Új Kelet, 1997. május (4. évfolyam, 101-125. szám)
1997-05-08 / 106. szám
1997. május 8., csütörtök Háttér Kelet André Szabó képei ban is megfesti, meghökkentő „korhűséggel”. Harmóniavágya sokszor repíti képeit transzcendentális környezetbe, és a lírai hangvétel szinte sehol sem marad el. Szándéka sohasem a látvány szolgai visszaadása, hanem a tudatalatti tartalmak közlése. Csáky Lajos tárlatát május közepéig tekinthetik meg az érdeklődők a nyíregyházi Városi Galériában. Egy igazi „huncut” festőművész, egy világfi képei kacsintanak le ránk a Centrál Hotel falairól, André Szabó brüsszeli-bu- dapesti-zajtai művei. Egy ember, aki a mában él és a múltat faggatja, mégpedig a múlt egyik legnagyobb festőjét, Vermeert. Mintha a tudományos szabályt követné - a té- zis-antitézis-szintézis elméletét-, boncolgat és összefoglal, jelenéseket „helyez át” a ver- meeri korból a mába. Mindezt teszi pedig egy igazi világpolgár frivolságával - minden gátlás és körmönfont „ideológia” nélkül... Egy művész, aki németal- földibb a németalföldieknél, akinek alkotásain - ha másutt nem is, de a súlyos drapériákon - megjelenik a múlt, amely általa ver gyökeret az ifjú szívekben. Megdöbbentő festészettechnikai tudás és „ülepen billentett” kompozíciós elméletek, áthangolt idő, sőt az idő tagadása, önösség és általános igazságok, kitekintés és önmagába fordulás — mindez egyszerre jellemzi André Szabó művészetét, aki immár beírta nevét a Németalföld újkori festészetébe. Reméljük, a honiba is... A világfi és a humanista Valami történt Nyíregyháza képzőművészeti életében. Valami, ami nagyon örömteli. Meggyőződésem, hogy ez a Városi Galéria pozitív kisugárzásának köszönhető, nevezetesen az „új” megbízott igazgató - dr. Mat its Ferenc - szaktudásának és kérlelhetetlen műtörténészi igényességének. Azon felül, hogy a Városi Galériában jobbnál jobb tárlatokat tekinthet meg a közönség, immár ugyanez a minőségi javulás fedezhető fel például a Korona Szálló Galériája, a Centrál Hotel kiállításai esetében is. PalotaNstván (Új Kelet) Kiváló magyar festőt és grafikust ismerhetett meg Nyíregyháza művészetkedvelő közönsége Csáky Lajos személyében. A művész 1950-ben született Hódmezővásárhelyen, és 1973-ban szerzett diplomát. Mesterei Fischer Ernő és Vinkler László voltak. Tagja a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének. Csáky Lajos a délalföldi festőgeneráció egyik legnagyobb tehetsége. Pályája állomásai Hódmezővásárhely, Szeged és Kecskemét, ahol ma is szívós kitartással dolgozik, mint független művész. Több mint húsz éve jelentkezik képeivel egyéni és társas tárlatokon. Több könyvillusztrációt is készített. Egyéni tárlatainak eddigi állomáshelyei: Kecskemét, Baja, Szeged, Budapest, Miskolc, Pécs, Balassagyarmat, Szolnok, Szentes és Párizs. Művei a magyar képtárak mellett svédországi, lengyel- országi és franciaországi köz- gyűjteményekbe is bekerültek. A kiállítóterembe lépve, már az első pillanatban érzi, látja az ember, hogy nem mindennapos tárlat szerencsés szemlélője! Mintha a reneszánsz humanizmusának kései leszármazottja alkotta volna azokat a ceruzarajzokat, amelyek köszöntik a látogatót. Egy mélyen emberi világ, a maga részletekbe is menő tisztázási