Új Kelet, 1997. június (4. évfolyam, 126-150. szám)
1997-06-24 / 145. szám
A fotókat és a reprodukciókat Bozsó Katalin készítette Olaj mező a szegedi dóm alatt nemrég Franciaországban bekövetkezett magyar barlangászbalesetre. Ekkor is a váratlanul érkező vízzuhatag mosta el a szerencsétlenül járt embereket. Egyszer én is átéltem egy ilyet. Az esőzés következtében beömlő víz nyolcszáz méteren sodort magával, és tehetetlenül vártam a véget. Menet közben hol ide csapódtam, hol meg oda. Megkapaszkodni lehetetlen volt. Néha még víz alá is került a fejem, olyankor a levegővel is takarékoskodni kellett. Amikor végre megálltam, csak vártam a felmentő sereget, önerőből már nem tudtam volna segíteni magamon. — Az üregek kutatását sokan hobbinak tekintik, pedig nemzetgazdasági szempontból is komoly a jelentősége. Mondana egy konkrét példáit erre?- Szegeden az algyői olajmezőktől független üregrendszert tártunk fel. Érdekessége a dolognak, hogy éppen a híres dóm alatt található kétezer méteres mélységben. Kénytelenek voltunk oldalról megfúrni a csövek helyét, és így felszínre hozni az értékes kőolajat. Nem egyedi eset, hogy barlangrendszerekben gyűlik össze a kőolaj. A Dunántúlon, Nagylengyel térségében szintén barlangkutatók tárták fel az olajmezőket. Beszélgetés dr. Jakucs László egyetemi tanárral, a Béke-barlang feltárójával A hétvégeken még a szokásostól is nagyobb a nyüzsgés a nyíregyházi városi televízió vágószobájában, egy közel fél évszázados kutatómunka megörökítésének utómunkálatait végzik a vágóasszisztensek. Nem idegen számukra ez a terület, hisz a labormunkát végzők közül többen is a Denevér barlangászcsoport tagjai. A munkálatok irányítója dr. Jakucs László egyetemi tanár, geológus, geomorfológus és megszállott barlangkutató. Fő kutatási területe a barlangok és a karsztok vizsgálata. A szombati ebédszünetben kértünk interjút a neves szakembertől, az ország második legnagyobb föld alatti üregének, a Béke-barlangnak a felfedezőjétől. Fekete Tibor (Új Kelet)- Professzor úr! A geológia tudományán belül mivel foglalkozik a geomorfológia? — A földfelszín kialakulásának, a domborzati viszonyok létrejöttének eredetével, okainak vizsgálatával. Szegeden a József Attila Tudományegyetem Természet- földrajzi Intézetének vezetőjeként kutathattam hazánk föld alatti világának eredetét és felszín alatti vízrajzának feltérképezését.- Úgy hírlik, ön is, mint sok más felfedező, véletlenül bukkant a barlangok fura, néha elátkozott világára, és annyira beleszeretett, hogy egy életre meghatározta a sorsát. — Valóban így történt. 1946-ban fiatal egyetemi hallgató voltam, amikor még semmi közöm nem volt sem a barlangokhoz, sem más föld alatti üreghez. Évfolyamtársaim rábeszélésére kimentünk a Budai-hegyekbe egy nagy lyukat megszemlélni. Először csak köveket dobáltunk a mélységbe, nem tudtuk volna igazából megmondani, milyen mély is lehetett. Visszamenve a kollégiumba, elloptuk a ruhaszárító zsineget, és néhány gyertyával „felszerelkezve” visszamentünk barlangot kutatni. A madzag egyik végét a derekamra kötöttem, a másikat pedik odakötöztem egy erős fához. Mint utólag kiderült, ez volt a szerencsém. Alig néhány métert ereszkedhettem alább, amikor tölcsérszerűen kiszélesedett a lejárat, és a nedves falon megcsúszott a kezem, majd zuhanni kezdtem. A biztosító ember - akkor még nemigen tudtuk, mi is a dolga - megpróbálta lefékezni a zuhanásomat, de pillanatok alatt lehúzta a kezéről az összes bőrt, és fájdalomtól eltorzult arccal kénytelen volt elengedni a zsineget. Úgy 15 méter zuhanás után nagyot rántott a vékonyka kötél, és összetörte csontjaimat. Legelőször a bordáim horpadtak be, majd az üreg falához csapódva eltört a kezem és a fejem is beszakadt. Végül a máriaremetei szerzetesek húztak ki.- Egy átlagember ilyenkor végleg elhatározza, még a tájékára sem megy az ilyen helyeknek. Ön miért döntött másként?- A kórházban volt időm gondolkodni a történteken, és ahelyett, hogy egy életre megutáltam volna az üregeket, úgy döntöttem, visszamegyek oda. Felépülésem után már kötéllétrával és karbidlámpával ereszkedtünk le a mélységbe. Először megcsapott a hideg, nyirkos levegő, csöpögött a nyakamba a víz, és nem láttam, de hallottam, amikor a denevérek köröztek a fejem felett. Mit ne mondjak, félelmetes volt. Azután amikor harmadszor, meg negyedszer ereszkedtünk alá, már ismerősnek tűnt a mélység. Tudtam, hol vannak a kiálló sziklák, amibe kapaszkodni lehet, és azt is felmértem, hova nem szabad nyúlni. Közben felkeltette az érdeklődésemet a barlang, és azon kezdtem meditálni, miért ilyen, amilyen. Minél többször ereszkedtünk le, annál kevésbé féltem, és már inkább érdekesnek találtam az egészet.