Új Kelet, 1997. június (4. évfolyam, 126-150. szám)
1997-06-27 / 148. szám
Riport 1997. június 27., péntek Szamosangyalos apró csodái Szamosangyalos. Kis falu a Szamosháton. A „világ végén”. Az ember könnyen hajlamos - sajnálatos tapasztalatai alapján - azt hinni, hogy hasonlóan a térség több apró településéhez, itt is csak a pusztulás és a nyomorúság az úr. Pedig nem így van! Szamosangyaloson történt valami, és manapság is történik. Tavaly ősszel például, amikor az időközi polgármester-választás közeledett, szinte parlamenti fórumot is lehetett volna tartani, annyi volt ott egy esős vasárnapon az országgyűlési képviselő! Farkas Gabriella, Jeszenszky Géza, Zsigmond Attila a Néppárt részéről, Mádi László, Kövér László a Fidesztől. Jeszenszky Géza még dágványt is dagasztott, megtekinteni egy használhatatlanná ázott utat, hogy aztán személyes közbenjárását ígérje a szilárd út megépítéséhez. A kortesbeszédek alkalmával egyéb ígéretek is elhangzottak. Mi ebben az új? - kérdezheti joggal az olvasó, hiszen a választások előtt mindig elhangzanak. „Csak” annyi, hogy ezeket azóta gyakorlatilag már megvalósították! Egy év sem kellett hozzá... Lehetséges, hogy összefogással és hozzáértéssel leküzdhetők a problémák széles-e hazában? Erdős Albert (Néppárt - MDNP) polgármester tavaly október 27. óta látja el posztját. Számadásra kérjük.- Polgármester úr! Mi valósult meg ezalatt a tíz hónap alatt?- Elkészüli két utca aszfaltburkolata. A Sályi és a Dankó utca bekötő szakaszán még akkor is lehet közlekedni, ha egy hétig esik az eső. Nem volt olcsó - 423 millióba került de összehoztuk állami pénzekből és helyi erőből. Részben megoldódott a foglalkoztatottság kérdése is. Tizenegy főt sikerült főállásban elhelyeztetni a Vízügyi Igazgatóságon, hatan fjedig közmunkát végeznek. Megnyertünk egy Közmunkatanács-pályázatot is és a velejáró 4 millió 755 ezer forintot, amelyből többek között felújítjuk a kultúrházat. Ezek a dolgozók hat hónapra kaptak közmunkát. A pénzből futja az óvoda rekarbantartására, ezen előreláthatólag tízen dolgoznak majd hat hónapig. Július elsejével megoldódik hat pálykakezdő fiatal ügye is, munkát szereztünk nekik. Útpályázatot adtunk be az Ady, a Csengeri és a Petőfi utcák aszfaltozási munkálataira is, melynek összes költsége 17 millió 600 ezer forint. — Egyéb terveik?- Mindent el fogunk követni, hogy a helyiek el tudják adni terményeiket! Igaz, idén sajnos nem lesz annyi, mint tavaly - az időjárás bizony már sokat „learatott” -, azonban valószínűleg így is bőven lesz mit tenni. A búzára és a tengerire már van vevő. Az alma egyenesen a budapesti MDNP-piac- ra megy.- Látom, a Domahidy-kas- tély is felújítás alatt van... — Gyakorlatilag már készen is van, jelenleg a berendezések előteremtésén szorgoskodnak. A gyönyörű épületben a szenvedélybetegek gondozását fogják ellátni. konstrukciójára is, ezen a munkán tizenhatan dolgoznak. Ismét beadtunk egy pályázatot a Közmunkatanácshoz a belterületi utak, árkok felújítására, Szamosangyalos másik közismert vállalkozója Takács László, a boltos.- Egy bódéval kezdtem. Az volt a „bolt”. Valamit ki kellett találnom, mert munkanélküli lettem. Inszeminátor voltam a csengeri szövetkezetben, de az becsődölt, és hipp-hopp az utcán találtam magam. Lassan fejlesztgetek, ahogy futja. A bódé már csak „műemlék” az udvaron, megvettem a házat, hazaköltöztem Angyalosra.- Érdemes volt? Bevált a számítás?- Úgy tűnik, igen. Nyugdíjkor, segélykor kicsit meglódul az üzlet, főleg a hitelezés menne, de hát arra sincs a végtelenségig keret.- Mi kapható a boltban?- Ez egy amolyan igazi régimódi családi vegyesbolt. Az asszony is besegít. Itt minden van, ami kell az embereknek. Mindenből egy kevéske. Zöldség, gyümölcs, még műanyagáru is. Itt bármire is azt mondani, hogy „nincs”, nagyon veszélyes dolog lenne. Nincs messze a konkurencia... Ez is sokat jelent egy ilyen kis falu életében, hiszen közel negyven fő ellátása már érezhetően megmozgatja a helyi kereskedelmi forgalmat, arról nem is beszélve, hogy élettel töltik meg ezt a gyönyörű kastélyparkot, amit minden bizonnyal szépen karban is tartanak majd.