Új Kelet, 1997. július (4. évfolyam, 151-177. szám)
1997-07-23 / 170. szám
Nyíregyháza 1997. július 23., szerda Bankparádé Bürget Lajos jegyzete A Nyíregyháza történetét ismerők pontosan tudják, hogy a múlt század végén és e század elején a város fellendülésének biztos jele volt az, amikor a bankok birtokba vették a város legfrekventáltabb pontjait. Palotákat emeltek maguknak és a pénznek, díszeseket, többnyire a kor szellemének megfelelő szecessziós stílusban. A folyamat kétségtelenül hozzájárult a ma is látható városi összkép kialakulásához, hiszen nemcsak a tőke jelenléte volt fontos, hanem erejének demonstrálása is. Láthatóan ma is a bankok idetelepedésének korszakát éljük. Egy közelmúltban megjelent, de azóta jócskán elavult statisztika szerint tizenegy kereskedelmi bankfiók van a megyeszékhelyen. A most alakulók, az azóta létesültek, az építés előtt állók ebben a számban nem foglaltatnak benne, hasonlóan hiányoznak a nem lebecsülhető takarékszövetkezetek sem. De a pénzintézeti világ sosem jelentette csak a bankot, hanem ehhez hozzászámolták a biztosítókat is. Ha ezt tesszük, akkor elmondható, hogy Nyíregyházán 1997 közepén a húszat is meghaladja az ilyen pénzzel, tőkével foglalkozó cégek száma. Köztudott, hogy a pénz csak oda költözik, ahol reménye van a megtöbbszöröződéshez. Érzelem nem vezeti, a rokonszenv sem játszik ez esetben szerepet. A bankosodás mindig egy gazdasági folyamat katalizátora, illetve pontos reagálás egy meglévő vagy éppen kibontakozó jelenségre. Ez pedig a konjunktúra. Nyilván, hogy a megye és a város gazdaságföldrajzi elhelyezkedése éppúgy szerepet játszik ebben, mint az a könnyen utolérhető törekvés, amely az ország eme részén képzeli el a működő kid- és belföldi tőke jelentős befektetéseit. Ha a banki jelenlétet vesz- szük figyelembe, akkor azt mondhatnák, hogy Nyíregyháza előtt biztató jövő áll. Máris ott tartunk, hogy érdeklődésben és regionális központ jellegében maga mögé utasította az oly sokáig előnyösebb Debrecent. Az sem kétséges, hogy jelentősége éppen ebből adódóan messze a megye határain kívülre terjedt ki, elég, ha csak a zempléni vagy hajdúsági kisugárzásra gondolunk. Kétségtelen, a városi és megyei erőfeszítések is jelzés értékűek, mint ahogy bizonyára nem kerüli el a pénzvilágfigyelmét, hogy a külföldi képviselők - diplomaták, üzletemberek - mind több konkrét érdeklődést mutatnak. Miután a banktőke információi mindig az általános tájékozottság előtt járnak, így csak megerősíti a fejlődés reményét a bankok számának gyarapodása. Mindez nem jóslás és nem remény. A bankok számának gyarapodása látható, a banki törekvések mozgatói pedig logikai úton megfejthetők. Jogos tehát az itteni vállalkozások, vállalkozók, városi fejlesztők reménykedése, hogy a már tapasztalható fellendülés üteme és mérete növekszik majd. Hogy ennek érdekében mennyi tennivalója van egy városnak, az itteni tőkének, a munakerő-gazdál- kodásnak, a szellemi háttér megteremtőinek, azt most nem kívánom taglalni, hiszen tudják ők, mi a teendő. Egy azonban minden polgár dolga, hogy a maga erejével és tehetségével részese legyen a folyamatnak, mely a történelemben talán az eddigi legnagyobb esélyt kínálja a másfél száz esztendős városnak. Hosszan tartó forgalomkorlátozásra számíthatnak az autósok Nyíregyházán, a Vasgyár utca konzervgyár előtti szakaszán. Gázvezeték-rekonstrukció miatt várhatóan augusztus végéig a külső forgalmi sávot lezárták, és csúcsidőszakbanjelentős torlódásra kell számítani. Aki teheti, kerülje el ezt az útszakaszt Zsófi egyszer otthon lesz © Hamburg NÉMETORSZÁG Braunschweig Magdeburg © Erfurt © Szczecin O Zwickau O V Bydgoszcz O Lodz © YELORSZÁG Wroclaw O Czestochowa © Nürnberg □ Plzen O Praha Prága Katowice o m Krakow Krakkó CSEHORSZÁG Regensburg © Nem mondom, hogy mindenki imába foglalja a nevemet, de ekkora ellenszenvet és haragot már régen váltott ki egy bemutatkozásom. Tisztelettel