Új Kelet, 1997. július (4. évfolyam, 151-177. szám)
1997-07-12 / 161. szám
Tíz országból több mint negyven csoport érkezett a szabolcsi kisvárosba, hogy három napon keresztül lélegzetvételnyi szünet nélkül, közel ötven produkcióval kápráztassa el a „bennszülötteket” és az esemény hírére Nyírbátorba sereglett színházrajongókat. Már a nyitány is osztatlan közönségsikert aratott, de a szereplők jelmezes felvonulása azoknak is élmény marad, akik nem nagyon szeretik az utcai harsányságot. Az előzetes szervezői munka meghozta a gyümölcsét, közönség és játszó személy egyaránt elégedetten távozhatott a Báthoryak ősi fészkéből. A mostanra gyökeret vert utcaszínházi ünnepségsorozat remélhetőleg az elkövetkezendő években is folytatódik, ami most már kizárólag a rendezőkön múlik, hiszen az tökéletesen bebizonyosodott, hogy a nézők szívesen jönnek a fesztiválra, és nyári lefoglaltságaik közé első helyen jegyzik a bátori utcaszínházi napokat. A Szárnyas Sárkány elhamvadt a minorita templom melletti tavon, hogy aztán főnixmadárként poraiból feltámadva, egy esztendő múlva újra megjelenjen Nyírbátor felett. Hagyott maga után rengeteg élményt, olyan színpompás kavalkádot, ami remélhetőleg elég lesz arra, hogy a bátoriak jövőre is ige- neljék jelenlétét. A játékosok a számukra kijelölt térség minden talpalatnyi részét elfoglalták, és ha véletlenül egyik színpadon sem volt előadás, alkalmi táncházat alakítottak ki ott, ahol éppen maradt annyi hely, hogy a néptánc megszállottjai eljárják a csür- döngölőt. A fesztivál beváltotta a hozzá fűzött reményeket, bár Eső-isten a kelleténél többször látogatta meg a kisvárost, és néha akadozott az olajozottnak hirdetett műsorfolyam. Akadozott azért is, mert a hirtelen jött nyári zivatarok miatt sokszor áztak be az elektromos kábelek. A holt időknek is megvolt a maguk varázsa. Ilyenkor lehetett az árusbódék között sétálni, vásárfiát választani, ismerősöket keresni, jókat beszélgetni a látott produkciókról, esetleg a fesztiválkocsmában egy-egy pohár sör mellett hallgatni az alkalmi énekesek rögtönzéseit. És akit esetleg nem vonzott a kocsma hangulata, megnézhette a minorita templomban a világhírű Krucsay- oltárt, amelyet a Nagyságos Fejedelem ezeres kapitánya, Krucsay János emeltetett I Elhamvadt a Szárnyas Sárkány kikapós felesége, Tolvay Borbála emlékének. Az alkalmi árusok nem voltak sokan, de akik vették a fáradságot, és sátraikat felütötték a fesztivál színhelyén, azok igazi csemegéket árusítottak az ide- oda sétafikáló nagyérdeműnek. Legnagyobb sikere kétség kívül a kürtőskalá- csosnak volt. Alig hogy kipakolt, máris elfogyott a portékája. Mehetett haza utánpótlásért. Egy nap négyszer- ötször is fordulnia kellett, akkora keletje volt a nem akármilyen ízű csemegének. Legjobban a gyerekek jártak, szigetükön egy pillanatra sem volt üres járat. Ha éppen nem játszottak, nem mondtak nekik mesét, akkor valami kézműves mesterségre oktatták őket. Agya- goztak, papírt hajtogattak és mindenféle csoda dolgokat készíthettek hulladékanyagból. Az utcaszínházi örömünnep gerincét a zenei produkciók adták, ami azért is érthető, mert a mostoha körülmények között játszók prózai szövegét nem nagyon lehet az utcazajban érteni, és nem mindig lehetett jól hallani a párbeszédeket Nyírbártorban sem, ahol pedig az esetek zömében ideális körülmények között mutatkozhattak be a különböző csoportok. Hiába a szellemes szöveg, hiába a kitűnő alakítások sorozata, Tabarin mester tréfáit igazán csak azok élvezhették, akik közvetlen a játszóhely mellett álltak. A távolabb és az Aphi- tcátrum „erkélyén” álldogálóknak ugyancsak hegyezni kellett a fülüket, hogy minden poént megértsenek. A rendezők ötletesen osztották be a rendelkezésükre álló teret. A különféle helyszínek jól különültek el egymástól, olyan jól, hogy az egyszerre futó előadások sem zavarták egymást. És ahogy Szász Zsolt művészeti vezető a beharangozó interjúban elmondta, sikerült a vendéglátásnak is olyan szeparált körülményeket teremteni, hogy még a hangosabban szórakozók sem akadályozták a közönséget a produkciók élvezetében. Az oldalt írta: Berki Antal A felvételeket Racskó Tibor készítette
