Új Kelet, 1997. június (4. évfolyam, 126-150. szám)
1997-06-14 / 137. szám
1997. június 14., szombat Riport ...és harmadszor Is a halál Örök szabály, beavatási kártyát csak egyszer húzhat az ember életében. Egyetlen lap. Egyetlen mozdulat és a kezemben az életem. Az asztalon fekete hátú papírdarabkák ördögi alakzata kacsint a négy égtáj felé, befelé futó küllőkkel, mélybe húzó és az égi szférákba emelő kereszttel a közepén, szélén a mindenség örökkön ismétlődő körébe zárva. Választanom kell. Akarom-e egyáltalán? Akarom-e tudni? Akarom-e tudni eleve elrendelt sorsomat? Van-e egyáltalán ilyen? Akarok-e egyáltalán valamit? Hogy kerülök én ide, Istenem? Nevetséges. Félek egy buta játéktól. Valami jóslásféleség. Húztam már hetet, húztam már négyet, most épp ez az egy torpant meg? Tessék-lássék bökök egy kártyalapra, hányavetin felfordítom. A halál vigyorog rám. Ismerősen. Már harmadjára nézünk farkasszemet. Ezen az estén minden sorsvetésem része volt, odabújt a többi, jobb kezemmel választott „tárót” kártyalap közé. De most minden után és mindenekfelett csak ketten vagyunk. Félek, hogy mindörökké. Tapolcai Zoltán Na most mit kell csinálni? Itt ülök egy nyíregyházi lakályos lakáska ebédlőjében, Pankotay Éva úgy tesz, mintha le akarná nekem hozni a csillagokat, hadonászik, integet itt is, ott is, majd közli, hogy az energiái a kicsiny pislákoló gyertya köré húzta le. Kell az erő, hogy a tarotkár- tyából fellebbentse a jövőmet, személyiségemet, feladataimat. Miért higgyek neki? Nyolc éve táltos. (Nem, nem boszorkány, azt kerekperec elutasítja.) Lélekgyógyász, aki szeretne segíteni az embereknek, hogy megismerjék magukat. Rálelt egy útra, vagy épp az lelt őrá, de végig kell mennie rajta és egyre magasabb szintre eljutni. S talán nemcsak a kétkedő halandóknak, hanem leendő táltosoknak is segíteni tud majd Kovács András iskolájában. Ettől még fenntartásokkal fogadom minden szavát. Sajnos debreceni filozófia professzoraim lelkem mélyére beágyazták a kétkedést.- Nyugodtan eressze el magát, ne feszengjen a széken, próbáljon kikapcsolni. Könnyű azt mondani. Attól rettegek, egyértelműen látszani fog rajtam, mikor nem hiszek neki, mikor nem hiszek a kártyának! Nálam családi hagyomány, hogy az őszinteség kibérelte az orcámat. De nem kotyogok. Reménykedem, hogy legalább a valósághoz közel álló mondatokat mond majd, így én, szerepemnek megfelelően csak bólogatni fogok. Lélegzet-visz- szafojtva figyelem, ahogy a „tisztán látás kedvéért” a harmadik, látó szemet keresi homloka közepén, mintha dörzsöl- getné, hogy ne káprázzon. Aztán életemben először jóskártyához érek. Még hatszor kell megismételni. Csak a halált és valami vörös ruhás nőt tudok megkülönböztetni innen az asztal túlsó végéről. Ez azt jelenti, hogy egy nőért érdemes a halálba menni?- Március-áprilsban történt egy komolyabb változás az életében, akkor kezdődött egy új, átmeneti periódus. Már látszik, hogy mi vár Önre, de még nem kézzel fogható, még ködös. Sorozatos döntéseket kell hoznia, felvállalva, hogy végérvényesen lemond azokról a dolgokról, amelyek nincsenek előnyére. Legyen bátor dönteni, és eldobni magától mindent, ami felesleges. Na, persze, már ha az olyan könnyű lenne. Ezer kézzel kapaszkodnék múltam minden kis darabjába, amit én szereztem meg, hisz ezek jelentik az életemet. Most hogyan mondjak le bármiről is valami homályos jövőbe vesző célért?