Új Kelet, 1997. május (4. évfolyam, 101-125. szám)

1997-05-30 / 124. szám

1997. május 30., péntek Az Országházból jelentjük Napirend előtt A szokásos napirend előtti felszólalásokkal kezdődött meg az Országgyűlés csütör­töki munkanapja. Az első hozzászóló, Gyimóthy Géza (FKGP) a hétfői, három vál­lalkozói érdekképviseleti szervezet által meghirdetett gyűléssel foglalkozott. Fel­rótta, hogy a meghívás elle­nére sem a miniszterelnök, sem miniszterei nem mentek el a rendezvényre, a kormány csak közigazgatási szinten képviseltette magát. - Holott - tette hozzá - a kabinet meg­ismerhette volna a vállalko­zói szféra elképzeléseit. Gyi­móthy Géza szerint — miután a kormány három évig nem tett semmit - választási fo­gás a kisvállalkozói program elindítása. Lezsák Sándor (MDF) a Magyarország és Vatikán kö­zött kötendő megállapodás tervezetét méltatta. Mint el­mondta: a szerződés teher­mentesíti az Országgyűlést, a jövőben az egyházak finan­szírozása nem lesz a költség- vetési vita folyamán politikai vagy kampányérdekek függ­vénye. A képviselő bírálta az SZDSZ-t, amiért az - egyedü­liként a parlamenti pártok közül - elutasítja az egyez­ménytervezetet. Lezsák Sán­dor mondanivalójához Szabó Iván is csatlakozott. Szabó Zoltán művelődési államtitkár kifejtette: a kor­mány nemcsak a történelmi egyházakkal, hanem vala­mennyi magyarországi fele- kezettel megállapodást kí­ván kötni. — A finanszírozást hosszú távra biztosító törvé­nyek, illetve törvénymódo­sítások koncepcióját épp a csütörtöki napon kapják meg az egyházak - közölte. Igazság­szolgáltatási reform A napirend előtti felszóla­lásokat követően az Ország- gyűlés folytatta az igazság­szolgáltatási reformhoz kap­csolódó törvényjavaslatok együttes általános vitáját. A pártok vezérszónokai közül elsőként felszólaló Hack Pé­ter (SZDSZ) azt hangsúlyoz­ta, hogy a reformcsomag egé­szét látják progresszívnek, és annak egyes elemei önma­gukban nem válthatják be a hozzájuk fűzött reményeket. Szavai szerint az SZDSZ az igazságszolgáltatással kap­csolatba kerülő állampolgá­rok - számük évente két-há- rom millióra tehető - szem­pontjából közelíti meg a kér­dést. Az előterjesztés kivéte­les lehetőség arra, hogy Ma­gyarországon korszerű, haté­kony, gyors, szakszerű igaz­ságszolgáltatás alakuljon ki. Jelezte, hogy a kormány el­képzeléseiben a Magyar Bí­rói Egyesület 1993-ban ki­dolgozott koncepciójának alapgondolatai köszönnek vissza. Az igazságszolgálta­tás átalakításának céljaként jelölte meg, hogy hazánk - a múlt század fordulójához ha­sonlóan — a XXI. század ele­jére ismét Európa élvonalá­ba kerüljön ezen a területen. Szólt arról, hogy a bírói füg­getlenség garanciájaként az Országos Igazságszolgáltatá­si Tanács (ÓIT) létrehozása már 1989-ben is szerepelt az SZDSZ, illetve a Fidesz prog­ramjában, ugyanis a magyar történelmi tradíciók szerint a kormányzati hatalom gyak­ran érzett készséget a bíróság tevékenységébe való beavat­kozásra. Hack Péter rámuta­tott arra, hogy az ÓIT a vég­rehajtó hatalomtól független intézmény lenne, amely a bíróságokkal kapcsolatos anyagi és személyi döntési jogosítványokat átvenné az igazságügy-minisztertől. Bánk Attila (FKGP) kifej­tette, hogy a kisgazda frak­ció jelenlegi formájában nem tudja támogatni az előterjesztést. Álláspontja szerint az alkotmánymódo­sításnak meg kellett volna előznie az igazságszolgálta­tási reformcsomag tárgyalá­sát. Ugyanakkor kifogásol­ta, hogy a törvényjavaslat­ok között nem szerepelnek a büntetőeljárásra, az ügy­védekre, a cégbíróságokra és a Polgári törvénykönyv mó­dosítására vonatkozó előter­jesztések. Csákabonyi Balázs a szo­cialista frakció álláspontját tolmácsolva elmondta, hogy a reform - amelynek előké­születei hosszú évek óta foly­nak - célja az igazságszol­gáltatás jobbítása annak je­lentős mértékű átalakításá­val. Hack Péterrel egyetért­ve hangsúlyozta, hogy csak a komplex változtatás hoz­hatja meg a kívánt ered­ményt. Számlavisszaélések MTI __________________ A Matáv egy rutinellen­őrzés során a közelmúltban fényt derített arra, hogy az elmúlt fél évben néhány esetben jogszerűtlenül írtak jóvá telefonszámlákat. A be­csült kár mintegy 3 millió