Új Kelet, 1997. július (4. évfolyam, 151-177. szám)
1997-07-24 / 171. szám
Múltunk 1997. július 24., csütörtök Már nem veszélyes A Kincstári Vagyoni Igazgatóság és a siroki nagyközségi önkormányzat összefogásának köszönhetően az elmúlt hónapokban megerősítették a nemzeti örökség részét képező siroki vár életveszélyessé vált falszakaszait, így újra látogatható az impozáns műemlék. MTI Az év eddigi részében ötmillió forintot fordítottak a XIII. század végén épült erődítmény rekonstrukciójára, és még további 2,2 milliót használhatnak fel állagmegóvási munkálatokra. Mint azt Lakatos István, a község polgármestere az MTI tudósítójának elmondta, a Műemlék- védelmi Felügyelőség szakmai irányítása mellett ez idáig megerősítették a várrom két boltívét, helyreállították a felső udvari bástyát és a falszerkezet koronáját, pótolták a belső vár falainak foghíjait is, és védőkorlátot húztak a várkút köré. A 291 méter magas riolittufa csúcson épült sziklavárat Nagy Lajos korában építették először újjá. A Tari-család tulajdonában lévő erődítményt a Rá- kóczi-szabadságharc leverését követően, 1713-ban a Habsurgok felrobbantották, azóta romként magasodik a mátrai község fölé. Az 1960- as évek feltárásai óta nem nyúltak a várhoz, ami a műemlék teljes lepusztulásához vezetett. A község az elmúlt évben csak annak kikötésével volt hajlandó átvenni a vagyonkezelő szervezettől a rom kezelői jogát, ha megállapodásban rögzítik, hogy az államnak megoldást kell találnia az életveszélyes állapot megszüntetésére. Kézműves iskola nyílik Kézműves iskola nyílik szeptemberben Pécsett. A Magyar Iparszövetség Oktatási Központ a dél-dunántúli kirendeltségét bízta meg az új tanintézmény létrehozásával. Az iskolaalapítók legfőbb célja, hogy tanulóikat olyan, a munkaerőpiac igényeinek megfelelő szakmai, elméleti és gyakorlati ismeretekkel lássák el, amelyek birtokában az önálló iparos életre is képesek lehetnek. MTI ___________ Ki ss István, a Magyar Ipar- szövetség Oktatási Központ Kft. főigazgatója az MTI tudósítójának elmondta: az új szakképző iskola nappali oktatásban fonottbútor-ké- szítő és virágkötő szakmára tanítja majd egy-egy éves kurzusban a legalább általános iskolai végzettségű, tizenhat és huszonkét év közötti fiatalokat. Az iskolarendszerű képzés tandíjmentes, költségeit az állami normatív támogatás és a Magyar Iparszövetség Oktatási Központ Alapítvány fedezi, de emellett pályázatokat is nyújtanak majd be a Foglalkoztatási Alap, a PHARE és a Soros Alapítvány támogatásáért. A főigazgaztó szerint a pécsi központú dél-dunánúli kirendeltség tevékenysége országosan példa értékű a kézműves szakmák képzésében, ezért választották azt a tagozat székhelyéül. Koncertek Bartók emlékére MTI ____ __ Ba rtók Béla munkásságának szentelnek három estet a Hilton Szálló Dominikánus Udvarában. A Hommage á Bartók című július 29-ei, keddi műsorban a Muzsikás együttes és Sebestyén Márta tolmácsolja a több mint fél évszázada komponált Bartók- műveket inspiráló eredeti, gyűjtött népi dallamokat. A táncokat Farkas Zoltán Batyu és Tóth Ildikó Fecske mutatja be a közönségnek. A Bartók-variácók fúvósokra című, július 30-ai, szerdai programban a Brass in the Five együttes muzsikál. A rézfúvós ötös előadásában Bartók darabjain kívül elhangzanak a tanítványok - például Weiner Leó, Kókai Rezső - művei is, amelyeknek