Új Kelet, 1997. június (4. évfolyam, 126-150. szám)
1997-06-09 / 132. szám
I I Két út van erre A közép-beregi kisközségnek jelenleg négyszázhatvan- kilenc lakosa van. Fekvésénél fogva két határátkelő hely felé is Tákoson át vezet az út. így az átmenő forgalom igen nagy. Turisták által is szívesen látogatott hely, hiszen több mint kétszáz éves temploma és fa harangiábja sokakat vonz ide. A községben két vegyesbolt, egy presszó és egy kocsma van. Működik itt részmunkaidőben posta és orvosi rendelő. Bár az iskola és az óvoda a szomszédos Csarodán van, azért mégis mindkettőnek a tákosi önkormányzat a tulajdonosa. A gyerekeket iskolabusz, illetve a falugondnok hordja át a szomszédos településre. A község másik nagy nevezetessége a beregi keresztszemes hímzés. Kenyérrevaló hímzés A jó idő sokakat kicsalogatott a négy fal közül. A fiatalabbak egy része kapát és ásót fogva még jókor reggel elindult a kertek felé, mások a ház körül kerestek munkát. A legtöbb kapu előtti kispadon idős asszonyok üldögélnek, szaporán öltögetve kézimunkájukon a keresztszemeket. Mikor közeledni látnak minket, a hetvennyolc éves özvegy Baráth Károlyné kedvesen mutat helyet a lócán.- Mindennap kiülök ide a kispadra a tűspárnákkal, térítőkkel. Bizony jólesik, ha varrogatás közben valakivel még néhány szót is válthatok. Megözvegyültem, azóta magányosan élek. Nincs már nekem erőm sem a nagy háztartás vivéséhez, se a kapáláshoz, ültetéshez. Elvégzem, ami éppen a ház körül és a zöldségeskertben akad, aztán leülök a keresztszemes mellé. Nem mindig volt ez persze így.- Korábban mivel tetszett foglalkozni?- Leginkább növényápolással. Amikor még én serdülő lány voltam, szüleimmel együtt napszámba jártunk az uradalomba. Egyetlen gyerek lévén, igencsak ki kellett vennem részemet a munkából. Akkoriban Fehér József zsidó földesúrnak voltak itt nagy birtokai. Hatalmas gulyáját több pásztor is őrizte. Számtalan munkásember mellett tizenkét foga- tos cseléd is dolgozott neki. Mindig azt csináltuk, aminek éppen szezonja volt. Búzát szuróztunk, markot szedtünk, kapáltunk, ültettünk. Hetven fillér volt a bérünk.- Az soknak vagy kevésnek számított?- Úgy képzelje el, hogy egy pengő két fillérért már három méter ruhaanyagot lehetett venni. Leginkább Az oldalt írta: Sikli Tímea Fotók: Bozsó Katalin Falujáró 1997. június 9., hétfő A „mezítlábas Notre Dame” Az aprócska térről az utolsó kirándulóbusz is elindult. Elcsendesedett a gyermekzsi- valy, a nap sugarai álmosan cirógatják a fa haranglábat. Belépünk a templomba, mely szépségével és hírével már több ezer látogatót csalogatott Tá- kosra. Egyszerre olyan látvány tárul szemünk elé, melyhez foghatóval még sohasem találkoztunk. Úgy érezheti itt az ember, mintha megállt volna körülötte az idő. Nincs múlt és jelen, csak a csoda van, melynek részesei lehetünk. Több mint tíz éve Kása Zoltánná mutatja be a templomot minden ide látogatónak. Munkáját tavaly augusztusban emlékplakettel is elismerték. Pontosan tudja, mit és mikor mondjon. Nem szólal meg most sem azonnal, hagyja, hogy szemünket végigjártassuk a mennyezet szépséges fa berakásain, s mikor megilletődve leereszkedünk a több száz éves padra, csak akkor kezd mesélni. Hz a templom - mely 1766- ban épült - égy olyan műemlék, ahol rendszeresen tartunk még ma is istentiszteleteket. Végleges formáját 1784-ben kapta, amikor bővítették. Ámi, , us Helmet, fwx n ro kor az,első. reszp, épült, meg csak hétvén-nyolcvan ember élt ezen a településen. Jó részük parasztembner volt, akik az egykori kistemplom környékén kezdtek el építkezni, majd saját erejükből megépítették ezt a mai templomot. Abban az időben parasztkatedrálisnak nevezték a szent helyet.- Gyakran emlegetik „mezítlábas' Nötre Dame" -ként is. Honnan való ez az elnevezés?- A megfelelő magyarázatot erre a templom egyik érdekessége adja, konkrétan a falai. Ezt vesszősövényből fonták és pelyvás-agyagos Sárral tapasztották fel. Hogy minél jobb kötőanyagot kapjanak, a parasztok mezítláb, csizma nélkül taposták keményre az agyagot. Két oka Van annak, hogy ezt az építkezési módot választották elődeink. Aiz első a szegénység volt, a másik pedig az, hogy a folyó közelsége miatt gyakran mosta víz a területet. Ha vízben állt a templom, a vesszőről lcmállott az összes tapasztás. Ám amikor kiszáradt, szépen vissza lehetett tapasztani az agyagot.- A vesszőn és agyagon kívül milyen anyagokat használtak még fel az építéshez?