Új Kelet, 1997. június (4. évfolyam, 126-150. szám)
1997-06-21 / 143. szám
Kultúra 1997. június 21., szombat Európai zeneünnep Hídverés a népek között Berki Antal (Új Kelet) Ha lassan is, de közeledik a csatlakozásunk ideje Európához. Sok jele van annak, hogy nemcsak mi, magyarok, de Európa is akarja ezt a csatlakozást. Itt van mindjárt példának a Zene Ünnepe Európában - 1997. június 20-22. közötti — rendezvénysorozat. Magyarország most már harmadik esztendeje tevékeny résztvevője a programnak. Nem volt ez mindig így, nálunk júniusban nem volt szokásban országra szóló zenei eseményeket rendezni. Sokáig a nyár amolyan kulturális uborkaszezonnak számított. Legjobb zenészeink azonban már kezdetektől szerepeltek az európai nagyvárosokban zajló hangversenyeken. Kapósak voltak mindig és mindenütt, mert hála Istennek nagyszerű muzsikusaink vannak. Ha másban nem is, de zenében nagyhatalomnak számítottunk mindig is. Idén azonban minden másképpen alakul. Ezen a júniusi hétvégén széles e hazában, Soprontól Tokajig hangversenyeken hódolnak a zenének. Persze az események központja most Budapest lesz, de úgy látszik, a vidéki városok sem akarnak örökké a főváros után kullogni. Harminchárom városunk csatlakozott az ünnepségsorozathoz, változatos programot kínálva a közönségnek. Zenélnek minden elképzelhető és elképzelheP. I. (Új Kelet) __________ A Pro Patria Magyarország Felfedezői Szövetség Sza- bolcs-Szatmár-Bereg megye történelmi útjaira és Országos Hagyományőrző Találkozóra invitál. A jelentős esemény június 23-26-ig tart, és deklarált célja a kuruc hagyományok megőrzése, a szövetség tagjainak a szülőföldhöz, a hazához való hűségének megerősítése. A történések sora 23-án, hétfőn délután öt órakor kezdődik a vajai várkastélyban. Másnap, 24-én a Rákó- czi-emlékek kutatói Tarpávai, az igricek Beregdaróc népi hagyományaival ismerkednek. Délután három óratetlen helyen: sétálóutcában és játszótéren, pincében és emeleten, kultúrházban, színházban, mindenhol, ahol hangokat lehet kicsalogatni a hangszerekből. Jó dolog ez az európaiság, még akkor is, ha csak kulturális téren vagyunk egyenrangú partnerek. Talán ennek is köszönhető, hogy a zenerajongók váratlan júniusi ajándékot kapnak a szervezők jóvoltából. Ami már korántsem annyira örömteli, hogy nálunk, Sza- bolcs-Szatmár-Bereg megyében egyetlen hangversenyt sem rendeznek ezeken az ünnepnapokon. Sem Nyírbátor, sem Nyíregyháza neve nem szerepel a szervezők által kiadott programban. Bizonyára sok oka lehet távolmaradásunknak. Érthető, hogy a megyeszékhely zenekarát így szünidő idejében nem könnyű összehívni. Az is világos, hogy a nyírbátoriak nyári hangversenyévadja csak július közepén kezdődik. Érthető, mondom, de nem menthető. Sok zenerajongó él városainkban, kár, hogy ők nem lehetnek részesei ezeknek az ajándékhangversenyeknek. Az is lehet, hogy a szervezők figyelmét kerülték el a szabolcsi városok. Most még nincs késő, van időnk a felkészülésre, hogy a jövő esztendőben mi is hódolhassunk a muzsika istenének. Az idén csak az irigykedés marad nekünk, de jövőre jó lenne az ünnepelők között szerepelni. kor hadijáték kezdődik Tar- pán, majd „a fejedelem udvarába” látogatnak, ahol a polgármester kitüntetéseket adományoz. Szerdán, 25-én történelmi felfedezőutakra indulnak. Tíz órakor Illyés Bálintra, a szabadságharc gyermekhősére emlékeznek Fehérgyarmaton, majd Szatmárcseke, Túr- istvándi, Csaroda, Tákos felfedezése következik. Csütörtökön, 26-án örökségkereséssel folytatódik a program Vaján. A záróünnepséget öt órakor a vajai várkastélyban rendezik meg, amikor