szintén ihletője volt a folklór, a népdalok, a verbunkos dallamok. A Budavári Szimfonikus Zenekar július 31-én, csütörtökön koncertezik a Dominikánus Udvarban. A vendégek Bartók-variációkat hallgathatnak meg a vonószenekari záróhangversenyen. Kilencven éve született MTI __ Sá rdy János színművészénekes születésének kilencvenedik évfordulójáról emlékeznek meg szombaton Du- naföldváron. Sárdy János 1907. július 27-én született Nagykónyiban. A pápai tanítóképzőben szerzett diplomát, majd Dunaföldváron tevékenykedett kántortanítóként 1927-től tíz esztendőn át. Első színpadi sikereit is a helyi műkedvelő társulatban aratta, amelynek híre aztán eljutott a budapesti Operaházba. A dalszínházban Palotai Árpád volt a mestere. A fiatal énekest 1936-ban ösztöndíjasként szerződtették, majd két év múlva lett az együttes rendes tagja. A vonzó külsejű tenor filmezett, játszott a Fővárosi Operett Színházban, rádiózott, vendégszerepeit többiek között a tengerentúlon is. Sárdy János érdemes művész 1969. március 9-én hunyt el Budapesten. A Dunaföldvári Városi Művelődési Központ, a Polgármesteri Hivatal és az Idegenforgalmi Egyesület szervezte tisztelgő események sorát filmvetítés nyitja meg, 15 órától. Sárdy egyik legnépszerűbb filmjét, az 1948-ban készült Mágnás Miskát tekinthetik meg az érdeklődők a művelődési központban. „Mint vót régen?” Nem úgy van most, mint vót régen..." RATKO LUJZA A tánc mint tradíció a nyírségi paraszti kultúrában Dr. Ratkó Lujza. Néprajzos szakember, elismert táncoktató, a Nagykállóhoz kötődő, nyolc éve elhunyt költő, Ratkó József lánya. Nemrégiben jelent meg könyve, a nyírségi népi kultúráról. Színes, érdekes egyéniségének épp úgy része a bőszoknyás, hosszú szőke hajfonatos táncos múltja, mint a Múzeumfalu magányában elmélyült kutatást folytató szakember munkája. íróként, néprajzosként, táncoktatóként is a maximalizmus, a precizitás, a pontos munka- fegyelem jellemzi. Vajdics Krisztina- Eddig két könyved jelent meg. Az első a „Mesék, mondák Biriből”. Édesapád, Ratkó József egyik interjújában olvastam, hogy amikor ti kicsik voltatok, nagyon rossz szemmel nézte az óvodából hazahozott „rissz-rossz" verseket. Ezért írt egy verseskötetet „Gyermekholmi" címmel. Te is ehhez hasonló indíttatásból gyűjtötted össze a Nagykállótól 6 km-re lévő kisfalu meséit?- Nem. Ez a könyv a szak- dolgozatom egyfajta „mellék- terméke” volt.-Mi a véleményed a mai gyerekek mesemondó és mesehallgató kultúrájáról?- Nem igazán ismerem. A családomban a húgomnak, öcsémnek összesen hét gyermeke van, nekik mi kizárólag népmeséket olvastunk. Nem tudom, más családokban hogy szokás. Az biztos, hogy a gyerek nagyon igényli a mesét, egészen iskolás korig. Arra vissza tudok emlékezni, hogy annak idején a tévében én a magyar népmese-sorozatot szerettem.- Édesapádnak milyen szerepe van abban, hogy érdeklődésed a néprajz és a népi kultúra felé fordult?- Ha konkrétan nem is mondanám azt; ő indított el ebbe az irányba, de az a szellem, ami a mi családunkban volt, az a fajta magyarságtudat, amit gyermekkorunkban magunkba szívtunk, természetes módon vezetett el odáig, hogy testvéreimmel együtt néptáncosok lettünk, s ebből nőtt ki aztán az én néprajzos érdeklődésem.- Egy valóságos mesevilág felgyűjtésére vállalkoztál, amikor megírtad könyvedet, „Nem úgy van most, mint vót régen... A tánc mint tradíció a nyírségi paraszti kultúrában" címmel. Mesélj a könyv megjelenésének történetéről!