- Ilyen volt az első találkozás. Később már a főváros határain kívül is elmerészkedtek. Melyik volt az első komolyabb felfedezése?- Dorogon a sátorkői Pusztai gipszbarlangba jártam ezután. A csodálatos környezet és a felfedezés sikerélménye egy húszéves fiatalembernek egy életre elkötelezettséget jelent. Az egyetemen biológia—kémia—földrajz szakon kezdtem. Harmadik évfolyamon a történtek után átiratkoztam geológus hallgatónak.- Élete legnagyobb felfedezése az ország második legnagyobb barlangjának, az aggteleki Béke-barlangnak a megtalálása volt. Véletlenül bukkant rá, vagy tudatosan kereste a föld alatti üregeket?- Az közismert, hogy a legnagyobb a szintén Aggteleken található Baradla-barlang. Egy része a nagyközönség számára is nyitott, így sokan tudnak róla. 1952-ben számításaim és vizsgálati eredményeim azt sejtették, hogy lenni kell még egy barlangnak is, amely teljesen független a Baradlától. Először próbáltuk ki hazánkban a vízfestés módszerét. Ennek lényege, hogy ahol eltűnik a víz a hegy gyomrában, ott valamilyen ártalmatlan színezőanyaggal megfestjük a vizet. Megnézzük, mennyi idő után, milyen hígításban és hol bukkan elő újra. Többek között ezzel állapítottuk meg, hogy a két barlang teljesen független egymástól. Kerestük azokat a pontokat, elsősorban a víznyelőket, ahonnan meg tudnánk közelíteni a lejáratot. Harmadik nekifutásra, 25 méter leásás után rá is bukkantunk. Nehéz volt a kutatás, mert ezt nem úgy kell elképzelni, mint azokat a kivilágítottjárdával ellátott és a kíváncsiskodóknak nyitott barlangokat. Vannak olyan szakaszai, amelyek tágas terek, ugyanakkor olyan részek is találhatók itt, amelyeken egy ember alig tudja átszuszakolni magát. Ezt a barlangot nem szélesítették ki, és meghagyták kutatási célokra.- Negyvenöt évvel ezelőtt találták meg ezt a barlangot, és még mindig kutatják. Ennyi idő sem elég a feltárásra?- Borzasztó aprólékos, sziszifuszi munka a barlangászoké. Eleinte szó szerint sötétben tapogatózunk, nem olyan, mint amikor egy térkép alapján elindulunk és tudjuk, hol járunk, merre tartunk. Rengeteg oldalág és gyakran zsákutca nehezíti a munkánkat. Először a főágat kell átjárhatóvá tenni, addig nem foghatunk az oldalágak kutatásához. Vannak időszakok, amikor nagyon veszélyes lenne leereszkedni a mélységbe. Az őszi esőzések, a tél végi hóolvadás, vagy a május végi, június eleji zöldáradás idején annyira megtelhetnek a járatok, hogy szinte lehetetlen benne mozogni. Ráadásul elég költséges is a kutatás.- Kiknek és milyen célra készítik most ezt a filmet?- Elsősorban tudományos ismeretterjesztő célzattal állítottuk össze a forgatókönyvet, de természetesen a szakembereknek is tudunk vele újat mondani. Előrehaladott tárgyalásokat folytatunk a Szív és a Spektrum TV szerkesztőségeivel, és ha sikerül megállapodnunk, akkor ezen a két csatornán tekinthetik meg az érdeklődők. A filmben láthatók lesznek a kutatás módszerei, nehézségei, és olyan képekben is gyönyörködhetnek a nézők, amiket avatatlan szemek még sohasem láttak.- Már a legelső történetből is kiderült, mennyire veszélyes a barlangászkodás. Ón került- e máskor is közvetlen életveszélybe?- A három legfontosabb veszélyforrás: az egyik, amikor elromlik a lámpája a kutatónak, és sötétségben marad. Hiába megyünk csoportosan a mélybe, gyakran magára utalt a barlangász. Természetesen segítünk egymáson, de vannak olyan helyzetek, amiket csak önmaga tud megoldani, mert mások nem férnek hozzá. A másik, szintén gyakori veszély- helyzet, amikor a nedves köveken megcsúszik valaki, és a mélybe zuhan. Ilyenkor is nagyon nehéz a mentés. A harmadikról tudni kell, hogy a hegyek belsejében is vízmosások, patakok találhatók. Egy-egy hirtelen esőzés után megduzzadnak ezek a vízmosások, és hirtelen, nagy sebességgel zúdulnak alá. Emlékezhetünk a 1997. június 24., kedd Interjú Dr. Jakucs László Mr*ÍT»T* ff.] 111 : BStSSB^BÖl
