Új Kelet, 1997. június (4. évfolyam, 126-150. szám)

1997-06-07 / 131. szám

ODli

s elei'

Hétvégi beszélgetés

1997. június 7., szombat

Küzdelem egyetlen örökségünkért, a nyelvért

Orosz Ildikóval, a Kárpátaljai Magyar Tanárképző Főiskola főigazgatójával Berki Antal beszélget

Sokáig azt sem tudtuk, hogy Kárpátalján, vagy ahogy akkor mondták, a Szovjetunió Kárpátokon túli területein nagy számú magyarság él. A Kádár-rendszerben nem volt tanácsos emlegetni kisebbségi problémáikat. Talán ezért is van mostanában állandóan napirenden a határainkon túl élő magyarok cseppet sem irigylésre méltó sorsa. Szomszédságunkban nemzetállamok sora alakult, amelyek alkotmányaikban rögzítették az egységes nemzetállam létét. Ez különösen Szlovákiában élezte ki a többségi nemzet és a kisebbségek ellentétét, de nem sokkal különb a helyzet Jugoszláviában sem. Ukrajnában az új alkotmány elfogadása után kerültek veszélybe a magyarság eddig hallgatólagosan eltűrt jogai. Újra fókuszba került az anyanyelvi felvételi vizsga ügye, és egyáltalán a nyelvhasználat problematikája. Tetézi a bajt, hogy a magyar társadalmi szervezetek között ellentétek feszülnek, amelyek szinte teljesen megakadályozzák az egységes állásfoglalást. Orosz Ildikóval, a Kárpátaljai Pedagógus Szövetség elnökével, a Magyar Tanárképző Főiskola igazgatójával beszélgettünk a magyar fiatalok továbbtanulási esélyeiről, a különféle szövetségek ellentéteiről és arról, hogy mindennél fontosabb az anyaország erkölcsi támogatása.- Számomra úgy tűnik, hogy a gazdasági bajokat leszámítva, a városban viszonylagos többségben, megfelelő jogi környezetben élhet a magyar nemzetiség....- Ez nem újdonság. Még a szovjet rendszerben is voltak bizonyos jogaink. Elsősorban kulturális téren adtak egyfajta önállóságot a nemzeti kisebbségeknek. Leginkább azt engedték meg, hogy az emberek táncoljanak, daloljanak anyanyelvükön, de az oktatási rendszer már kifejezetten hátrányos volt számunkra. Az iskolahálózatnak csak a középső eleme működött. A szovjet iskolai oktatás olyan bábuhoz volt hasonlítható, amelynek nagyon pici lábai voltak, és viszonylagosan fejlett törzse ellenére hiányzott a feje. Ami azt jelentette, hogy az 1980-as évekig nem volt magyar nyelvű óvoda, ugyanakkor általános és középiskolák folyamatosan működtek. Az első magyar nyelvű középiskolát 1953-ban alapították Beregszászon, aztán alakult gimnázium Nagy- dobronyban, Nagybereg- ben, és 1963-ban megnyitották a magyar szakot az ungvári egyetemen, de más továbbtanulási lehetőség nem volt. Igaz, működött a tanítóképző, ami középfokú érettségit és tanítói oklevelet adott. 1964-től megengedték, hogy anyanyelvükön is felvételizhessenek a diákok az egyetemre, de ezt a jogot soha senki nem garantálta, hanem évről évre nagy kegyesen megengedték. Érezhetően mindig arra törekedtek, hogy ezeket a jogokat beszűkítsék, korlátozzák, és voltak periódusok, amikor három-négy évig nem is engedték meg az anyanyelven tett felvételi vizsgát. Csak amikor már szervezkedtek a diákok, akkor engedélyezték újra. Ilyen akció volt 1972- ben az egyetemen, az akkor ott dolgozó Födő Sándor kezdeményezésére. Egyik napról a másikra kifüggesztették, hogy nem lehet anyanyelven felvételizni. Sándor megszervezte, hogy a diákok bojkottálják a felvételi vizsgát, és tényleg senki nem ment el. Gyakorlatilag hosszú évtizedek teltek el az anyanyelvért folytatott harcban, de mind a mai napig nem sikerült elérnünk, hogy jogainkat törvény garantálja.- Mi Magyarországon nem sokat tudunk az itteni küzdelmekről, az otthoni hírek inkább arról szólnak, hogy az ukránok minden területen, így az oktatásban is egyenrangú félként kezelik a kisebbségeket..- Ezek a hírek annyiban igazak, hogy 1989 után egy viszonylag liberális oktatási törvényt fogadott el az

