Új Kelet, 1997. július (4. évfolyam, 151-177. szám)
1997-07-14 / 162. szám
Vilma tanító néni A kicsi falusi iskolában tanították betűvetésre Gaál Vilmát. Három osztály gyermekeit tanította egyszerre Jolika néni, akire Vilma ma is szívesen emlékszik vissza. Hasonló utat járt be, mint példaképe, a kis falu, Sza- mostatárfalva tanító nénije. A tanítóképző főiskola befejezése után néhány évig Porcsalmán volt népművelő, majd Joli néni nyugdíjazása után szülőfalujában kezdett dolgozni. * A háromszázötven fős településnek nincs külön óvodája. A nagycsoportos korú gyerekek iskolaelőkészítőbe járnak egy éven át. Tizenhárom iskolást tanítás hat óvodást nevel. Nehéz munka, de soha nem választana mást. Segédanyagokat használ, s továbbképzésekre jár, hogy megkönnyítse tevékenységét, s hogy minél gördülékenyebben tudjon tanítani. Vilma iskolája olyan, mint egy kis család. Otthonos, kedves, csendes. Nincsenek fegyelmezési problémák, a gyerekek bármikor, kércdz- kedés nélkül felállhatnak és kimehetnek, ha ennek szükségét érzik. Még soha nem éltek vissza Vilma tanító néni jóindulatával. A parányi faluban nőtt fel, és soha eszébe sem jutott elmenni a településről. Jól ismeri a község minden családját, a gyerekeket és szüleiket. Ismeri sorsukat és lehetőségeiket. Nem kivételezik, a cigány és magyar, tehetséges és nehezebben tanuló gyerekek között sem tesz különbséget. Soha semmit sem gyűlölt jobban, mint a protekciót. Tanítás után állatokat gondoz, rendben tartja a háztartást és a kertet, mint Szamos- tatárfalva többi lakója. Nagyon kevés szabad ideje van, a faluban mindenki sokat dolgozik. Szereti az állatokat, két kutyát tartanak otthon hét kutyakölyökkel. Vilma nagy gonddal választja el őket anyjuktól, s csakis jó kezekbe adja a kölyköket. A kis ebek sorsát éveken át figyelemmel kíséri. Az oldalt Kozmái bolya a felvételeit. Lázáf Zsolt készítette 1997. július 14., hétfő A piros-íekete templom védelme A Szamos menti búzaföldre öt-hat ember igyekezett. Gereblyékkel, villákkal láttak munkához.- Ilyet még nem láttak egyetlen szakkönyvben sem - kiáltottak felénk. A táblában megtelepedett a gyom. Furcsa, bokros gaz zöldell a sárga búzaszálak között. Keményen fogják a gereblye nyelét, belekapaszkodnak a bokrokba, és teljes erővel szakítják az alattomos gyomot.- Tavasszal kispóroltuk a gyomirtót, most meg munkával pótoljuk, de ilyen gyomot még soha nem láttunk - magyarázza Fehér András, a gazda. - A megélhetés keményebb fajtáját választottuk. Éjjel pénzügyőrként dolgozom, nappal meg a határban. Alszom, amikor elfáradok. Tavaly burgonya és kalászos volt ebben földben, gond nélkül termeltük. Most meg a dudva is megtámadta a búzát, a vihar megtörte, felbolygatta a szálakat. így csak nehezen tud rámenni a gép és learatni. Nem sok földünk van, csak amennyit meg tudunk művelni. Szabadidőnk szinte nincs is ezekben a hónapokban: Élni kell, a búzát pedig nevelni, hiszen az maga az élet. Elégedett meggyszedők A megélhetés nehezebb módját választották az itt élők. Napközben szinte senkit sem látni a szamostatárfalvi utcákon. Déltájban csak a jószágot etetni igyekvők sietnek haza a határból. A könnyű nyári zápor sem zavarja meg a meggyszedőket, a tatárfalviak kedves frissítőként fogadják az égi áldást. A rokonokkal, ismerősökkel közösen végzik a munkát. Segítenek egymásnak, nem pénzért, hiszen az önzetlenül adott erőt előbb-utóbb „megtalálják egymáson”. Az egyik családnak almaszedésre, míg a másiknak az épülő ház befejezéséhez kell a munkás. Porkoláb György már hazafelé szállítja a termést. Vonakodva állítja le a kis traktort, csak nehézkesen indul újra.- Három-négy nap alatt leszedjük az egészet - kiáltja le az utánfutó tetejéről. Még fogja a műanyag ládákat, aggódik, hogy felborul. — Hétvégére lemegy a meggy ára, addig kell értékesíteni, míg adnak érte valamit! Állástalan vagyok, de nem munkanélküli, mindig van mit csinálnunk. Két lányom van, kell a pénz a beiskolázásra. Már nyakunkon van az uborkaszedés, reméljük, abból is kapunk egy kis pénzt. Ha szerencsénk van, azt őszig folyamatosan adhatjuk. Nyár végén kezdődik a paradicsomszezon, abból is ültettünk egy keveset. Az idén jó ára van a meggynek, igaz, a költségünk is sok. Sokakat meglep, hogy ennyi pénzt kapunk érte, hiszen száznyolcvan forint is volt egy kilogramm. Senkit sem érdekel azonban a permeze tőszer és a műtrágya ára. A mostani árat tartanám reálisnak. Az elmúlt években csak ráfizetéseink voltak. Noha tavaly is jó pénzt adtak volna a meggyért, az erős fagyok miatt nem volt mit leszedni. Most gyümölcs is, jó ár is van. Bárcsak mindig így lenne, s a paraszt is munkája mellett álmai szerint élhetne. A falu élni akar Tatárfalván csak az erőt próbáló munkát lehet választani. Szerencséje