Új Kelet, 1997. június (4. évfolyam, 126-150. szám)
1997-06-27 / 148. szám
mjLRm Sérülteket segítenek vissza A jubileumi ünnepség megszervezésével a nyírbátori Éltes Mátyás Általános Iskola, Diákotthon és Speciális Szakiskolát bízta meg a Magyar Gyógypedagógiai Egyesület (MAGYE). A huszonöt éve működő társaság csütörtökön kezdődött, Nyíregyházán megrendezendő háromnapos tanácsozása a múlt, a jelen és a jövő jegyében zajlik. Megyei krónika 1997. június 27., péntek 3 Tovarisnak nincs konyec! Lévainé, az Á&L képviseletében Nyitrai úr középen, szélen Kerecsen György elnök-vezérigazgató Fotó: Lázár Zsolt Kozma Ibolya (Új Kelet) A fővédnök Göncz Arpád- né, a köztársasági elnök felesége és Magyar Bálint művelődési és közoktatási miniszter levélben üdvözölte a találkozó résztvevőit. A megnyitón jelen voltak az egyesület elnökségi tagjai, akik eredményes munkájukért emlékérmet vehettek át, Marosics István szobrászművész alkotását. Angyal József örökös elnök, Bárdosné dr. Szabó Anna tanár, a Magyar Gyógypedagógiai Szemle főszerkesztője, dr. Méhes József, a MAGYE elnöke és Révai György, a társaság titkára. Angyal József, a társaság első elnöke meghatódva szólt a résztvevőkhöz. A becsületes és odaadó munkára hívta fel a fiatalok figyelmét. Fullajtár András (Új Kelet) Tíz vidám nap után tegnap eljött a legszomorúbb, a búcsú napja az első ukrán-magyar közlekedésbiztonsági szaktáborban, melyet a Sza- bolcs-Szatmár-Bereg Megyei Balesetmegelőző Bizottság és az Üdülő és Továbbképző Intézmény, a Tókuckó szervezett. A tábor lakói ukrán és magyar általános iskolás korú gyerekek voltak, összesen hatvanam A szomszéd országból érkezett gyerekeket egy kerékpáros ügyességi versenyen választották ki, míg a magyar gyerekek a megyei balesetmegelőzési bizottság által szervezett Kerékpáros Iskolakupa megyei versenyének győzteseiből kerültek ki. A képző jellegű jutalomtábornak többek között célja volt. hogy keleti szomszédaink gyerekei a biztonságosabb közlekedés érdekében itt-tar- tózkodásuk alatt játékos formában megismerjék a magyar közlekedés szabályait, illetve a magyar gyerekek az Ukrajnában érvényben lévő közlekedési szabályokba nyerjenek bepillantást. A két hét alatt a gyerekek számos játékos, ügyességi versenyen vettek részt, és ismerkedtek a városi közlekedéssel. Lenyűgözőek voltak számukra azok a technikai bemutatók, amiket a rendőrök tartottak. Természetesen a „munka” mellett jutott idő a szórakozásra is. A napi szaktábori programok után a- Nem vagyunk hálátlan utódai elődeinknek - mondta felszólalásában dr. Méhes György folytattuk azt a munkát, amit elkezdtek, sokszor áldozatok árán is. Hangsúlyozta; sokszor a szülők és a pedagógusok sem hiszik, hogy a fogyatékos gyermek teljes értékű tagja lehet a társadalomnak. Az elnök a gyógypedagógiát a nevelés- és az orvostudomány sajátos ötvözetének tartja, amely felöleli a szociálpolitika egy részét is. A sérült gyerekek fejlesztésében nem az értelmi nevelést tartja a legfontosabbnak, hanem a szakszerű munkát, amely rendezi a gyermekek sorsát, és visszasegíti a társadalomba. Ezek az életutak jelentik a gyógypedagógia valódi sikereit. gyerekek számos kiránduláson vettek részt. Különösen emlékezetes marad számukra az aggteleki kiruccanás. Szerencsére az idő is kegyeibe fogadta a táborozókat, így volt lehetőség sportolásra és strandolásra is. Az esték rendszerint diszkóval teltek el. Az ukrán táborozok véleményét a záráskor Roxana Lana ukrán kislány így foglalta össze:- A Tókuckó egyszerűen gyönyörű. Úgy éreztük magunkat, mintha otthon lennénk. Finomakat főztek, ami nagyon ízlett nekünk. A diszkót D. J. Guszti istenien vezette. A tábor vezetői megértők és nagyon kedvesek voltak hozzánk. Itt minden klassz, szívesen maradnánk egész nyáron... A tábor dr. Hajzer László megyei rendőrfőkapitány zárszavával ért véget.