Új Kelet, 1997. május (4. évfolyam, 101-125. szám)

1997-05-10 / 108. szám

Az otthonunk van értünk, és nem fordítva

Csengetnünk sem kell, jöttünket a két házőrző, a hatalmas fehér kuvasz és a fekete spániel hangos csaholással jelzi. Háziasszonyunk mosolyogva fogad minket, és terelgetve a négylábúakat beinvitál a lakásba. A parányi előszobából egyik oldalon a konyhába,másik oldalon a nappaliba jutunk.- Az első, ami minden vendégünknek feltűnik, az az, hogy nincsenek ajtók idelent - kezdi N. Éva. - Ez azért van így, mert őszintén bevallom, nagyon nem bírom a bezártság érzését. Hosz- szú éveken át, pontosabban tizenhat évig éltünk panellakásba a férjemmel, s négy évvel ezelőtt azt mondtam, ez így nem megy tovább. Kellett már a változás. Mivel azonban a városban szinte megfizethetetlenek a telekárak, néhány kilométerrel távolabb kezdtünk építkezni. Az alsó szinten tehát boltívek váltották fel a megszokott ajtókereteket, a fürdőszobákra és a felső szint szobáira viszont már ajtókat építtettünk be. Nagyon szeretem a fehér színt, mert az számomra a tisztaság jelképe. A földszinten mindenhová egyforma krémszínű járólapokat fektettünk le. Ám hogy ne legyen egyhangú, helyenként

kisebb szőnyegekkel törtük meg a síkot. A berendezés összességében a modern stílust képviseli.

Természetesen előre elgondoltuk, mit is szeretnénk magunk körül látni az otthonunkban, de nem egyszerre szereztük be a darabokat. Ez persze meg is látszik, hiszen garnitúrákat nem nagyon le használom lakás helyett az otthon szót, hiszen nekem tényleg ezt jelenti ez a ház. Munkám nagyon elfoglal, naponta tíz-tizen- négy órát dolgozom. Ezért tehát mikor hazaérünk, szeretem jól és kényelmesen érezni magam a családom körében. Visszatérve a boltívekhez, azért is nagyon fontosak, mert így nem zárnak el egymástól minket a férjemmel és a két, szinte már felnőtt gyerekünkkel, ha végre együtt lehetünk.

Azt vallom, hogy az otthonunk van értünk, és nem fordítva. Éppen ezért a kiszolgálóasztalok sem állnak stabilan, mindegyiknek kerekei vannak, fgy könnyen arrébb guríthatóak, és nem kell nekünk kerülgetnünk őket. Nem szeretem az úgynevezett kirakati lakásokat, melyek jól mutatnak ugyan, de nem lehet nyugodtan lekucorodni sehová, és még azt is meg kell nézni, hová lép az ember.

Az én- kedvenc területem a konyha. Főzni csak a hétvégeken van időm, de akkor mindent beleadok. Az alagsorban felállított fagyasztók közül az egyiket minden vasárnap megpakolom, hogy a munkából hazatérve csak gyorsan fel kelljen melegíteni valamit. Sokkal jobb így, mintha hét közben csak hideg felvágottakat ennénk. Nagy szenvedéllyel gyűjtöm a szakácskönyveket. Már annyi van belőlük, hogy ami nem fért el a polcokon, azoknak az előszoba kis szekrényében szorítottunk helyet. Jobb így, mintha egész héten csak hideg felvágottakat ennénk. Nem egyszer megörvendeztetem a családot különleges falatokkal. Legutóbb vodkás halat készítettem, az ízét mindenki dicsérte. Csak arra panaszkodtak, hogy míg főtt az étel, amolyan kocsmaszag szállta meg a konyhát.

Az emeletre vezető lépcső melletti falon mindenkinek rögtön szemet „szúrnak" a hatalmas japán mintájú legyezők. Nagyon a szívemhez nőtt minden darab. Vágyom megismerni azt az országot, csakúgy, mint a hatalmas elefántokat, melyeknek kicsinyített másaiból is meg lehet találni nálunk néhányat. Ezenkívül még a virágok azok, melyek nagyon közel állnak a szivemhez. Megszámolni sem tudom, hány cserép van a nappaliban, a hálókban, a konyhában, a folyósón és a két fürdőszobában. A fiam gyakran kinevet, amikor kezemben a locsolóval járok a zöldek között, és öntözés közben beszélek is hozzájuk. Hiszek benne, hogy meghálálják a gondoskodást. Különben mitől lennének ilyen szépek?

Most, hogy beköszöntött végre a jó idő, ha csak módunk nyílik rá, egyre többet leszünk kint a kertben. Hatalmas terület, és nem nagyképűségből mondom, de ilyet csak az vállaljon el, akinek az anyagiak is adottak hozzá. A megművelése elég sok pénzbe kerül. A tuják, cserjék és bokrok mellett jókora füves terület maradt szabadon a két kutyánk és a cica legnagyobb örömére. Számunkra a kert a kikapcsolódást és az aktív pihenést szolgálja.

Nagyon jó a kapcsolatunk a szomszédokkal. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy rendszeresen megajándékoznak szebbnél szebb virághagymákkal, és tőlük kaptuk a kert ékességeit, a kerekes kis fakocsit és a szekeret is.