Új Kelet, 1997. július (4. évfolyam, 151-177. szám)

1997-07-16 / 164. szám

a. Ismeretlen tettesek összevertek kedd reggel Ulan-Udéban, Burjátföld fővárosában egy fiatal újságírót. A 26 éves Szergej Berjozint lakása előtt a lépcsőházban kettem támadták meg, és bokszerrel ütlegelni kezdték a Mologyozs Burjátyii című hetilap munkatársát. A több sebből vérző fér­fit kórházba szállították. A merénylők azt követően mene­kültek el, hogy az egyik lakó baltával a kezében rohant ki lakásából. A lap szerkesztőségének az illetékesei az ITAR- TASZSZ-nak elmondták: feltehetően azért támadtak ripor­terükre, mert Berjozin a bűnügyi esetekre szakosodik, és írá­saiban több, a helyi vezetés köreit is érintő korrupciós esetet tárt fel. Dél-Libanonból kilőtt rakéta vagy akna csapó­dott be kedden Izrael északi részébe - jelentette a Reuter izraeli biztonsági forrásokra hivatkozva. A katonai forrás szerint, amely kérte neve mellőzését, egy 120 milliméteres akna csapódott be. A hadsereg azonban még vizsgálja az erről szóló jelentést. A támadásnak nincs sérültje. Az Irán- barát Hezbollah korábban közölte, hogy fegyveresei sorozatvető rakétákkal lőtték az izraeli hadsereg és szövet­ségese, a Dél-libanoni Hadsereg (SLA) dél-libanoni állásait egy nappal azután, hogy az izraeli hadsereg tüzérségi táma­dásában két libanoni polgári személy életét vesztette. Az orosz űrhajózási irányító központ ked­den elhalasztotta a Mir űrállomáshoz csatlakoztatott Szpektr modul szombatra tervezett javítási munkáit. Viktor Blagov, a földi irányítás vezetője mindössze annyit közölt, hogy a szerelést egy későbbi időpontban végzik el az űrhajósok, mert Vaszilij Ciblijev parancsnoknak még pihenésre van szük­sége. Napközben konzíliumot hívnak össze az orosz koz­monauta állapotának megvitatására. Egynapos látogatásra kedden Moszkvá­ba érkezett Klaus Kinkel német külügyminiszter. Személyé­ben a madridi NATO-csűcs után már a szövetség harmadik NATO-külügyminisztere jár az orosz fővárosban. Kinkel kol­légájával, Jevgenyij Primakovval a NATO és Oroszország együttműködéséről tárgyal a szövetség bővítéséről hozott döntés után. A Kínában és Vietnamban kormányzó kommunista pártok megállapodtak abban, hogy a két or­szág ádáz területi vitája ellenére is fejleszti kapcsolatait. Mint a China Daily című napilap beszámolt róla, Csiang Cö-min pártfőtitkár-államfő elismerően nyilatkozott a két szomszé­dos ország bővülő kereskedelmi és gazdasági kapcsolatai­ról, hangsúlyozva, hogy e kapcsolatok hozzájárultak a béke megőrzéséhez a térségben. — Az előrelátás és a kölcsönös megértés révén a határ, illetve az olajban gazdag parti vizek birtoklása körüli vita megoldható - hangoztatta. Először tartanak nemzetközi tanács kozást az emlőrákról a világ minden tájáról érkezett szak­emberek és feminista csoportok képviselői a kanadai Kingstonban. A csütörtökig tartó konferencia első napján, hétfőn, heves vita alkuit ki a résztvevők között arról, hogy feltétlenül szükséges-e a beteg mell eltávolítása a betegség kezeléséhez. Steven Na rod, a torontói egyetem onkológusa elmondta: statisztikák szerint a mellrákra hajlamosító géne­ket hordozó nők 80 százalékánál alakul ki a betegség. Ezek­nél az asszonyoknál pedig a csonkolás bizonyult a leghatá­sosabb módszernek a rák megfékezésére. Feminista képviselők ezzel szemben elmondták, a vizsgálatok azt mutatják, hogy a teljes csonkolással azonos hatás érhető el akkor is, ha csak a tumort