Új Kelet, 1997. június (4. évfolyam, 126-150. szám)
1997-06-07 / 131. szám
Kultúra 1997. június 7., szombat Szeressük a könyvet! Első igazi nagy színházi sikere a Vígszínházhoz kötődik. Az Adáshiba című komédiája máig játszott darabja a magyar színházaknak. írt verset, drámát, vígjátékot, novellát, sokoldalú és termékeny író. Szakonyi Károly az ünnepi könyvhét megyei megnyitójára Nyíregyházára érkezett. A könyvtárban még az ünnepélyes megnyitó előtt kérdeztük a Kossuth- díjas írótól, mi az oka, hogy mostanában nem írt új darabot egyetlen színház számára sem? Berki Antal (Új Kelet) _- Talán nem olyan a társadalmi közeg. Azért nem lettem hűtlen a színházművészethez, a Nemzetiben elég nagy sikerrel játsszák a Szent Péter esernyője című, Mikszáth-regény- ből írt darabomat, és Debrecenben is - igaz, egy régebbi művel — lesz bemutatóm. —Annak idején a Hongkongi paróka elképesztő siker volt. Mostani korunk fonákságairól nem motoszkál Önben valami?- Az ember próbálja megkeresni a rendszerváltás megfejtését, de valószínűleg még túl friss az esemény. Drámának nem lenne szerencsés feldolgozni, inkább szatírát kellene a témából írni. A társadalom nem sokat változott, most is ugyanolyan újgazdagok irritálják a lakosságot, mint a Hongkongi paróka megírása idején, csak most a mértékek lettek egészen mások. Akármennyire is bőrünkre megy a játék, az emberek szeretik kinevetni saját balgaságukat, és természetesen a másokét is. így visszagondolva ezért volt olyan nagy siker a Vígszínház- ban az Adáshiba is. Keserű komédiának írtam meg, de a közönség felszabadultan nevette végig az előadásokat. —Mit jelent Önnek a színház ?- Nagyon sokat. Már egészen kisgyerekkoromban elvarázsolt a színházművészet. Volt időszak az életemben, amikor még a színészségre is gondoltam. Egészen fiatalon lettem a Nemzeti Színházban dramaturg, és egészen mostanáig megmaradtam a színházak környékén. Mint írónak egészen különleges élményt jelent látni, hogy a közönség estéről estére megtölti a nézőteret. A nézők azonnal vissza- jelzik, ha valami nem stimmel a darabbal. Megnyugtató érzés, ha nevetnek, vagy ha tapsolnak. És megvallom őszintén, szeretem közvetlen közelről figyelni a színészeket. A próbaidőszak mindig is fontos dolog volt számomra. Sok esetben éppen színészi tanácsra írtam át egyes jeleneteket. — Van értelme évente újra kínlódni a könyvheti rendezvényekkel?- Mindenképpen. Igaz, hogy kevesebb könyv jelenik meg, a vásárlók sem nagyon tolonganak a könyvsátrak között, de meggyőződésem, hogy az értékesebb könyveket ki kell vinni az emberek közé. A könyvhét olyan ünnep, amikor nagyon sok értékes könyv kerül a könyvesboltokba. Olyan ünnep, amikor eszünkbe juttatják, hogy szeressük a könyvet, amikor író és olvasó találkozhat, amikor egy kis időre az utcákon nemcsak a lektűr, hanem az irodalom is megjelenik. A lehetőség varázsa Képzőművészek vallomásai a nőkről A világ legkimeríthetetlenebb témája a művészetek örök oltárán a nő! Az anyaság hordozója, célja és megtestesítője a férfiúi vágynak, ölelő menedék, és ugyanakkor a poklok kapuinak kulcsa is, szolgája gonosznak, a kiűzetés oka. Az örök Éva. A nő. Ezért hát nem véletlen, ha felkapja az ember a fejét, olvasván eme tárlat címét: A nő... és az invitáló sorokat. Palotai István (Új Kelet) Tizenöt festő ad egymásnak randevút a nyíregyházi Korona Szálló és a Gyémánt Galéria rendezésében, hogy egymást felülmúlva valljon a nőről, azaz a szépségről. És bár a téma há- lásabb nem is lehet, mégis csalatkoznunk kell, mert „óda” helyett, amit vártunk, maradt az egyszerű „felsorolás”. A képek javarészt jó és érett alkotások, azonban messze elmaradnak a téma adta lehetőségektől, mintha szinte zavarta volna az alkotókat a lehetőség varázsa. Hornyik Zoltán fekvő aktja az