- Egy tábor vége mindig szomorú, hiszen az itt kötött barátságok után nehéz az elválás. De vigasztalódjon mindenki azzal, hogy a szervezők ezentúl hagyományt teremtenek a nemzetközi táborból, jövőre is megrendezik, s akkor már Romániából érkező gyerekek is lesznek itt. így csak rajtatok múlik, hogy 1998-ban is találkozzatok Nyíregyházán. A határ felé elindult buszból az ukrán gyerekek könnyes szemekkel intettek búcsút a vendéglátóknak és újdonsült magyar barátaiknak. (Folytatás az 1. oldalról) De hogyan sodródott az ügy közelébe a megyebeli miniszter, Baja Ferenci A Hunalco Rt. több fejlesztési alaphoz is pályázott és nyert! Innen 50 milliós kamatmentes hitelt kapott, onnan 70-et de kedvezményes kamatozással, a Baja Ferenc által felügyelt alaptól pedig 80 milliós támogatást. Csak ez utóbbiból használt fel 55-öt ahhoz, hogy a beruházást 90 százalékosra elkészítse. Beindult az üzem, ezerszám vitték a vodkás palackokat a kamionok át a határon, Baja Ferenc helyet kapott a felügyelő-bizottságban, a nyilatkozatok szerint társadalmi státusban, azaz egy fillért sem kapott érte. Tavaly 387 milliós árbevételre tettek szert, ám az ukrán és orosz vámtörvények, valamint a beviteli korlátozások miatt januárban be kellett zárni a kapukat, lehetetlen volt szállítási szerződéseket kötni. Baja Ferenc decemberben lemondott tisztségéről, az rt. a fel sem használt hiteleket vagy visszautalta, vagy jelezte, hogy „le sem hívja”, azaz nincs rá szüksége. A területfejlesztési alapból felhasznált 55 milliót pedig részletekben kezdte visszautalni, hiszen nem teljesítették azokat a foglalkoztatási feltételeket, amelyek indokolták a támogatást. Ekkor indult Nyitrai úr szerint politikai támadás a miniszter ellen, és ennek szenvedő részese ö. Véleménye szerint ebben mind az ellenzék, mind a Baja Ferenccel szemben álló MSZP-s szárny is ludas. A parlamentben azzal vádolták, hogy a vámhatóság hamis vodkát foglalt le tőle, és szeszcsempészet is terheli a lelkét. „Én egy rendes adófizető állampolgárvagyok, akinek egyetlen fillér köztartozása sincs. A dolgozóim minden pénteken megkapták a bérüket, és minden hétfőn fizettem a szállítókat is. Nem mondom, hogy tiszta ember vagyok, de mutasson akár egyetlen egyet is ebben az országban. Nézzen körül a parlamentben! Persze, hogy nincs itt helye Sas József és Hofi kabaréjának, elég a parlamenti közvetítéseket nézni!” Határőrségalapító király (Folytatás az 1. oldalról) Az ünnepségen elismerések átadásra is sor került. A Határőrség Napja alkalmából a szervezet országos parancsnoka soron kívül őrnaggyá léptette elő Dobos Mihály századost ésNagy László századost; századossá Tóth Zoltán főhadnagyot; főhadnagy- gyiRaskó Csaba hadnagyot. A határőrség országos parancsnoka dicséretben és jutalomban részesítette Béres István őrnagyot, Novák István őrnagyot, Sólyom László századost és Ombódi Barna rendőrőrnagyot, munkatársi címet adományozott Balláné Varga Eleonóra közalkalmazottnak. Az országos parancsnokság főigazgatóinak dicséretét és jutalmát 18-an érdemelték ki. A Nyírbátori Határőr Igazgatóság vezetője 27 hivatásos határőrt soron kívül előléptetett. Dicséretet és jutalmat, soron kívüli közalkalmazotti előresorolást 46- an kaptak. Arra a kérdésre, hogy ha olyan jó anyagi kondíciókkal rendelkezik, akkor miért nem