- Ez bizony hosszú és fáradságos munka volt. Ötéves gyűjtési időszak, aprólékos kutatómunka áll mögötte, amit három nyírségi faluban, Geszte- réden, Bökönyben és Érpatakon végeztem. Ezután kilenc hónap alatt írtam meg a könyvet, majd én magam szedtem, tördeltem számítógépen az egészet. Ezután jött még a neheze: össze kellett szednem a kiadásra a pénzt, ez jelentette a legnagyobb problémát. Egy ilyen terjedelmű (470 oldalas), ennyire bonyolult könyv - színes rajzoktól kezdve kottagrafikáig és táncjelírásig minden van benne — megjelentetése ugyanis igen nagy költséggel jár. Gyakorlatilag tehát mindent nekem kellett csinálni, a kiadói feladatokat is. Ami még nehezíti a dolgot, hogy a terjesztésről is nekem kell gondoskodni.- A könyvedből megismert falvak elzártsága az utóbbi 40 év alatt szinte teljesen megszűnt. Ebből egyenesen kell következnie a hagyományok elhalásának?- Természetesen. Sajnos ez egy megállíthatatlan folyamat, semmit nem lehet tenni ellene, csak az ember konstatálja, hogy ez történt, ez történik.-A könyv egyik fejezetében a régi táncviseleteket mutatod be. Ügy tudom, te magad is ehhez hasonló ruhákban érzed jól magad.- Ez a világ, ami a könyvemből feltárul, visszavonhatatlanul letűnt. Lehet nosztalgiázni, de nem igazán érdemes, mert az az élet rendje, hogy az összes tradíciót szépen lassan felőrli, felszámolja modem világunk. Magyarországon ez hamarabb bekövetkezett, Erdélyben egy kicsit később fog. Ezen érdemes keseregni, de visszasírni már nem lehet. Csak olyan dolgokkal fejezhetem ki „hovatartozásomat”, hogy például időnként népviseletbe öltözöm. Szeretem ezeket a régi viseleteket. Nagyon szépek mint ruhadarabok, másrészt igen nőiesnek tartom őket. — Műved tovább erősítette bennem azt a rólad addig felállított képet, hogy mindig mérhetetlenül precíznek és pontosnak tartottalak. Ez édesapádra is jellemző volt. Kevés kötetet jelentetett meg, de annál inkább a tökéletesség igényével. Te magad is erre törekszel?- Igen. Ezt egy mondatban azzal a közhellyel foglalhatnám össze, hogy nem a mennyiség, hanem a minőség a fontos. Mindenhol azt látom, hogy szűkebb és tágabb környezetemben egyre igénytelenebbé válik minden. Márpedig csakis az önmagunkkal és másokkal szemben megnyilvánuló szigorú igényesség teremthet rendet érték nélküli, zűrzavaros világunkban. Sokkal jobb lenne a világ, ha mindenki jól végezné a dolgát.- Ha jól tudom, sokat jártál Erdélybe gyűjteni. Mennyi időt töltöttél ott? — Általában egy-egy hosz- szabb hétvégére mentem, vagy esetleg egy hétre. Visán egyébként elsősorban hiedelmeket és táncélettel kapcsolatos adatokat gyűjtöttem. — Erdélyben milyen területeken gyűjtöttél még?- Csak a Mezőségen, ezt a vidéket és az ott élő embereket szerettem meg a legjobban, de Kalotaszegtől Moldváig bejártam az egész magyarlakta vidéket. Épületeket, viseleteket, tájakat fotóztam.- Ebből is születik majd könyv?- Ahhoz még nagyon sokat kellene gyűjteni, hogy könyv lehessen belőle. Talán a visai gyűjtést megírom egyszer.- Úgy hallottam, hogy Amerikában is jártál.- Egy amerikai barátnőm hívott tanítani egy kint megrendezett tánctáborba. Akkor mi már tíz éve ismertük egymást, mindgn évben együtt jártunk Erdélybe. Amerikában igen nagy érdeklődés övezi a magyar néptáncokat. San Franciscóban, Oregon államban több kisvárosban és Seattle-ben is tanítottam. Barátnőm néptáncegyüttesénél is tartottam rövi- debb néptánckurzusokat.