távolítják el. Világkrónika Mégis behúzták a nyelvféket Kedden megjelent a hivatalos közlönyben és ezzel életbe lépett a román oktatási törvény módosításáról kiadott sürgősségi kormányrendelet, amely ellen az utolsó pilla­natban is teljes erővel mozgósítottak nemcsak az ellen­zék, hanem a kormánypártok parlamenti táborában is egyes honatyák-élükön a szenátus oktatási bizottságá­nak elnökével, George Pruteanuparasztpárti szenátorral, aki ismert nyelvész és népszerű publicista. MTI __________________ Pr uteanu megpróbálta elérni, hogy a szenátus oktatási bizott­sága a felsőház kedd reggeli utolsó ülése előtt vizsgálja meg a szöveget, és bizonyos, a ki­sebbségi oktatást érintő elő­írásokat módosítson - ezt az RMDSZ szenátorainak fellépé­se megakadályozta. így kedden a szenátus rendkívüli üléssza­ka anélkül ért véget, hogy a sürgősségi törvényrendeletet - amely keddi kihirdetésétől, azaz a hivatalos közlönyben való publikálásától fogva érvé­nyes és végrehajtandó - meg­vitatta volna. A parlament ily- módon csak ősszel fogja átte­kinteni a nemzeti kisebbsége­ket leginkább érintő - az anya­nyelvhasználat korlátozásait oktatási, illetve közigazgatási téren feloldó - két sürgősségi kormányrendeletet (a helyi közigazgatási törvénnyel kap­csolatosat már korábban kiad­ta a kormány), addig pedig már az új előírások szerint kezdőd­het meg az új tanév, megtörtén­het a kétnyelvű feliratok kifüg­gesztése. Az ellenállás hevességére jellemző, hogy George Pru­teanu, aki előzőleg az államfőt és a miniszterelnököt bombázta nyilvános levelekkel, óva intve őket az oktatási törvény módo­sításától, kedden nyilatkozatban tiltakozott az ellen, hogy sze­rinte az RMDSZ szenátorai hétfőn „bojkottálták,, az ok­tatási bizottság ülését, amit „sértő és kínos” magatartásnak nevezett. Pruteanu végül kedden azt próbálta elérni, hogy az okta­tási bizottság tagjai vonulja­nak vissza a földtörvényt vi­tató plenáris ülésről a kor­mányrendelet módosítása vé­gett, de ezt a plénum utasítot­ta el. — 'ii f r ( I f L i- Elnézést, egy kék madarat keresek, a boldogságét. Nem repült be véletlenül ide? Nemzeti tragédiaként élik meg Szlovákia NATO-kudarcának kapcsán a pozsonyi Práca ked­den azt írja: egy héttel a madridi csúcs után a koalíció és az ellenzék felől egyaránt hallani a bűnbakkeresés hangjait, „hi­szen valóban nemzeti tragédia tanúi vagyunk”, ám ebben nem az a tragikus, ami történt, hanem az, ahogyan történt. MTI ______ A Práca szerint mindenki előtt világos, hogy a bűnöst nevén kell nevezni - nem a bosszú miatt, hanem azért, hogy magára vállalja az állam alapvető érdekeinek veszé­lyeztetéséért kijáró politikai felelősség következményeit. — Ugyan miért érdekelné most Szlovákiát, vajon milyen szerepe volt e botrányban az európai készség hiányának, amikor úgyis az a fontos, amit Thomas Klestil osztrák elnök olyan egyértelműen kijelen­tett: a Szlovák Köztársaságot nem feledékenységből, hanem tudatosan hagyták ki a NATO­bővítésből? - Az országunk kö­rüli kínos csendet tudatosan idéz­ték elő, hogy mindenki értse: a földrész ezen aprócska foltjának ködös rezsimjét a civilizált Eu­rópa nem fogja tűrni - írja a szlo­vák szakszervezeti napilap. Ezu­tán áttekinti az országot érintő madridi döntés előzményeit, és rámutat: Hamzík külügyminisz­ter a fiaskót megelőzően lemon­dott, de Sesták külügyi államtit­kár már nem tudja magát rászán­ni erre, pedig ezt illene tennie. A Práca szerint Sesták