- A templomot fa gerendákra építették, s ezeket a gerendákat fa oszlopokkal erősítették meg. Elmondható tehát, hogy az egész épület fa szerkezetű. Ebből az anyagból készültek a gazdagon díszített padok és a hangvetővel ellátott szószék is, melyen a következő felirat olvasható: „Készült 1766-ban. Tiszteletes B.K. Nagy János uram prédi- kátorságában”. A legszebb dolog azonban, ami fából készült ebben a templomban, az maga a mennyezet burkolása. A fa lapu berakásokon különböző Vírágmotívumok vahnak. Legnagyobb érdekessége, hogy az ötvennyolc fakazetta között nem lehet két egyforma mintát találni. Az egyik kazettán festett sorok hirdetik, kinek a keze munkájában gyönyörködhet az utókor. „Én, asztalos Lándpr Ferenc csináltam jó Isten segedelme által, 1766. június 30- án Baráth Mihály egyházfisá- gában”. Ritkaság ma már az is, hogy aki ide betér, az döngölt agyagpadlóra lép.- Ha jól tudom, néhány évvel ezelőtt a Műemlékvédelmi Felügyelőség felújította a templomot.- Idén lesz tizenegy éve, hogy itt jártak a mesteremberek, akik azonban a bejárati ajtó egy kis darabjának pótlásán kívül máshová nem tettek be új anyagot, csak a régit restaurálták. A falakat kiszedték, és az egész vesszősövényt újra megfonták. Mivel elektromos világítás még csak néhány esztendeje van a templomban, így jóköra munkát adott a mennyezeti kazetták megtisztítása is. Most, hogy lepucolták a kétszáz éves kormot és füstöt róla, Sokkal jobban kivehetők a motívumok. A színék állítólag azért ilyen szépek még ma is, mert növényekből vonták ki annak idején a festékanyagot. Amikor itt jártak a műemlékvédelem szakemberei, nagyon szerették volna, ha a templomunkat bevihetik Nyíregyházára a Múzeumfaluba. ígérték, hogy építenek ide egy hasonmás templomot, de az itt lakók nem mentek bele a cserébe. Sokaknak ez az épület az egyetlen emléke őseiről. Az idős emberek azt tartják, hogy aki ide belép, úgy érzi, mintha a múlt varázslatába került volna. Beruházások A üiiu életét és mindennapjait imáron hét esztendeje Kiss Mihály polgármester i kinyitja. Mint mondta, a rendszerváltás évében örökölték minden hátrányát a társközségeknek. Bár á korábbi időszakban minden fejlesztést a székhelyközség1 kapott meg, ez mégsem jelentett vitát a szétválásnál. Az önállósodott Tákos megpróbált pályázati pénzek segítségével minél több fejlesztést véghezvinni. Ennek az igyekezetnek egyik legnagyobb eredménye volt a szilárd utak kiépítése. Ma már alig akad olyan szakasz a faluban, ahol porutakon kell végigmennie a falulakónak, látogatónak. Míg korábban a temetőt az egyház gondozta, ma már ezt a feladatot is az önkormányzat vállalta fel. így épült ú j ravatalozó is a községi temetőben. Négy évvel ezelőtt a ’93-as gázprogram tartotta lázban az itt élő embereket. A költségvetésből azonban a-település vezető,sége nem tüdta'kiszorítani a szükséges összeget. Volt azonban egy . előző évi önhibás pályázat, melyből négymillió forint maradt. Ezt megpótolták új pályázati pénzekkel, s 1993. telén már a lakások hetvenöt százalékában gázfűtés duruzsolt. A gáz bevezetése óta: főként a hitelek törlesztésére ment el a pénz. A tavalyi évben sikerült eladni a gázvagyoni, s a kapott összegből rendezték a korábbi adósá- gokat. Az idei évet tehát hitelmentesen kezdhette meg az alig ötszáz lelket számláló kisközség, s ez már magá- 1 ban véve is óriási dolog. A munkanélküliség azonban ezt a helyet sem kerüli el. A lakosság huszonöt százaléka él jövedelempótló támogatásokból. Tizenketten a községben, hárman pedig a Vízműnél kaptak közhasznú munkát. A falu vezetése arra törekszik, hogy lehetőségeihez mérten segítse a nyugdíjasokat és a kisgycnnckc- ket nevelő családokat is. Az iskolások könyveit a kiosztott anyagi támogatás mellett már évek óta az önkonnány- zat vásárolja meg. Tíz község összefogásával most készül pályázat szilárd és folyékony hulladék szállítására és ártalmatlanítására. A folyé- konyhulladék-lerakót Tákos és Csaroda, a szilárdat pedig Gelénes és Barabás közé tervezik. azonban a vegyeskereskedés- ben fűszerféléket és olyan dolgokat vettünk rajta, ami a ■fiaztariásba'n kellett. Azért sokkal nehezebb dolgunk volt, mint a mai napszámosoknak. Hajnalban kezdtük a munkát, és csak este indultunk hazafelé. Gyakran még a nap is ott ment le felettünk. Még nemigen voltak gépek, kézi kaszával arattunk. Úgy kellett rakni a kévéket, hogy a tizenhatodik keresztbe álljon. Az volt a miénk, abból sütöttük otthon a kenyeret. Később a tsz-be már csak apám és én léptünk be, anyám ízületei nagyon hamar tönkrementek. Egy hold háztájink volt kukoricával, s mellette még itthon is termeltünk krumplit és zöldségeket. ' - Mikor tetszett először tűt és hímzőfonalat fogni?- Talán már az idejét sem tudom, olyan régen. Egészen kicsi lányka voltam, amikor kivarrtam az első beregi keresztszemes térítőmét. Bár nem rendszeresen, de tizenkét éves koromtól a háziipamak is bedolgoztamúJCésőbb az lett a munkahelyéin, onnan jöttem nyugdíjba is. A templomhoz látogató turisták közül nem túl sokan, de azért vannak, akik vesznek egy- egy darabot. Én annak is örülök, ha naponta csak egyetlen tűspárnát adok el, mert a kenyérrevalót máris megkerestem.
