műemlék épülete, a régi városháza Fotó: Markovics Mátyás Futótűzként szaporodnak a tűzesetek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents