Új Kelet, 1997. július (4. évfolyam, 151-177. szám)

1997-07-09 / 158. szám

Labdarúgás 1997. július 9., szerda 11 Merész Mérész az NYFC-ben? Nem csak Őze Tibor edző, három játékos is várta a Vác- ra buszozó Nyíregyházi FC együttesét. A Duna-parti vá­rosban portyázó piros-kékek e trióval kiegészülve léptek pályára tegnap délután. A húszéves László Barna­bást és társát, Mérész Zoltánt a B VSC-től invitálta magával Őze Tibor, akinél jobban alig­ha ismeri bárki a két fiút. Na, ja, a szakember a budapesti vasutasok pályaedzőjeként testközelből láthatta őket nap mint nap. A harmadik „zöld­fülűről” keveset tudni: az uk­rán Vladimírt (23 éves, csatár) beajánlották az NYFC-hez. A hírek szerint sikertelen külföl­di próbajáték után került kap­csolatba a klubbal. A nyíregyházi csapatban lehetőséget kapott a kislétai Drágár Zsolt, továbbá a tég- lási Fodor László. Vác FC-Nyíregyházi FC2-1 (1-1) Vác, 100 néző. V.: Rózsavölgyi. Nyíregyháza: Vadon — Czap - Szatke (Marcsek), Barna, Kiss Gy.(Gerliczki) - László (Unchiás), Karkusz, Kondora (Vladimir), Göncz - Mérész (Fodor), Németh (Drágár). Gólszerző: Bánföldi, Babos illetve Szatke. *** Viharos időben (az eső húsz percre az öltözőbe kergette a meccselőket) az ASE Tiszavasvári „lemosta” a gyepről a ju­nior korú-, és próbajátékon lévő labdarúgókat szerepeltető Tiszakécskét. Tiszakécske-vegyes-ASE Tiszavasvári 0-13 (0-5) Tiszavasvári: Szabó A. -Fige, Lenkey, Magyari, Homan (Sinka) - Szemán (Balogh), Szenes (Havelant), Kovács (Szar­ka), Szamosi (Bohács) - Rosu (Erdei), Lőrincz. Gólszerző: Rosu (5), Bohács (3), Magyari (2), Erdei, Sze­nes, Balogh. A Csenger jól kifogta Az MLSZ Magyar Kupa-bizottsága kedden elkészítette a honi labdarúgó kupasorozat csoportbeosztását. A Samsung által idén is támogatott futballeseményen 16 csoportban küzdenek a gárdák a legjobb 32 közé jutásért. Azon csoportokban, ahol négy gárda szerepel, az első 2-2 legénység lép tovább. A háromcsapatos csoportokból az első helyezettek jutnak az öt kiemelt (MTK FC, Ferencváros, üTE, Vasas Danubius Hotels, BVSC-Zugló) társaságában a leg­jobb harminckettes mezőnybe. A csoportcsaták játéknapjai: 1. forduló: július 30., 17 óra: 1. csapat-4. csapat, 2. csapat-3. csapat 2. forduló: augusztus 13., 17 óra: 2.-4. és 1.-3. 3. forduló: augusztus 27., 17 óra: 1.-2. és 3.-4. Csoportbeosztások, illetve sorsolási számok: 1. csoport: 1. Bodroghalomi SE, 2. Füzesabonyi SC, 3. Nyíregyházi FC, 4. Tiszakécskei FC 3. csoport: 1. TSZ SE Hernádkércs, 3. Balassagyarmati Volán SE, 4. Tiszavasvári ASE 4. csoport: 1. Abaújszántó KSE, 2. Besenyőtelek SC, 3. Salgótarjáni BTC, 4. Vác FC 5. csoport: 1. Csengeri FC, 2. Gyula Kanton FC, 3. Sze- ged-Dorozsma ESK, 4. DVSC-Epona 6. csoport: 1. Nyírlugosi SE, 3. Mezőberényi SE, 4. Diósgyőri FC Hat „újonc” Demecserben! Új Kelet-információ Kedden közgyűlést tartott a Demecseri Kinizsi. Az ösz- szejövetelen újraválasztot­ták Fáki Lászlót, aki további négy esztendeig elnöke ma­rad az egyesületnek. A meg­jelentek szavaztak arról is, hogy az elkövetkező időszak­ban hattagú elnökség dönt a legfontosabb kérdésekben. Ami az NB Il-es labdarú­gócsapatot illeti: hat játékos­sal bővül a Kinizsi kerete. Alá­írásával erősítette meg jöve­telét Horváth Miklós (Tisza­vasvári), Lente