Új Kelet, 1997. június (4. évfolyam, 126-150. szám)
1997-06-16 / 138. szám
Ujtanya temploma A közigazgatásilag Bátorligethez tartozó, a községtől 3 kilométerre található Újtanyán törpe vízmű építését tervezi az önkormányzat. A közel 120 lakosú településrészt nem kezelik mostohagyerekként, aszfaltutat építtettek Újtanyától Bátorligetig, most pedig lakossági összefogással, önkormányzati és egyházi támogatással katolikus templomot emeltek. A templomszentelő ünnepséget június 22-én szeretnék megtartani. Rövidesen évzáró A községben 1965 óta működik óvoda. Az utóbbi időben a gyermeklétszám csökkent, de újabban némi növekedés mutatkozik. Jelenleg összesen 40-en vannak, ebből 6-an lesznek jövőre első osztályosok. A gyerekekkel 2 óvónő és 2 dajka foglalkozik. Az óvodának saját konyhája van, ami ellátja az iskolát is, és a szociális gondozónők innen visznek ebédet a községben élő idős embereknek. Nyáron zárva tart az intézmény, csak a konyha működik, az ott dolgozók befőznek, tésztát gyúrnak, így készülnek a következő tanévre. Az óvodában minden ünnepre tartalmas műsorral készülnek. Legutóbb a gyermeknapot ülték, amikor a szülők bevonásával versenyeket szerveztek a csoportokon belül, jutalomképpen pedig édességcsomagot kaptak a gyerekek. Az óvodai évzárókon a gyerekek hagyományosan számot adnak szüleiknek és óvónőiknek arról, amit az elmúlt év során tanultak. Versmondással, énekes bábelőadással készülnek a nagy napra. A bemutató után zsúr következik, ahol a középsősök ajándékokkal búcsúznak az iskolába készülő nagyoktól. Falujáró 1997. június 16., hétfő Önkormányzat csőd után Bátorliget egyike a közelmúltban csődhelyzetbe került önkormányzatoknak. A települést az összeomlástól megmentő központi segély még kevés lett volna a boldoguláshoz, de az elmúlt hónapok eseményei azt bizonyítják, elszántsággal ki lehet lábalni a bajból. A kemény kéz vállalkozói szemlélettel párosult, amikor Antall Mihályt választották polgármesterré. A polgármester a kecskeméti Piarista Gimnáziumban végezte középfokú tanulmányait. Ezt követően két év alatt elektronikai műszerész szakmát szerzett Budapesten. A ferihegyi repülőtéren kezdett dolgozni, de négy évvel később hazaköltözött Teremre. A nyírbátori Mezőgép Vállalatnál, majd a bátori vas-műszaki boltban dolgozott. Ezután nagyot váltott, egy teremi presz- szóban helyezkedett el. Innen az ÁFÉSZ áthelyezte a bátorligeti presszóba. Időközben megnősült, felesége bátorligeti származású, született egy kisfiúk, aki most hatéves. Feleségével két év után bérbe vették a presszót az ÁFÉSZ- től, később pedig építettek egy vegyesboltot Bátorligeten, amit egy újabb követett. Úgy érezte, tenni tud a községért, ezért a második önkormányzati választáson jelöltette magát a polgármesteri tisztségre. Bizalmat szavaztak neki a polgárok, és nekiláthatott rendbe tenni a falu gazdasági dolgait.- Beiktatásomkor 70 millió forint adósságunk volt, fizetésképtelenné váltunk, de el kell ismernem, hogy 1990-től ’94-ig sokat fejlődött a falu. Akkor alakult meg az önálló polgármesteri hivatal, iskola épült, tornaterem, az utak zöme szilárd burkolatot kapott, ravatalozó és sportöltöző épült, második világháborús emlékművet állítottak fel, és elkészült a gázvezeték is. Ez utóbbit már nem tudták kifizetni, ezért az építő nem is helyezte üzembe. A gáznál 43, az iskolánál 17 millió forintos adósság törlesztésére kellett megoldást találni. Először még sikerült az évi közel nyolcmilliót előteremteni a törlesztésre, de ’96-ra megszűntek a lehetőségeink.