Új Kelet, 1997. június (4. évfolyam, 126-150. szám)
1997-06-28 / 149. szám
Várják a vendégeket Falusi turizmus Szatmárban Bárcsak minden turistának olyan idegenvezetője lenne, mint nekem. Ismeretlenül megbízott kísérőm ismeri a szatmári vidék minden zugát, akár a tenyerét. A hirtelen felröppenő madár nevét magyarul is, latinul is tudja, emellett a vidék élővilága is a kisujjában van, noha nem biológus. Hivatása szerint református lelkész, polgármester, madarász, falusi turizmust pártoló, természetvédő és még ki tudja mi minden. Találkozásunk első pillanatában is sejtettem, elsősorban nem a zsarolyáni polgármesterrel, nem a kicsiny falu tiszteletesével találkozom, hanem egy EMBER-rel, csupa nagybetűvel. A legnemesebb fajtából, aki nehéz körülmények között is az marad. A kérdésre, hogy mitől más, mint a legtöbb lelkipásztor, mint a polgármesterek nagy része, csak ennyit mond: én Kónya Jóska vagyok. Kozma Ibolya (Új Kelet) Az a vékony, őszes hajú, tiszta tekintetű és őszinte ember, aki kedvesen somolyog a bajsza alatt. Számára az évszázados értékek ma is, bármennyit is változik a világ. Képes szeretni, rajon- gani, s ha úgy esik, búsulni. A fájdalom, a csalódás sokáig őrli, különösen ha nem érti, mivel szolgált rá a keserűségre. Kónya Jóska dévaványai születésű, de hamar otthonra talált a szatmári vidéken. Kis hazára, amit magáénak érez és szeret. Becsüli a táj nagy- szerűségét, szépségét, a műemlékek értékét, a természet megőrzésének szükségét, a falusi emberek élni akarását, kitartását és hazaszeretetét. Kicsi ember nagy kalappal A szatmári vidékre gyakran látogatnak csendet, falusi életet kedvelő turisták. Az itt élők között néhányan szobakiadással, vendégfogadással foglalkoznak. Jóska felesége, Ani korkedvezménnyel mehetett nyugdíjba a fehérgyarmati kórházból, továbbra is aktív dolgozó akart maradni, tervei, elképzelései voltak, ezért vágtak bele egy szép kis lakás építésébe.- Szolgálati lakásban lakunk — mondja Jóska. — Úgy gondoltam, ha bármi történne velem, a családomnak ki kellene költöznie a házból. Nekem kell gondoskodnom az életükről, hiszen én vagyok a férfi. Úgy döntöttünk, hogy Kölesén, azon a telken, ahol a feleségem született, házat építünk, melyet ki is adhatunk az ide látogató turistáknak. Egy éven át rajzolgattam, tervezgettem, hogy milyen legyen. Falusias jellegre törekedtem, meg akartam őrizni a környék régi építkezési hagyományait. Végül egy építész barátom hozott le a „földre”. Szép házat képzeltem el, de nem vagy csak nehezen megvalósítható kiegészítésekkel. A házunk valóban olyan lett, mint egy modem parasztház. Sokan nem tudják, hogy a felújítás sikerült ennyire jól, vagy valóban régi stílusú új lakást készíttettünk. Jellegzetessége, hogy esőben is körül lehet járni, mert az eresz széles, akár egy nagy kalap a kicsi ember fején. Négy szoba, két fürdőszoba, konyha és étkező várja a vendégeket. A régi szatmári házakkal ellentétben a konyhát nem az épület végére építették. Az ebédlő hatalmas ablaka az utcára néz. A ház egy nagy almáskertben van, öreg diófák, almafák és szelídgesztenye között. A Gesztenyés háznak - mert így nevezik - emlékei és kedves titkai vannak. A háziak által készíttetett, kézzel írott prospektus baráti hangon szólítja meg a nyaralni vágyókat, térképpel is segítik útjukat. „Ha egyedül akar maradni, békén hagyjuk, ha igényli, akár főtt étellel is kiszolgáljuk” - írják a