szándékával. Néhol ránk köszön a német romantika egy-egy motívuma, máshol a ma szól hozzánk csendes emberi hangon. Remek zsá- nerrajzai, de Barcsayt idézően tisztességes és elmélyült tanulmányai szintén remek tehetséget sugároznak. Továbbhaladván változik a kép. MinthaAha Novák is a mestere lett volna! Kitűnő olajképek, aktok sorjáznak a falakon, de túllépve a téma sematizmusán, ezek mindig hordoznak valamilyen egyéb „becsempészett” emberi mondanivalót is. Drapériái csodásán omlanak alá, szinte önálló lelkűk van. Kiváló rajztudás és bravúros festőtechnika jellemzi. Az őszi tájat reneszánsz és németalföldi stílusRévedőn Bürget Lajos Életemben szebb utcanevet sehol sem láttam, mint Nyírbátorban, ahol az egyik utcát az Édesanyákról nevezték el. Bárki lett légyen a névadó, csak jó ember lehetett. Mert utcát neveztek cl sok mindenkiről és sok mindenről. Hol érdemmel, hol érdemtelenül. De ki gondolt, ki gondol arra, hogy az Édesanya, a világ legdrágább nője, az életet adó, a felnevelő, a gondoskodó utcát kapjon valahol? Állítottak szobrot hadvezérnek, politikusnak, mártírnak, zeneszerzőnek, de vajon hány Édesanya-szobor figyelmeztet nap mint nap arra, hogy vannak valakik, akik minden más szoboralak érdemeit messze túlszárnyalják? Anyák napján vettünk virágot, elmondtuk a konvencionális szavakat, kimentünk a temetőbe az elment Édesanya sírjához. Az óvodákban, iskolákban lerajzolták, hogyan is látja a pulya az Édesanyát. Az alkalmat kihasználva voltak, akik politikai frázistömeget és nemzeti halálsikolyt bocsátanak szerte. Szóval ünnepeltünk, ahogy megszoktuk, ahogy tudunk. De vajon tudunk-e elmélyedten gondolkodni arról, ki is Édesanyánk? Elénk idéződik-c a szem sarkában eltörölt könny? A türelem? A megbocsátás? A szigor? A bütykös ujjak? Emklékeztünk arra, hogy neki mindig mindenből utoljára jut? Hogy milyen a gyógyító és vigasztaló mosolya? Hogy neki jobban fáj a szigor, mint nekünk? Gondoltunk arra, hogy az Édesanya kortalan, hiszen vele öregszünk, és ő nekünk mindig anyánk marad? Van-e türelmünk meghallgatni néha hosszadalmas panaszait, jó szóval enyhítve a bajt? Tudunk-e róla, hogy egykor neki is voltak álmai, vágyai, hogy egyszer ő is volt szép? Vajon szívvel vagy csak szóval szeretjük őket? Szeretném a csendes Édesanyák napját. A visszafogottat. A meleget. Az őszintét. Az örömet szerzőt. A gondoskodót. A megértőt. A türelmeset. A szeretettel telit. És a fájdalmasat annak, akinek már nincs kit köszöntenie. „Májusi nyereményeső — aranyat ér” A Szerencsejáték Rt. Miskolci Területi Igazgatósága szenzációs nyereményakciót hirdet a nyeretlen gépi hatoslottóra, 1997. április 21-étol május 17-ag. Borsod-Ahaúj-Zemplén, Hajdú-Bihar. Heves, Nógrád és Szabolcs- Szalmár-Bereg megyékben. Főnyeremény: OPEL CORSA személygépkocsi, valamint tárgynyeremények több millió forint értékben! Pályázati feltételek: mindazok a játékosok, akik a fenti időszakban nyeretlen gépi hatoslottó szelvényeiket összegyűjtik és legalább 2000 Ft értékben zárt borítékban nevük, címük és a pályázati jelmondat feltüntetése mellett beküldik, sorsoláson vesznek részt! Cím: Szerencsejáték Rt. Miskolci Területi Igazgatóság 3530 Miskolc, Mindszent tér 3. Beérkezési határidő: 1997. május 