ukrán törvényhozás. Ebben érdekelt volt az ukrán állam is, mert a Szovjetunión belül az ukránok is kisebbségnek számítottak, és hasonló követeléseik voltak, mint nekünk. Ők is érdekeltek voltak abban, hogy minél kisebb létszám mellett lehessen anyanyelvi oktatást indítani, és így a helyi regionális nyelvek érvényesüljenek az oktatás területén. Ezeket a tendenciákat tükrözte az oktatási törvény, ami azt jelentette, hogy az oktatás szerkezete demokratikusabb lett. Iskolaszékek alakultak, az igazgatókat nem kinevezték, hanem választották, a szülők beleszólhattak az oktatás irányításába, a tanévet a nemzetiségek ünnepeihez igazították. Korábban az volt a gyakorlat, hogy a tanévet negyedévekre osztották, és a szünetek a nagy októberi szocialista forradalomhoz, az ortodox karácsonyhoz kötődtek. A nemzeti és vallási ünnepeket nem vették figyelembe. Ezt a merevséget oldották mostanra. Változatos lett a tanév szervezése, most már az iskolák dönthetnek, hogy milyen rendszert használnak, féléveset vagy negyedéveset, mód nyílt a vallási és más ünnepek megünneplésére. Az űj törvény lehetővé tette az államiak mellett a magániskolák alapítását is. Ezt a lehetőséget kihasználva az utóbbi időben három református gimnázium is alakult a területen. Ennek az új törvénynek köszönhetően sikerült megszervezni a Kárpátaljai Magyar Tanárképző Főiskolát. Most, hogy elfogadták az új ukrán alkotmányt, amely rögzíti, hogy Ukrajna egységes nemzetállamot akar építeni, valószínűleg megszűnik a mostani viszonylagos szabadságunk. A korábban elfogadott törvényeket az új alaptörvényhez fogják igazítani, és ez nagyon sok negatívumot is tartogathat számunkra.- Érdekes, hogy akármiről is beszélgetünk, mindig politikai kérdésekhez lyukadunk ki. Úgy látszik, errefelé bármit is tesz az ember, az egyfajta politikai állásfoglalás...- Ez a realitás. El kell fogadni, nem tehetünk mást. Először is, a kárpátaljai magyarságnak politikai érdekvédelmi szervezetei ugyan vannak, de valójában mindenütt olyan emberek kerültek ezek élére, akik rájöttek, hogy minden, a pedagógiával, kultúrával összefüggő kérdés - akár tetszik, akár nem - politikai probléma. És nekünk vállalni kellett bizonyosfajta politikusi magatartást. Én biztosan botcsinálta politikus vagyok, és azt hiszem, sokan vagyunk így ezzel, de nem nagyon lehet másképpen eredményesen dolgozni.-Azt beszélik, hogy nagyon komoly ellentétek vannak a különböző érdekvédelmi szervezetek között...- Az ellentétek abból fakadnak, hogy az egységes kulturális szövetség néhány évvel ezelőtt megbomlott, és több szervezetre esett szét, ami természetes folyamat, hiszen attól, hogy mi kisebbségben élünk itt, Kárpátalján, ugyanolyan emberek és magyarok vagyunk, mint az anyaországbéliek. Nem gondolkodhatunk egyféleképpen, nem lehetünk egyformák, és ezt a sokszínűséget tükrözheti a sokféle szervezet. A baj inkább ott van, hogy lennének fontos közös ügyek, amiket közösen kellene végig vinni, és nagyon sok esetben képtelenek vagyunk egységesen fellépni. Én azt tartom, hogy fontos kérdéseknél félre kell tenni a politikai nézeteket, és az ügy érdekében kell közösen cselekedni. Az a baj, hogy minden társadalmi szervezet másképpen látja a megoldandó problémát, amit viszont a hatalom képviselői ki is használhatnak. Ugyanabban a magyarság számára fontosnak tartott kérdésben esetleg megtalálják azokat a szervezeteket vagy személyeket, akik az ügy súlyát elbagatellizálhatják.- Ez az „ oszd meg őket és uralkodj” ?- Igen.- Sokan azt mondják, hogy