-Az adósságok ellenére van jó oldala is az ügynek, hiszen ami felépült, elkészült, az már itt marad!- Ez igaz, de nem szerencsés dolog az önkormányzat életében egy csődeljárás. Válságköltségvetés szerint kell működni, az alapvető feladatokra kapunk csak pénzügyi fedezetet, de néha még arra sem, annyira szűkített a keret. Nem javaslom senkinek, hogy ezt felvállalja. Abban, hogy kilábaltunk, nagy szerepe volt dr. Veress János országgyűlési képviselőnek, Hovánszki György lugosi polgármesternek, és a hivatali dolgozóknak, akik éjt nappallá téve dolgoztak, túlórabér nélkül. A siker csapatmunka eredménye. 1997. március 6-án csődegyezséget kötöttünk a hitelezőkkel. Időközben a gázvezetékünket eladtuk az Italgáznak. Ezenkívül több pályázatot nyújtottunk be, nyertünk pénzt a gázadósság rendezésére, és egy iskolabuszra 8 millió forintot. A gázra kapott 15 millióhoz megjött az állami támogatás, így kifizethettük a kivitelezőt. A legfontosabb dolog, hogy a lakosság már használhatja a gázt. A Belügyminisztériumnak tartozunk a csőd idején kapott 9 millió forint átmeneti kamatmentes kölcsönnel, és az iskolaépítésre felvett hitelből nem rendeztünk még 13 milliót. Maradt pénzünk a gázeladásból, és értékesítjük a Titász-részvényeinket is, hogy 2000-re minden adósságunkat rendezhessük. Beadtuk kérelmünket az önhibáján kívül hátrányos helyzetbe került önkormányzatok támogatására kiírt pályázatra, ha ezt is kedvezően bírálják el, jó pár évig nem kell csődtől tartanunk.- Említette az iskolabuszt. Ezt mire fogják használni? — Egyrészt iskolások utaztatására, kirándulásokhoz, ezenkívül községi célokra és az egyházaknak is a rendelkezésére áll, például a máriapócsi búcsú idején. A buszt kedvezményesen lehet majd bérelni. Szeretném megnyitni a község lakói előtt a lehetőséget, hogy kevés pénzért turistaként eljuthassanak az ország minden részébe, később pedig külföldre is. További terveink között szerepel a volt téesziroda épületének megvásárlása, hogy öregek napközi vagy bentlakásos otthonát alakítsunk ki benne, valamint a meglévő földutakat szeretnénk szilárd burkolattal ellátni. A tanító bácsi hatvan éve A falu történetéről kérdezősködve hallottunk először Iszály tanító bácsiról. O mindent tud a faluról - mondták. Azt azonban nem tudták, mi a keresztneve, az idős pedagógust a faluban mindenki Iszály tanító bácsiként ismeri. A tanító bácsi nem csodálkozott ezen, hiszen, mint mondta, már a nagypapák között sincs olyan, akit ne tanított volna. Takaros házuk udvarán szőlő nő, a kert pedig mintaszerű konyhakert. A katonás rendben sorakozó ágyások között egy szál gyom sincs. Nem véletlenül, hiszen a kertészkedés a hobbija, és ebben - mint minden másban -jó segítőtársa a felesége. Iszály János Hajdúdorogon született, ott járta a polgári iskolát, majd Nyíregyházán tanítóképzőt végzett. Encsencsen kezdett dolgozni 1932-ben, azután 4 év múlva Csegöldre ment. Egy évvel később, 1937- ben helyezték kisegítő tanítónak Bátorligetre. Ez volt az az év, amikor két tanya egyesítéséből megszületett a mai falu. Iszály János már Encsencsen udvarolt