nyújtott kezem megállt a levegőben, mert amit kaptam... A tárgyalóterem ajtajában is megjelent egy ér- tetlen arc, majd felszólította a magából kivetkezett mamát: Kérem, ez bíróság, tartsa tiszteletben! Tapolcai Zoltán A mindent elsöprő haragot az váltotta ki, hogy megírtam a nyíregyházi Fehér Zsolt és feleségének válását és nem mindennapi marakodását közös gyermekükön, Zsófin. Országvilág elé került kényszerhá- zaságuk, amely a férj szerint csak azért köttetett, mert már egy új kis élet sarjadozott felesége, Judit testében. Az ő gyermeke. Ahogy lapunkban is olvashatták, válásuk után úgy játszottak egymással, mint macska és az egér, váltott szereposztásban, s valójában Zsófi szenvedte meg a hercehurcát. Judit Németországban akar élni, Lipcsében telepedtek le hát, egyes-egyedül találva magukat a nagy messzeségben. Sokáig csak a segélyek jelentették az egyedüli pénzforrást. Fehér Zsolt pedig itthon teremtett egzisztenciát, örömmel hozta haza lányát a láthatási időszakokra, és azt hitte és mondta, hogy Magyarországon kezdi meg iskoláit. De az anya másképp gondolta. A magyar törvények szerint közösen kellene megegyezniük a kérdésben, de ők már lassan a párbeszédre is képtelenek. Pereskednek. Zsófiért. Egymás ellen. Vitájuk odáig fajult, hogy egyszer nem vitte időre vissza Zsolt Zsófit, az anyja máris hivatalos kiadatását kérte Németországnak. Megkapta a lányát, de ezzel sem elégedett meg, gyermekrablás vádjával feljelentette férjét. Az, amikor látogatni ment Zsófit, a börtönben találta magát. Ezzel betelt a pohár. Végleg maga mellett akarja tudni Fehér Zsolt a gyermekét, akit már hónapok óta nem láthatott. A bíróságot arra kérte, hogy véglegesen nála helyezzék el. Az esztergomit elfogultnak találta. így került Tatára az ügy, és így kerültem oda én is, aki már korábban is írtam az esetről e lapban. A bírósági tárgyalásnak a különös apropót az adta, hogy Németországban úgy döntöttek a helyi ítészek, hogy az apa nem érdemel többet a gyermekéből, csak évi négy napot, azt Wien Bécs jjfj AUSZTRIA / ^ 1 Kosice U Kassa X '■ © Uzsgöfód Ungvár \ 0 í''-'-/ ': íZalaegerszeg u ft MartbOf ül? -A Zagreb Zágráb ! □ \ Pécs HORVÁTO. Szeged^ ......., RO MÁNIA is kint Lipcsében, felügyelet mellett. A tatai bírónő telefonon azt ígérte, most mindenképpen ítéletet hoz. A tárgyalásra a feleség, Judit nem jött el, ügyvédje is csak félórás késéssel tisztelte meg az egybegyűlteket. Eljöttek azonban az anya szülei, akikkel volt szerencsém, vagy szerencsétlenségem a beveze-' tőben említett módon találkozni. Pedig csak az ő véleményüket szerettem volna kérni az esetről. De többet foglalkoztak az írásaimmal, mint saját lányukkal. Ez kiderült a mama vallomásából is, aki miközben a legjobb anyának szerette volna bemutatni lányát, azt is elárulta, hogy szinte semmit nem tud róla, igazi anya és lánya kapcsolat nem alakult ki közöttük. Az apa egy utolsó semmirekellő a számára, aki nem érdemli meg, hogy kislánya legyen. Elszólta magát, hogy Judit már akkor úgy tervezte, Németországban fog élni, amikor kikerült a lipcsei egyetemre. Ok német nemzetiségükre büszkék, így ez természetes. Csak az nem, hogy elfelejtette döntését közölni későbbi férjével, akinek Magyarországon gyermeket szült, akivel egy évet együtt élt. Judit vallja, hogy a gyereknek jó dolga van, jobb, mint akármelyik vele egykorú magyarnak. A diplomás Judit titkárnő egy reklámcégnél. Ennyit a biztos megélhetésről. A periratok tanúskodnak arról, hogy Zsófi nyíregyházi óvónője és a kiadatásnál közreműködő gyámhatósági szakember is azt vallotta, hogy a gyerek az apához kötődik jobban, az anyától fél. Ezzel szemben az elmúlt másfél év alatt - hogy nem látta és nem láthatta az apját - már retteg attól, hogy az apja elviszi. „Mert anya mérges lesz érte, és apát újra börtönbe zárják.” Amikor apja legutóbb születésnapi ajándékával megjelent Lipcsében, kicsiny lelkét megszállta a rettegés, és ott az