Új Kelet, 1997. június (4. évfolyam, 126-150. szám)
1997-06-21 / 143. szám
L 1 Friss hajtás Magyar vírus Kárpáti Péter Díszelőadás cím- -mel megjelent kisregénye különös vállalkozás. A fiatal szerző ugyanis a közép-kelet-európai népek „évszázados betegsége” pontos kórképének felállítására tett kísérletet. Gombás Sándor Ferenc Az „ebdühjárvány”, mint a rendkívül szellemes és sodró lendületű regényből kiderül, az emberiség egyik legrégibb betegsége. Vírussal terjed évszázadok óta. Csakhogy a kór lefolyása igen változatos. Olyan ütemben jelentkezik és fejlődik, ahogyan az egyes „fertőzött” nemzetek „culturális állapotja” alakul a történelem során. A történet az ebdühjárvány elleni küzdelem értekezésszerű összefoglalása egy 27 órás „díszelőadás” keretében. Az előadó egy magyar professzor, aki a pesti Pastcur-intézetbcn tartja eszmefuttatásait hallgatóinak. Az előadóterem „sötét és bizonytalan falakkal szerkesztett szoba, amely egy léleknek tágas, mindannyiunknak azonban szűk és szomorú... olyan, mint egy öregember korhadó agya: csöndes, üres, túlzsúfolt, krákogó, emlékes, szemetes”. A regény különös előadássorozata plasztikusan bemutatja egyfelől a járványos kór természetét, másfelől az ellene folyó küzdelem módszereit. A járvány megfékezésében, mint megtudjuk, jelentős szerepet vállaltak és vállalnak a magyar orvoslás nagyjai. A Vasárnapi Újság korMoira Mc Fadden grafikája (A művész a közelmúltban Nyíregyházán anyanyelvi lektorként dolgozott) Drámák az ezredik évre A 2000. év nemcsak az ezredforduló miatt lesz emlékezetes, hanem azért is, mert ekkor emlékezünk meg a magyar államiság ezredik évfordulójáról. A kiemelkedő esztendő méltó megünneplésére Esztergom és Székesfehérvár városok önkormányzata jeligés drámapályázatot hirdet meghívott, valamint rendszeresen publikáló írók részére. A pályázaton műfaji és stiláris megkötés nélkül olyan drámai művekkel lehet részt venni, amelyek témájukat az államalapítás, a két városnak a magyar nemzet és a kereszténység történetében játszott szerepe, illetve történelmünk régmúlt- s közelmúltbeli sorsfordító eseményei köréből merítik. A pályázatok díjazására összesen négymillió forintot fordíthatnak. A két önkormányzat az első bemutató jogát fenntartja. A díjazott drámákat a székesfehérvári Vörösmarty Színház és az esztergomi Várszínház az 1998/99- es szezontól kezdve viszi színre. A fődíjas mű mindkét városban 2000-ben kerül színpadra. A művek beadási határideje 1998. február 15. Eredményhirdetésre a jövő év tavaszán kerül sor. A pályamunkákat az alábbi címre kérik eljuttatni: Esztergomi Polgármesteri Hivatal, Művelődési Osztály, 2500 Esztergom, Széchenyi tér 1., vagy Székesfehérvári Polgármesteri Hivatal, Közművelődési Iroda, 8000 Székesfehérvár, Városház tér 1. Részletesebb felvilágosítástDotóf' Líviától kérhetnek az 1-387-5519-es telefonszámon. „Híveim nem fogytak el” Baranyi Ferenccel a közelmúltban interjút közöltünk. Akkor említette, hogy egy újabb verseskötete van előkészületben. Nos, a Könyörgés Apátiáért ím megjelent, és szinte még „meleg”, de szerkesztőségünk máris megkapta a költőtől. Az 1987 és 1997 között született Baranyi- verseket tartalmazza, és bőven akad közöttük olyan is, amelyik alig egy-két hónapja született. A Baranyi Ferenc által írott bevezetést és a kötet utolsó versét alant közöljük. Munkatársunktól Csaknem három évtizeden át tíz-húszezer példányban fogytak el pillanatok alatt a versesköteteim. Nem dicsekvés ez, hanem dokumentálható tény. A népszerűség különben sem értékmérő, de szó nélkül elmenni mellette felelőtlenség. Nekem sem a hiúságomat le- gyezgette, hanem törvényként írta számomra elő: mivel sokan figyelnek rám, ne csak magyarul, hanem magyarán is szóljak mindig. Egyenesen, mint a ka- szasuhanás. A világ mai átrendezőinek nem érdeke, hogy a kisemberekhez pontos költői szavak jussanak el. A végén még kinyílna a csipájuk - s nehezebb lenne olcsó munkaerővé alázni őket. Ezért mostanság a verseskötetek csak néhány száz példányban jelennek meg, maroknyi ínyenc örömére vagy bosszúságára. Híveim nem fogytak el. Gyakran meg is hívnak író-olvasó találkozóra. Szinte mindig szemrehányással fogadnak: milyen kár, hogy évek óta nem írok verset... Elképedve hallgatom őket: meggyőződésem, hogy most írom pályafutásom legfontosabb verseit. Csak hát kis példányszámú füzetekben jelennek meg, nem jutnak el hozzájuk. Én nyugodt vagyok, hiszen ezeket a füzeteket is bevételezi az Országos Széchenyi Könyvtár, hetven év múlva tehát hozzájuk férhet a kutató. Ám az lenne az igazi, ha a most élő kisemberekhez is eljutnának, hiszen elsősorban az ő igazuknak igyekszem érvényt szerezni a verseimmel. Ezért ez a könyv. Az elmúlt évtizedben megjelent Z-füze- teimet - A fal és a fej balladája, Betyárbecsület, Vizafogó, Kifosztva - foglalja magába. Meg a legeslegújabb verseimet is. Hatalmas hála érte a Mikszáth Kiadónak, amely áldozatot is jó szívvel hozott azért, hogy megjelenjen. Baranyi Ferenc: A kérdések folytatása S mondd, mit érlel annak a sorsa, ki költő s fél és így dalol” (József Attila: Mondd, mit érlel) És annak a sorsa mit érlel, aki már mindent feladott, kiegyezett a szenvedéssel s szíve megtörve sem sajog? Már azt se bánja, ha reményét vesztegetik a Halleron, egyetlen kincse a szegénység - és el se rejti már nagyon. És annak a sorsa mit érlel, akit nem véd szakszervezet, beéri szárazabb kenyérrel s betegen is dolgozni megy? Asztalra még akkor se verhet, ha igaza nyilvánvaló, szótlanul cipeli a terhet s futtában székel, mint a ló. És annak a sorsa mit érlel, aki máról holnapra él, ritkán kerül gyomrába étel s feje fölött már nincs fedél? Bűzlik a metróállomáson, szánalmat kelt s orrot facsar, neki nem ünnep a Karácsony s nem büszke arra, hogy magyar. És annak a sorsa mit érlel, kit éhe a szépnek, meg egy bizonyos fajta lelki kényszer verset olvasni késztetett? Költők siralmas árulása úgy döf szívébe, mit a tőr, mert mind a múltját magyarázza s nem a jövendőért pöröl. És annak a sorsa mit érlel, ki komolyan lelkesedett a proletár utókorért, mely mára nevetség tárgya lett? Vigasza, hogy e kacagásnak hideglelős felhangja van... Akit riasztanak az árnyak - az nevet ilyen hangosan. A miniszterelnök reggelije Vajdics Krisztina karcolata A teremben halk moraj. A fogadás diszkrét. Mindenki öltönyben, nyakkendőben. Egyszerre csend lesz. Megérkezett a miniszterelnök, utána libasorban „szakértő" kormánya tagjai. Körülállják a svédasztalokat, várják a vezényszót. A miniszterelnök megköszörüli a torkát, megszólal. Egy: jó étvágyat! Kettő: már akinek van, én már otthon jóllaktam! A kormány reggelizik. Valaki a jobbszárny felől halk imát mormol. A kormányfő, mint mondta, tele hassal jött a fogadásra, ő tehát nem eszik. A környezetvédelmi miniszter ágaskodva nyúl egy-két jó falat után, de így is csak az asztal szélén lévő kínálatból válogathat. Hosszú őszes haja csak úgy lobog a vadászösztön izgalmában. A belügyminiszter megren- díthetetlen nyugalommal nyalogatja szája szélét, ő már az esti jótékonysági bálra készül. Időnként odapillant a kisgazdák háza tájára... A kultuszminiszter elmélyülte n tűzdeli apró pálcikákra a tányérján lévő szőlősiné (pardon) szőlőszemeket. A népjóléti miniszter gyomorfájásról panaszkodik, gyanakszik kiújuló gyomorfekélyére. Az egészségügy jelenlegi állapotára gondolva gyorsan bekap néhány tablettát. A kormány asztalánál kínos csend, az ellenzék felől egyre nagyobb a zsongás. A kisgazdák képviselője sziporkázik. Sikamlós vicceket mesél, s közben kövér kezében csirkehús, a felesége sütötte. J. Nagyné Mackósajt Magdolna fél kezével gyermekét ringatja, miközben a karácsonyi bejgli receptjéről faggatják. Karakán képviselőnőnk nem nyilatkozik, nyolcvan évre titkosította receptjét. Az asztal túlsó végén parázs vita folyik, teljes az egyet nem értés. Egyesek gyomrát a To- csik-szelet ülte meg. A nyugodt erő szintén a közelben álldogál. Bizalmasan suttogja szomszédjának: a három évvel ezelőtti koszt lényegesen jobb volt. Felszolgálják az italokat, a hangulat már a tetőfokán, amikor a miniszterelnök fontossága tudatában lépdel az ajtóhoz. Az ajtó előtt szegény családanyák állnak gyermekükkel az ölükben. Kisírt szemmel kérdezik, mit adjanak este enni a kis éhes szájaknak? Nem lakhatnak jól minden este altatódallal! Kormányfőnk pókerarccal és szociálisan