Új Kelet, 1997. július (4. évfolyam, 151-177. szám)
1997-07-09 / 158. szám
1997. július 9., szerda Riport A Beregben még őrzik a múlt értékeit A fennmaradást itt kétszeresen akarni kell. Beregben élni, boldogulni csak azok tudnak, akik képtelenek elköltözni erről az álmos, de gyönyörű vidékről. A táj csendes nyugalma, a keresztszemes hímzés szépsége, a mezítlábas Notre-Dame-ként ismert tákosi templom, a csarodai templom mosolygó szentjeinek arca, a táj megbonthatatlan egyszerűsége azt sugallja: az ittenieknek nem kell messzire menni, ha csodát akarnak látni. Sokunktól már távol áll a falusi élet, a földművelés, a megállás nélküli munka, a vendégszeretet és a természetes emberi kedvesség. Elfelejtettük, noha vágyunk rá. Egy biztató mosolyra, egy nemes gesztusra, amiben nincs érdek, hátsó szándék. A Beregben élők többsége talán soha nem vakációzik. Őket a nyugalom, a belső béke és az otthon szeretete kárpótolja ezért. Kozma Ibolya (Új Kelet) Egyike volt a Dél-Bereg ősi tölgyeseiben megbúvó irányfalvaknak Tákos község is. A falu népe 1766-ban a gerendapatakra felépítette a kis favázas, paticsfalú templomot. Soha nem laktak jómódúak ezen a környéken. Nem volt tehetségük téglából építeni a templomot, még a múlt században sem, de ez az utókor szerencséje, hiszen akkor nem láthatnánk ilyen gyönyörűséget. Az 1757-ben épített és a háború után lebontott fatornyot a fényképek alapján 1986-ban újraépítették. A templom igazi hírnevét belső terének különböző kezektől származó, de egységesen ható berendezésének hatása adja. A döngölt agyag padlózat, a kazettás deszkameny- nyezetre festeti lebegő virágoskert, a fekete szószék és a padok együtt teszik a kis templomot falusi, „mezítlábas Not- re-Dame-má”. A festett deszkamennyezetnek csodálatos hatása van, Lándor Ferenc asztalos megörökítette nevét az egyik táblán. Nem sok motívumot használt. A szószékkel szemben Danes Miklós székének láttán a gótikus stallumok emléke villan fel. Az asszonyok padsorában az első támlán egy pávafej jelzi, kiknek szánták. Kása Zoltánná évek óta fogadja a vendégeket a templom előtt. Kitéve-betéve tudja az épület minden jellegzetességét. Nemrégiben a turisztikai egyesület ünnepség keretében köszönte meg áldozatos munkáját.- Már nem akartam vállalni ezt a munkát - mondja. - Kicsit elfáradtam. Az otthoni dolgot elvégzem, ha megáll egy busz vagy autó, máris jövök a templomhoz. Az elismerés után úgy gondoltam, még maradnom kell, hogy megszolgáljam az ajándékot. Nekem az az ünnepség volt életem legszebb napja. Tákos a beregi hímzés központja. A templom előtt hímző asszonyok szebbnél szebb tűpárnákat, térítőkét és párnahuzatokat árulnak. Sajnos inkább kevesebb, mint több sikerrel. —A turisták sokallják az árat - panaszkodik egyikük. - Noha több napig hímzek egy térítőt, amíg elkészül. Ki kell bontani a szálat, ha egyetlen öltést is elrontok. Kiváltottuk a vállalkozói igazolványt, a társadalombiztosítási járulék ezresekbe kerül, télen is fizetnünk kell, amikor nem járnak erre vendégek, és semmit sem tudunk eladni. A asszonyok között üldögél Buda Lajos harmadikos kisfiú is.- A nagymamám nyugdíjas, ő varrja a keresztszemes szőtteseket, szabad időmben eladom ezeket. így tudok segíteni rajta. A tákosi kiskacsás, a tákosi tulipános minta, valamint a szarva- sos abrosz is innen ered. A beregi hímzés igényes és fáradságos kétkezi munka, melyet aligha lehet megfizetni. A nép- művészeti boltokba csak az egyszerűbb minták jutnak el. Régen még az iskolában is tanították a Bereg keresztszemes öltéseit. A templom tövében hímző asszonyoknak Fazekas Gyuláné tanítónő mutatta meg a mintákat. Nincs általános iskola a kis településen, így a tákosi gyerekeket már nem tanítják ezekre a felbecsülhetetlen értékekre. A fiatalokat nem köti le a keresztszemes szép, de aprólékos munkája. Vajon lesz-e olyan népművészetet értő és szerető ember, aki átmenti ezeket az öltéseket a következő évtizedekre? A faluban mindössze három kiadó ház van. Kevés olyan turistajár erre, aki éjszakára is itt marad. Az idős Baráth Béláék szívesen kiadnák a lakást. Telefonjuk nincs, így nehezen megy a bejelentkezés. A régi vendégek levélben értesítik őket érkezésükről. Átlagos kockaház az övék. A háziak nyárra szívesen kiköltöznek a lakás végébe épített nyári konyhába. Nem zavarják a vendégeket. Az udvaron fából készített fedett pihenőhelyen lehet leülni. Akár kint is reggelizhet, aki arra vágyik. Csaroda szélső házai jól látszanak Tákosról. A templom felé menet talán egyetlen tursita sincs, aki ne állna meg a kis fogadó előtt. Az udvar csodálatos, esztétikailag is szép látványt mutat. A selymes, füves udvaron egyszerű, fából készített nádfedeles pihenő. A falon, a tornácon és a pázsitra telepített dézsában virágok. A veranda deszkáin színes szőtteseket fújdogál a szél. Hátrébb régi szekér álldogál, telisteli virágokkal.