Aba-Novák-i világba kalauzol, a maga tisztességes realizmusával, míg Huszár István Mindennapi kenyerünk című alkotása inkább szimbólum- rendszerével (nő, kenyér, egy pohár víz) ragad meg, mint artisztikumával. Impresszionista mű, de nem a legjavából. Kal- csó József alkotásai mintha inkább szólnának a mához. Képeit kiváló rajzi tudás, remek festéstechnika jellemzi, és az expresszionista hatást furcsa módon amerikai ízű neonaturalizmu- sával éri el! (Fekvő akt, Az óceán lánya.) Szabadságvágy című alkotása szintén az Újvilág ízlését idézi, azonban témája ez esetben szürrealisztikus. ■Molnár G. Zoltán Fekvő aktja érdekes technikát mutat be, Fontos Zoltán reneszánsz életérzései érdekes antik világot idéznek, Pihenő című nagyalakú műve viszont romantizáló szándékát dicséri klasszikus kompozíciós igénnyel. Sonkoly Tibor Ébredése sokkal inkább tanulmány, mint kész alkotás, Hangulatban című műve viszont kiváló ecsetkezelést tanúsító, szép, impresszionista mű, a fények és színek csodás játéka. K. Csikós Antónia Aktja Ferenczy Károly-utánér- zés, Páczay Mária Aktja posztimpresszionista kísérlet. Tajdi Gyula kitűnő kompozíciójú és színeiben is markáns művet hozott (A merengő). Molnár Attila kedves, szakavatott és titkokkal teli, melegszívű Aktja kellemes színfoltja a tárlatnak. A kiállítás talán legjobb alkotása Lengyel Tibor Fekvő aktja. Remekül komponált, érdekes, keretbe feszített világ, és kiváló mesterségbeli tudás jellemzi. Sütő István Lotz Károlyt idézné - sikertelenül. Madarassy György Fekvő aktja meghitt, meseszerű világban „él”, elbűvölően finom színeivel. Erdélyi Tibor Aktja szokatlan kettős struktúrát mutat, Béri Károly Kékhajú lányának elbűvölően szecessziós vonal- vezetése, remek kompozíciója és a posztimpresszionisták által kedvelt színvilága viszont igazi, érett és szép alkotás. Azt hiszem, a rendezők sokat markoltak és keveset fogtak. Kevesebb több lett volna. Oláh Mara csodái „Nehéz megmaradni azon a keskeny ösvényen, amely a szeretet útja, s amit a meg nem értők, a lenézők, az irigyek kijelöltek nekem” - Oláh Mara Palotai István (Új Kelet) Az élet és az élni akarás csodája! Az Isten-adta tehetség és a későn felfedezett szabadság varázsa! Valaki, aki elindul az Értől és kijut a szent nagy óceánra! Egyedül, halálos betegen, az egész világ ellen. Egy magára maradt rákbeteg takarítónő, aki ahelyett, hogy a „világ elvárása” szerint szép csendben eltávozna, fellázad sorsa ellen, és elhatározza, eztán már csak azt teszi, amihez valóban elhivatottságot érez. És festeni kezd! Három év sem telik el és világhírű! Ünnepük és gyűjtik műveit Párizstól Washingtonig. Mégsem kapja el a gépszíj. Ember marad. Igazi ember, aki életét, művészetét a cigányság megváltásának szenteli, börtönökbe jár, agitál tisztességről, becsületről és a tudás szentségéről. Rendre látogatja a cigánysorok rozzant putrijait és saját életét, sorsát hozva fel példaként - mint egy apostol -, prédikál. A sors ismét lesújt rá. Gégerákja egyre súlyosabb. Megoperálni nem hagyja magát, gyógyteákat iszik, és izzó akarattal hiszi, hogy leküzdi a bajt és megint győzedelmeskedik. Mintha mi sem történt volna, tovább küzd embertársaiért. Oláh Mara 1945-ben született Monoron, ott végezte el az általános iskolát. Takarítónőként dolgozott Budapesten. Fiatal korától rengeteget betegeskedik. Élete megaláztatások sorozata, mely mély nyomot hagyott benne. Édesanyja halála a végső kétségbeesésbe sodorja, akkor kezd szinte mániákusan rajzolni, festeni. A tragédiák sorozatának még ekkor sincs vége, bal szemét rákbetegsége miatt el kell távolítani. De nem adja fel! Minden energiájával a festészetre koncentrál, autodidaktaként megtanulja a festészet alapismereteit és fogásait. Családja, rokonsága kineveti, a „hivatalos művészek “ és a