Új Kelet, 1997. június (4. évfolyam, 126-150. szám)

1997-06-10 / 133. szám

Labdarúgás 1997. június 10., kedd Játékosok edzői szemmel Szabó Attila - Többet vár­tam tőle. Szabó László — Jó kapus, megfelelő teljesítményt nyúj­tott. Meghatározó ember volt a csapatban. Gaica, Alexandru - Sérült volt sajnos. Jó szellemű, jó védőjátékos, hasznára lehe­tett volna a csapatnak. Havelant Béla-Egy kicsit megtorpant a szezon elején. Ezt követően csak „epizód- szerepekhez” jutott. A baj­nokság hajrájára azonban újra lehetett rá számítani. Homann Richárd— Egyen­letes, jó teljesítményt nyúj­tott, kifejezetten képzett lab­darúgó. Leigazolása nagy nyereség volt a Vasvári szá- • mára. Horváth Miklós — Többet vártam tőle. Rapszodikus volt a játéka. Emberfogó­ként, szélső hátvédként sok­kal fegyelmezettebben kel­lene futballoznia. Lenkey Gábor - A tavaszi szezon kezdetén voltak gyen­gébb mérkőzései, de az aka­ratával, lelkesedésével soha­sem volt gond. Több posz­ton is figyelembe vehető, akár középhátvédként, akár középpályásként. Egyik ér­téke a csapatnak. Papp Imre — Kezdetben középhátvédet játszott, majd beállósként folytatta. Voltak összjátékbeli problémák, elég szellőscn fog embert. Mozgékonyságban, gyorsa­ságban többet kellene nyúj­tania. Sinka László - Megbízha­tó játékos, megoldja a rábí­zott feladatot. Pluszt sajnos nem tud hozzátenni. Bánföldi Zoltán - Egyér­telműen csalódás volt azt itt­léte. Voltak periódusok, ami­kor felvillant valami az igazi tudásából, de sokkal többet vártunk tőle. Jelentős súlyfe­leslege is gátolta abban, hogy jobb teljesítményt nyújtson, mint amit láttunk tőle. Bohács Sándor — A tava­szi első hat mérkőzésen lé­ped csak pályára. Sokkal többet vártam tőle mind eredményességben, mind já­tékban. Azt hittem, mint „régi bútordarab” meg mint csapatkapitány megpróbál odahatni, hogy minden si­mábban menjen, de igazából csalódnom kellett. Lajkovics János - Rapszo­dikusan szerepelt, voltak ki­fejezetten jó mérkőzései is. A téli átigazolási huzavona mi­att az erőnléti gondjai a má­sodik félidőben rendre kiüt­köztek. Seres Zsolt- A felkészülés során megsérült, így nem de­rült ki róla, hogy mire tudtuk volna használni. Szarka László - A labdarú­gáshoz való hozzáállása pél­damutató. A mérkőzéseken a rábízott feladatokat próbálta megoldani. Volt, amikor si­került remekül megoldania mindent, sajnos idegenbeli mérkőzéseken - Salgótarján, Kiskundorozsma - feltűnően gyenge teljesítményt nyúj­tott. Szemán István — Mozgé­konyság, gyorsaság tekinte­tében jó labdarúgó. Egy el­lenfele sem tudta őt túljátsza­ni, a partnere nemigen tudott mögénk kerülni. Támadójá­tékban azonban többet vár­tam tőle. Azt hittem, jobban segíti a támadók munkáját, veszélyesebb lesz az ellenfél kapujára. Dencsuk, Igor - Nem vál­totta bé a hozzáfűzött remé­nyeket. Az egy gól, amit lőtt, nagyon kevés. Voltak nála tudás-, képességbeli problé­mák is. Erdei Csaba - Csalódást okozott, többet vártam tőle. Képességei alapján több van benne, elsősorban akarati té­nyezők miatt nem sikerült jobbra a teljesítménye. O is egy gólt lőtt