az ukránok megértőbbek a magyarokkal szemben, mint egyik magyar szervezet a másikkal.- Ez azért egy kissé meredek fogalmazás. Úgy érti, hogy az ukrán toleránsabb a magyarral, mint egyik hazánkfia a másikhoz?- Igen.- Nem gondolnám, hogy ez így van. A dolgok azért nem így működnek.- Hát hogyan?- Még egyszer mondom, vannak ügyek, amiket egykét szervezet fontosnak tart, mások pedig mást tartanak annak. A probléma akkor vetődik föl, amikor választások vannak vagy különböző ügyekben dönteni kell, és hogy kik állnak ezek mellé és kik azok, akik minden eszközzel gátolják a másik szervezet munkáját.- Mik lehetnek fontos ügyek Kárpátalján?- Például a Kárpátaljai Magyar Tanárképző Főiskola bejegyzése. Ez kétéves harca volt az alapítóknak, közéjük tartozik a Kulturális Szövetség, a Pedagógus Szövetség, a Beregszászi Városi Tanács és a kárpátaljai református egyház. És végül csak politikai nyomásgyakorlással tudtuk kikényszeríteni a bejegyzést, huszonháromezer aláírást gyűjtöttünk. Sajnos voltak olyan szervezetek, amelyek nem kapcsolódtak be ebbe az akcióba, mert ők nem tartották fontosnak ezt a témát. Az idén ismét előjött az ungvári egyetemen az anyanyelvi felvételik ügye. Az új nyelvtörvény értelmében az ungvári állami egyetemen megengedték, hogy magyar nyelven felvételizzenek a gyerekek, de azok a diákok, akiknek az érettségi bizonyítványában ukrán nyelvből is bekerült az érdemjegy, azoknak ukránt kellett írni a magyar helyett. Az a helyzet állt elő, hogy szaktárgyakból magyarul felvételizhettek, de ukránból is kellett írásbeli vizsgát tenni. Ez egy nagyon fontos kérdés, mert egyrészt még nem teremtették meg az ukrán nyelvoktatáshoz a feltételeket, de ha megteremtenék is, egy magyar anyanyelvű diák, ha még ukrán iskolába is járt, akkor sem lesz verseny- képes ukrán társával szemben, ha az anyanyelv pontszámál beszámítják a felvételi eredménybe. Ilyen esetben már startoláskor hátrányba kerül a magyar diák. Nem arról van szó, hogy mi nem akarunk ukránul tudni. Az egy másik dolog, hogy ha valaki bekerül az egyetemre, előbb-utóbb rákényszerül, hogy tökéletesítse nyelvtudását, de az induláskor, amikor arról van szó, hogy felveszik-e vagy sem, sokkal jobb eredményt tud elérni egy diák, ha az anyanyelvén felvételizhet. Ráadásul, ha ezt a nyelvtudást ahhoz mérik, akinek ez az anyanyelve, akkor ez már diszkrimináció. Ha hagyjuk, hogy ez így maradjon, akkor a jövőben egyre kevesebb magyar fog bekerülni a felsőoktatásba az Ungvári Állami Egyetemre. Ezt kiegészítem azzal, hogy nem egész Ukrajna területére szeretnénk a magyar felvételi vizsga jogát kiterjeszteni, nem is -álmodunk arról, hogy ez Kijevben, Lembergben érvényes legyen, csak arra az ukrajnai területre gondolunk, ahol a magyarság él, egész pontosan Kárpátaljára. Ez