forint. A vállalat feljelentést tett a rendőrségen. A ható­ság előzetes vizsgálatai alapján bebizonyosodott, hogy egy alkalmazott kö­vette el több alkalommal, el­lenszolgáltatás fejében az illegális számlajóváírást. Mindezt a Matáv sajtóosz­tálya tudatta az MTI-vei csü­törtökön. A rendőrhatóság bűncse­lekmény gyanúja miatt és a további esetleges tettesek ki­derítésére nyomozást indí­tott. A Matáv az eset felderí­tése után megtette a szigorí­tó intézkedéseket az újabb visszaélések megakadályo­zására, illetve a hatékonyabb folyamatos ellenőrzésre. Hazai krónika A sértettek jogainak erősítése Az utóbbi esztendőkben nemcsak a bűncselekmények, hanem sértettjeik száma is megnőtt Magyarországon. Szembetűnő azonban, hogy az áldozatok kártérítési esé­lye az eljárások folyamán nemhogy egyre inkább erő­södne, hanem időnként csökken. Ezt Világosi Gábor, a Belügyminisztérium politikai államtitkára állapította meg csütörtökön Budapesten, az Európai Áldozatvédő Fórum konferenciáján mondott megnyitó beszédében. MTI A magyarországi Fehér Gyű­rű Közhasznú Egyesület által szervezett, a Belügyminisztéri­um és az Országos Rendőr­főkapitányság közreműködé­sével létrejött négynapos kon­ferencia első előadója Polt Pé­ter, az állampolgári jogok or­szággyűlési biztosának helyet- tese.voll. Elmondta, hogy 1995- ben és 1996-ban 664 olyan be­advány érkezett hivatalukhoz, amely a sértetti jogokkal füg­gött össze. Ezek között több változatban fordultak elő olyan alkotmányos sérelmek, hogy a sértett által felajánlott bizonyí­tékokat figyelmen kívül hagy­ta a hatóság, aminek következ­tében meg sem indult az ügy­ben a nyomozás, vagy meg­szüntették azt. Az állampolgárok panaszjo­ga csorbult, például abban az esetben is, amikor a nyomozó hatóság másik szervezethez tet­te át^az adott ügyet, de erről a sértetteket nem értesítette. Polt Péter közölte, hogy a Fehér Gyűrű Egyesület kezdeménye­zésére ajánlották az Országgyű­lésnek egy elkülönített pénz­alap létrehozását, a sértettek kárainak enyhítésére. Györgyi Kálmán legfőbb ügyész kijelentette: a magyar jogban alapos bővítésre szorul­nak a sértetti jogok, ezért szak­mai körökben fokozott érdek­lődéssel várják az átfogalma­zott büntetőeljárási törvényt. Györgyi Kálmán kifejtette: a sértett sérelmét a törvényhozás államosította, vagyis meg­mondja, hogy az áldozatot mekkora személyes és anyagi kár érte. A büntetési szankciók az állam érdekeit helyezik előtérbe, miközben háttérbe szorul a sértett kárigénye. A legfőbb ügyész felhívta a fi­gyelmet arra is, hogy nem sza­bad a sértettek pozícióit a bűnelkövetők jogainak rovásá­ra erősíteni.- Nagyon örülök, hogy házépítési hajlamát most éli ki a gyerek, mert nem valószínű, hogy később alkalma lesz rá! _____________________' t . i Pa lotai István (Új Kelet) A Szabad Európa Rádió ma­gyar szekciójának hangarchí­vuma immár méltó helyre ke­rült - a budapesti Széchenyi Könyvtárba. A sokak számára évtizedekig a „szabadság leve­gőjét” jelentő rádióadó a rend­szerváltás után szüntette meg magyar nyelvű adását, és ez­zel történelemmé vált. Törté­nelemmé, melyen a hajdani szitkok és átkok, a szándékos „csúsztatások bélyegregi­mentje” ült... Az ötvenhatban „gátlástala­nul uszító adó, a kémszerve­zet, Washington talpnyalója, a Magyar Népköztársaság szö­vetségi rendjének veszélyez­tetője, a burzsoázia szekérto­lója, a dolgozó nép ellensége, fasiszták gyülekezete” - min­den volt ez a rádió, csak ép­pen nem az, ami: az eszmék szabad áramlásáért küzdő ma­roknyi kamikaze magyar gyűj­tőhelye. Mert bizony nap mint nap veszélyben forgott egy időben az életük. Münchenben az Oettingen strasse környé­kén (ott voltak a stúdiók) nyü­zsögtek a keleti ügynökök, és a követés, molesztálás még a nyolcvanas évek közepén is napi gyakorlat volt. (A kom­munista ügynökök 1980-ban fel is robbantották a SZER ro­mán nyelvű stúdióját, akkor­tól vigyázta az FBI a komple­xumot és a munkatársakat.) So­kan azt hitték, hogy az adók is Münchenben vannak, holott ez tévedés volt, ott csak a stú­diók voltak, az adótornyok pe­dig hosszan elnyújtva a por­tugál tengerparton. A szándé­kos vádak és a tudatlanság kora immár lejárt. A SZER