Új Kelet, 1997. június (4. évfolyam, 126-150. szám)
1997-06-28 / 149. szám
yi)\ U'dcr Interjú 1997. június 28., szombat Szárnyas Sárkány lebeg Nyírbátor felett Beszélgetés Szász Zsolttal és Dózsa Györggyel, a rendezvény „atyjaival” Berki Antal (Új Kelet) Dózsa György: - Kilenc - venháromban vágtunk bele ebbe a számunkra teljesen új utcaszínházi fesztivál létrehozásába. Abban az esztendőben volt a Nemzetközi Barokk éve, és ugyan nincs sok barokk épület városunkban, de ami van, annak híre már régen túljutott határainkon is. Mindenütt a világon ünnepségeket szenteltek a barokk építészet csodáinak, és ebből a megemlékezésből hazánk sem akart kimaradni. Az Országos Idegenforgalmi Hivatal kereste meg a polgár- mesteri hivatalt, anyagi segítséget is ajánlva egy barokknak szentelt városi eseménysorozat rendezéséhez. Akkor még olyan címen hiredettük a fesztivált, hogy „Barokk Vigasságok”, és mert a város zenei élete meglehetősen közismert, színházban kellett gondolkodnunk. Olyan színházi produkciókat képzeltünk el, amelyeket utcákon, tereken és minden más létező helyen be lehetett mutatni, lévén, hogy megfelelő színházterem nincs a városban. Akkor ismerkedtünk meg Szász Zsolttal is, aki aztán a fesztivál művészeti vezetője lett. Róla annyit kell tudni, hogy „utcaszínész”. Nagy gyakorlattal és szerteágazó nemzetközi kapcsolatokkal rendelkezik. Szász Zsolt: - Magyarország tíz városában rendeztek 1993-ban barokk ünnepségeket, köztük Nyírbátorban is, és Költő Miklós (pantomimművész, az első magyar pantomimszínház megteremtője - a szerk.) ajánlására kerültem ide, hogy mint utcaszínházi szakember segítsek a szervezésben és a fesztivál lebonyolításában. I- A városlakók hogy reagáltak az első produkciókra ? Sz. Zs.: - Érdekesen. Azt hiszem, az első perctől kezdve mindenki a magáénak érezte az utcaszínházi produkciókat. Ilyen különben sem volt addig Magyarországon. Még senki sem rendezett olyan fesztivált, ahol a szabadtéri műfajok teljes skálája felvonult. Mutatványosok előadásai keveredtek szabadtérre adaptálható színházi műsorokkal, bábosokkal, zenével és mindenféle, színházhoz nem sorolható valamikkel. Régóta vagyok benne a műfajban úgy is mint játékos, mint rendező és tervező is. Olyan előadás- sorozatot kívántunk meghonosítani, amelyik a közönség minden rétegének érdeklődési körét kielégíti. Szerencsés vagyok, mert jól ismerem azokat, akik ezen területen dolgoznak, és hívásomra szívesen jöttek el Nyírbátorba. Maga az utca- színházi kavalkád csak Magyarországon számít különlegességnek. Európában ennek régi hagyományai vannak. A középkor óta minden nagyobb ünnep nélkülözhetetlen velejárója a csepűrá- gók felvonulása. Ötödször száll Nyírbátor fölé a Szárnyas Sárkány. Ellentétben az összes többi két-, három- és hétfejű rokonával, egyáltalán nem riogatja a városlakókat. Sőt! Vidámságot hoz, felüdülést és háromnapos vásári forgatagot. 1993-ban látogatott először a szabolcsi kisvárosba, hogy aztán minden esztendőben újra megjelenjen és utcaszínházi produkciókkal kápráztassa el a nyírbátori közönséget. Ebben az évben július negyedikén érkezik a nevezetes tűzokádó és vele együtt a cse- pűrágók népes tábora, hogy aztán a vasárnap estig tartó, Magyarországon páratlan, de világviszonylatban is jelentős utcaszínházi kavalkád pénteken délután öt órakor a résztvevők színpompás felvonulásával vegye kezI- Ahogy látom, a közreműködők között lesznek amatőrök és profik. A profikat... Sz. Zs.: - Ilyesfajta kategorizálás nálunk nincs. A közreműködők több mint kilencven százaléka hivatásszerűen éli az utcaszínházi művész életét. Ami számít, az az előadások színvonala. Aki képes arra, hogy utcán, nem színházi körülmények között közönséget lekötő produkciót hozzon létre, azt, akármilyen papírossal rendelkezzen is, professzionistának kell tekinteni. Az idei rendezvény tűnik számomra az eddigiek közül a legszínvonalasabbnak, ami nem azt jelenti, hogy a régebbiek rosszabbak lettek volna, de most