eddig leg­inkább a kormány és HZDS po­litikai félrelépéseit mentegette. „Ennél is súlyosabb azonban, hogy egyáltalán nem értette meg, miről is van szó”. A másik bal­lépést a Práca szerint Meciar kormányfő követte el, amikor Madridban kijelentette: nem­csak az a felelős, akiről dön­tenek, hanem azok is, akik döntenek. A tetszetős és hitelesnek látszó mondatban azonban lo­gikai hiba éktelenedik: Vla­dimír Meciar semmiképpen sem térhet ki a személyét és kormányát terhelő felelősség elől. Persze az ellenzék erköl­csi felelősségét sem lehel el­hallgatni, hiszen egyes poli­tikusai külföldön teregették ki Szlovákia szennyesét, de „va­jon adott-e a kormány lehe­tőséget a problémák belső megoldására”-teszi fel a szó­noki kérdést a lap hírmagya­rázója. Összegző következte­tése: a „madridi katasztrófá­ért” a mostani szlovák kor­mányt terheli a felelősség. Itália! Tudom városaid csodálni! - harsogja lelken­dezve a középkorú férfiú. Kettesével veszi a lépcsőfo­kokat, s alig várja, hogy ha­zaérjen. Kezében prospektu­sokat lobogtatva kilendíti a kisvárosi bérház ötödik emeleti ajtaját. A család izgatottan zsong­ja körül az őszülő halántékú családfőt, s kérdések özönét zúdítja felé.- Mikor? Hová? Mennyi­ért? Milyen a szálloda? Van úszómedence?- Csak sorjában! - inti ön­fegyelemre családját, s ide­gesítő lassúsággal teregeti a színes lapokat.- Itt a szálloda, ezek a szo­bák. Bennük tv, rádió, teljes komfort. A medence, feszített víztükörrel, s végül - egy kis hatásszünet -, ez az étterem! Az ár jutányos, az ellátás tökéletes! Az összeget befi­zettem, egy hét múlva indulha­tunk. Készüljetek! Irány Firenze! A hét csigalassúsággal telik, a család négy tagja százfelé szalad intézni a tennivalókat. Útlevél, valutapapírok, utazó­táska, ruhák, a legfontosabb élelmiszerek... Utolsó este. A gyerekek maf­fiózót játszanak, a férj elmélyül­ten bújja az útikönyveket, a háziasszony pedig csak pakol és pakol... Ütazás. Zsúfolt busz, kedves idegenvezető. Tájak, városok, idegen vámhatárok. Minden ola­jozottan működik. Megérkeznek. Szálloda. - Kívülről olyan, mint a képeken - motyogják bátortalanul a sötét kis szoba keskeny ágyain üldögélve. Étterem. - Kívülről olyan, mint a képeken - hangoztatja a családfő két ehetetlen fogás között. A medence. - Kívülről olyan, mint a..., nincs idejük befejez­ni a mondatot meglepetésük­ben, amikor meglátják a feszí­tett víztükör helyén a feszített tükörbetont.- Ne törődjetek semmivel, csak gyertek utánam! - mond­ja a családfő, és egy gyönyörű, felejthetetlen nappal ajándé­kozza meg őket. Terek, múze­umok, képtárak. Pizza egy han­gulatos ételbárban, hűsölés egy árkényos pádon a Michelange­lo téren. Főhősünk egy pad te- tejénBabitsot szaval: - „...Von­zanak íveid s tűnt fényed palo­tái, árkádod, oszlopod, a suga­ras terek, hol elszédülnek az ide­ges emberek...” A szállodaigazgató a vacsora után magához rendeli a csopor­tot. - Sajnos rossz hírem van... Kis falucska. A konyhában egy idős asszony borsót fejt. A rádióban híreket mondanak. „A Kékvillám Utazási Iroda által vezetett turistacsoport Firenzé­ben rekedt. Az utazási iroda nem tudja állni a magyar csoport el­látásának költségeit. Bizonyta­lan ideig a római nagykövetsé­gen kaptak szállást. Romániába utazott az ENSZ-főtitkár...” Az asszonyka kezéből kiesik a bor­sóval teli tányér. A borsószemek szétgurulnak a hideg konyhakö- vön. Kisvárosi bérház, ötödik emelet. A családapa fényké­peket nézeget. Mellette színes prospektus. Címlapján nagy, feltűnő betűk: Kivételes aján­lat! Utazzon Olaszországba!