vendégcsalogató bemutatkozóban. Az óriási kertben sátrat is lehet felállítani. A megtermelt zöldségekből, gyümölcsökből és a répából, a paszulyból, a borsóból bátran ehetnek a Gesztenyés ház vendégei. Ani súrol, rendezkedik. Új lakókat vár. A lakás berendezése az ő kezét dicséri. Napokon át csak a kert és a szobák rendben tartásával törődik. Előszedte a család régi bútorait, súrolta, festette az ósdi darabokat, betartva az asztalos tanácsait. Fecskéék negyven gyereket várnak vendégségbe Új kárpittal húzatta át az ágyakat, a székeket. A századfordulós fényképeket más keretbe rakta. Sajátos, környezetbe illő függönyök, kiegészítők teszik kellemessé a lakást.- Többször megvizsgáltuk a házat, hogy ne legyen egyetlen veszélyforrás sem, ami esetleg balesetet okozhatna — mondja. - A családok szeretnek nyugodtan nyaralni, így a gyerekek egészségéért mi is felelősséget vállalunk. A polcon vadonatúj homokozókészlet árválkodik. A háziasszony észreveszi, hol pihen meg szemem. - A vendéggyerekeknek vettem, ha játszani lenne kedvük - mondja csendesen. Búcsúzáskor az jár a fejemben, hogyan tudnék szabadságom néhány napján Kónya Jóskáék vendége lenni. Nem csak azért, mert jó a közelükben lenni, hanem mert csak néhány kilométere van tőlük a Tisza, gyönyörűek a régi műemlékek és megkapóan szép a táj, amit megismerhettem. Vajköpülőtől a vályogvetőig Csodálatos emberek élnek a szatmári vidéken, legalábbis én csak ilyenekkel találkoztam. Danó Sándorné tivadari fiatal- asszonynak szenvedélye a vendégfogadás. Udvaruk és lakásuk kellemes, friss, szép és tiszta. A háziasszony, Giziké még a gondolatát is kitalálja vendégeinek.- A nyári konyhánkat semmire sem használtuk - meséli-, barátaink tanácsára újítottuk fel. Pályázati úton százezer forintot nyertünk, ami nagy segítséget jelentett. A régi nyári konyha nemcsak egyszerűen lakóház lett, hanem régi, vakítóan fehérre meszelt falú hagyományos paraszti lak. A tornácon lévő karos lóca, köcsögök és szőttesek teszik otthonosabbá a kis lakást. Összegyűjtötték a hagyományos faszerszámokat a vajköpülőtől a vályogvető deszkáig, s a pajta ajtajáraakasztották. A hatalmas udvaron selymes szálú fű nő. Pingpongasztal, kosárlaba- dadobó és hinta is van a ház előtt. Bárki lemehet a hosszú kertbe, amit mindig rendben tartanak a háziak. Megkóstolhatják a paradicsomot, az uborkát, s bármelyik gyümölcsöt.- A vendégeinknek azt írjuk, meglepetéssel várjuk őket. Valójában nem tervezzük előre ezeket az alkalmakat, de ez a program soha nem maradhat el. Egyik családdal szilvát szedtünk, míg a másikkal borsót fejtettünk. Igény szerint közös programokat is szervezünk - magyarázza Giziké, miközben már szeleteli az időközben kisült pizzát. Kávét főz és hűtött üdítővel kínál. Gyermekei illedelmesen mutatkoztak be, ők is sokat segítenek a vendégfogadásban. Örömmel mutatja a vendégek fényképeit, akikkel azóta is rendszeresen kapcsolatot tartanak telefonon. A turistákat fénymásolt térképekkel látják el, a megnézendő területeket kiemelik, helyüket, az oda vezető utat pontosan leírják. Gondosak, precízek, s ami a legfontosabb: emberszeretők. Nem kizsákmányolni akarják a vendégeket, arra vágynak, hogy együtt, boldogan tölthessenek el néhány napot, egy-két kellemes órát. Örülnek, ha adhatnak, ha elégedett a vendég. Közben ők is gazdagodnak, hiszen jól tudják: az emberi kapcsolatokat, a barátságokat semmi mással, főleg pénzzel nem lehet