legérzékenyebb hangfekvésében válaszol. Egy: hogy jöttek ide be? Kettő: boldog karácsonyt! Három: sürgősen hagyják el az épületet! S egy „lesz ez még jobb is, öcsi- kém” mozdulattal veregeti meg a mellette álló maszatos kisfiú hátát. Egy szemfüles fotós gyorsan lekapja a mozdulatot, s már a legmegfelelőbb képaláíráson gondolkozik. A kép a Népbarát című országos napilap címoldalán már másnap megjelenik a következő aláírással: Miniszterelnökünk saját reggelijét megszakítva türelmesen hallgatta végig a szegények panaszait, és biztosította őket feltétel nélküli támogatásáról. Ezt a képen látható meleg gesztusa is bizonyítja WH Hi ININ MM IHHMMMMMMMMMP KMHHHHHHNHHflBBHHHHHHHHHHHMHHI Szerelmetes költemények Berki Antal (Új Kelet) Amióta világ a világ, szerelmesek és szerelmes versek vannak. Talán olyan dolog ez, mint a tyúk meg a tojás. És igazán korhoz sincs kötve. Mindegy, hogy valaki 80 éves vagy csak 16. Az érzés egyformán rabjává teheti a szépre, jóra, emberi kapcsolatra vágyó lelket. Cseh Károly most negyvenkét esztendős, és közreadott ötven olyan szerelmetes költeményt, amelyeknek nagyobb része saját termés, kisebb része műfordítás. Már a cím is jelzi, hogy hiába a technikai forradalom, a rohanó világ, a szépséget, a meghitt egymásra találást kizárólag a természetben találhatjuk meg. Kelten a kertben a kötet címe, és az érett férfi tapasztalt, de rutinná sohasem váló érzelmei sütnek a lapokról. Cseh Károly szemérmes ember, de verseiből csak úgy árad az erotika. A magánéletében valószínűleg nem sokat beszél magáról még szűk baráti körben sem, de költőként kitárulkozik a széles világ előtt. Nem szégyelli érzelmeit, nem titkolja, hogy férfiként is imádja kedvesét, és az sem bántja, ha mindenki megismeri legféltettebb titkait. Igaz, nem teszi könnyűvé az olvasó előtt a titkokhoz vezető utat, de szimbolikája megfejthető,, és a rímekből földerengő képek mindent láttatnak, ami egy szere- lem-sorsos költővel megeshet az életben. Szertartás című rövid, háromsoros versében benne van egy viharos nagy szerelem lobogá- sa: Tenyerem kelyhéti megtölti melled: párban! áldozunk. Nyár van. Idézhetnénk még költői képeket, de minek. Cseh Károly minden versében tömören, célratörően fogalmaz. Pontosan tudja, hogy az igazi költő három sorban is ki tudja fejezni azt, amit egy dilettáns eposz méretű fogalmazványban sem. Műfordításai is olyanok, mintha a maga életéből vett példák lebegnének bennük. Jevgenyij Csekanov orosz költő Szerelem a szénapadláson című verse akár Cseh Károllyal is megtörténhetett volna Mezőkövesden: Vetkőzött a szénapadláson,I hová réseken fény szökött, s halkan, zsongí- tón, mint az álom,/ közben egy szúnyog zümmögött. A költő nem híres arról, hogy gyorsan és sokat dolgozik. Ez a negyedik kötet, amit saját verseiből megjelentett, és ha hozzávesszük még a két kötetnyi műfordítást, akkor sem nevezhetjük bőségesnek a termést. De talán éppen az jelenti Cseh Károly költői erejét, hogy hosszú töprengés, érett megfontolás után bocsátja útjára verseit. hű tudósításából idéz a professzor gyakorta. Ebből értesülhet az olvasó arról, hogy az újkor egyik járványesete Oroszországban, egy Szmolensztől délre fekvő kis faluban tört ki és szétterjedt Európában. A legfrissebb fertőzöttséget a Balkánban regisztrálták nemrég a bos- nyákok között. Pasteur szerint ugyanis két nagy „kísérleti kórtani búvárkodás” tartja a világot állandó harcban. Az egyik ki- fundálja az öldöklés új és újabb módozatait, míg a másik igyekszik gyógyítani a „mészárlási kísérletek” eredményeit. Az ebhüdjárvány vírusa a fertőzött fenevad harapásával terjed, s nyomában „vér, halál, dorong, vasvilla és sikoly terem”. A „díszelőadás” csodálatos eredményekről ad számot. A magyar tudósok kísérleteik során izolálták a nemzeti gyűlölködés vírusát. Azt is tisztázták, hogy a magyar fertőzéseken nem segít francia szérum, 16 nemzedék óta megjelenik örökletesen a „fix vírus”. Az ellene folytatott küzdelem állandó, miként a fertőzésveszély. A kisregény rendhagyó szerkezetű, különös hangvételű. Kódolt üzenetei megrázzák az embert Európának ezen részében. Kárpáti Péter különös élményt kínál a modern próza kedvelőinek.
