Új Kelet, 1997. június (4. évfolyam, 126-150. szám)
1997-06-21 / 143. szám
KI segít at a túlvilágra? Sosem felejtem el azt szenvedéstől összekucorodó ősz hajú nénit, akit egy szociális otthon elfekvőjében láttam. Arca eltorzult, szája félreállt. Hiába kérdezték, nem válaszolt. A félig nyitott ajtóból minden nap beköszönt az intézmény vezetője: Jó napot, Kati néni. Noha az órák egyetlen perce sem hozott enyhülést, kegyelmet. Képtelen volt kiegyenesedni, megfordulni. Nem evett és nem ivott. Kozma Ibolya (Uj Kelet) Ha megkérdezik, vajon mit választott volna? In- jckeióval kirepülni az életből, vagy hetekig viaskodni a kaszással? Esetleg tiszteletreméltó keresztény módjára megfeszülni, mint Krisztus a kereszten? Csodára várni? A tudomány újabb orvosságára? Gyötrclmcs elet vagy könnyed halál? Harc vagy elegáns búcsú a múltnak? Szenvedés, esetleg emberhez méltó elmúlás? Melyikhez van jogunk? Mit kell választanunk? Mi a sorsunk? Eldobhatjuk e az életet? Van-e értelme kínok között várni drága gyógyszerekre, rohanó orvosokra, s szeretteink együttérző biztatására, akik velünk szendvednek? Meg lehet változtatni a sorsot? Létezik-e kegyes halál? A fájdalom, a félelem az élet része, csakúgy, mint az elmúlás. Szabad az embernek ezt is egyszerűbben elintézni? Már felfordítottuk a világot. Ezer kilométeres távolságban kapcsolatot teremtünk a távbeszélővel, a tévében felvételeket láthatunk a tengerentúlról, ausztárliai ismerősünknek levelet küldhetünk az Interneten, amit akár azonnal elolvashat. Űrhajósaink a világűrbe utaznak, gyermekeink a számítógépek mellett nőnek fel. Lehet-e Isten módjára irányítani, parancsolni, klónozással életet teremteni és gyilkolni? Komoly és összetett kérdésekről vitatkoznak az orvosok, az egyházak képviselői és a kormány tagjai. A kegyes halálról szóló javaslatot egyelőre nem tárgyalják a parlamentben. A törvénytervezet lassan készül, felelősséget nem vállal senki. Nem szívtelenségből, embertelenségből. Csak... Mégis... Hogyan számol el önmagával az orvos, ha segít átrepíteni néhány gyógyíthatatlant a túlvilágra? Mégis szívfacsaró olyan beteget látni, kinek fájdalmán már a tripla adag morfium sem segít. Nem lehet elfelejteni az édesanyát, aki tulajdon kezével vetett véget gyermeke életének. Életének? hiszen a kínzó fájdalmak, a folytonos műtétek miatt pokolnak nevezhető a kislány földi tartózkodása. Megkönyörültem a gyermeken - vallta a sajnálatból gyilkoló anya. Az igazság soha nem derül ki, az édesanya állítása mégis hihető. Nekünk, halandóknak, talán nincs is jogunk megbüntetni. Az evangélium szellemében — Az eutanáziával kapcsolatban, mint a katolikus egyház része, a katolikus véleményt képviseli egyházunk ebben és más erkölcsi kérdésben is — mondta dr. Soltész János teológiai tanár. — Álláspontunk az evangélium szellemére és a katolikus egyház katekizmusára épül, mely 1994- ben magyarul is megjelent. A kiindulás az, hogy igen nehéz helyzetben vannak azok,- akiknek az élete meggyengül vagy megfogyatkozik. A betegeket messzemenően támogatni kell, hogy a lehetőségükhöz képest a legteljesebb életet élhessék. Ilyen alapon erkölcsileg elfogadhatatlan a közvetlen eutanázia, bármi legyen is indító oka vagy eszköze, mert lényege az, hogy hátrányos helyzetű vagy haldokló emberek életének véget vessen, ami gyilkosságnak számít. Ide tartozik minden olyan cselekedet, mulasztás is, mely önmagától vagy szándékosan azért okoz halált, hogy a fájdalmat