Új Kelet, 1997. július (4. évfolyam, 151-177. szám)

1997-07-09 / 158. szám

1997. július 9., szerda Riport A Beregben még őrzik a múlt értékeit A fennmaradást itt kétszeresen akarni kell. Beregben élni, boldogulni csak azok tudnak, akik képtelenek el­költözni erről az álmos, de gyönyörű vidékről. A táj csendes nyugalma, a keresztszemes hímzés szépsé­ge, a mezítlábas Notre-Dame-ként ismert tákosi temp­lom, a csarodai templom mosolygó szentjeinek arca, a táj megbonthatatlan egyszerűsége azt sugallja: az ittenieknek nem kell messzire menni, ha csodát akar­nak látni. Sokunktól már távol áll a falusi élet, a föld­művelés, a megállás nélküli munka, a vendégszeretet és a természetes emberi kedvesség. Elfelejtettük, noha vágyunk rá. Egy biztató mosolyra, egy nemes gesz­tusra, amiben nincs érdek, hátsó szándék. A Beregben élők többsége talán soha nem vakációzik. Őket a nyu­galom, a belső béke és az otthon szeretete kárpótolja ezért. Kozma Ibolya (Új Kelet) Egyike volt a Dél-Bereg ősi tölgyeseiben megbúvó irány­falvaknak Tákos község is. A falu népe 1766-ban a gerenda­patakra felépítette a kis favá­zas, paticsfalú templomot. Soha nem laktak jómódúak ezen a környéken. Nem volt tehetségük téglából építeni a templomot, még a múlt század­ban sem, de ez az utókor sze­rencséje, hiszen akkor nem lát­hatnánk ilyen gyönyörűséget. Az 1757-ben épített és a hábo­rú után lebontott fatornyot a fényképek alapján 1986-ban újraépítették. A templom igazi hírnevét belső terének különböző ke­zektől származó, de egysége­sen ható berendezésének hatá­sa adja. A döngölt agyag pad­lózat, a kazettás deszkameny- nyezetre festeti lebegő virá­goskert, a fekete szószék és a padok együtt teszik a kis temp­lomot falusi, „mezítlábas Not- re-Dame-má”. A festett deszkamennyezet­nek csodálatos hatása van, Lándor Ferenc asztalos meg­örökítette nevét az egyik táb­lán. Nem sok motívumot hasz­nált. A szószékkel szemben Danes Miklós székének láttán a gótikus stallumok emléke villan fel. Az asszonyok pad­sorában az első támlán egy pávafej jelzi, kiknek szánták. Kása Zoltánná évek óta fo­gadja a vendégeket a templom előtt. Kitéve-betéve tudja az épület minden jellegzetessé­gét. Nemrégiben a turisztikai egyesület ünnepség keretében köszönte meg áldozatos mun­káját.- Már nem akartam vállalni ezt a munkát - mondja. - Ki­csit elfáradtam. Az otthoni dol­got elvégzem, ha megáll egy busz vagy autó, máris jövök a templomhoz. Az elismerés után úgy gondoltam, még ma­radnom kell, hogy megszolgál­jam az ajándékot. Nekem az az ünnepség volt életem legszebb napja. Tákos a beregi hímzés köz­pontja. A templom előtt hímző asszonyok szebbnél szebb tű­párnákat, térítőkét és párnahu­zatokat árulnak. Sajnos in­kább kevesebb, mint több si­kerrel. —A turisták sokallják az árat - panaszkodik egyikük. - Noha több napig hímzek egy térítőt, amíg elkészül. Ki kell bontani a szálat, ha egyetlen öltést is elrontok. Kiváltottuk a vállalkozói igazolványt, a tár­sadalombiztosítási járulék ezre­sekbe kerül, télen is fizetnünk kell, amikor nem járnak erre ven­dégek, és semmit sem tudunk el­adni. A asszonyok között üldögél Buda Lajos harmadikos kisfiú is.- A nagymamám nyugdíjas, ő varrja a keresztszemes szőtte­seket, szabad időmben eladom ezeket. így tudok segíteni rajta. A tákosi kiskacsás, a tákosi tu­lipános minta, valamint a szarva- sos abrosz is innen ered. A beregi hímzés igényes és fá­radságos kétkezi munka, melyet aligha lehet megfizetni. A nép- művészeti boltokba csak az egy­szerűbb minták jutnak el. Régen még az iskolában is tanították a Bereg keresztszemes öltéseit. A templom tövében hímző asszo­nyoknak Fazekas Gyuláné taní­tónő mutatta meg a mintákat. Nincs általános iskola a kis tele­pülésen, így a tákosi gyerekeket már nem tanítják ezekre a felbe­csülhetetlen értékekre. A fiatalo­kat nem köti le a keresztszemes szép, de aprólékos munkája. Vajon lesz-e olyan népművésze­tet értő és szerető ember, aki át­menti ezeket az öltéseket a következő évtizedekre? A faluban mindössze három kiadó ház van. Kevés olyan tu­ristajár erre, aki éjszakára is itt marad. Az idős Baráth Béláék szíve­sen kiadnák a lakást. Telefon­juk nincs, így nehezen megy a bejelentkezés. A régi vendégek levélben értesítik őket érkezé­sükről. Átlagos kockaház az övék. A háziak nyárra szívesen kiköltöz­nek a lakás végébe épített nyári konyhába. Nem zavarják a ven­dégeket. Az udvaron fából ké­szített fedett pihenőhelyen lehet leülni. Akár kint is reggelizhet, aki arra vágyik. Csaroda szélső házai jól lát­szanak Tákosról. A templom felé menet talán egyetlen tursita sincs, aki ne állna meg a kis fo­gadó előtt. Az udvar csodálatos, esztétikailag is szép látványt mutat. A selymes, füves udvaron egy­szerű, fából készített nádfedeles pihenő. A falon, a tornácon és a pázsitra telepített dézsában virá­gok. A veranda deszkáin színes szőtteseket fújdogál a szél. Hát­rébb régi szekér álldogál, telis­teli virágokkal.