nagyon nagy probléma, mert ha ezt a jogot, amit gyakorolunk a 60-as, 70-es évek óta, nem tudjuk megtartani, akkor nemhogy az esélyegyenlőség fog csökkenni, de visszalépés történik, hiszen szerzett jogainkat akarják elvenni. A Pedagógus Szövetség pontosan látja a kérdést, és a megfelelő lépéseket is megtette az ügyben, de sajnos elhangzottak olyan álláspontok is, hogy ezeket a gondokat túldimenzionáltuk, és már réges-régen megoldották a kérdést.... Holott a mai napig senki nem írta le jogainkat. Az ungvári egyetem szabályzatában nincs benne a felvételi vizsgák rendje. Most, amikor elkezdtük, levelezést — hiszen a nyáron lett éles a helyzet, amikor három-négy szülő a vizsga után panaszkodott, hogy gyermeke ötösre teljesítette a fizikát, de ukránból megbukott és nem került be az egyetemre -, az egyetem vezetője közölte, hogy a törvényeknek megfelelően járt el, de hiába fordultunk az ukrán kulturális miniszterhez, írásbeli panaszunkra mind a mai napig nem kaptunk választ. Úgy néz ki most a helyzet, mintha állandóan kegyet gyakorolnának az itt élő kisebbséggel, alamizsnát osztanának nekik ahelyett, hogy törvényben rögzítenék jogaikat.- A hosszú-hosszú amnézia után úgy tűnik, az anyaország ismét kegyeibe fogadta a kárpátaljai magyarságot.- Valóban. És nem csak hivatalos kormányzati szervekkel van jó kapcsolatunk, egészen különleges viszonyban vagyunk a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskolával. Amikor az itteni főiskolát szerveztük. Nyíregyházáról kaptuk a legtöbb segítséget. Rendszeresen tanítanak nálunk ottani tanárok. A főiskola tanmenetéhez is nagyon sok segítséget adtak, és rendszeresek közöttünk a konzultációk és a baráti találkozók. Sok támogatást kapunk mind anyagi, mind erkölcsi értelemben azoktól az intézményektől, amelyiknek ez a feladata. Sokat számít, hogy az anyaország mennyire áll mellénk különféle vitás kérdésekben. Nem minden az anyagi segítség. Néha fontosabb, hogy az erkölcsi támogatást megkapjuk.- Odahaza ismét fellángoltak az alapszerződés körüli viták. Magyarországon nem nagyon hallani, hogyan vélekednek erről Kárpátalján...- Szeretném azt leszögezni, hogy nem akarok direkt politikai kérdésekben nyilatkozni, de mint a megyei tanács képviselőjének, nyilván van véleményem erről a kérdésről. A legnagyobb baj, hogy a szerződő felek nem kérték ki az itt élő kisebbségek véleményét. Ez komoly feszültséget okozott a magyarokban. Megalakult az ukrán-magyar vegyesbizottság, de ha megnézzük eddigi tevékenységét, a jegyzőkönyvben rögzített feladatoknak csak nagyon kis hányada teljesült. Nincs kidolgozva az a mechanizmus, aminek alapján érvényt lehetne szerezni az ukrán-magyar alapszerződésben foglaltaknak. Ahogy múlik az idő, úgy lesz egyre kevesebb haszna ebből az itt élőknek.