- Igen, itt áll a küszöbőr, akit le kell győznie. Minden döntés olyan, mintha átlépnénk egy küszöböt. De félelmeinkkel egyre csak növeljük, növeljük és egyszer már nem tudunk átjutni rajta. Ne halogassa a döntést, mert ahelyett, hogy a kedvező változást megélhetné, beleőrülhet a mostani átmeneti helyzetbe. Már most se bírom könnyű szívvel. Az utóbbi napokban kicsit depressziós voltam, a nagy melegre fogtam, hogy semmihez sincs kedvem. Mintha állandóan menekültem volna valami elől. Vitaminhiány, rendszertelen étkezés, bizonyára.- Kirekeszti a külvilágot, magába forduló lett. Nem baj, ez a belső harmónia keresése, a megtisztulás, de nehogy megrekedjen ennél. Az állandó megújulásra van szükség, és a december, januárra tehető új periódus valami rendkívülit hoz. Egy szerződés. Ami mindent megváltoztat. Hirtelen cikázni kezdenek a gondolatok a fejemben. Mi lehet az, hova kerülök, milyen munka vár rám?- Igen, már egyértelműen látszik, hogy miről van szó, már ott is van közvetlenül mellette, napról napra közelebb jut hozzá, de még nem egyértelmű, még nincs szerződés. Nagy feladat, szinte erre készült egész életében, végre átadhatja mindazt a tudást, amit szakmájában eddig felhalmozott. Alkata alapján is tanító ember, aki képes az égi energiákat leszívni és átadni másoknak. Talán mindannyian erre vágyunk. Olyan munkát végezni, amelyhez maradéktalanul értünk, a feladat mégis kihívás, nem csak rutin szöszmötölés, a hely, a pozíció általánosan elfogadott, tisztelt, még keresni is lehet vele. Hányán és hányán ábrándozunk erről, pergetjük életfilmünket, amelyen hollywoodi sztárokként lépünk be az igazgatótanács ülésére, és bársonyosan búgó, nyugodt hangon leszünk úrrá a legnehezebb helyzeteken is, és este a fogadáson a polgármester örömmel nyújtja a kezét, miközben ha az utcán robogunk valami új cél felé, egy idős nénike kapja el a karunk, hogy egy pillanatra hálásan megszoríthassa. Alom, álom csak. Itt, a valóságban minden csak félig sikerülhet, sajnos... — Ez a diadalszekér, ez repíti majd a siker felé, itt a csillag, a ragyogás. De ehhez döntenie kell, elszakad-e a régi dolgoktól, mert az állandó változás viszi előre, az állandó megújulás. Már pilledek. Szinte alig hallom, mit is ígér nekem a következő húzás, amikor négy lap beszél az életemről. Csendesen pihegek magamban, magamba bezártan. A szavakban táncoló nyelvem és szám most meglepő módon nem akar pörögni-forogni, egyenletes szuszogásom kattog bennem, mint egy metronóm.- Húzzon beavatási kártyái. Ezt az életben csak egyszer teheti meg. Húzok. A halál vigyorog rám a lapocskáról.- Nem kell megijedni, ez nem a konkrét megsemmisülés, hanem az állandó újjászületés jelképe most. Meg kell halnunk ahhoz, hogy újraszülessünk. És Önnek ez nemcsak egyszer adatik meg az életében, hanem végesteien végig ez a sorsa, az állandó újjászületés. Rendre a nulláról kell indulnia, de mindig sikerül eljutni valahova, hogy egyetlen mozdulattal a semmibe csapja, és kezdjen valami másba... Ó igen! Hányán és hányán róják fel nekem, hogy átléptem rajtuk, amikor már nem volt rájuk szükségem. Hányszor és hányszor éltem már meg, ahogy a testvérinek beillő szeretet gyűlöletbe csapott ál. Igen, önző