fizeti vissza a támogatást, a következőket válaszolta: „Csak a bürokrácia lassítja az 55 milliós, a területfejlesztési alaptól kapott támogatás visszafizetését. El sem hiszi, mennyit kell levelezni és papírokat alá- íratgatni, hogy a pénz visszakerüljön.” Azt sem tagadta, hogy nem létező cégnek szállított vodkát Ukrajnába. Elmondása szerint ő szabályosan vitte ki a szállítmányt, hiszen az ellenértékét megkapta, hol egy NewYork-i, hol egy nicosiai banktól. Ezek után azt miért ellenőrizze, hogy egyáltalán létezik-e az a cég hivatalosan, amelyik megrendelte? A Raszputyin márkanév használatáról pedig még folyamatban van a per a német céggel, de kimenetelében és a pozitív döntésben maradéktalanul bízik. Csak azt furcsállja, hogy a Vám- és Pénzügyőrség másfél évig engedte gyártását, és csak utána kezdte el az eljárást. A híresztelések ukrán kapcsolatairól annyiban igazak, hogy van egy vegyes vállalata, de annak csak az a feladata, hogy levédesse az oroszosán csengő neveket, hiszen a magyar törvények szerint ilyen neveket csak azok a cégek használhatnak, amelyeket részben az „anyaországból” tulajdonolnak. Fullajtár András (Új Keletje Ismét napvilágot látott egy olyan zsarolási ügy, aminek az elindítója az, hogy egyes vállalkozók nem éppen korrekt módon rendezgetik egymás közötti üzleti ügyeiket. Számos esetben nem a törvényes utat választják arra, hogy a vélt adósságot behajtsák. Inkább a maguk szabta íratlan szabályok szerint járnak el. Egyszerűen a fogdme- gekkel elkapják az adóst, és kiverik vagy kikényszerítik belőle a tartozást. Egy bükkszentkereszti 34 éves vállalkozó is akkor kért rendőri segítséget, amikor már alaposan összekuszálódtak körülötte a dolgok. A kalamajka akkor vette kezdetét, amikor egy korábban keletkezett tartozását nem készpénzzel, hanem áruval rendezte. Feljelentése szerint telefonon megkereste B. Béla tiszaluci lakos, hogy jöjjön Nyíregyházára és találkozzanak az egyik benzinkútnál, mert segítséget szeretne kérni tőle egy kanadai utazáshoz. A sértett férfi ekkor még nem sejtette, hogy Egyszóval, ahogy az ügy egyre mélyebb rétegei hámlanak fel, egyre több zűr van Nyitrai úr körül, ő mégis nyugodtan és nemes egyszerűséggel válaszol a kérdésekre. Az üzleti életre annyira nem jellemző érzelmi húrok pendültek meg tájékoztatóján, e sorok írója nem akart hinni a szemének, amikor elfá- tyolosodott a szeszipari szakember tekintete, amikor az őt ért támadásokról beszélt. A Zwack gyár elődjénél dolgozott, majd saját vállalkozásba kezdett. Elítéli a nemrég hazatért neves tulajdonost, mert a szakmába belekeveri a politikát pedig a likőriparban is fontos a tisztaság. Zwack Péter sajtónyilatkozatban cáfolta, hogy a likőrexport 60 százalékát birtokló ellenlábasát politikai úton szerette volna ektávolitani. „Amikor a rendszerváltás azt mondta hogy „Tovaris Konyec!”, én azt mondtam, hogy nem! Menjenek a katonák isten hírével, de a piacot meg kell őrizni. Furcsa, de nekem mindenki jól fizetett, nincsen elmaradása senkinek, virágzó üzletet csináltunk a vodkából. Most a politika egyszerűen szétveri a cégemet és rontja az én hitelemet.” Szélnek engedték tehát az addig szép jövedelmet kapó munkásokat, az üzemcsarnok új hasznosításán gondolkodva. Nyitrai úr a határ felé fordította gépeit és kamionjait. „Veszítse csapdába csalják. A találka létrejött, de ketten vártak rá. Az egyik beült a Mitsubishijébe, és közölte vele, hogy baj van, mert a korábbi faüzletük összegét nem fizették ki az oroszoknak. Ezért felszólította, hogy adjon 4 millió forint készpénzt, majd a találka