csak, ez komoly kritika a játékára nézve... Kocsis István - Tehetséges játékos, de kiforratlan. A baj­nokság végére kulcsszerep­hez jutott, ő még nem érett erre a feladatra. Tehetséges, rendkívül gyors, mozgé­kony játékos, akinek a kom­binációs játékát fejleszteni kell, ebben előbbre kell lép­ni. Rosu, Ion — Óriási pszichi­kai teher nehezedett rá, hogy mindenki tőle várta, várja a gólokat. Ősszel maximálisan megfelelt ennek, tavasszal mindössze három gólra futot­ta az erejéből. Ez alapvetően meghatározta a csapat telje­sítményét. Bebizonyosodott, hogy ha ő nem rúg gólt, ak­kor másra nem nagyon szá­míthatunk... Góllövőlista 12 gól: Rosu. 4 gól: Lajkovics. 2 gól: Bánföldi, Bohács, Lenkey, Pitács, Veres. 1 gól: Szemán, Papp, Erdei, Dencsuk, Homann, Horváth, Kocsis. Mérlegen Tiszavasvári „Nem minden játékos azonosult a céllal...” Nem sikerült a bravúr. Az ASE Tiszavasvari labdarugó- csapata nem érte el a hőn áhított célt, nem sikerült az NB II Keleti csoportjának dobogón végezni. Sőt az NB 1/ B-s tagságot is csak a hajrában biztosította be. A hete­dik hely, a tavasszal elért 5 győzelem, 5 döntetlen, 4 négy vereség egyértelműen csalódás a kiemelkedő anya­gi háttérrel rendelkező csapattól. Sikerült alulmúlni a gyenge őszi szereplést is, amikor is csak hazai pályán vitézkedett az ASE. Elgondolkodtató, hogy a Vasvári­nak számtalanszor megvolt az esélye a dobogóra lépés­re, illetve az első három között való megkapaszkodás­ra, de a csapat egyszer sem tudott élni a lehetőséggel. A bajnokság végén B. Kovács Zoltánnal, a csapat volt edző­jével értékeltük a mérkőzéseket, a játékosokat, illetve beszélgettünk bizonyos „mélyebben meghúzódó” összefüggésekről is. Száraz A ttila (Új Kelet)- Úgy éreztem, hogy a Di­ósgyőr elleni játékot látva nem kell pánikba esni. A DFC első helyen fordult, listavezetőként érkezett hozzánk, és nekünk a játék képe alapján gólokkal kellett volna vernünk őket. Nem sikerült... Szerintem az a munka, amit alapozáskor elvé­geztünk, hasznos volt, hiszen egész idényben nem voltak erőnléti gondjaink, jó erőben voltunk. Mindenkivel felvet­tük fizikálisán a versenyt, emi­att soha nem kaptunk ki. Az más kérdés, hogy a szezon so­rán számtalanszor elmondtam: a játékkal elégedetlen vagyok. Bár játszani csak olyan játéko­sokkal lehet, akiknek ehhez megvan a képessége. Nálunk több olyan játékos is volt, aki nem felelt meg ennek az elvá­rásnak. Nem vitatom, küzdőké­pes, harcos, de nem „játssza” focit. Igaz, nem úgy kerültem ide, hogy nem tudok semmit a csapatról. Változtathattam vol­na, de nem rohanhattam ajtós­tól a házba. Hiányzott az a sze­mélyes ismeretség, ami a napi munka során alakult ki. „Lak­va” ismeri meg az ember a má­sikat. El kell telni egy kis idő­nek, hogy valakiről kiderüljön emberileg alkalmas-e egy-egy feladat megoldására? Ilyen ér­telemben volt részem éppen elég keserű tapasztalatban... Rá kellett jönnöm, nem mindenki egyfelé húzza a „szekeret”. Ha hibát követtem el, akkor ott hibáztam, hogy az ősz után - amikor ezt már érzékeltem — nem javasoltam komoly vál­toztatásokat a keretben. Ennek a következményeit viseltem egész tavasszal...