van annak, aki a közeli kisvárosban, Csengerben álláshoz jut. Többnyire nincs más lehetőség, csak a mezőgazdaság, kitéve az időjárás szeszélyeinek és a megpróbáltatásoknak. Mégis, ez a kicsiny település élni akar. Gáz-, víz- és telefonhálózat van a faluban. Munkahelyteremtő beruházások elkezdésére azonban semmi remény sincs. A régi varroda épülete üresen áll. Nemrégiben cipőfelsőrészek gyártására bérelte ki egy vállalkozó, azonban nem járt sikerrel a kezdeményezés. Porkoláb Dániel társadalmilag megbízott polgánnes- ter irányítja Szamostatárfalva életét. Meggyőződése, hogy a falusiaknak is joguk van úgy élni, mint a nagyvárosok lakóinak. Szeretnék köny- nyebbé tenni a mindennapokat, s fejleszteni a kicsi települést, hiszen a tatárfalvaiak itt akarnak maradni. A közművesítés sajnos nem akadályozza meg a népesség fogyását. Az öregedő faluban kevés fiatal marad. Leginkább a munkahely hiánya miatt költöznek el. Súlyos gondokat jelent a belvíz, ezért a megfelelő hálózat kiépítéséhez több millió forintra van- szükség. Az önkormányzat pályázatot nyújtott be a decentralizált alapra, a területi kiegyenlítést szolgáló támogatásra. A polgármester szerint a falu pénzével ugyanúgy kell takarékoskodni, mint a családi kasszával. A kis településnek sokat kell dolgozni ahhoz, elkerüljék a csődöt. A fejlesztés, a jobbá válás a tatárfalvaiak álma. Néhány éve szépen felújított épületben működik az idősek napközi otthona. Nyáron a klubtagok is dolgozgatnak, ezért a hivatalsegéd házhoz viszi ebédjüket. Ajánlatot adtak be és nyertek a Soros Alapítvány Egy iskola, egy falu pályázatán. A iskolának csak az egyik termét használják, a másikat ágyakkal szeretnék berendezni. Télen és nyáron városi gyerekeket fogadnának Tatárfalván. A fejlesztésre több mint egymillió forintot kapnak. A munkanélküliségi ráta nagyon magas a faluban. A Közmunkatanácshoz benyújtott sikeres pályázat alapján tizennyolc férfit tudnak alkalmazni hét hónapon át. A közösségi ház felújítására a Művelődési Minisztérium rendelkezésre álló forrásait célozták meg. Tizennégy hónapra alkalmazhatnak tíz munkaerőt Ezek a pályázatok ugyan nem oldják meg az állástalan- ság problémáját, mégis több embernek egy időre biztos megélhetési jelent. Az egyetlen templom az országban, ahol színes téglákkal díszítették az épület falát. A szamostatárfalvai építmény is katolikus templomnak készült a XIII. század második felében. Késő román, kora gótikus stílusú. Négy évvel ezelőtt komoly felújításokat végzett itt az Országos Műemlékvédelmi Felügyelőség. A vörös és fekete színű téglák sajátos egységet alkotnak, a falon jól kivehetők a ferde fekete vonalak, melyet pontosan kiszámítva rakott le több száz évvel ezelőtt a kőművesmester. A hétszázéves templom szilárdan áll, sokak szerint a kötőanyagot csodálatos technikával keverték, mert az idő vasfoga sem tudta kikezdeni. Gyarkan nyújtott védelmet a lakosságnak az erős falú templom. A tűzvész, a kegyetlen ellenéség és a pestis nem kímélte a települést. A régi falon vágások nyoma látható. A legenda szerint a tatárok mérgükben kardjukkal vagdalták meg a téglákat, mert nem tudták elpusztítani a védelmet kereső tatárfalviakat. Más források szerint a halászattal, vadászattal foglalkozók szerszámaikat élezték meg a templom tégláin jobb, sikeresebb zsákmányt remélve. A fa haranglábat a XVIII. században építették. A parányi templom belülről is gyönyörű. Kazettás, kékre festett, aranyszínű csillagokkal díszített a mennyezet. A karzat halványkék, a padok egyszerűek. A szószéket, a har- móniumot és az asztalt hófehér, keményített szőttes terítő díszíti. Szamostatárfalva neve 1181- ben tűnik fel először a korabeli írásokban. A település névadóját említik, a falu a Gutkeled nemzetség adománya. A Sza- mos-közi település a XII. század végén épült, egy oklevél szerint a Tatár nevezetűek a Gutkeled nemzetség tagjai voltak. A család öröksége leányágon szétforgácsolódott. Egy XV. századi feljegyzés alapján az egyik családtag csak két lakott és két üres jobbágytelket mondhatott magáénak. Már 1406-ban nincs Tatár nevezetű tulajdonos a környéken. A reformáció a szomszéd településekkel egy időben hódította meg a lakosságot. A Szamos áradása miatt gyötrelmes volt a községben lakók élete. A szakértők szerint község neve a Tatár személynévből ered, más források szerint a tatárjárás után három tatár katona maradt a faluban. Egyiküknek rangja, címe is volt. A hadfőnököt megölték, a másik kettőt rabszolgává tették. A tatár nevet gúnynévként is használják. Régebben kutyafejű tatároknak is nevezték az itt lakókat. A község nevéhez nemrégiben csatolták a Szamos nevet, a Bihar megyei Tatárfalva megkülönböztetésére. Falujáró OLUkid---------------Az „életet” mentik I Porkoláb Dániel