pótolni. Ökotúra málékásás töltött káposztával Valószínűleg soha nem hittem volna el, ha nem a saját szememmel látom. Először azt hittem, lakodalomra készülnek a faluban. Később kiderült, a lakodalmasnak hitt sátor nyaranta hat héten át áll Fecskéék fülesdi udvarán. Matracokkal rakták tele. Az idősebbik Fecske a régi Aróval foglalatoskodik. Munkaeszköz, fontos megjavítani. Felesége a szomszéd- asszony segítségével mosogat a három sátor között. Az udvaron érdekes, nádtetővel felszerelt padok sorakoznak, melyet a lovaskocsira raknak, s a gyerekeket egész napos falusi sétakocsikázásra viszik. — A fiam, András ötlete volt - mondja Fecskéné igaz, én is biztattam. Kicsit fárasztó, de ugyanakkor szép is, amikor negyven gyerek lakja be az udvart. Este sikítanak, kacagnak. Élmény számukra a lovaglás, az ökotúra, a sétakocsizás. Mindezt a fiam vezeti. Csüngnek rajta a gyerekek, pedig nem is pedagógus. Határőr, már ha szogálatban van. Hat héten át a háziasszony főz. Érkezéskor bundás kenyérrel várják a városi kisdiákokat, kedden általában slambucot főznek, vagy gulyáslevest, amihez mákos kalácsot sütnek. Általában a málékásás töltött káposztáért és a tejfölös lecsóért rajonganak leginkább a kis lurkók. Nem könnyű hat héten át készenlétben lenni - folytatja -, este és reggel én gyűjtöm be a falu tehenes gazdáinak tejét. Sok munka hárul ránk, mégis elfelejtem a fáradtságot, amikor látom, pityeregve indulnak útnak a kis vendégek. Mindannyian maradnának még néhány napot. Vasárnap elmennek, s nem sokkal később jön a következő csoport. Főként városi iskolák jelentkeznek hozzánk. A panelépületek között felnőtt gyerekektől távol áll a falusi élet. A korlátozott környezet, a bezártság megviseli a kis nebulókat, éppen azért érzik olyan jól magukat itt, ahol felszabadultabbak lehetnek. Tudni akartam, milyen az a férfi, aki a nyári szabadságát ismeretlen gyerekeknek szenteli. Lovakat nevel, hogy lovagolni taníthasson néhány kisdiákot, és mindent elkövet azért, hogy a városi srácok örök életükre emlékezzenek a fülesden eltöltött nyárra. Fecske Bandit a tiszabe- csi határőr átkelőnél kerestük meg. A huszonéves fiatalember talán pályát tévesztett, nyugtalan személyisége, érdekes ötletei, szégyenlős mosolya vonzza a gyerekeket. — Néha sajnálom, hogy nem tanultam tovább - mondja. - Nagyon korán eldöntöttem, hogy erdész leszek, soha nem is akartam mással foglalkozni. Mégis a határőségnél tudtam elhelyezkedni, de nem bánom. A játék a gyerekekkel szenvedély. Szeretek velük lenni, jól érzem magam közöttük. *** A magyar vendégszeretetet hosszú ideig emlegették a külföldiek. Mostanában mintha hallgatnának erről. A milliós vacsoraszámláknak és a rablásoknak sokkal nagyobb a hírük. Az itteni táj vendégfogadóinak szeretetét a régi vendégek hirdetik. A szatmári gazdák még őrzik a magyar szokásokat, hagyományokat. Természetükből adódik a kedvesség és a figyelmesség. Nem rivalizálnak egymással, inkább segítenek. Nem küldenek el vendéget, még akkor sem, ha tele a ház. Ismerős házakat ajánlanak, helyet keresnek a turistának. Tudják, a falusi turizmus fontos tényező, de nem megélhetési forrás, csak egyfajta kiegészítés. Nem egy-egy nyárra, hanem évekre, évtizedekre gondolkodnak. Őszinte barátságukat adják mindazoknak, akik elfogadják ezt az egyszerű, de mindennél értékesebb ajándékot. I Danóék portája... BEESEM Vl.ln 1 ■'Villái I; M lilil lliiíM Kónya Jóska