vagyok, de minden ember ilyen, s ha én adok egy lehetőséget, akkor azt vissza is vehetem. Akár rossz pillanatban is. „De hát számítottam rád, most miért változtatod meg ezt a gyümölcsöző állapotot.” Azért, mert már nekem nem az? A magam kárára, csak a mások kényére pedig nem tartom fenn. Hisz ha kedve és érdeke úgy akarja, mások is akkor hagytak cserben, amikor én vártam támogatást. Bánkódhat az ember, de haragot ezért felesleges szítani. És megfizettem kamatostul mindenért és mindenkinek. Nem a nulláról kellett kezdenem, nem! Sokszor azért küzdöttem, hogy legalább „nullára” kijöjjek. Mire újra az asztalra nézek, már egy sokkal vidámabb pakli hegyei rajta.- Úgy látom, négy dologtól kell óvakodnia. A félelemtől, az aggódástól, a kishitűségtől és a gyűlölettől. Ez utóbbi szerencsére nem lakozik Önben, de a másik három kilyuggatta az auráját. Ez itt a Toth tarot. Húzzon négyet! Most nem az égiek súgnak Pankotay Évának. A kihúzott lapok jelentését a bölcs könyv mondja el.- Figyeljen a botok királynőjére. Mit mond? „Feladatom az, hogy mindazt, amit az évek alatt tanultam, összegyűjtöttem, átadjam másoknak. Mert én vagyok a tűz, telve fénnyel és szeretettel.” Döntsétek el ti, ismeretlen ismerősök, milyen vagyok. Én nem tudom. De keresem. Legalább keresem. Keresem magam, magamnak. Koptassa más a lábát! Tapolcai Zoltán döbbeneté Hivatásom alapszabálya, hogy saját ügyében egyetlen újságíró sem használhatja ki azt a hatalmat, amit a nyilvánosság jelent, így az elsők között leszek, aki a Kereskedelmi és Hitelbank kérésének eleget teszek, és megváltozott bankszámla-számomról értesítem azt a 14 hivatalos szervet, amellyel mint átlagos állampolgár kapcsolatban vagyok. De! Mivel nem csak én vagyok érintett, hadd tegyek néhány észrevételt. A tény: Nyíregyházán megszűnik az említett bank Országzászló tér 10. szám alatt lévő fiókja, a korábbi Ibusz Bank-fiók. Aki másként nem rendelkezik, az számláit ezután néhány házzal arrébb, a 3-4. szám alatt lévő, kezdetektől fogva K&H részlegben találja meg. De! Megváltoznak a számlaszámok, és erről nekem, az ügyfélnek kell értesítenem mindazokat, akik erre utalnak, avagy innen emelik le a szolgáltatások díját. Nem vagyok lusta ember, szeretek minden papírmunkát precízen végrehajtani. Azért választottam annak idején az Ibusz Bankot, mert a most megszüntetett fiókjának olyan alkalmazottai voltak, akik mindig, mindent az ügyfél érdekében végeztek, és soha egyetlen felesleges lépést nem tetettek velem. Szívesen kötöttem meg hát lakossági folyószámla-szerződésemet, és minden szolgáltatás díját innen utaltattam. Ha valamilyen kódszám, vagy adat hiányzott, megkérdezték helyettem, bankkártyám - úgy, mint minden más ügyfélé - a határidő előtt érkezett, és a postán küldött levelet megelőzte a telefon, hogy ha van időm, már be is fáradhatok érte. Aztán a nagyhal megette a kishalat, avagy a bankvilág megkezdte konszolidációját, fúzióit, és az Ibusz Bank a K&H-é lett. A fiók élete azonban mit sem változott. A számlaszám azonban igen. Megértettem, hisz másik bankról van szó, de ha most csak egy fiók szűnik meg, akkor miért változik a számlaszám? S ha változik, az élő szerződések alapján nem lenne egyszerűbb a banknak közölni a szolgáltatókkal - egyszerre, egy levélben, lista alapján -, mint