zsűrik elzavarják, úgyhogy elkeseredésében mintegy száz korai képét el is ajándékozza. A kegyetlen rontás 1991-ben törik meg, amikor a Magyar Nemzeti Galéria bemutatja első alkotását. Ugyanabban az évben a Vízivárosi Galériában tárlatot rendez, ami meghozza számára a teljes elismerést! A külföldi és a magyar művészettörténész gárda a „lábai előtt” hever, a Cigány Madonna című zseniális alkotása meghozza számára a teljes világhírt. Több portréfilm készül róla. Igazi önzetlen ember, aki, hogy megóvja a tehetséges cigány fiatalokat a befutás buktatóitól, tizennégy alkotó felkarolásával megalakítja a Magyarországi Naiv Cigányfestők Szervezetét, melynek ő az elnöke. És most - az első hívó szóra - azonnal Tiszavasváriba érkezett, ahol a kisiskolás gyermekeknek (közöttük sok cigány- gyereknek) beszélt tisztességről, emberségről és arról, hogy tanuljanak, mert különben örök életükre rabszolgák maradnak! Az iskolából egyenesen a szociális otthonba ment, ahol szintén kiállította képeit a legelesettebb emberek örömét keresve. Bízvást reméljük, hogy embersége, hihetetlen energiái, tiszta szellemisége és élete példaképül szolgálhat a leginkább rászorulóknak... Nyelvőrködés Idegenből vett szavak és használatuk 16. Sorozatunkban a nyelvvédők felhívása alapján és a Nyelvművelő kéziszótár segítségével köz- használatú idegen szavakból szemlézgetünk. Erdélyi Tamás jegyzete Passzol, pászol — Több pontos magyar megfelelője van: továbbít, továbbad, illetve illik valamihez, megy valamihez. Pasztőröz - Szükséges idegen szó, nincs magyar megfelelője, de pasztörizál változata kerülendő, mert képzője idegenszerű! Patronál - Jó példája az ún. mozgalmi zsargon kedvelt kifejezéseinek. Ma már elavulóban. Magyar megfelelői: pártfogol, támogat, pártfogásba vesz, védnökséget vállal fölötte. Pedagógus - Tanító, tanár, óvónő gyűjtőfogalma. Szükséges szó, de csak akkor használjuk, ha általában, összefoglalóan beszélünk a közoktatásban dolgozó értelmiségiekről! Peifekt — A szóval azt fejezzük ki, hogy valaki tökéletes valamiben. Helyesebb, ha magyarul mondjuk: tökéletesen, hibátlanul, folyékonyan, eseüeg anyanyelvi szinten beszél például olaszul. Periféria, periferikus - Külterület(i), peremvidék(i), külváros(i). A melléknévben - más, hasonló képzésű szavakhoz hasonlóan - megrövidül az é, de elfogadható periférikus változatban is. Megfelelői még: kísérő, járulékos, mellékes, alig idetartozó. Per pillanat, per ma -Bizalmas és modoros szófordulat a pillanatnyilag, jelenleg, éppen ma helyett. Feltétlenül kerülendő: per pillanatnyilag! Perspektíva - A mértan- ban, képzőművészetben szükséges, nem szakmai szövegben fölösleges, modoros szó. Helyette: távlat, kilátás, nézőpont, szemszög használandó. Persze - Latin eredetű (per se - önmagától, magától), de ma már nem tekinthetjük idegen szónak. Nyomatékosításkor hangsúlyos: persze, hogy jól van; határozószóként hangsúlytalan: mindez persze őmiatta történt. Kissé bizalmas hangulatú, választékos stílusban helyesebb: tenné- szetesen, magától értetődően. Pizza - Ezt az olasz eredetű ételncvet sokan már magyarosan ejtik, tehát hosszú z-vel. Bár ez pongyola betűejtés (hosszú c vagy dz helyett) terjedőben van. Talán a szó így magyarosodik. Pláne - Minden alkalmazásában vannak jó magyar megfelelői. Határozószóként: főleg, főként, főképpen, kiváltképpen, különösen; módosítószóként: különösen, annál is inkább, még inkább; főnévként: különös, sajátos; például: az benne a különös, hogy... Play-off - Angol sportnyelvi szó: a bajnokság legjobb csapatainak egymás elleni külön mérkőzései a bajnoki címért. Van rá jó magyar szavunk: rájátszás. Ezt használjuk! Plenáris - V annak jó magyar megfelelői, helyettesítsük ezekkel: ülés, együttes vagy teljes ülés. (Folytatjuk.) Szakonyi Károly