tanító családból származó későbbi feleségének. Segédtanítóvá kinevezése után már elég biztosnak látta egzisztenciáját a családalapításhoz, ezért 1938-ban megnősült. Szolgálati lakást kaptak, felesége nevelte két fiukat, a tanító bácsi pedig saját gyerekei mellett még sorban jó pár bátorligeti generácót. A fiúkból is tanárok lett, egyikük már nyugdíjas, fivére pedig a baktaló- rántházi gimnáziumban tanít. Az elmúlt hatvan év során Iszály tanító bácsi többször volt az általános iskola igazgatója, 1973-ban erről a posztról ment nyugdíjba. Elejétől fogva végigkísérte a mai község és az iskola történetét. Kezdetben 3 tanteremben, összevont tanítási órákon két kollégájával okították a hat elemit végző gyerekeket. Később bevezették a nyolcosztályos alapfokú oktatási rendszert, nőtt a tantestület, megnőtt, majd újra csökkent a gyerekek száma - mozgalmas évtizedek voltak. 1937-1997. Hatvan éve történt, hogy született egy falu, és otthonra talált benne egy fiatal tanító. Irta és fényképezte: Dojcsák Tibor Nyírcsászári NYÍRBÁTOR l Ny ír kát a Terem Bátorliget! Nyírpilis ősláp TT Pirícse Bátorliget^* Telepes község A határszéli település létéről írott források először 1346-ban tudósítanak, ennek ellenére Bátorliget egészen fiatal falunak számít, alapítása óta mindössze 47 év telt el, mai nevét pedig 1975-ben vette fel. Az ellentmondások a falu történetéből erednek. Bátorliget két korábbi, tanya jellegű település, Aporháza és Bátorliget egyesítéséből született 1950-ben. Az egyesítés után az Aporligel nevet kapta, ami negyedszázad múlva változott Bátorligetre. Aporháza, másképpen Pórháza a középkorban önálló település volt, 1346-ban Dedemez, majd 5 évvel később Aporháza néven említik oklevelek. Előbbi név ismeretlen eredetű, az Aporháza a község hajdani birtokosára, Apor grófra utal. A szájhagyomány szerint a név onnan ered, hogy Apor fejedelem tanyázott egykor ezen a helyen. Aporháza 1373-ban már lakatlan volt. A grófi családtól 1936-ban az állam megvásárolta a birtokot, és létrehozta Magyarország első telepes községét. A hely kiválasztásában fontos szempontnak számított, hogy mellette terül el a Nyírbátorhoz tartozó, szétszórt tanyákból álló Bátorliget. Főleg sokgyerekes cselédeket telepítetlek le itt, akik a négyszögben épített falu széles, párhuzamos utcái mentén teljesen felszerelt házakat, földet és gazdasági eszközöket kaptak az államtól. Ezeknek árát részletekben törlesztették. Az építendő falu helyén, a mai községháza környékén egy nagy domb állt, ennek eltüntetése után építették fel a település magját 1937-38 közölt. A lakások mellett középületeket, tanítói lakást, iskolát és községházát is emeltek. A hatvanas években még közel kétezer lakosa volt a falunak, ma pedig mintegy 800 ember él Bátorligeten. A falu határában 64 hold- nyi természetvédelmi terület, a botanikus kert található. Érdekességét mik- roklimatikus éghajlati viszonyai miatt kialakult élővilága jelenti. A talajvíz a láposabb részeken közel van a földfelszínhez, és ez megakadályozza a föld erős felmelegedését, így élhetnek itt erdős hegyvidékekre jellemző növény, és állatfajok. Az élővilág egyes példányai a jégkorból maradtak fenn, mint például az elevenszülő gyík és más fajok, amelyek hazánkban máshol már nem élnek. I Kegyelettel gondozzák a hősök sírjait