helyéről elindultak, de nemsokára egy orosz vagy ukrán rendszámú Lancia Delta típusú kocsi kanyarodott eléjük és megállásra kényszerítette őket. Az autóból kiugrott három - feltehetően ukrán — férfi, és a sértettet alaposan elkalapálták, majd a saját kocsijukba ültették, és meg sem álltak vele egy erdős részig, ahol tovább verték. A verés után közölték vele, hogy estére szedje össze a 4 millió forintot. Biztosítékképpen elvették tőle a Mitsubishit. A verés és fenyegetés megtette hatását, mert a lépre csalt ember estére összeszedett 1,5 millió forintot, amit a B. Béla által megadott helyen átadott a külföldi személyeknek. Másnap további 1 millió forintot is leperkált egy másik helyen ugyanazoknak a személyeknek. A sértett a 2,5 milel akkor az ország egyik legnagyobb exportőrét, ha ilyen eszközöket használ” felkiáltással. A gyárlátogatáson azonban azt is elmondta, csak úgy mellékesen, hogy a piacvesztést látva az előzetes tervekben is az szerepelt, hogy a határon túlra telepíti át a termelő kapacitást, és Zsurkon makarónit csomagolnak majd. A sajtótájékoztatón nem akarta megnevezni azokat a partnereket sem, akik megvásárolták gépeit, de a szintén gyárséta alatt e sorok írójának büszkén mesélt azokról a grúz ismeretségeiről, akik a politikai és gazdasági életben is vezető szerepet töltenek be. „Baja Ferenc egy idealista, ha azt hiszi, hogy itt viruló gazdasági övezetet tud létrehozni. Közös üzletünkről beszélnek, pedig csak egyetlen egyszer találkoztunk, amikor az üzem megnyitóján kezet fogtunk. Megvárom a következő választást, és akkor majd eldöntőm, hogy mibe fektetem a pénzem” - mondta Nyitrai úr. Az A&L képviselőjének, Lévainé Zsukányi Ildikónak elkeseredésében azt mondta, hogy annyiért adja el az üzemet, amennyiért akarja, őt nem érdekli. Lehet itt multinacionális cég kereskedelmi központja, gyárthatnak alumínium dobozt, mindegy! Ő már nem tér ide vissza. Pedig ennél jobb hely nincs! A telep egyik oldalán a széles nyomtávú orosz vasút sínpárja, a másikon a keskeny magyar. A határ néhány lépés, a kamionok percek alatt odaérnek a vámhoz. Odaértek volna. Az üzem most üres. Mint ahogy azok a 3 decis dobozok is, amibe a „Katerina vizecskéje” került volna, hiszen egy valódi orosz számára ennél a mennyiségnél kezdődik a vodkáivászat... Miniszteri támogatás, vodkapalackozás, határvidék, szeszcsempészet vádja, nem létező partnercégek, innen- onnan érkező utalások, ukrán, orosz, grúz kapcsolatok, a gazdasági és politikai hatalom összefonódása ott, ahol a vodka egy különleges valuta... Politikai harc, piaci háború... És vajon mit véstek az ifjú nyírfa kérgébe? Aj lav Gorbacsov? lió forint átadását követően közölte, hogy több pénzt nem tud összeszedni. Ekkor ismét a „barátja”, B. Béla sietett segítségére. A jótevő javasolta, hogy van egy ismerőse, aki hajlandó a hiányzó 1,5 millió forintot kölcsönadni. A kölcsönadó „csupán” annyit kért, hogy a sértett tulajdonában lévő két tehergépkocsi tulajdonjogának átírásáról készítsenek egy adásvételi szerződést, ami csak akkor érvényes, ha a megadott határidőre nem tudja visszafizetni a tartozását. Ezt követően a pénzt megkapta és átadta a külföldieknek, akik szabadon engedték. Közben visz- szakapta a Mitsubishijét is. Mindez június 11-13. között zajlott le, és a bükkszentkereszti sértett június 20-án tett feljelentést a miskolci rendőrkapitányságon. A borsodi rendőrök az ügyet átadták a Szabolcs-Szatmár-Be- reg Megyei Rendőr-főkapitányságnak, és a továbbiakban a nyomozást a bűnügyi osztály folytatja. Csapdába csalták az adóst Véget ért a tábor