- Télen azt ígérte, játékban sokat fejlődik a csapat, nem­csak előre vágják vaktában a labdát a védők, hanem lesz egyfajta passzolós hátsó lab­dakihozatal, amelyből indul­nak majd a támadások. Nos, ebből vajmi keveset láthattunk.- Homann középpályáig meg is tette ezt, de egy sorral előbbre nem volt olyan, aki folytatta volna. Pont ezért, amire utaltam már az előző­ekben. Bánföldi is a hosszú át­adások híve, nem az a típus, aki „kicsibe” leosztja a labdát és elkezdi a szervezést. Éppen ezért őt irányítóként gyakorla­tilag nem is nagyon tudtuk használni.- A szurkolók különösen két játékos eredménytelenségét nem értik. Rosu tavaszi vissza­esése mindenki számára ta­lány, miként azt sem érti senki sem, hogy a remek rúgótechni­kájú Bánföldi miért nem volt eredményesebb? Gyakorlati­lag Tiszakécskén szabadrúgás­lövő specialistaként tartották számon, ehhez képest Vasvári­ban pontrúgásból nem szerzett találatot... ' - Csak találgatni tudok, de aligha járok messze az igazság­tól, ha a következőkre gondo­lok. Zolin jelentős súlyfelesleg van, emiatt technikai gondjai keletkeztek. A 455 kilós plusz­tól a korábban jól működő, beidegződött mozdulat most csődöt mondott. Ezért nem mentek a szabadrúgások a há­lóba. Rosu más eset, őt alapo­san visszavetette, hogy az első fordulóban Diósgyőr ellen a kapu torkából sem tudott gólt lőni. Máskor a három nagy helyzetből legalább egyet ér­tékesít. Ezt követően bátorta­lan lett, félt a lehetőségektől.- A sikertelenségek közepet­te, az elszalasztott lehetőségek miatt szárnyra keltek bizonyos pletykák, olyanok, mely szerint a csapat Ön ellen játszik...- Amikor idekerültem , el kellett fogadtatnom egy olyan edzésmunkát, amelyet a koráb­bi időben nem végzett a csa­pat. Nem volt könnyű az átál­lás, egy-két játékosnak nagy gondot okozott ez. Az edzésen látványos ellenszegülés nem volt, a labdarúgók elvégezték azt a munkát, amit jónak tar­tottam. Az viszont kétségtelen, nem volt mindenki meggyő­ződve arról, nem mindenki fo­gadta el azt, hogy erre az edzés­munkára szükség van, hasznos lesz a későbbiekre nézve. Ta­vaszra megszokták az edzés­munkát a játékosok és ilyen jellegű probléma nem volt. Egy-egy jó eredmény igazol­ta, hogy érdemes dolgozni. Voltak azonban tavasszal olyan mérkőzések, amikor azt éreztem, hogy nem minden já­tékos tesz meg mindent a győzelemért, hogy felkerül­jünk a dobogóra, ott legyünk a spiccen. Ha persze visszagon­dolunk, akkor emlékezhetünk arra, ez nem csak az idei évre volt jellemző. Végig lehet néz­ni visszamenőleg, hogy egy- egy nagy lehetőség kapujában mit játszott a csapat, amikor jöttek a lehetőségek a dobogó­ra kerülésre. Ez nem csak az én edzősködésem idején volt így... Rendre elbukott a csa­pat...- Évről évre kicserélődik a csapat több játékosa, új lab­darúgók érkeznek ide.. Ez a fajta mentalitás öröklődik, megbújik a vasvári öltöző fa­laiban, vagy az itt maradók örökségként adják át a újon­nan érkezetteknek?