Szenvedés: érték és iszonyat A kórházból hazaküldték, nem tudtak segíteni rajta. A szociális otthonban beadták a gyógyszereket. Ellátták — könyörületből. A családtagok magára hagyták, nem volt idejük rá. Néha-néha ellátogattak hozzá, máskor hosszú időre megfeledkeztek róla. Nem rossz- indulatból, csak egyszerűen elsodorta őket az élet. A néni pedig hónapokig feküdt, súyos betegen. Halálra várva. Halálra, mert tudta, innen már soha nem fordulhat vissza. megszüntesse. Ez súlyosan ellenkezik az emberi méltósággal és a Teremtő Isten tiszteletével. Az ezzel ellenkező, jóhiszemű, de téves emberi ítélet nem változtatja meg e mindig is üldözendő és elkerülendő tett gyilkos jellegét. Ugyanakkor indokolt lehet a veszélyes, nagyon költséges, rendkívüli vagy a várt eredményekhez képest aránytalan orvosi beavatkozás abbahagyása. Ezzel az ember nem halált idéz elő, hanem az emberi méltóságot elismerve elfogadja, hogy halálát nem tudja megakadályozni. Eny- nyiben visszautasítható a „terápiái szenvedély”, nem vitatva azt a tényt, hogy az orvos hivatása mindig az élet útjának őrzése és sérülés esetén javítása. A döntést orvosi mérlegelés alapján a betegnek kell meghoznia, ha szakértelme és képességei lehetővé teszik, ha nem, akkor a jogilag illetékeseknek, mindig tiszteletben tartva a beteg ésszerű akaratát és törvényes érdekeit. Ugyanakkor egy beteg embernek kijáró általános gondoskodás, kezelés még akkor sem szüntethető meg indokoltan, ha a halál bekövetkezése várható. Erkölcsileg megfelelhet az emberi méltóságnak az olyan érzés- telenítők alkalmazása a haldokló szenvedéseinek csökkentésére, melyek napjai megrövidítésének kockázatát hordozzák, ha a halált sem célként, sem eszközként nem szándékolják, csak mint elkerülhetetlent beszámítják és elviselik. Viszont ezeket a beteg elutasíthatja, hisz joga van teljes emberként szembenézni a halálával, elfogadni a halált, mert mindaz a szenvedés, ami ezzel együtt jár, érték, s hozzátartozik az emberi élet egészéhez, mint a Krisztussal való sorsközösség vállalása. Az eutanáziát tárgyalva különbséget kell tenni annak aktív és passzív formája között. A jónak, szépnek vagy kegyesnek nevezett halál esetén az orvos tesz valamit, ami a beteg halálát okozza. Míg passzív eutanázia esetén elmulaszt valamit megtenni, és ez vezet a beteg halálához - állítják az orvosi szervezetek. Az orvoskamara már korábban közzé tette álláspontját. Az életre esküdtek Dr. Vojnik Mária a kamara megyei elnöke a szervezet etikai kollégiumának állás- foglalását tárta elénk:- A Magyar Orvosi Kamara fontosnak tartja, hogy az eutanáziával kapcsolatban állást foglaljon. A mi fogalmaink szerint az eutanázia a beteg kérésére az orvosnak foglalkoztatási körében megvalósított szándékos magatartása, mely a gyógyíthatatlan szenvedő beteg halálára irányul. Az aktív eutanázia esetén tevőleges cselekedetről, passzív esetén mulasztásról van szó. Az eutanáziát végző orvos a halál bekövetkeztének idejét a természetes végnél korábbra helyezi. Az orvos gyógyításra és a beteg szenvedéseinek enyhítésére tett esküt és kapott felhatalmazást, és nem arra, hogy más ember életét kioltsa. Az ember életének kioltását célzó tevékenység mind az orvosi hivatással, mind az orvosi etikával összeegyeztethetelen. A Magyar Orvosi Kamara Etikai Kollégiuma az eutanázia minden formáját elutasítja, ugyanakkor egyetért az Egészségügyi Tudományos Tanács Tudományos és Kutatásetikai Bozottságának azon