bemutatják az „Oröksé- geink”-zászlót, felavatják az új Rákóczi- és az igrictiszte- ket, majd megalakítják a Nemes Ifjak Társaságát. Ebben a nagy magyar közgubancban és pénztelenségben szinte csoda, hogy vannak az országnak olyan pontjai, amelyekre bizton számíthatnak a művészek és a műélvezők egyaránt. Az alkotó nyugalmat, inkubált környezetet, kitűnő körülményeket és lehetőségeket kap, a műpártoló pedig élvezheti ennek gyümölcsét, a szebbnél szebb műveket. Különös dolog ez! Nekünk - akiknek a legnehezebb a sorsunk, az életünk itt, a keleti végeken - jut leginkább a művészetek támogatására. A Sóstói Nemzetközi Éremművészeti és Kisplasztikái Alkotótábor világhírűvé vált. Vásáros- namény folyamatosan vonzza a képzőművészeket, a megye művészpedagógusai szívesen fordulnak meg a nyírbátori tűzzománcműhelyben. Mindez azt bizonyítja, hogy a művészetek megtalálták a helyüket körünkben, mert teret adtunk nekik, mert megteremtettük a feltételeket. Palotai István (Új Kelet) Az alkotók — azon kívül, hogy mindig hagynak egy-egy alkotást maguk után - kisugárzásuknál fogva is gazdagítják a kulturális életet. Hogy mindezt hogyan csinálja, aki csinálja, honnan hozzá az energia és az éppen elégséges pénz, azt csak ők tudják: az alkotóházak és művésztelepek elkötelezett szürke eminenciásai, no meg a művészek. Molnár Sándor, a vajai Vay Adám Múzeum vezetője is eme nagy varázslók közé tartozik.- Kérem, mondjon néhány szót az előzményekről.- A múzeum déli tornyában már harminc éve működik egy alkotóház, és éppen ez adta hajdan a gondolatot. Meggyőződésünkké vált, hogy létre kell hozni egy művésztelepet, de ennek feltételei csak 1993-ra alakultak ki. Amikor a kiskas- télyt, ami az önkormányzat tulajdonában van, felújították, akkor fordultunk ötletünkkel az önkormányzathoz: fogjunk össze és létesítsünk egy művésztelepet. Rábólintottak. Ma is segítenek, ahol csak tudnak: gondoskodnak arról, hogy a művészeknek meglegyen a koszt és a kvártély.-A múzeum mivel járul hozzá az üzemeltetéshez?- A művészeti anyagokkal, valamint szerény összegű ösztöndíjjal. Örömmel tesszük! Megtölti élettel az intézményt, és az ázsióját is emeli. Madarassy György festőművész már harmadik éve vezeti a telepet.- Az idén tizennégyen jöttek összesen. Négy festő Erdélyből, három Kárpátaljáról, egy Németországból, a többiek Magyarország szinte minden zugából érkeztek.- Eltér valamiben ez a művésztelep a többitől, ami az országban található?- Igen, méghozzá célját tekintve, ami nem más, mint a régió magyar és nem magyar festőinek összehívása, hogy az itteni kitűnő körülmények között ismerjék meg egymást és cseréljenek eszmét. Magától értetődően az alkotásban együtt eltöltött idő roppant erős kötelékeket hoz létre, ami példa értékű lehet a térség népeinek is. Meggyőződésem, hogy a művészeknek elemi kötelességük a népek közötti hídverés, ami - valljuk be őszintén - ma is kimondottan időszerű feladat...- Melyik korosztály képviselteti magát elsősorban?- Leginkább a középgeneráció, persze vannak fiatalok is. Az idősebbek a biztonságot, az ifjak a lendületet hozzák. Különben érdekes dolog ez. Nem is kell művi úton szabályozni. hiszen valahogy a „leosztás” eleve adott. A vajai művésztelepre immár hagyományosan a középgeneráció jelentkezik.- Gyönyörű ez a környezet és gyönyörű ez a vidék...- Itt szinte minden megtalálható a közelben. Aki öreg kontyos kis parasztházakat fest, igazi népművészeti értékeket keres, de az is, aki a táj szerelmese, itt megtalálhatja a számítását, nem kell messzire mennie. A környezet, a vár inspirativ, hogy ne mondjam, ihlető hatású, és ez bizony meg is látszik a műveken, a művészek teljesítményén is. Az is lényeges szempont, hogy a vajaiak kimondottan vendég- szerető emberek, és nem fogadják gyanakodva az idegent.