- Hetente el lehetne adni a házat - mondja Székely Imréné, a tulajdonosnő. - Amikor meg­vettük a kis romos építményt, a faluban azt hitték, meghibban­tunk. Boldog vagyok, amikor dicsérik, hiszen a saját ízlésünk szerint újítottuk fel és rendeztük be. Lassan-lassan egyre szebb lett. A szekérért két napig dol­gozott a fiam, hogy nekiadják a padlásra elrakott járművet. A boltban üdítőt, édességet és kávét árusítunk. Innen még soha senki sem ment ki részegen. A látogatók kulturáltan viselked­nek. Ez nem helyi kocsma, ide nem járnak a falubeliek. Nem a meggazdagodás, a nye­reségvágy hajtott minket, amikor elkezdük az építkezést. Ebben a nehéz gazdasági helyzetben úgy gondoltuk, egyik családtagunk­nak munkahelyet teremtünk. Ha kijön belőle egy fizetés, már megérte. A fiammal és a férjem­mel együtt vezetjük az üzletet, amellett még mezőgazdasággal is foglalkozunk. Csak így lehet, ezen a vidéken egyszerre több tevékenységet kell vinni ahhoz, hogy megéljen az ember. Csarodán éjszakára is marad­hatnak a turisták. Hatszáz forin­tért a felújított református isko­lában szállhat meg az erre járó. A mosolygó szentekről ismert templomot Gáli Miklósáé mutat­ja meg. Hajdan temető feküdt a templom mellett, mára egyetlen sír maradt meg, Diószeghy Poli- xénia emlékére. A templom valamikor a kis faházas falu erődje volt, a ve­szedelem elől ide húzódtak az emberek. A torony erkélyéről nemcsak az ellenség jöttét fi­gyelték, hanem a határban tá­madt tüzet is. Az épület déli falát bélletes ajtó és keskeny rézsű ablakok törik meg. A falu a Xm században va­lahol lejjebb, a Csaronda pali­ján feküdt. Az uraság háza feltehetőleg az utcát lezáró utolsó ház telkén állt. Az abla­koknál, a fal és a toronyfal tete­jén is falfestménydarabokat láthatunk. Valamikor az egész templomot ilyen festés borítot­ta. Legfőbb érdekessége, hogy az 1642 táján divatos magya­ros népi motívumrészletekel ábrázolja: szívvirágot, levél­csokrot és nefelejcset. A freskók és a berendezési tárgyak különböző időszakban készültek. Legrégibbek a hajó északi oldalán lebegni látszó rajzos alakok. Középen Kozma és Damján, a két bizánci orvos­szent látható emblémájával, a gyógyszeres tégellyel. Péter, Pál és János után az utolsó áb­rázolás egy női szent, melynek eleven alakjából naív üdeség árad. Mellette, már a diadal­íven, Szent Anna Máriával és a gyermek Jézussal. Feltűnő az ábrázolás portré­jellege. A szentek bizáncias jellegű, szigorú rendben sora­koznak. Ezek a szentek még­sem komolyak, inkább bizta­tóan mosolyognak. Kedves emberi tulajdonsággal ruház­zák fel őket. A Műemléki Felügyelőség 1970-75 között hosszasan dolgozott a csaro­dai templomban. Addig a hí­vek máshol tartották meg az istentiszteletet. Megérte a hosszas várakozás, a templom a falu díszévé vált. A parányi faluban más látni­való is akad. Egy felújított pa­rasztházban gyűjtötték össze a régen használt szerszámokat. A szobát, a konyhát múlt szá­zadbeli eszközökkel rendez­ték be. Valóságos régi-régi la­kásba léphetünk, mintha a gazdasszony csak egy pilla­natra lépett volna ki a házból, és nyomtalanul telt volna el a néhány évtized. Tűzhely és kemence, tarked- lisütő és régi, sötét színű lábas van a konyhában. Dagasztó- teknő, régi típusú vasaló. A padlásról lelóg a férficsizma, a faros lócán kosár. A sarok­ban vékony dikó. Az ajtó mö­gött a kézmosó, mellette főzött szappan. A ház földes, a mennyezete deszka. Tákos és Csaroda álmos be­regi falu, melyek a megélhetés és a fejlődés nehézkes lépcsői­vel küszködnek. A befektetők messziről elkerülik ezt a kör­nyéket. Ide csak azok jönnek, akik szépre vágynak. Maradni is csak azok tudnak, akiket ide­köt a szentek mosolya.

Next

/
Thumbnails
Contents