Új Kelet, 1997. június (4. évfolyam, 126-150. szám)

1997-06-23 / 144. szám

Nyíregyháza 1997. június 23., hétfő Győzedelmes repülés Az 5136-os hirtelen a ház felé csapott keskeny ívű siklórepülésben. A tera­szon állók azonnal beme­nekültek a kisszobába, és onnan vizslatták árgus szemekkel, vajon mit csi­nál? Tapolcai Zoltán ____ Ne m egy szőnyegbombá­zás dermesztő leírása követ­kezik most, ugyanis az egy­éves postagalamb — a szó szo­ros értelmében - nem képes ilyesmire, 770 kilométer re­pülés után még átvitt értelem­ben sem. Örül, ha be tud bucs- kázni a röptébe társaihoz, és csak percek után tér magához annyira, hogy a vízhez tipeg­jen. No, az 5136-os azonban az istennek sem akart lejönni a tetőről. Pedig a gazda, Már- földi László rá várt tizenkét órája. Akkor engedték el Lip­csében a három keleti megye tíz tenyésztő egyesületének több száz galambját. Felde- ríthetetlen ösztönük hazáig hajtja őket. A kérdés az, mi­lyen gyorsan? És egy csapat- ból'hány ér be? Márföldi László tíz ga­lambjából négy rekordgyor- san hazaért szombaton. Ti­zenegy órát töltöttek egyhu­zamban a levegőben, leszál­lás nélkül. Ezt a gazda szeme azonnal kiszúrta, hiszen lábu­kon ugyanaz a zöld por dí­szelgett, amely a szállítódo­bozban ráragadt. De még egynek be kellett repülnie ahhoz, hogy a sza­bályok szerint a „csapat” értékelhető legyen. Az utol­só érkezése óta eltelt egy óra. Márföldi László kárpitosmes­ter házának magas erkélyéről lestük az eget. Mögöttünk százával búglak a speciálisan, tenyésztésre megépített tető­térben a tubicák. De mi egyet, még egyet vártunk. Jómagam folyamatosan versenyga­lambnak néztem a vadgerlé­ket, amiért a szakemberek enyhén szólva körbenevet- tek. Egyszer csak az ég felé böktek: „No az a fáradt ma­dár Lipcséből érkezett, és Borbányára tart!’’Gyors tele­fon a többi tenyésztőnek, ki hol tart, hány galambja érke­zett már meg? Az igazat nem mindenki mondja előre, tit­kolóznak, fél szavakból pró­bálják megtudni, hogyan áll­hat a verseny. És ekkor kezdett zuhanó- repülésbe az 5136-os. Kicsi csapatunk benyomult az iro­dába. A fél utca ott volt. Aki Nyíregyházán, a Honvéd ut­ca környékén született, az mind galambászkodik gyerek­kora óta. S ha verseny van, a hajnali óráktól kezdve hosz- szú méla lesben kémlelik az eget. Az 5136-os tollászkodni kezdett az ereszen. Ezt még nem lehet beírni a jegyző­könyvbe, ahhoz be kell száll­nia a dúcába, a gazda akkor megfoghatja, leveheti lábáról az azonosító gumigyűrűt, azt zsupsz, bele a blokkoló órá­ba, na akkor érkezett haza va­lójában a galamb... Az 5136-os szerintem meg­ijedt tőlünk. Szegényke vé­gigrepülte tisztességgel az óri­ási távot, és aztán perceket veszített, mert nem tudta va­lójában, hol van. Hirtelen fel­búgtak az itthon lévők. Erre azonban már felkapta a fejét, lebucskázott az ereszről és bekalimpált a helyére. Leske- lődők ki, gazda lecsap, gyűrű le, óra kattan, kész a csapat! Akkórát sóhajtottunk, hogy felborzolódott valamennyi tenyészet tolla. A körtelefon­ban senki sem számolt be ha­sonló sikerről. Végleges ered­mény csak vasárnap késő este várható. Lapzártánkig ez nem érkezhetett meg. S a többi ga­lamb? Ha viharba keveredtek, vagy a fáradtságtól útközben megálltak, lehet, hogy soha­sem érnek haza. Elég, ha rossz galerihez csapódtak hazatér­tükben, és már nem bírták vé­gig a kerülőutat. Márföldi László első csapa­tából mind a tíz otthon piheg. A tartalékosok közül azonban csak négy. Kárba vész a pá- tyolgatás pihés kortól, a tré­ning, a reptetés egyre na­gyobb távolságokból? Az 5136-os édesdeden szu­nyókál a fészkén. Arra szüle­tett a válogatott ősöktől, hogy repüljön, repüljön haza, győ­zedelmesen. Kiszippantják a koszt Fekete Tibor (Új Kelet) Napokon belül beindulhat­nak azok a vízszivattyúk, ame­lyek Nyíregyházán a Bujtosi tavak vízutánpótlására hiva­tottak. A 800-1000 liter/perc teljesítményű kutak javíthat­nak valamit azon az állapoton, ami jelenleg uralkodik a tó vi­zében. Az öröm és a gond egyszerre jelentkezett, amikor a tél végén megkezdődhetett a ló kotrása. A teljes iszapréteg eltávolítá­sára nem volt pénz, ezért csak a part menti sáv megtisztításá­ról lehetett szó. A 12-15 mé­ternyi mélységben elvégzett munkálatok nem oldották meg végleg a gondokat, de sokat enyhíthetnek a bajokon. Az iszapeltávolítás csak ak­kor ér valamit, ha azzal egy időben megoldódik a vízután­pótlás és lehetőség szerint a tó vizének cserélődése is. A jelen­legi vízszint és