- Stilisztikai szempontból is egységes a telep?- A válogatásnál nem volt, és amíg én vezetem, nem is lesz szempont a festői stílus és felfogás. Jöhet realista, de jöhet nonfiguratív festő is. Egyedül csak az általa képviselt művészi színvonal a mérvadó. A változatosság különben is gyönyörködtet... Florian Alex Milán például realista miniatűröket készít, az ukránok általában naturalisták, Tőkei Péter pedig absztrakt festő, aki általában az op-arthoz vonzódik.- Meddig tart nyitva a művésztelep?- A zárótárlatunk június 27- én, pénteken két órakor kezdődik a vár kiállítótermében. Karinthy 1887. június 24-én Budapesten született Karinthy Frigyes, és nagyon fiatalon, mindössze 51 éves korában, 1938 augusztusában Siófokon agyvérzésben halt meg. Minden műfajban alkotott maradandót.Gyereknek, fiatalnak, öregnek máig kedvenc írója. Markáns alakja volt nem akármilyen kortársakat felvonultató nemzedékének. Tóth Árpád, Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, Móricz Zsigmond és sorolhatnánk az egyenlőket, akik közül nem szabad kifelejteni Karinthy Frigyest sem. Vérbeli humorista, aki targi- kus témájú novelláiban is felvillantott egy csipetnyit utolérhetetlen szellemességéből. Mániákus pesti volt, a pesti élet minden fonákságát ismerte, meg is énekelte, ki is nevetette. Mániákusan magyar ember, olyan értelemben, hogy nemcsak elköltözni nem akart ebből az országból, de külföldön még csak felolvasást sem vállalt. Egyszer felkérték egy németországi előadóútra, amit gondolkodás nélkül utasított vissza. A szervező, ismerve Karinthy örökös pénzzavarát, ráígért az amúgy is nagy összegű honoráriumra. Karinthy erre sem állt kötélnek. De miért? - kérdezte elképedve a szervező. - Hogy mondják németül, hogy beteg vagyok? — kérdezte az író. - Ich bin krank — hangzott a válasz. — És azt hogy mondják, hogy „breteg” vagyok? - Olyan szót nem ismer a német, felelt a szervező. - No látod, mondta Karinthy, azért nem megyek én Németországba, mert ott engem senki nem fog megérteni. Humora speciálisan nagyvárosi aszfalthumor, olyan humor, ami azonban csak Budapesten születhetett meg. Drámaírók, humoristák élnek máig ötleteiből. Gondolkodás nélkül szórta szét tehetségének kincseit, egész életében arra készülve, hogy majd egyszer nyugalom lesz körülötte, és akkor nekilát, megírja élete főművét a „Nagy enciklopédiát.” Ebből semmi se lett, mint ahogy a hőn áhított nyugalomból sem. 1936-ban Olivecrona professzor Svédországban sikeres agyműtétet hajtott végre rajta. Ebből az élményből született a világirodalom legizgalmasabb riportregénye, az Utazás a koponyám körül. Versei most ott vannak minden szavalóversenyen induló versenyző repertoárjában, ami a költői halhatatlanság legbiztosabb jele. Az így írtok ti stílusparódiái olyan egyedülálló remekek, hogy bárki is próbálta őket utánozni, csúfosan megbukott vele. És ne feledkezzünk meg a gyerekek kedvencéről, a Tanár úr, kéremről. Vitték filmre, színpadra, előadóművészek szavalták egyes fejezeteit, mégsem lehet letenni. Felnőttként újraolvasva csak ámul- hatunk azon, hogy az író milyen mélyen ismeri a gyermeki lélek apró rezdüléseit, és milyen tisztán látja a gyerekeket körülvevő világ fonákságait. Kedden lesz születésének száztizedik évfordulója. Emlékezzünk rá úgy, hogy valamelyik kötetét levesszük a könyvespolcról, és újra felfedezzük. Felébred a múlt I Madarász Gyula (Ü33SEH9