utcán, ahol találkoztak, könnyekben tört ki. Az apa szerint ő megvigasztalta, bekísérte az iskolába, az anya szerint újra el akarta rabolni. S mit tesz a szülői ráhatás, Zsófi is ez utóbbit vallotta a német rendőrségen, majd aláírta nevét, Sophie. Ez utóbbiról, a második „gyermekrablásról”, már a nagyapa beszélt, aki magát „echtének”, azaz igazi németnek mondta leányvári illetősége ellenére, majd felhívta a bíróság szíves figyelmét, hogy dönthet bármit, a német bíróság szava akkor is erősebb. A mama még tovább borzolta a kedélyeket, amikor a lányától kapott faxról felolvasta, mit is kell mondania. Kíváncsi lettem volna, mi játszódik le a bírónő pókerarca mögött, de már ott a teremben lefogadtam volna, hogy nem dacol a német döntéssel, és az anyánál hagyja a gyereket. A tárgyaláson nem hirdetett ítéletet, mondván, az ülnökök nem tudták áttanulmányozni az iratokat. Várjunk egy hetet. Vártunk. Lefutott ügy, mondtam magamban, sajnálva az apát, akinek már tényleg csak a gyermekrablás maradt az egyetlen esélye, hogy gyermekét közvetlen közelében tudhassa, mert a szegre akaszthatja a láthatás intézményét, ha már százötven napnyit összegyűjtött belőle egy év alatt hiába. Aztán a tatai bírónő mégis meglepetést okozott. Az apának ítélte a gyereket, indoklásában kiemelve, hogy az anya megakadályozta a gyermek láthatását. Igazi európai, méghozzá uniós krétakör. A Németországnak kiadatott kislányt - a német bíróság hatályon kívül helyezve a magyar döntéseket - az anyához köti, egyúttal úgymond német állampolgárnak tekinti, és az apa ellen elfogatási parancsot ad ki. A magyar bíróság azonban úgy látja, hogy itthon, az apa óvó karjaiban a gyermek helye. De hogy hozza haza? Mekkora ereje lesz egy magyar, jogerős döntésnek? Zsófi! Megérzed-e valaha annak az ízét, mit jelent HAZAMENNI? A legjobb a Texas Új Kelet-információ A nyíregyházi Texas együttes szerezte meg a legjobb zenekarnak járó díjai a Szegeden megrendezett VII. Nemzetközi Kamionos Country Találkozón. A siker értékét növeli, hogy a háromnapos fesztiválon fellépő tizenkét zenekar között a country műfaj hazájából, az Egyesült Államokból érkezett csapat, valamint az egykori Bojtorján együttesből alakult formáció is fellépett. A Texas tagjai: Ujhelyi Zsolt—ritmusgitár, Halász Zsolt - basszusgitár, Szentesi Anett - hegedű, Tóth Attila - szólógitár, Zombor Szabolcs - dob, Varga Tamás — gitár. Piknik ‘97 Palotai István (Új Kelet) Piknik. Szép és elegáns fogalom, amely kissé a múltat idézi. Ma már inkább azt mondjuk, hogy kirándulunk, és ha a szabadban megéhezünk, hát harapunk valamit. Piknik. A társaság hölgytagjai kis fedeles kosárkákban sült húsokat, kenyeret csomagolnak, kerül mellé paprika és paradicsom is, valamint sütemény, gyümölcs étkezés utánra. Egy kis flaska könnyű bor, és persze sűrített málnaszörp a gyermekeknek és az ifjú hölgyeknek, hogy aztán kint a szabadban friss patakvízzel hígítva oltsa szomjukat. A szolgálóleány tányérokat, evőeszközt, poharakat készített az útra, a hófehér damasztab- roszhoz pedig ugyanolyan szalvéta dukál. A kis társaság eztán kocsira ül, a szebbik nem tagjai fölé napernyő feszül, és már kocognak is céljuk felé, mondjuk a hűvösvölgyi Nagyrétre. Megérkezvén takarók simulnak a földre, és kezdetét veszi a vidám esemény. A minap jártamban-kel- temben piknikezőket láttam. Takaró volt a nedves füvön, ezen ültek a fiatalok. Hárman voltak, plusz egy fő személyzet. Egy szőke srác, egy még szőkébb leány és egy gesztenyebarna. Igaz, nem voltak tányérok, sem evőeszközök vagy poharak, de így is elboldogultak. Mindegyiknek volt egy külön nejlontáskája, amelyből falatozott. Középen - a főhelyen - az elmaradhatatlan flaska. Mellettük ácsorgott a személyzet - egy körülbelül 8-10 éves kisfiú. A hirtelenszőke leányzó sokáig turkált a szatyrában, majd foghelyről odavetette az ácsorgó kissrácnak: - Kenyeret! - és az már rohant is és mászott bele... a kukába.