olyan műsorokat sikerült meghívnunk, amik bizonyosan nagy élményt jelentenek majd a közönségnek. Azokon a specialitásokon kívül, amiket csak az utcán lehet előadni - gondolok itt a gólyalábon előadott párbeszédekre, az óriás maszkos felvonulásra, vagy pirotechnikai eszközök igénybevételével készített látványosságokra - magas színvonalú, igazi „kőszínházi” sikerre számító vendégjátékok érkeznek hozzánk július negyedikén. A magyarok közül az Arkossy Árpád-Bán János-féle Éhező művész című darabot említhetném, aztán a Bóbita bábegyüttest, a Hattyúdal színházat, az Utolsó Vonal Színházi Érdektömörülést és még sorolhatnám, de jönnek Szentpétervárról, Romániából, Csehországból, Lengyelországból és Szlovéniából is. Természetesen előfordulhatnak olyan esetek, hogy valaki nem tud eleget tenni a meghívásnak, ezért is tartottuk fenn magunknak a műsorváltoztatás jogát, de eddigi tapasztalataink alapján biztos vagyok benne, hogy az előre eltervezett műsorokat be fogjuk tudni mutatni. I- Év közben mennyi időt I kell a szervezésre fordítani? Sz. Zs.: - Gyakorlatilag az egész esztendőt arra használjuk, hogy ennek a pár napnak az eseményeit zökkenőmentesen lebonyolíthassuk. A legnevesebb együtteseket már jó előre le kell kötnünk, hiszen nagyon kapósak, vannak olyan csapatok, amelyek két évre előre foglaltak. D. Gy.: - Nekünk ez a munka izgalmas szakmai gyakorlat. Mi is tanuljuk a fesztiválszervezést, ugyanakkor örömteli is, hiszen ez alatt a rövid idő alatt sikerült országos hímévre szert tennünk, ami azt jelenti, hogy Szász Zsolt szervezői, rendezői munkája mellett a tőlünk telhető módon mi is osztozunk a sikerben. Elsősorban a gyakorlati feladatokat kell megoldanunk. A játszóhelyeket, az öltözőket mi bocsátjuk a fellépők rendelkezésére, és az is a mi dolgunk, hogy előadás alatt ideális körülményeket teremtsünk a játszóknak. Az idén először más jellegű, egyébként örömteli gondjaink is lesznek. A Magyar Művelődési Intézet szervezésében mini továbbképzést tartunk tizenöt-húsz, a környező országokban élő fiaFotók: Racskó Tibor Dózsa György detét. Tíz ország negyven produkciója vendégszerepei Nyírbátorban, megpróbálva mindenféle korosztály, mindenféle ízlésű néző igényét kielégíteni. Játszanak kocsmában, színpadon, papok rétjén és mindenhol, ahol a színházra éhes közönség megállítja őket. Mászkálnak gólyalábon, báboznak és énekelnek, óriás maszkokat hurcolnak jobbra-balra, és mindenekelőtt vidámságot, reneszánsz életörömöt varázsolnak a rendszerváltásban megfáradt szabolcsi kisváros lakóinak szívébe. Az országos hírű rendezvény várható történéseiről beszélgettünk a fesztivál művészeti vezetőjével, Szász Zsolttal és Dózsa Györggyel, a művelődési központ igazgatójával. tál magyar színjátszónak, aminek a feltételeiről szintén a városi művelődési központ gondoskodik. Sz. Zs.: - Ehhez kapcsolódóan összehozunk egy randevút a debreceni Szellemi Szabadlegények Társasága és a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség között. Megpróbáljuk a magyar-magyar kapcsolatokat a mi eszközeinkkel is közelebb vinni egymáshoz.- Ót fesztivál után mennyire tudott gyökeret verni Nyír-, bátorban a Szárnyas Sárkány? D. Gy.: - Amikor kezdtük, és az tényleg a kezdet volt, még normális büfét sem tudtunk felállítani a közönségnek, olyan kezdetlegesek voltak a körülményeink. A siker láttán a városi vezetés, és ami szintén fontos, maguk a városlakók is, megszerették ezt a háromnégynapos diákos hangulatú ramazurit. Évről évre nagyobb támogatást kaptunk, nemcsak a hivataltól, de magánvállalkozóktól is. Városunkban magas színvonalú a zenei élet. A Nyírbátori Zenei Fesztivál évtizedek óta a magyar hangversenyévad kiemelkedő eseménye. A színházművészet, elsősorban a rossz infrastruktúra miatt eddig nem nagyon tudott gyökeret verni nálunk. Ezt a hiányosságot pótolja a fesztivál, és ennek fontosságát ismerték fel az itt élők, a polgármesteri hivatal, amikor - nyugodtan mondhatom - erejükön felül támogatják a munkánkat, amire az is bizonyíték, hogy a város apraja-nagyja velünk együtt él a fesztivál ideje alatt. Most is dolgozik az előkészületeken vagy harminc fiatal, akik szívességből, csak a siker érdekében áldozzák szabad idejüket a Szárnyas Sárkány Fesztiválért.