hangarchívuma itthon van és kutatható. Sok igaztalan és méltatlan vád vár még tisztá­zásra. Remélhetőleg be is kö­vetkezik... * * * Egy európai országnak nem lehet nagyobb szégyene, mint hogy közterületein szemmel láthatólag éhes, fizikailag le­pusztult és beteg gyerekek ez­rei koldulnak, lopnak, és fal- kákba verődve csavarognak. És mégis, ha valaki ezt úgy teszi szóvá, hogy a jog szerint felelős intézmények közül akár csak egyet is megnevez, az a poklok poklát szabadítja magára: azonnal dőlni kezde­nek a kérdések: miért pont mi, miért kellett ujjal mutogatni? Majd a szemrehányások kö­vetkeznek: mi mindent meg­teszünk, ami tőlünk telik, többre nem futja. Kevés a pénz. Nos, ha meg is teszik, amit tudnak, az édeskevés, hiszen a „jelenség” továbbra is ugyanolyan intenzitással léte­zik. Az pedig, hogy sértődés a reakció, az sejtetni engedi, hogy némi vaj azért akad a fe­jükön. Ha erre nem tudnak pénzt szerezni, akkor rosszul dol­goznak! Az ugyanis teljes kép­telenség, hogy ha erre nincs pénz, akkor Európa nem segí­tene. Csak nem kell szemérme­sen hallgatni az ijesztő gyer­mekhelyzetről. Merni kell kér­ni. Lehet, hogy a dolog nem elég „politikus”, és az ország vezetői fújnának érte, de en­nek nem lenne szabad szem­pontnak lenni. Az valóban tény, hogy az Európa Unió or­szágaiban sehol sem látni (leg­feljebb nagyon elvétve) nyo­morult gyermekeket, de attól, hogy mi nem beszélünk róla, a jelenség még élő valóság marad. Bizony, kedves elvtár­sak!... Kongresszus Fekete Tibor (Új Kelet) Második kongresszusuk­ra készülnek a Kereskedel­mi Alkalmazottak Szak- szervezetének küldöttei. A kilencvenes évek elején ta­pasztalt letargiát követően újraélednek a szakszerveze­tek, és most úgy tűnik, kez­dik megtalálni helyüket és szerepüket az érdekképvise­leti szervek között. A kongresszus küldöttei előre egyeztették álláspont­jukat, és felhívás formájá- ban tették közzé nézeteiket. Ebben megállapítják: előző kongresszusuk óta tovább romlott a munkavállalók helyzete, nőtt a dolgozók kiszolgáltatottsága. A mun­káltatók szemléletében a törvénytisztelet és az embe­riesség helyébe egyre kéz­zel foghatóbban a profil mindenhatósága lép. A kol­lektív jogok semmibevéte­lén, a munka világát szabá­lyozó törvények átlépésén túl gyakran már az emberi méltóságot is sértő intézke­désekben nyilvánul meg. A tanácskozás küldöttei sajná­lattal állapítják meg, hogy az állam — egy-egy kisebb részletkérdéstől eltekintve - nem képes, vagy nem akar lépéseket tenni a törvénysér­tések megakadályozására, a tőke gátlástalan mérséklésé­re. A munkavállalók nem tűrhetik tovább azt a néze­tet, amikor a munkáltató azt hiszi, hogy a tulajdon meg­szerzésével együtt meg­szűnnek a munkavállalói jogok, és szabad kezet kap­nának az új gazdák. A kongresszusi küldöttek felhívással fordulnak a ke­reskedelem és a többi szak­ma általuk képviselt mun­kavállalóihoz, tisztség- viselőihez: legyen elég a megalázottságból, a kiszol­gáltatottságból. Nem igaz az, hogy saját érdekükben kell a hosszabb nyitva tar­tás vagy a szombati és va­sárnapi munkavégzés. Sőt! Nem ritkán „feketén” dolgoztatnak embereket. Téves az a munkaadói né­zet, mely szerint a szakszer­vezetek követelései (a ren­des munkabér, a túlmunka megfizetése, a szabadnapok és a szabadságok megfize­tése) veszélyeztetnék a vál­lalkozások biztonságát és a munkahelyeket. A kereskedelmi dolgo­zók felhívják az országos szervezetek, elsősorban az MSZOSZ figyelmét, hogy a korábbinál hatékonyabban munkálkodjanak a munka­helyi, ágazati szervezetek napi tevékenységének ered­ményességén. Fokozottab­ban figyeljenek oda a nem­zetközi szakszervezeti moz­galom támogatására. A szak- szervezeti küldöttek nem zárkóznak el az együttmű­ködés, az érdekegyeztetés normális rendszerének ki­alakítása elől, és keresik a kölcsönös előnyökön ala­puló megállapodások meg­kötésének lehetőségét. Ugyanakkor felhívják az állami szervek figyelmét a törvényesség betartására, a munkabiztonsági előírások érvényesítésére. Kérik, hogy az állami szervek to­rolják meg a törvénysérté­seket, és áttekinthető, ren­dezett viszonyokat teremt­senek a munka világában.

Next

/
Thumbnails
Contents