- Többségében amerikai magyarok érdeklődtek táncaink iránt?- Nem mondhatnám, mindössze egyetlen magyar nyelvű családdal találkoztam a tánctáborban, a többiek mind amerikaiak voltak. Volt köztük egy valódi, sasorrú indiánlány is.- Ok hogyan tudták megtanulni a magyar néptánclépéseket?- Nem könnyen, a magyar néptánc nem könnyű. Különösen nehéz a páros tánc, ahol a férfinak irányítania kell, a nőnek pedig hagynia kell magát vezetni. Roppant lelkesen és nagyon érdeklődőén álltak hozzá.- Folytassuk kőrútunkat a nagyvilágban! Azt is hallottam, hogy te, mint köztudottan rend- szerellenes család tagja. Kim ír Szénnél is kezet fogtál Észak- Kor eában.- Egy kulturális delegáció tagjaként lehetőségem nyílt arra, hogy részt vegyek azon az óriási nemzetközi fesztiválon, amit minden évben Kim ír Szén születésnapjához kapcsolódva Phenjanban rendeztek. Egy négytagú kamara-tánccsoporttal és egy bűvésszel együtt hatan képviseltük Magyarországot. Én az ott rendezett táncjelíró konferencián vettem részt mint táncjelíró szakember. A fesztivál keretén belül a delegációvezetők egy alkalommal találkozhattak Kim ír Szénnél, így kerülhetett sor erre a kézfogásra. Sorba állítottak minket, begyakoroltatták velünk, hogy mit kell csinálnunk: mindenkinek kézfogás kíséretében a saját nyelvén boldog születésnapot kellett kívánnia Kim ír Szénnek. Utána készült egy nagy csoportkép, amit máig őrzök. Legalább százan vesszük körül a „nagy vezetőt”.- Mit takar a státusod pontos megnevezése, néprajzos-muzeológus ?- Én nem tartom magam muzeológusnak, a néprajzos munkának engem nem a muzeológiai része érdekel, hanem a népi kultúrának a szellemi háttere, az úgynevezett folklór. Egyre inkább érik bennem egy módszertani, elméleti tanulmány is, ezt a következő nagy munkámnak szánom. A néprajzban ugyanis óriási szemléletváltásra lenne szükség ahhoz, hogy joga legyen magát továbbra is néprajznak nevezni. Az a falusi réteg, amit a mai hetven-nyolcvan évesek képviselnek, belátható időn belül eltűnik, és velük az a nemzedék tűnik el, amely megőrizte a régi világ szemléletét és tudását. A terepmunkának nem lesz többé tárgya, nem lesz kihez elmenni gyűjteni. A néprajz ezt a problémát úgy próbálja megoldani, hogy jelenkutatásokba fog. Városi közösségeket, családokat, jelenségeket vizsgál, ennek azonban szerintem a néprajzhoz már nincs köze. Ez egy olyan zsákutca, amiből valahogy kiutat kell találnia tudományunknak a XXI. század küszöbén.- Ha kinézünk az irodád ablakán, a régi világ tárul elénk. Véleményed szerint milyen szerepe van ennek a múzeumfalunak a mai ember életében?- Az a baj, hogy az a tárgyi anyag, amit itt bemutatunk, ennek a régi világnak csupán holt lenyomata. Ezek a tárgyak már holt tárgyak, ezekből a házakból már kihaltak az emberek. Ezek az élettelen múzeumi enteriőrök annak az egykori világnak a lényegét nem tudják megmutatni. Nagyon fontos, hogy bemutassuk, megőrizzük ezeket a tárgyakat, de én azt tartom lényegesebbnek a magam számára, hogy ezeket a házakat - képletesen szólva - élettel töltsem meg. Akár egy ilyen könyvvel is. Ennek a könyvnek a világa ilyen házak között játszódott a század eleji Nyírségben.- Ehhez kívánok neked nagyon sok sikert!