- Melyek a legégetőbb problémák?- Gondunk van a szeméttel. Tárgyalásban állunk a Pannónia Beckerrel, és olyan megoldást szorgalmazunk, hogy ne legyen helyi szeméttelep, hanem szállítsák a hulladékot Mátészalkára. Ennek költség- kihatása házanként havi 300- 350 forint lesz, de ebben benne van a kuka bérleti díja is. Szennyvízpályázatunkat is beadtuk (egy kistérségi pályázat formájában), és nagy reményeket fűzünk hozzá. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy Pá- tyoddal közösen körjegyzőséget alakítunk. A pályázatot már ki is írtuk rá. Ha megvalósul, csinos kis megtakarítást, évi másfél milliót jelent.- Hallhatnánk a tervekről is néhány szót?- Az imént említetteken felül talán érdemes szólni egy Szamosangyaloson megrendezésre kerülő országos eseményről is. Az ősszel itt rendezik meg az MDNP-s polgármesterek országos találkozóját, ami azt jelenti, hogy a tizenhét polgár- mesteren kívül falunkba látogat a Néppárt vezetősége is, így Szabó Iván, Pusztai Erzsébet, Farkas Gabriella, Zsigmond Attila, Szabad György, Jeszenszky Géza, és még minden bizonnyal sokan mások is. Azt hiszem, nem kell majd szégyenkeznünk előttük. Segítőkészségükkel, azt hiszem, jól sáfárkodtunk, és ez meg is látszik a falun, hiszen amint azt ön is látja, ígéreteinket beváltottuk, a fejlődés szinte kézzel fogható. Eltelt a nap. Délután lesétáltunk a Szamoshoz is. Csöndesen, ünnepélyesen ballagott medrében. Mintha csak biztatná a falut... ...ahol Palotai István készítette a riportot, Lázár Zsolt képeinek segítségével Adorján Györgyné, Szamosangyalos „híres kocsmájának” a tulajdonosa éppen gyönyörű házának kertjében tesz-vesz valamit, amikor odérünk.-Szép ez a ház..- Ugye? Mi is nagyon szeretjük.- Hány szobás?- Hét. Persze nem azért építettük az urammal, hogy mi bolyongjunk benne, mint a „lőcsei fehérasszony”. Három generációnak épült. Sokba került, de ha eladnám, talán még annyit se kapnék érte, amibe jött. Ez már csak így van errefelé. Nincs értéke a háznak.- Hogy mennek a dolgok?- Nézze, az az igazság, hogy nem panaszkodhatunk. Persze irgalmatlanul sokat dolgozunk, hiszen gazdálkodók vagyunk, de valahogy még mindig kialakult.- Hát a kocsmahivatal?- Mondjam azt, hogy szinte csak megszokásból csinálom? Huszonnégy évet lehúztam az ÁFÉSZ-nél, pont most hagyjam abba? Éppen huzakodunk az AFÉSZ- szel a bérleü díjon. Ha nem tudok velük zöld ágra vergődni, úgy is jó. Nyitok egyet teljesen magam. Majd akkor néznek egy nagyot...- Ezek szerint megyeget a bolt?- Várjuk az uborkatermést, a meggyet, az almát, hogy legyen pénze az embereknek... — Család? — Van egy nagy fiam... Valószínűleg lassan már ő lesz a földkerekség legokosabb embere, mert - munka híján - egyik tanfolyamot és szakmát végzi a másik után. Továbbképzik. Aztán megint tovább... Majd csak lesz vele is valahogy... A faluban jártunkban-keltünkben hallottunk róla, hogy van valaki Szamosangyaloson, aki immár kilencvenöt éves, de ha kell, még mindig ég a keze alatt a munka... Erdődi Ferenc a tornácon üldögélt az árnyékban, és legnagyobb örömünkre éppen az Új Kelet aznapi számát olvasgatta.- Előfizetem, amióta létezik - mondja büszkén -, és mindennap az utolsó betűig el is olvasom! Hála az Istennek, még jól látok, igaz, csak szemüveggel. Reggel dolgozgatok egy kicsit, aztán, hajó az idő, kiülök ide a tornácra, és okosodok egy keveset - csippent a szemével huncutul.- Igaz, hogy már kilencvenöt éves?-Éne?! Hiszen még húsz se vagyok - lódítja. - Bizony megvénültem, gyorsan elment az idő. Igaz, sohasem unatkoztam még az életemben. Az idén is kint voltam nyitni, metszeni. Ez a földecske - mutat az „apróka”, vagy egy- holdas kertre -, ez az életem... Még sok szép évet és nagy egészséget kívánva illendően elbúcsúzunk. Az Új Kelet legidősebb előfizetője még búcsút int a kapuból, aztán elporoszkálunk...