- Kívülről minden olyan volt, mint a képeken - sóhajt­ja, és felesége hívására ebédel­ni indul. A menü borsóleves és mákos metélt. A család csendben eszik. Közben szól a rádió. Utazzon Olaszországba! Kedvező árak, tökéletes ellá­tás! Ne szalassza el a kínálko­zó alkalmat! Lehet, hogy csak egyszer adódik az életben ilyen lehetőség!- Lehet - mormogja foga közt családfőnk - „...De nem kékebb az eged, és a dombod se zöldebb, mint honi domb­jaink s a dunántúli ég, e göm­bölyű, szelíd, színjátszó kék vidék...” - sóhajt, s lendüle­tesen terelgeti tovább a tá­nyérjában úszkáló borsósze­meket. Itália! Tán csodállak, ám de... Vajdics Krisztina Palotai István (Új Kelet) Árvíz. Az egyik legősibb ellensége a civilizációnak. < Olyan, mint a pestis, időn­ként felüti a fejét, aztán „el­altat” és évtizedekig nem hallat komolyan magáról, hogy aztán váratlanul ismét lecsapjon. Mint a pestis? Nem pontosan. Ezt a ször­nyű betegséget - megannyi mással egyetemben - már leküzdötte az emberiség, a tudomány, míg az árvízzel szemben gyakorlatilag időnként tehetetlen. Való­ban az? Tényleg képtelen a végleges és tökéletes meg­oldás létrehozására? Ezt - finoman fogalmazva is - kétlem. Szent meggyőző­désem ugyanis, hogy a tu­domány mai állása szerint, amikor is a Marsra napele­mes ketyeréket küldük, semmi problémát nem jelen­tene műszakilag egy olyan végleges megoldás, ame­lyik örök biztonságot je­lent. Persze ehhez pénz kel­lene. Sok pénz. Áz pedig nincs. Erre nincs. Másra per­sze mindig akad valahon­nan, de az árvízvédelem a történelem folyamán csak akkor kapott eddig, amikor már gyakorlatilag késő volt, és így direkt védekezésre kellett költeni, nem pedig megelőzésre. Igazán üdvös lenne végre egyszer már előre gondolkozni, és meg­teremteni azokat a pénzala­pokat, amelyek lehetővé teszik a komplex árvízvé­delem műszaki létesítmé­nyeinek megvalósítását. A gátakat értelemszerűen kel­lene megemelni, a városok­nál kövezett biztonsági rakpartrendszerre volna szükség, és mindenütt olyan műszaki létesítmé­nyekre, amelyek méltók a XXI. század tudásszintjé­hez, és akkor nem lehetne semmi probléma. Temiésze- tesen tudom, hogy az illeté­kes hatóságoknak nincs pénze az ilyen „úri huncut­ságokra”, így egyetlen pil­lanatig sem kárhoztatom őket sem hazánkban, sem pedig széles c világon. Mert ugye az világos, hogy mind­ez nem magyar jelenség, hiszen mindenütt így van, még Sam bácsiéknál is az USÁ-ban, ahol pedig bőven van mit a tejbe aprítani. Csakhogy az árvízvédelem nem az a „tej”, amit a tőke kedvel, ugyanis a hozadc- kai sokkal kevesebbet tesz­nek ki, mint az esetleges újjáépítésből származó ha­szon! A magyar tőke még nem ilyen „fejlett”, így szándékosságról szó sem lehet. Legfeljebb arról, hogy politikus uraink nem fordí­tanak annyi energiát az em­beri értékek megóvására, mint mondjuk az éppen ese­dékes fegyverkezésre! (Té­vedés ne essék, a NATO egészen biztosan elnézné nekünk, ha mondjuk egy évig gátakat emelnénk, ugyanis a térség biztonsá­gához ez is hozzátartozik, arról nem is beszélve, hogy hazánk tagsága legalább annyira szolgálja a NATO érdekeit, mint a miénket - különben fel sem merülhe­tett volna felvételünk a szer­vezetbe.) Azt tehát, hogy le­hetetlen a vizet kordában tartani, szerintem nem igaz. Legfeljebb „nem éri meg”...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents