Új Kelet, 1997. június (4. évfolyam, 126-150. szám)

1997-06-11 / 134. szám

Simon Attila június 11., szerda Szabadulás a „rabságból” Munkatársunktól Aki próbálta már, az tud­ja, nem rászokni, hanem megszabadulni nehéz a rossztól. Ha valaki alkoho­listává válik, csak nehezen képes letenni a poharat. S a sikerhez az akarás még nem elég. Szükség van olyan társakra és családi háttérre, mely átsegíti az embert a legnehezebb pillanatokon. Megyénkben is több he­lyen működik már a Kék kereszt, mely igaz barát­ként áll azok mögé, akik meg akarnak szabadulni az alkohol rabságától. A nyír­egyházi szervezet munká­járól Bilec Károlyné, a he­lyi Kék kereszt vezetője beszélt.- Kis csoportunk része annak a világszervezet­nek, mely segíteni szeret­ne azoknak az alkoholista embereknek, akik úgy ér­zik, elég, le kell tenniük a poharat. A nyíregyházi szervezet 1986 novem­berében alakult meg. Egye­lőre nem vagyunk túl so­kan, de állandó hét-nyolc tagunk mellett már ti­zennyolc-húsz embert kí­sértünk a gyógyulás útján. Szándékosan használom a gyógyulás szót, hiszen az alkoholizmus szenvedély- betegség. Csapatunk szom­baton délutánonként Nyír­egyházán, a Magdaléncum református otthonban jön össze, ahol minden hókusz­pókusz nélkül, Jézus segít­ségével keressük a bajból kivezető utal. Gyógyítá­sunk tehát teljesen bibliai alapon működik. Gondol­ják csak végig, mennyi­vel másképpen hat, ha azt mondom, szabad neked nem innod, mintha felcse­rélem a szavakat úgy, hogy neked nem szabad innod. A hagsúly a szabadon van, mert az valami újnak a kezdete. A legfontosabb gyógyír a szeretet, a meg­értés és az, hogy együtt le­hessünk. Mi ezeket az ösz- szejöveteleket csak gyó­gyító konferenciának hív­juk. Hiszem és vallom, hogy az alkoholizmusból külső támasz nélkül még a legkeményebb akarattal sincs kiút. Kell egy külső erő, ami felemel. Örömmel várunk tehát minden alkoholbeteget, és természetesen családját is találkozásainkra. Bár nincs még túl sok pénz a szám­lánkon, mi erőnkhöz mér­ten megpróbálunk anyagi­lag is segítséget adni. Tud­juk, hogy az alkoholisták jó része teljesen lecsúszott, anyagi problémái is van­nak. Mivel mi amolyan utó­gondozóként működünk, pénzt leginkább a kezelé­sekhez adunk. Aki igazán rászánta magát a gyógyu­lásra, az semmiképpen nem hagyhatja ki azt a kéthetes gyógyító alkalmat sem, melynek Dömsöd ad ott­hont előzetes egyeztetés után. A településen műkö­dik egy református iszá­kosmentő misszió, mely­ben egy idős lelkész és fe­lesége nagy-nagy szeretet­tel és odaadással karolja fel az elesetteket. Várják a jelentkezőket Az iskola nem szűnt meg Sikli Tímea (Új Kelet) A június nemcsak az évzá­rók időszaka, hanem a be­iratkozásoké is. Az elmúlt hetekben Nyíregyházán na­gyon sokan keresték a Szent István utcán a dolgozók gimnáziumát, mely negyven esztendőn át fogadta idő­sebb és fiatalabb tanulóit. Bár ezt a mostani tanévet már a Bánki Donát Szakközépis­kolában vitték végig a taná­rok és diákok, sokan még mindig a régi helyén keres­ték az iskolát. Arról, hogyan sikerült a beilleszkedés, Szí­vós Józsefné tagozatvezető beszélt.- A költözés szerencsére nem hozott jelentős változá­sokat életünkben. Ugyano­lyan szinten oldottuk meg feladatainkat, mint a régi helyen. A legnagyobb sikert tanulóink körében az aratta, hogy az ifjúsági tagozatosok együtt tarthatták szalagava­tójukat és ballagásukat a bánkis társasággal. Az érdek­lődés sem csökkent az efajta képzés iránt. Tavaly szep­temberben ugyanannyi diák kezdte meg tanulmányait ta­gozatainkon itt a Bánkiban, mint egy esztendővel koráb­ban a Dolgozók Kossuth La­jos Gimnáziumában, bár ők még a régi helyen adták be jelentkezésüket. Ezt azért mondom, mert éppen az épü­letváltásnak tudható be, hogy az idén eddig elég ke­vesen kérték felvételüket. Sokan abban a hiszemben vannak, hogy a dolgozók gimnáziuma megszűnt. Pe­dig július végéig, indokolt esetben augusztus elejéig még elfogadjuk a jelentke­zéseket. Jelentős gondot okoz, hogy az úgynevezett ifjúsági tago­zatunk a '97/98-as tanévtől megszűnik. A most második osztályosok lesznek az utol­só végzősei ennek a tagozat­nak. Korábban ide olyan tan­köteles fiatalokat vettünk fel, akik tizennégy-tizenöt évesen nem tudták hol to­vább folytatni tanulmányai­kat. Mivel azonban már több szülő is megkeresett minket azzal az igénnyel, hogy sze­retnék hozzánk beíratni nyolcadik osztályban vég­zett gyermekeiket, akiket se gimnáziumba, se szakmun­kásképzőbe nem vettek fel, úgy gondoltuk, mindenkép­pen kellene valamilyen meg­oldást találnunk. Várjuk ha­sonló problémákkal küzdő szülők és diákok jelentkezé­sét, mert abban az esetben, ha összejön a megfelelő létszám, akkor indítanánk egy olyan osztályt, melyben kezdetként kilencedik-tizedik évfolyam­ra járnának a tanulók. Ez idő alatt eldönthetnék, hogy to­vább mennek-e érettségizni, s ha igen, iskolánk ebben is partner lesz. Délelőtti okta­tásban gondolkodunk, de nem olyan kötött formában, mint a nappalisoknál. Míg korábban dolgozók középiskolája néven emle­gették intézményünket, ma már a közoktatási törvény egészen kacifántos megneve­zést ír elő. Ez azonban nem befolyásolja azt a tényt, hogy a Bánkiban felnőttoktatási tagozatként működik tovább­ra is a dolgozók gimnáziuma és a szakmunkások szakkö­zépiskolája. Régi gondunk, hogy az érettségire készülők­nek három, illetve négy éven át negyedévente tandíjat kell fizetniük, s ez alól sajnos szo­ciális okok miatt sincs fel­mentési lehetőség. Előrelé­pést jelenthetne a távoktatás megszervezése és az, hogy ha igény van rá, ténylegesen működhessen a levelező ta­gozatos forma. Ám az okta­tás körül annyi még a kusza, elrendezétlen gondolat és a szabályozatlanság, hogy egye­lőre elgondolásaink csak a tervek szintjén maradhatnak. Különös szenvedély Kozma Ibolya (Új Kelet) Kinek a horgászat a szenvedé­lye, kinek a kártya, esetleg a szá­mítógép. Simon Attila újfehértói önkormányzati képviselő, a vá­rosfejlesztési bizottság elnöke szabad idejében különös munká­val foglalkozik. A görög katoli­kus egyház szertartásainak kot­táit készíú.- Üzemmérnök vagyok - mondja-, papi családban nőttem fel, ezért többnyire ismerem az egyházi énekek dallamtárát. Nem tökéletes a hallásom, éppen ezért szeretem, ha kottáról éne­kelhetek. A mi énekeskönyve­inkben csak szövegek vannak, akik felnőttként találkoznak a görög katolikus hittel és imádsá­gokkal, csak nehezen tudják meg­tanulni szertartásaink (liturgiák, vecsemyék, utrenyék) változatos ősi énekeit. Úgy látom, az igény egyre nagyobb mértékben jelent­kezik a Ili toktatásnál, de talán nem túlzók, ha azt mondom, a kán­torképzésnél is fel lehet majd használni e kottákat. Megjegy­zem, a kispapok is előszeretettel énekelnek belőlük. Van egy kis szintetizátorom, ennek segítsé­gével jegyzem le a dallamokat. Okleveles kántor vagyok. Máriapócsra jártam tanfolyam­ra az 1980-as években. Megfi­gyeltem, jóhangúak társaságá­ban én is kiválóan énekelek, de vezetni, különösen fals hangok mellett nagyon nehéz. Az üknagyapám, Roskovics Ignác az 1880-as években az elsők között fordította le magyar nyelvre szertartásunkat a görög katolikus hívek számára, és ad­ták ki az Óhitű-énekeskönyvet. Céljaim között szerepel ennek kottázott változatát elkészíteni. A kottafüzeteimet elsősorban ismerőseimnek és rokonaimnak ajándékozom. Előfordult, hogy egy kedves lelkész figyelmem­be ajánlotta a karácsonyi szer­tartás kottáját. Meglepődött, hogy ismerem, hiszen azt is én jegyeztem le. A kispapok csak „Attila kottáiként” ismerik a házi kiadványaimat. A görög egyház dallamai vál­tozatosak, valamennyi egyház- községben vannak saját dalia­Vagonfosztogató vasutasok Fullajtár András (Új Kelet) mok is. Ezek szájról szájra örök­lődtek, éppen ezért értékesek. Összegyűjtésükre is nagy gondot kell fordítani. A kottákkal nem szeretnénk ezt kiölni, de jó, ha van, ami segítí az egységes ének­lést. Hamarosan nem kézzel írom majd a kottákat, hanem számító­géppel, hiszen ez a jövő. Jelen­leg a reggeli istenúszteletek anya­gán dolgozom. Mióta ezzel fog­lalkozom, sokat javult a hangom és hallásom. Nem hiába imádko­zom azért, hogy ez a képességem tökéletesebbé váljon. A nyíregyházi a MAV-állomás és környéke a különféle bűncse­lekmények előfordulását ille­tően az egyik legfertőzöttebb területek közé tartozik. Az utób­bi időben két, egymástól függet­len bűncselekményt is sikerüli felderíteni a nyíregyházi rend­őrkapitányság nyomozóinak. Az ügyekkel kapcsolatosan tegnap dr. Pásztor Miklós kapitány tar­tott sajtótájékoztatót. — Számos bűncselekményről szereztünk mostanában tudo­mást, ami arra késztetett bennün­ket, hogy a nyomozók, körzeti megbízottak, járőrök munkáját bizonyos meghatározott felada­tokra összpontosítsuk, felfedjük a bűncselekmények elköve­tőinek kilétét és megpróbáljuk a környéket megtisztítani a nem- kívánatos személyektől. Az el­múlt hónapok folyamán a MÁV- tól több feljelentés érkezett a ka­pitányságra, hogy a nyíregyhá­zi vasútállomáson tartózkodó különféle, árukkal megrakott tehervagonokat rendszeresen megdézsmálják, és a kár értéke eléri a több milliós nagyságren­det. Akciót szerveztünk, és négy személyt sikerült elfogni, akik rendszeresen fosztogatták a va­gonokat. Közülük két gyanúsí­tott vasúti dolgozó. Az egyik tolatásvezető, míg a társa kocsi- rendező. Ők előzetes letartózta­tásban vannak. A másik két sze­mély közül az egyik szabadlá­bon van, míg a másik azért nincs előzetes letartóztatásban, mert időközben egy korábban elkö­vetett bűncselekmény miatt el­kezdte börtönbüntetése letölté­sét. Jelen pillanatban mintegy 5 millió forint az a kár. amit a dí­szes csaptai ténykedése során a MÁV-nak okozott. Az általuk ellopott áruk jelentős része ci­garetta és szeszes ital volt. De kedvelték a műszaki cikkeket is, amiket rövid idő alatt továbbad­tak. Még így is a házkutatás so­rán félmilló forint értékű árut foglaltak le, ami között bútor, cigaretta, műszaki cikkek, sőt még egy fegyver is volt. A nyo­mozás jelenleg kezdeti stádiu­mában van, és további gyanúsí­tottak felelősségre vonása várha­tó. Az ügy gazdája, Lutter Sán­dor őrnagy alosztályvezető el­mondta, érdekessége az ügynek, hogy a kél. nem vasutas, bünte- tétt előéletű guszevi lakos addig figyclgette a vagonok mozgását, míg kiszúrták maguknak a két MÁV-dolgozót, akikkel össze- barátkoztak és együtt fosztogat­tak. A vasutasok már jó előre tudták, hogy mikor és milyen áruval megrakott vagonok ér­keznek, így időben felkészültek. A másik ügy a durvább ka­tegóriába tartozik. Több felje­lentés érkezett, miszerint egy ismeretlen személy fenyegetés­sel arra kényszerített embere­ket, hogy a náluk lévő érték­tárgyakat és készpénzt átadják számára. A felderítőmunka eredményeként őrizetbe, majd előzetes letartóztatásba került T. László (29) tiszadobi lakos. A gyanúsított jelen pillanatban három bűncselekmény elköve­tését ismerte el. Zsákmánya pár ezer forint készpénz és más ér­tékek voltak. Nagy István szá­zados osztályvezető hozzátet­te, hogy a sértettek nem mertek feljelentést tenni, mert a zsaro­ló életveszélyesen megfenye­gette őket. A rendőrség számá­ra sem ismeretlen az útonálló, és a tiszavasvári kapitányság hasonló bűncselekmény miatt folytat ellene eljárást. A rendőrség kéri azokat a személyeket, akiket hasonló sérelem ért a vasútállomás vagy a város területén, hogy jelentkezzenek a nyíregyházi rendőrkapitányság életvédelmi alosztályán. Sajnálatos tévedésemre hívta fel figyelmemet egy olva­sónk Tarpáról. Hétfői, Tarpai kirándulás című riportom­ban Bajcsy-Zsilinszky Endre szülőhelyének neveztem Tarpát. Legfeljebb annyi mentségem lehet, hogy meggyőződésem volt az a tévedés, amit leírtam. Bajcsy- Zsilinszky Endre Szarvason született, de végső nyughelyét kedves választóinak körében Tarpán lelt. Ké­pünkön a tarpai Bajcsy-Zsilinszky-sír. (Berki Antal)

Next

/
Thumbnails
Contents