Lajos (Tisza- újváros), Lelt József (Mád), Mező József (Nyíregyházi FC), Seres Zsolt (Tiszavasvári) és Pilács György Tiszavasvári)! Mindannyian Demecserben folytatják pályafutásukat. Távozni készül Varró Ist­ván: a kapus ez idáig a Nyír­egyháza kölcsönjátékosaként szerepelt az együttesben. Komáromi és még négyen... K. T. (Új Kelet) Komáromi György rábólin­tott a felkérésre. Ő lett tehát Tóth János után az NB EH-as csapat edzője. És azonmód a lovak közé csa­pott. Ami annyit tesz: dolgos napok elé néz a Várkertben székelő legénység. Ezzel pár­huzamosan természetesen „nyomul” a vezérkar is. Nem eredménytelenül... A várdai keret négy fővel gyarapodott - egyelőre. Mert ez még nem a végleges „álla­pot”... A játékospiaci „bejárás” eddigi fejleménye, hogy Mó- nus Tibor kapus, valamint/á- vor Pál betársult az együttes­hez. Mindketten Baktalóránt- házát elhagyva részesítették előnyben a KSE ajánlatát. Já­vor visszatérőnek számít, mi­vel a középpályás nem oly rég vándorolt el a városi strand melletti pályáról. Ugyancsak hazatalált Vin- cze Viktor, aki Záhony, majd Nyírkárász érintésével kopog­tat ismét Kisvárdán. Ahogy nem kell bemutatkoznia Kri­zán Istvánnak sem, ő legutóbb - kölcsönben - a záhonyi vas­utasokat erősítette. Most újra az anyaegyesülettel készül. A vezetők is készülnek, mégpedig további futballisták megszerzésére. Ennek okán há­rom labdarúgóval tárgyalnak folyamatosan az illetékesek... „Melózni kell, mert ez nem SZOT-üdiilés!” Farkas-törvények Vásárosnaményban Koncz Tibor (Új Kelet) Olyan az a délelőtt, mint a többi. De mitől is lenne másmi­lyen? Korán van, forgalom alig. Pedig közel a Tisza-part. Csak hát nincs strandidő. Nem mintha ez számítana valamit. A vásárosnaményi játéko­sok még örülnek is. Legalább a napsütés nem kínozza őket. így is lesz elég bajuk. Mondja is Koskovits György: „Tegnap biztos lenyomtunk vagy tíz kilométert. Persze szakaszosan. Úgy sem volt könnyű. Ez a Béla egy hen­tes! Néha sajnálom az ifis- tákat, annyira megdolgoztat­ja a csapatot”. Amúgy a védő természete­sen humorizált. Annyi szent: Farkas Béla (alias „Hentes”...) a munkában nem ismer tréfát. Az edző messze földön híres kemény tréningjeiről. Nála az erőnlét az első. A többi utána jön... Pláne most (a felkészü­lés dandárjában), amikor a „Farkas-féle szótárban” egy kifejezés dívik — meló. * * * A korlátokon száradó ga­tyák, mezek között válogat­nak a fiúk. Ki-ki viszi a ma­gáét. Alighogy levonul a pá­lyáról az „ifi”, a nemrég ava­tott mutatós öltözőépületből előcsörtetnek a „nagyok”. A sokadalomba belevész Szi­lágyi Sándor (Csenger) és Poór Zoltán (Nyíregyházi Sí) alakja. Mindketten vállalták, hogy Naményban szenvedik végig az alapozást. Aztán, ha bírják a tempót, talán itt is ragadnak. Lesz, ami lesz: megpróbálják... Az őstagok egy kivétellel mind lejelentkeztek. Az a hi­ányzó egy Krasznai Attila, aki Görögországban nyaral. Lassan azonban neki is „le­cseng” a szabadság. Már vár­ják vissza. Nem úgy Szécsi Szabolcsot. A virgonc tekin­tetű csatárnak jelenleg két do­log fontos. A szombaton ese­dékes lagzi, melynek egyik főszereplője, no meg a fut­ball. Merthogy utóbbit - nem önszántából - bizony hanya­golta. Eddig...