Új Kelet, 1997. június (4. évfolyam, 126-150. szám)

1997-06-11 / 134. szám

X Kézilabda 1997. június 11., szerda Huszáros tavaszi hajrá: biztos bennmaradás Kézilabda NB I, nők A Kisvárdai SE NB l-es női kézilabdacsapata ilyen nehéz helyzetbe még soha nem került az első osztá­lyú tagsága alatt, mint a nemrég véget ért bajnok­ságban volt egy ideig. Ám a szakosztályban időben történtek olyan változások, amiknek köszönhetően a lányok a bajnokság vége előtt jóval kiharcolták a biz­tos bennmaradást és a 11. helyen végeztek úgy, hogy az őszi szezonból erre az évre áthozott öt forduló­ban, majd végig a tavaszi szezonban hazai pályán az utolsó, FTC elleni meccsig veretlenek maradtak, ami nagy bravúrnak számít. Az együttes az első nyolc fordulóban, amit ősszel rendeztek meg, mindössze három pontot gyűjtött. Ekkor úgy döntött a klub ve­zetése, hogy edzőt cserélnek. Az addigi román szak­embernek, Bobán Jánosnak megköszönték a mun­káját, és helyére felkérték az éppen akkor szerződés nélkül lévő ismert nyíregyházi edzőt, Rácz Sándort. Az új edzőnek nem jelentett gondot az első osztály, de addig még női csapatnál nem dolgozott. Végül jól vizsgázott, mert kitűnően karmesterkedett, és a gyengébb nemnél is bizonyította szakmai rátermett­ségét. A szakmai értékelésre őt kértük meg. Bíztam a csapatban- December elején kerül­tem a csapathoz, amikor mindössze három pontjuk volt, és eléggé pánikhan­gulat uralkodott akkor Kisvárdán. Kétségbe vol­tak esve a vezetők, a szur­kolók, de a csapat is hite- hagyott és kedv nélküli volt. Ez nagyon rövid idő­re engem is elbizonytala­nított, de tisztában voltam vele, hogy többre képesek, éppen ezért bíztam a játé­kosokban. De azt is tudo­másul kellett vennem a személyemmel kapcsolato­san, egyesek azt hitték, hogy én is átszállót váltok és két-három meccs után lelépek. Erre a kétkedők­nek az adott okot, hogy másfél év alatt öt edzője volt a csapatnak. Ami vé­gül is megfogott, láttam, hogy a lányok szeretnek dolgozni. Tartottam is ed­zést bőven, de meg is lett az eredménye, mert az én irányításom alatt a gárda 12 pontot szedett össze. Az kétségtelen, hogy kritikus volt a helyzet. A mérkőzé­seink nem elsősorban az ellenfeleink miatt voltak nehezek, hanem amiatt, hogy nem volt szabad hi­báznunk, különösen hazai pályán, mert akkor sodród­tunk volna a kiesőzóna irá­nyába. Túl sok idő nem állt rendelkezésemre, hogy át­formáljam a csapatot, de már a közös kezdés biztató volt, amikor a Magyar Ku­pában a Debrecen ellen úgy estünk ki, hogy csak idegenben szenvedtünk vereséget. Az edzőmeccse­ken is megmutatkozott, hogy kezdenek a lányok feloldódni. Az első bajno­ki mérkőzéseken még ben­nük volt a görcs, és emiatt voltak nehéz ütközeteink. Egyik legnagyobb gon­dom volt kezdetben, hogy nem volt meg a csapategy­ség, ami számos konfliktus forrása volt. Le volt marad­va a társaság kondicioná- lisan is. Ezt bizonyítja, hogy eleinte több rosszul- lét is volt az edzéseken. De a játék arculatában és a tak­tikai felfogásban sem vél­tem felfedezni olyat, amit tovább lehet folytatni. Ép­pen ezért siettetni kellett, Rácz Sándor hogy egy alapjátékot ki­alakítsunk, ami nem volt könnyű, mert jöttek a