- Nem tudom megmondani, de az biztos, hogy pár játékos nem azonosult az eredetileg kitűzött dobogós helyezéssel. Különösebb céljuk nincs, csak a túlélés. Minél jobb körülmé­nyek között, minél több pén­zért játszanak, miközben lab­darúgásbeli ambíciójukról, náluk mindenáron való győze­lemre törésről nem beszélhe­tünk...- Ön szerint átlépheti egy­szer Tiszavasvári az árnyékát?- Nem szeretek jósolni, meg mint távozó edzőnek nem is etikus talán erről nagyon nyi­latkozni. Biztos vagyok ab­ban, hogy a csapat körül a ve­zetők azon lesznek, hogy jól szerepeljen Vasvári. Azt hi­szem, az érthető, hogy azért nekem az eltelt időszak után mégis vannak fenntartásaim a játékosokat illetően. Nyilván sok függ attól, hogy mennyire lesz megerősítve a csapat, kik mennek, kik érkeznek. Veres Sándorra nagy szüksége lett volna a csapatnak Meccsekről Tiszavasvári-Diósgyó'r 0-0- A bajok itt kezdődtek... Az első félidőben legalább 5-6 olyan helyzetünk volt, amelyeknek, ha csak a fe­lét belőjük, nyerünk. Egy győzelem, egy jó kezdés nagy lökést adott volna a tavaszi idényre. Buktunk két olyan pontot, amire ké­sőbb nagy szükségünk lett volna... Szolnok-Tisza vasvári 2-1- Talán ezen a mérkőzé­sen még benne volt az elő­ző heti csalódottság a csa­patunkban. Bár az az igaz­ság Szolnok, megérdemel­te a győzelmet. Tisza vasvár i-Nyíregy- háza 0-0- Kis szerencsével nyer­hettünk volna, de nagy igazságtalanság a játék ké­pe alapján nem történt, ami­ért döntetlen lett a végered­mény. Tisza vasvári-Tisza- kécske 2-1- Az egyik legértéke­sebb győzelmünk. Nem csak azért, mert a későbbi bajnok ellen nyertünk, ha­nem azért, mert mindenki láthatta a csapat erejét. Azt, hogy bárkivel partiban va­gyunk. Hatvan-Tiszavasvári 0-0- Az egyik nagy bána­tom... Hat olyan helyzetet jegyeztem fel amikor csak a kapussal szemben álltak a támadóink, de képtelenek voltak a hálóba találni. Tisza vasvári-Kecske- méti SC-RSC 1-1- A katonák lelkesebbek voltak, mint mi. Tiszafüred-Tisza vasvá­ri 0-2- Kötelező győzelem. Az elvárásnak megfelelt a csapat. Tisza vasvár i-Kazinc- barcika 2-1- Küzdelmes mérkőzé­sen, fegyelmezett csapat ellen nyertünk. Salgótarján-Tisza vas­vári 3-0- Rögtön az első percben gólt kaptunk, a továbbiak­ban már nem nagyon volt esélyünk semmire sem. Hajdúnánás-Tisza vas­vári 0-3- Idegenben nyertünk három góllal, ez még ak­kor is jó teljesítmény, ha Nánás most nem képvisel olyan játékerőt, mint a ko­rábbi években. Tiszavasvári-Hajdú- szoboszló 0-1- Igazi rangadó volt, presz­tízsmérkőzés. Különösen az első félidőben megvol­tak a lehetőségeink, de nem tudtunk élni ezekkel. Egy figyelmetlenség után szögletből elveszítettük a mérkőzést. Nem érdemel­tünk vereséget. Szeged-Dorozsma-Ti- szavasvári 1-0- Egy félidő előnyt ka­pott ellenfelünk. A második játékrészben kifejezetten jó volt a játékunk. A gólhely­zet kihasználásunk ezúttal is csapnivaló volt. Tisza vasvári-Kecske- méti TE 1-1- Nem volt egy súlycso­portba a két csapat. Gólok­kal kellett volna nyernünk. A ziccereink ezúttal is ki­maradtak. Játékvezetői té­vedés sújtott bennünket. Eger-Tiszavasvári 0-1- Biztos győzelem, 5-6 ziccer ezúttal is kimaradt...

Next

/
Thumbnails
Contents