- Majd egy éve, az alapo­zás végén, az utolsó edző­meccsen megsérültem - ecse­telte kálváriáját a játékos. ­Azóta lábadozok... November 7-én megműtötték, pihennem kellett, most pedig újra itt va­gyok. Remélem, probléma nélkül átvészelem a követke­ző időszakot. Mindenféle­képpen szeretnék bizonyíta­ni az NB Ill-ban, meg akarom mutatni, hogy egy osztállyal feljebb is beférek a csapatba. Ezért hajtottam, amióta ide kerültem: négy éve együtt ér­keztem Farkas Bélával Vásá- rosnaményba. Végre sikerült a feljutás. * * * Farkas Béla az edzés előtt bólyázik. Az árgus szemmel figyelő játékosok magyará­zattal szolgálnak: „Most ál­lítja fel a közlekedőpályát”. Néhány perc múlva átrende­ződik majd a szereposztás - amidőn a labdarúgók arcáról lefagy a mosoly.- A „hentesezést” nyilván viccnek szánták a srácok - kommentálja a ráaggatott jel­zőt Farkas Béla. - Azt tartom, bizonyos időszakban sok-sok munkát kell elvégezni, s min­den évben valamennyit te­szünk rá. Ami jólesik a játé­kosnak, az nem fejleszt. Ez nem SZOT-üdülés! Mindenki valamiben megegyezett a ve­zetőkkel, aszerint: ki hogy képzeli el a hátteret. Ilyenkor jövök én... Hogy hentes va­gyok? Sokat követelek, de előrelépni csak így lehet. Lehet benne valami. Hisz a naményi alakulat előrelépett. Miként is? — Az egész évet nézve, az őszi szezon sikerült jobban, tavaszi játékunk „karcsúbb” volt. Igaz, kellemetlen sérü­lések befolyásolták a csapat teljesítményét. Ami viszont számít, az a végeredmény. Bajnokságot nyertünk, ami­ről annyit: ideje volt. Min­denki tette a dolgát, a szpon­zorok, a vezetők, a játékosok, az edző azt csinálta, ami a fel­adata. Nyerni kellett, mert az érintettek itt évek óta egyfe- lé húzták a szekeret. Nincs ebben semmi különös, hajta­ni kell tovább! A tavaszi sze­replésre kitérve, ami gondot okozott: ugye, a Naménynak mindenhol győzni kellett, ugyanakkor rombolni, a játé­kot tördelni mindig egysze­rűbb. Ez a csapat - bár azt Farkas Béla munkában íme a bizonyíték: Szécsi Szabolcs egészséges mondják róla, hogy sok jó já­tékos alkotja - nélkülözte a korábban magasabb osztály­ban megfordult futballistá­kat, illetve elenyésző szám­ban találunk ilyen embert a keretben. Egyrészt vannak tehetségeink, és van bennük munka. Aki a télen csatlako­A kép ne tévesszen meg senkit, még csak bemelegítenek a fiúk Fotók: Racskó Tibor zott hozzánk, annak nehe­zebb volt beilleszkedni. A képeségekkel semmi gond, csakhogy idő kellett, amíg bepótolták fizikai lemara­dásukat. Aztán az idény má­sodik felében azt a játékot mutatták, ami a sajátjuk. Ez a szemlélet továbbra sem változik, aki hajlandó gü­rizni, arra a jövőben is szük­ség van, aki nem, ahelyett jön valaki más. Ennyi,.. A füvön „elfekvő” Farkas­kompánia a kínzómestert lesi. A főnök mindjárt „Fclálljt” harsog, mielőtt kieresztené hangját, kibeszéli: miben sántikál. Na persze, semmi ár­mánykodás, csak némi turpis­ság - az ellenfelek megzabo- lázására. — Vannak merészebb ál­maim és elképzeléseim. Egészen biztos, hogy mást fogunk játszani az NB Ill- ban, mint korábban. Egyéb­ként pedig... Nem lesz az a nyomás a csapaton, ami az elmúlt bajnoki évben, mivel mostantól nem várható el a társaságtól, hogy mindig csak nyerjen. Ettől függetlenül na- gyon-nagyon csalódott len­nék, ha nem az első nyolcban zárna a csapat.

Next

/
Thumbnails
Contents