mécs­esek sorra. Sokszor a veze­tők sem hitték el, hogy az együttes még menthető. Ami nagyon fontos volt, hogy a közönség időben mellénk állt, akiknek ezú­ton is köszönöm a fantasz­tikus buzdítást. Velük min­dig egygyel többen vol­tunk a pályán. Végül azt kell mondanom, nem bán­tam meg, hogy a női vona­lon is kipróbáltam magam, és a körülményekhez ké­pest a megszerzett 12 pon­tot, ha szolidan is, de min­denképpen sikernek köny­velem el. Néhány dolog megfogott ebben a női baj­nokságban. Egyrészt én úgy ítélem meg, hogy sokkal magasabb a színvonal, mint a fiúknál. A középcsapatok­nál is egészen jól felkészült játékosok vannak. Sokkal több esemény van egy-egy meccsen és sokkal színeseb­bek az akciók is. A közön­ségnek meg ez kell. Siker­nek tartom azt is, hogy a tavaszi szezonban az utol­só pillanatig ki tudtuk húz­ni, hogy hazai pályán nem szenvedtünk vereséget. Még a harmadik helyen végzett Vasastól is elvettünk egy pontot. De aki látta a mér­kőzést, az tisztában van vele, hogy mi buktuk el az egyik pontot és ők szerez­tek egyet. Az utolsó mérkő­zésünkön szakadt meg a baravúros sorozat, amikor a világklasszis játékosokból álló Ferencváros ellen egy szoros meccsen maradtunk alul. Azt hiszem, ezt min­denki elnézi nekünk. Pál Ágnes a szezon legjobbja Az edző külön-külön is érté­kelte a játékosok teljesítmé­nyét. Főleg a tavaszi produk­ciókat figyelembe véve, kide­rül, hogy a kapus Pál Agnes viszi el a pálmát, míg a házi gólkirály Gábor Adrién lett. —A kapusokkal kezdeném. Pál Ágnes és Bírta Erzsébet védte végig a bajnokságot. Közülük Pál meglepően magas szinten telje­sített. Voltak időszakok, amikor a hátán cipelte a csapatot, így ő gyűjtötte a legtöbb pontot. Példa értékű sportembert ismertem meg Birtában, aki nagy odaadással dolgozott, és az utolsó fordulók­ban igazolta felkészültségét és tehetségét. A pontozásom alap­ján több játékost is sorolok a második helyre. Ezek Ovtus Fa­tima, Rigmányi Elena, Kulcsár Beáta, Baunok Bernadett, Gábor Adrienn és Ignatyenkó Júlia. Ok voltak azok, akik többnyire tá­madásban és védekezésben is pá­lyán voltak. Bal szélen a felada­tokat Baunok Bernadett jól ol­dotta meg. Kiemelkedő volt az edzésmunkája és kiugrót is ké­pes teljesíteni. Ovtus legtöbbször kényszerből játszott jobb ket­tőben, mert ez hiányposztja volt a csapatnak. A szezon második felében különösen jól játszott. A beállóban Rigmányi és Igna­tyenkó vetélkedett egymással. Mindketten ragyogóan helytáll­tak, különösen Ignatyenkó a vé­dekezés tengelye volt, de a táma­dásoknál is sokat segítettek. Jobb szélen Kulcsár állta a sarat. Na­gyon jó versenyző típus. Általá­ban a meccseken sokkal többet nyújtott, mint az edzéseken. Bal átlövő poszton Gábor Adrien ját­szott és ő lett a házi gólkirály is 105/59 találattal (csak ez évi ada­tok, az 59 a hetesből lőtt gólokat jelenti). A sorrendben a kö­vetkező Erdei Virág, aki a baj­nokság vége felé lett meghatáro­zó ember és érett igazi irányító játékossá. Jobb kettőben le­hetőséget kapott még Gálái. Neki van fenntartva ez a hely, de 19 évesen még túl nagy falat szá­mára. Néha jó lett volna, ha Kul­csárnak segít Nagy Krisztina, de nem mindig lehetett rá számíta­ni, őt