ajánlásával, mely szerint indokolt a terminális palliativ medicina fogalmának bevezetése, ami nem azonos a passzív eutanáziával. Ez az orvosi tevékenység sajátos területe. Célja a végső állapotba jutott, a tudomány mindenkori állás- foglalása szerint gyógyíthatatlan beteg testi és lelki szenvedéseinek csökkentése. Az orvosnak joga kellő mérlegelés alapján a helyes kezelés megválasztása és az eredménytelennek ítélt gyógymód mellőzése, különös tekintettel a következő megállapításokra, tehán ez nem jogellenes mulasztás, hanem a gyógyítás kompetenciájába tartozó döntés; Éz a gyógyítással járó felelősségteljes etikai, szakmai döntés az orvosra nem járhat hátrányos következményekkel. Méltón vagy méltatlanul A csodában néha még az orvosok is hisznek. Egy gyógyíthatatlannak ítélt beteg is évekig élhet. A sors kifürkészhetetlen, s a kiszámíthatónak vélt tudomány sem tökéletes. Mire vágynak az emberek? Hogyan szeretnének élni és meghalni? Életünk elemeit talán befolyásolhatjuk, de mivel, a halálunkkal? — Emberhez méltón akarok élni és meghalni - vélekedik Pták István vállalkozó. - Nem szeretnék éveken át szenvedni, nem akarok teher lenni a családom nyakán. Úgy gondolom, ha halálos beteg lennék, jobb lenne kirepülni ebből a világból. Azt sem fogadom el, hogy méltányosságból fiatal medikusok próbálják ki sorvadó testemen a soros orvosi gyakorlatot. Csak mert beszélni már nem, csupán nyögni tudok. Az orvos miért ne adhatna egy injekciót, amivel örökre megszabadít a fájdalomtól? — Vannak helyzetek, amikor egyetértek az eutanáziával - vallja Szabó Attila oktatási igazgató. - A XXI. század felé tartunk, az orvostudomány felelősséget vállalhat és információkkal láthatja el a beteget. A helyzetet, hogy meghalunk, el kell fogadnunk, de méltón kell megélnünk ezt is. Előfordul, hogy a beteg fizikai folyamatai működ' nek, de nincs tudatánál, ilyenkor a hozzátartozók dönthetnék el, beleegyeznek az eutanáziába vagy sem. Abban az esetben, ha tudatánál van a beteg, de kínoktól szenved, ő maga mondhatna nemet az életre. Tudom, az orvosok a hippokratészi esküt vállalják, de jobb meghalni, mint a tartalmatlan életet fenntartatni. Nem a módszer a lényeg, hanem hogy az orvossal konzultálva dönthessünk. A z 1972-es Egészségügyi törvényben szó sincs az eutanáziáról. A mostani törvénytervezetben hogyan merült fel, nem tudni. Rengeteg kérdés merül fel, hiszen a betegnek joga van elutasítani bizonyos gyógymódokat, vajon ez nem egyenlő az öngyilkossággal? Hogyan lehet az, hogy tömegével végeznek abortuszokat az orvosok, a kegyes halál végrehajtására mégsem vállalkoznak? Sokak szerint a szakértők egymáshoz közeli fogalmakról vitatkoznak. Mi a különbség a passzív eutanázia és a kezelés visszautasításának elfogadása között? Mi történik, ha végső elkeseredésében egyik percben még meg akar halni a beteg, s a következő pillanatban meggondolja magát, de már késő? Mi emberek tudattal rendelkező halandó teremtmények vagyunk, de szabad-e akkora hatalmat birtokolnunk, aminek erejét nem bírjuk? Felnőttünk-e, megértünk-e arra, hogy életről és halálról döntsünk? Őseink hagyták meghalni a távozót. Enyhítették fájdalmát, s nem hagyták egyedül. A rokonok és a barátok együtt virrasztottak és imádkoztak ágya mellgtt, a betegnek joga volt szeretteivel tölteni az utolsó órát. Mi az emberibb? Egy éles injekcióval repülni a túlsó világba vagy lassan, a sorssal és önmagunkkal megbékélve, csendesen távozni az élők sorából? ül