- Azokat a színházi eszközöket, amiket a fellépők igényelnek, honnan teremtik elő? D. Gy.: - Évről évre növekszik az eszköztárunk, amit szívesen bocsátunk az előadók rendelkezésére. Most már ott tartunk, hogy raktározási gondjaink vannak, annyi minden gyűlt össze az esztendők folyamán. A rendezvényt évek óta támogatja az Idegenforgalmi Hivatal, majd az Ipari, Kereskedelmi és Idegenforgalmi Minisztérium. Tavaly pályázat útján nyertünk a minisztériumtól ötmillió forintot, amiből professzionális fény- és hang- berendezéseket vásároltunk, úgyhogy mostantól a fellépők minden igényét képesek vagyunk kielégíteni. Sz. Zs.: - Érdekes dologra figyeltem fel a város és a fesztivál közötti egyre jobb együttműködéssel kapcsolatban. A városi lakosok úgy alakítják programjaikat, hogy ezeken a napokon találkoznak egymással a régi barátok, a Bátorból elszármazott emberek. Úgy időzítik a rokonlátogatást vagy a baráti találkozókat, hogy a fesztivál ideje alatt jöjjenek össze, amivel összekötik a kellemest a hasznossal, a viszontlátás örömét a színház nyújtotta élményekkel. I-Az idei műsorfolyamot milyen elképzelések alap- I ján állították össze?- Sz. Zs.: - A fesztivál szó jelentéséből indultunk ki. Ünnepet szeretnénk varázsolni a templom köré. Mindent szeretnénk megmutatni, ami utcaszínház alatt értendő, azért is van a szinte nonstop program. A pénteki nyitómenettől a vasárnap esti sárkányégetésig megállás nélkül, minden elképzelhető és elképzelhetetlen helyen játszunk. Mindenkit, akit csak kicsit is érdekel a színház, megpróbálunk bűvkörünkbe vonni. Nekünk mindegy, hogy közönségünk kisgyerek vagy aggastyán, szeretnénk, ha mindenki megtalálná a neki legmegfelelőbb szórakozási formál. I I - Mit takar a fesztivál- I kocsma elnevezés? Sz. Zs.: — Mindent, amit az évek alatt kitapasztaltunk, az ünnepi jelleg szolgálatába állítottunk. Olyan helyzetei kellett teremtenünk, hogy a különféle közönségkiszolgáló funkciókat elkülönítettük egymástól. Nem drasztikusan, csak annyira, hogy egyik a másikat ne zavarja. Vannak terei a színháznak, a gyerekpogramoknak, a kiscsoportos foglalkozásoknak, és külön helyre került a vendéglátás. Természetesen ez a helyszín is „játszik”, mert vannak olyan produkciók, amiket az Isten is kocsmába teremtett. Itt mutatkozik be például a Folk Ton Dam ír kocsmazenét játszó együttes, itt adja elő a Helység kalapácsát a Theátrum Vagabun- di és Bartha Antal itt is bemutatja vásári komédiáit. A fesztiválkocsma egyébként éppen olyan, mint más vendéglátóipar egység, azzal a kis „szépséghibával”, hogy itt néha előadások is vannak. I -Hogyan tovább? Vannak elképzeléseik a továbblépés módozatairól? D. Gy.: - Sokféle elképzelésünk van. Most, hogy a fesztivál életképességét sikerült bizonyítanunk, szeretnénk meghonosítani ezt a színházi fiesztát a környező országokban is. Temesváron július hetedikén kezdődik a miénkhez hasonlatos csepűrá- gó ünnep, de nem elképzelhetetlen, hogy „cserefesztiválokat” tudunk rendezni a más országokban lévő magyar városokkal. Elérkezett az ideje annak is, hogy a város teljes egészében bemutatkozzon a fesztivál ideje alatt. Külföldön ez nem újdonság. Az ilyen jellegű ünnepek alatt kivonul a város minden vállalkozója, és nagyszabású kiállítás keretében mutatják be portékáikat. Egy-egy ilyen utcaszínházi találkozó máshol alkalom arra, hogy a rendezők bemutathassák szűkebb környezetük teljes keresztmetszetét. Szeretnénk elérni, hogy minden vállalkozó termékkiállítással vegyen részt a fesztiválon, mert csak így tudjuk el, ti, hogy Nyírbátort ne csak a Zenei Napok és a Szárnyas Sárkány eseményei alapján, hanem gazdasági, társadalmi életével együtt ismerje m a nagyvilág. I Szász Zsolt