bizonyos mértékig adósnak találom a csapattal szemben. Vass Gabriella a védekezésbe jól be­segített, főleg amikor egészséges volt, de bevethető szélen is. Bal szélen a jövő embere az ifjúsági korú Nagy Ivett. Csuk Corinát a Pécs elleni mérkőzés után köl­csönadtuk, harmadik külföldi­ként felesleges volt neki itt len­ni. Nagyon sajnálom, hogy Rakovszki Katalin kapus, mire felépült sérüléséből, nem tudott játszani, mert későn kértük meg a játékengedélyét. A góllövők sorrendje: 1. Gábor 105/59, 2. Ovtus 54/4, 3. Kulcsár 47, 3. Rigmányi 44, 4. Baunok 33. 5. Erdei 26,6. Ignatyenkó 24, Vass 18, Nagy K. 4. Pál Ágnes kapus csapata legjobbja volt Gábor Adrienn, a házi gól­király A közönség minden dicséretet megérdemelt, hisz nyolcadik emberként segítették a gárdát Ki megy, ki jön? Egységes a vélemény abban, hogy a bajnokság j végére igazi csapattá ková- csolódott gárda, és ilyen­kor lenne jó. ha együtt ma­radna a csapat.- Én úgy érzem, hogy az itt lévő játékosok nagy ré­szét meg kellene tartani, de erősítésre is szükség van. A játékosok is érzik, hogy együtt további sikereket tudnának elérni, így egy­két emberen kívül senki sem távozik. Viszont Ovo« és Bírta kivételével min­denkivel szerződést kell kötni. A bajnokság folya­matában jeleztem, hogy jobb lövő és irányító posz­tokra szükséges az erősítés, sőt nevesítettem is őket. Sajnos az első körben meg­nevezettek más klubot vá­lasztottak. Klasszis játékos megvásárlására nincs le­hetőségünk, így maradt még néhány középszerű kézilabdás, akiket idehoz­hatunk. Én nem zárkózom el attól sem, hogy az NB I B-ből igazoljunk tehetsé­geket, és építsünk be saját nevelésű játékosokat is. Az edző maradna? Természetesen a jövőt illetően Rácz Sándort is meg­kérdeztük, hogy mi a szán­déka.- A megbízatásom a baj­nokság végével lejárt. Koráb­ban egyszer a szakosztály- vezető szóba iiozta a dolgot, de azóta nem tárgyaltunk a további maradásomról. Véle­ményem szerint első és leg­• fontosabb, hogy megfelelő csapat legyen. Ha ez megvan, akkor úgy gondolom, hogy meg tudunk egyezni a mara­dásomat illetően. Nem utol­sósorban az iskolámban is szeretném megtartani az ál­lásomat, ami azt jelenti, Ha továbbra is edzősködni aka­rok, akkor engedélyeztetni kell a fizetés nélküli sza­badságomat.- Meddig kapnak szabad­ságot a játékosok?- Gyakorlatilag a héten még levezető edzéseket tar­• tok, majd ezt követően sza­badságot kapnak. A kö­vetkező bajnokságra a felké­szülés július közepén kez­dődik. Az erőgyűjtő edzések után több felkészülési torna is szerepel a programban. Többek között tervezzük, hogy részt veszünk a Bala­ton Kupán és elfogadjuk a kiskunhalasiak tornameg­hívását. Az előzetes elképze­léseink szerint augusztus 20- án mi is rendezünk egy nem­zetközi tornát. Ekkor már végleg össze kell hogy áll­jon a végleges keret. Ismétel­ten csak azt tudom mondani, ha a mostani keret együtt ma­rad és az említett posztokon megtörténik az erősítés, ak­kor a következő szezonban nem kerülhet nehéz helyzet­be a csapat. Az oldalt írta és összeállította: Fullajtár András. A fotókat Csonka Róbert készítette I Erdei Virág irányító kitűnő karmestere volt együttesének

Next

/
Thumbnails
Contents