- Hetente el lehetne adni a házat - mondja Székely Imréné, a tulajdonosnő. - Amikor megvettük a kis romos építményt, a faluban azt hitték, meghibbantunk. Boldog vagyok, amikor dicsérik, hiszen a saját ízlésünk szerint újítottuk fel és rendeztük be. Lassan-lassan egyre szebb lett. A szekérért két napig dolgozott a fiam, hogy nekiadják a padlásra elrakott járművet. A boltban üdítőt, édességet és kávét árusítunk. Innen még soha senki sem ment ki részegen. A látogatók kulturáltan viselkednek. Ez nem helyi kocsma, ide nem járnak a falubeliek. Nem a meggazdagodás, a nyereségvágy hajtott minket, amikor elkezdük az építkezést. Ebben a nehéz gazdasági helyzetben úgy gondoltuk, egyik családtagunknak munkahelyet teremtünk. Ha kijön belőle egy fizetés, már megérte. A fiammal és a férjemmel együtt vezetjük az üzletet, amellett még mezőgazdasággal is foglalkozunk. Csak így lehet, ezen a vidéken egyszerre több tevékenységet kell vinni ahhoz, hogy megéljen az ember. Csarodán éjszakára is maradhatnak a turisták. Hatszáz forintért a felújított református iskolában szállhat meg az erre járó. A mosolygó szentekről ismert templomot Gáli Miklósáé mutatja meg. Hajdan temető feküdt a templom mellett, mára egyetlen sír maradt meg, Diószeghy Poli- xénia emlékére. A templom valamikor a kis faházas falu erődje volt, a veszedelem elől ide húzódtak az emberek. A torony erkélyéről nemcsak az ellenség jöttét figyelték, hanem a határban támadt tüzet is. Az épület déli falát bélletes ajtó és keskeny rézsű ablakok törik meg. A falu a Xm században valahol lejjebb, a Csaronda paliján feküdt. Az uraság háza feltehetőleg az utcát lezáró utolsó ház telkén állt. Az ablakoknál, a fal és a toronyfal tetején is falfestménydarabokat láthatunk. Valamikor az egész templomot ilyen festés borította. Legfőbb érdekessége, hogy az 1642 táján divatos magyaros népi motívumrészletekel ábrázolja: szívvirágot, levélcsokrot és nefelejcset. A freskók és a berendezési tárgyak különböző időszakban készültek. Legrégibbek a hajó északi oldalán lebegni látszó rajzos alakok. Középen Kozma és Damján, a két bizánci orvosszent látható emblémájával, a gyógyszeres tégellyel. Péter, Pál és János után az utolsó ábrázolás egy női szent, melynek eleven alakjából naív üdeség árad. Mellette, már a diadalíven, Szent Anna Máriával és a gyermek Jézussal. Feltűnő az ábrázolás portréjellege. A szentek bizáncias jellegű, szigorú rendben sorakoznak. Ezek a szentek mégsem komolyak, inkább biztatóan mosolyognak. Kedves emberi tulajdonsággal ruházzák fel őket. A Műemléki Felügyelőség 1970-75 között hosszasan dolgozott a csarodai templomban. Addig a hívek máshol tartották meg az istentiszteletet. Megérte a hosszas várakozás, a templom a falu díszévé vált. A parányi faluban más látnivaló is akad. Egy felújított parasztházban gyűjtötték össze a régen használt szerszámokat. A szobát, a konyhát múlt századbeli eszközökkel rendezték be. Valóságos régi-régi lakásba léphetünk, mintha a gazdasszony csak egy pillanatra lépett volna ki a házból, és nyomtalanul telt volna el a néhány évtized. Tűzhely és kemence, tarked- lisütő és régi, sötét színű lábas van a konyhában. Dagasztó- teknő, régi típusú vasaló. A padlásról lelóg a férficsizma, a faros lócán kosár. A sarokban vékony dikó. Az ajtó mögött a kézmosó, mellette főzött szappan. A ház földes, a mennyezete deszka. Tákos és Csaroda álmos beregi falu, melyek a megélhetés és a fejlődés nehézkes lépcsőivel küszködnek. A befektetők messziről elkerülik ezt a környéket. Ide csak azok jönnek, akik szépre vágynak. Maradni is csak azok tudnak, akiket ideköt a szentek mosolya.