vízminőség nem nevezhető kielégítőnek. Az állandó algásodás és hínáro- sodás már a korábbi években is sok gondot okozott a tó fenn­tartójának, a tájvédelmi és hor­gászegyesületnek. Többek kö­zött azért is volt veszélyes té­len a korcsolyázás a tavon, mert az állandó szervesanyag- lebomlás annyi hőt termelt, hogy nem tudott kellő vastag­ságban befagyni a vízfelület. Talán most ez is megoldódik, és télen is élvezhetjük a spor­tolás örömeit. A vízműtárgyak (zsilipek, átereszek, kutak) kilencven százalékban elkészültek, és be­látható időn belül (állítólag jú­nius 22-étől) már üzemképesek lesznek. Ezután következhet a haltelepítés. Az idén, várha­tóan július elsején pontyot és amurt telepítenek a tóba, de nem közprédának odavetve. Az egyesület tagjai megvédik tulajdonukat, társadalmi el­lenőrök járják majd a partsza­kaszt, hogy csak az arra jogo­sultak foghassanak halat. Az egyesület vezetői és tagjai arra kérik az illetéktelen horgászo­kat, ezentúl keressenek maguk­nak más területet, mert nem is kevés pénzbe kerül a tavak hala- sítása. Egy kilogramm ponty ára jelenleg hatszáz forint körül van, és jó lenne, ha a vízbe he­lyezett halak többségét a fizető egyesületi tagok foghatnák ki. Temetövédelem Új Kelet-információ Az I. világháború alatt Nyíregyházán, a Fricdmann- telepen (ma Kertváros) volt az Osztrák-Magyar Monar­chia egyik legnagyobb ha­dikórháza, amelyhez a Hő­sök temetője tartozott. A kis kőtáblák alatti sírokban 17 nemzet, legnagyobb szám­ban magyar katonák nyug­szanak mintegy három­ezerén. A nyíregyházi ön- kormányzat illetékesei a 80 éve véget ért háború óta ápolják a magyarok és az egykori ellenségek sírjait. A kegyelet és a tisztelet jele­ként a közelmúltban felújí­tották a hősi emlékművet. A Városvédő Ifjúsági Tábor tagjai rendszeresen rendbe tették az aljnövényzetet és a sírok feliratait. A Város- és Faluvédők Szövetsége tá­mogatásával kutat fúrtak és bevezették az áramot. így a nagyközönség előtt is meg­nyithatják a temetőt, amely­ben a kandeláberezéssel a világítás is megoldható lesz. A nyíregyházi önkor­mányzat vezetői a Hősök temetőjét helyi védelem alá kívánják helyezni. Tanévinditás módosítása Új Kelet-információ A nyíregyházi közgyűlés már korábban elfogadta a megyeszékhely oktatási in­tézményeinek 1997/98-as tanév indításáról szóló ha­tározatát. Az oktatási szak­emberek már akkor jelezték, hogy a gyermeklétszám vál­tozásai miatt azt módosíta­ni kell. A polgármesteri hi­vatal humán irodájának vezetői az említettek miatt javasolják, hogy a Báthory István Általános Iskolában egy osztályt és egy tanuló- csoportot zároljanak, és egy tanítót mentsenek fel. Indo­kaik között szerepel, hogy a tervezett három osztály helyett, amelyből egy kis létszámú lett volna, csak két „normál” indul szeptember­től. Kistelekiszőlőben a gyermekek létszáma a je­lenlegi 48-ról az előjegyzé­sek alapján 55-re emelke­dik. Az illetékesek'vélemé­nye szerint az eddigi egy fő állású és egy részfoglalko­zású óvodapedagógusi he­lyett célszerű két teljes fog­lalkoztatásúra emelni. Indo­kolt, hogy a korábbi egy csoport helyett kettőben foglalkozzanak a gyerme­kekkel. Az evangélikusok első évzárója K. Z. (Új Keletj __________ El ső évzárójukat tartották szombaton a nyíregyházi Evan­gélikus Általános Iskola diák­jai és nevelői az egyházközös­ség nagytemplomában. Az ok­tatási intézmény az önkor­mányzat által korábban meg­szüntetett 5. Számú Általános Iskola pedagógusainak és ta­nulóinak egy részéből alakult. Laborczi Géza evangélikus igazgató-lelkész lapunknak elmondta, hogy az intézmény nem szakadt el Nyíregyháza oktatási életétől. A diákok rendszeresen részt vettek kü­lönböző tanulmányi versenye­ken. A pedagógusok az evan­gélikus egyház törvényeinek megfelelően megpályázták a közelmúltban, és a sikeres munkának köszönhetően megtartották állásukat. A ne­héz gazdasági helyzet miatt és nem szakmai okokból vál­nak meg két nevelőtől. Az is­kolában jövőre egy-egy első és második osztályban tanul­nak a gyermekek. A kis lét­szám egyik oka, hogy a ne­velők egyelőre két, a város egymástól távoli épületében tanítanak. Az igazgató-lel­kész örömmel közölte, hogy az említett gond az ezredfor­dulóra megoldódik. Az ön- kormányzat és az egyház tár­gyalásainak eredményeként a kormányközi bizottság dön­tése alapján 2000-ben vissza­kapják korábbi intézményüket, amelyben jelenleg a Kodály Zoltán Általános Iskola di­ákjai tanulnak.

Next

/
Thumbnails
Contents