minden ügyfélnek külön küldeni levelet minden fogyasztónak? Ha már a változás oka nem én vagyok, miért én törjem magam? Mint szerződött felet nem érdekel, mekkora káosz lesz így az átutalásokkal a banki szinten, sokkal inkább sajnálom ügyféltársaimat, akik most idegeskedhetnek, hogy lesz-e pontos átutalás, és remélem, nem csak akkor döbbennek rá elmaradására, ha már kikapcsolták az áramot, a kábeltévét. Az a válasz nem nyugtat meg, hogy a számítógépek világában másodpercek kérdése az új számlaszám bevezetése. Intő példaként a Titász új számlázási rendszerét mondanám, amelyben a sok bába között úgy elvesztem, hogy hetekig nem tudtak egyenleget mondani frissen vásárolt lakásom számlájáról, mert a régi rendszer és az új nem működött harmonikusan. Biztos létezik olyan válasz az intézkedésre, amely egyértelműen mutatja, hogy nem lustaságról van szó, de hiányolom a megszokott figyelmességet, ölletességet. Ha jól sejtem, a szabvány szerint a számlaszám tartalmazza a fiók kódját. így a szívemhez nőtt, ámde megszüntetendő iroda a sírba viszi magával azt a háromnégy speciális számkát is. Egye fene, 1000 forintért új pecsétnyomót készíttetek, mert ugyebár az átutalásos számlákra már a megváltozott számsort kell plecsniz- ni. De szívesen magam mellé venném azt a bankvezért, aki úgy döntött, hogy én, az ügyfél járjam végig újra összes partneremet! Térdig kopna a lába. A vállalkozásom számlája miatt vinném a TB-re, az APEH-hez, az önkormányzathoz, a kamarához, a Westelhez, az ügyvédhez, a könyvelőhöz, négy szerződött partneremhez, a sportegyesületünk számlája miatt a TB-re, az APEH-hez, az önkormányzathoz, a sport- szövetségekhez, a Westelhez, az ügyvédhez, a könyvelőhöz, a folyószámlám miatt a Titászhoz, aTigázhoz, a Vízművekhez, a Matávhoz, a Lakszövhöz, a Kábelkomhoz... még jó, hogy fizetésemet nem utalják erre a számlára, illetve a nyugdíjfolyósító intézettel sincs kapcsolatom. Kedves hölgyeim és uraim, valójában ilyen hosszú az a mondat, amit Önök egyszerűen csak így fogalmaztak: kérjük, szíveskedjen partnereit értesíteni. A család értéke B. S^E. _____________ Mi nél zaklatottabb körülöttünk a világ, annál inkább vágyunk arra, hogy visszahúzódhassunk saját kis zugainkba, ahol biztonságban érezhetjük magunkat. Aki a hivatásának élve nap mint nap keményen dolgozik, szüksége van olyan nyugodt helyre, ahol felhőtlenül kikapcsolódhat. A felüdülést otthon - és ha van -, családja körében találja meg. A közvélemény-kutatások szerint a fiatal számára a családi menedék jelenti a reményt. A 17-30 éves korosztály kívánságlistáját óriási előnnyel a „boldog családi élet” utáni vágy vezeti, s ez nemcsak elméletben, hanem a gyakorlatban is így van. Nagyszüleink számára ez még természetes szükséglet volt. Mi sokáig csak nevettünk rajta, de egyre inkább érezzük, milyen sok érték vált köddé az elmúlt évtizedekben. A boldog családi élet utáni vágy mindenekelőtt annak a sóvárgásnak a kifejezése, hogy fenntartás nélkül elfogadjanak. Család - ez a fogalom elsősorban emberi közelséget, őszinte bizalmat, szeretetet, bensőséges érzelmet jeleni, amelyeket szűk körben gátlás nélkül kimutathatunk. Ha pedig a család harmóniában él és tagjai megkönnyítik egymás életét, akkor rendben van körülöttünk a világ, és van erőnk a nehézségek legyőzéséhez.