26. Sorsolás: 1997. május 28. NYERETLEN HATOSLOTTÓJA MOST NYERŐ LEHET! Szerencsejáték RL Miskolci Területi Igazgatóság Q. A kis Zsuzsika, aki már másodikos volt, március elejétől egyre gyakrabban ácsorgott az ablakuk előtt meg az utcai kiskapunál. Azt a cinegepárt várta, akiket egész télen etetgetett, akik megígérték neki, hogy hálából elvezetgetik a közeli tölgyerdőbe, amikor kitavaszodik. Egyszer csak bekopogtak az ablakon. Gyere, gyere - csipogták. S elindultak. A cinegék hol a kislány mellett, hol előtte keringtek, szökdelltek, azzal a szándékkal, hogy felfedik előtte a tavaszi erdő titkait. Alig haladtak, amikor egy kis tisztáson mécsesként világító, körömnyi virágokra találtak, az avarba behúzódva sárgállottak. Felettük aranyló virágporjuk- kal megrakott dongók és méhek keringtek.- Amikor te lefekvéshez készülődsz, e virágok már betakaróztak szirmaikkal. De az első napfény cirógatására kitárulkoztak, frissen ébredeztek. Gyöngyöző harmatban mosakodnak, langyos szellőben szárítkóznak - ők a salátabogárkák - csicseregte az egyik kismadár.- Nemcsak szirmaik szépségét, levélkéiket is felkínálják. A szegény betegek vitaminos levest habarnak, vagy gyógyteát főznek belőle - csipogta a másik.- Mi ez a nagy lárma? - kérdezte kutató tekintettel a kislány.- Nézz oda, nézz oda - pityeg- ték halkan a madárkák. - Azok a csuszkák. Ott, az odvas tölgyfa törzsén. Ok az erdő legügyesebb madarai. Azt is tudják, amit a harkályok nem: fejjel lefelé is csúszkálni. Most azon vitatkoznak, hogy tapasszák-e még szűkebbre az odú nyílását. Amint tovább lépegettek, egy dombocskához értek. Nem volt magasabb egy jó ugrásnál. Napszűrte hátán ibolyák garmadája kéklett. Zsuzsika letérdepelt hozzájuk, belélegezte illatukat. A cinegék is odaguggoltak, s a kislány által eddig nem hallott dalba kezdtek. Abba, hogy „Kék ibolya búra hajtja a fejét, nincsen, aki megöntözze a tövét...” Nemcsak a nótája gyógyít. A mamájától tudja, hogy leveleinek a teája is - idegességet nyugtató. Majd bodza- és galagonyabokrok alatt bujkáltak tovább. A kesernyés és mézillatú keverék valóban mesebeli volt.- Majd ide hozd el a galagonya piros bogyóihoz a szívére panaszkodó ismerőseidet, hadd szedjék meg teának - biztatták a cinegék. - Mi is lecsipegetjük a jéghideg, zimankós télben, piciny szívünk kihűlése ellen. S az ösvény egyik hajlatában egy öreg tölgy alá röppentek le a madárkák. Zsuzsika az erdőben Mahay Béla tárcája — Itt! Itt! — csipogták. — Mi van ott? — libbent oda Zsuzsika.- Ez a mély lyuk egy sötét odú. Ebben lakik sünbarátunk. Ahogy mi fent, ő lent pusztítja az ártó-rontókat. S most ijesztően szirénázott fel egy hang a sűrűből. Zsuzsika megijedt. A cinegék azonnal a vállára röppentek:- 0 az erdő legcsendesebb és legfélénkebb lakója, a bagoly. Idekiáltott, hogy ismerd meg őt is. Éjjelente a ti udvarotokra is be-beszáll, hogy összeszedje a falfurkáló, dézsmáló egereket és pockokat. M ár a Nap lemenőfélben járt, amikor a parti tocsogók felöl békák hangversenye zendült fel - Zsuzsika első esti szerenádja. Nem ácsoroghat- tak tovább, mert a feketerigók cserregése a hátuk mögött jelezte, hogy az erdő szélén bujkál már az este. Elindult hát hazafelé, utána a két cinege. Csáky Lajos művei
