Új Kelet, 1997. május (4. évfolyam, 101-125. szám)

1997-05-26 / 120. szám

1997. május 26., hétfő Sport Uj csapatot kellett építeni! Stark Tibor Európa*bajnok Remek magyar sikerrel ért véget Horvátországban a súlyemelők Európa-bajnok- sága. Vasárnap a 108 kg-ban és a plusz 108 kg-ban osz­tották ki az érmeket. Az ólomsúlyúak küzdelmében Stark Tibor 2.5 kilogrammal elmaradva az összetett orszá­gos csúcsától, 412.5 kg-os eredménnyel aranyérmet szer­zett. Szakításban ezüst-, lökés­ben bronzérmet vehetett át. Plusz 108 kg: összetett, Eu- rópa-bajnok: STARK TIBOR (MAGYARORSZÁG) 412.5 kg (187.5,225)2. RaimondsBerg- manis (Lettország) 407.5 (180. 227.5) 3. Slian Grimseth (Nor­végia) 405 (190,215) 4. Anders Bergström (Svédország) 395 (172.5,222.5) 5. Erdinc Arslan (Törökország) 395 (175, 220) 6. Vagyim Smelov (Ukrajna) 392.5 (165,227.5>szakítás, Eu- rópa-bajnok: Grimseth 190 kg 2. STARK 187.5 3. Bergmanis 180 lökés, Európa-bajnok: Smelov 227.5 kg 2. Bergmanis 227.5 3. STARK 225 A játékosok mesterszemmel Kamarás György edzőt arra is megkértük, értékelje játé­kosai teljesítményét. Kozma Tamás: Nagyon nagy teher volt rajta. Mint már sok­szor elmondtam, irányítás, pontszerzés és általában az ellenfél legjobbja elleni vé­dekezés. Nem ismertem ko­rábban, és nem gondoltam, hogy ilyen sokat tud teljesí­teni. A bajnokság végére egy kicsit elfáradt. Oroszvári Tamás: Egyike azoknak, akik sokkal többet nyújtottak a vártnál. Meghatá­rozó emberré vált ebben a csa­patban. Nagyon jó teljesítmé­nyei voltak, volt persze gyengébb napja is, még tovább fejlődhet. Dunai Zsolt: O a bajnokság második felétől azt nyújtotta, amit vártam tőle, néha nagyon jól játszott. Gócs Lajos: Voltak nagyon jó meccsei, voltak feledhetők. Nagyjából azt hozta, amit el lehet várni tőle. Ráadásul nem is igazán azon a poszton sze­repelt, ami jó neki, dehát sze­gény ember vízzel főz. Gergely Tamás: Idény köz­ben érkezett. Sokat segített né­hány meccsen, de nem tudott meghatározó játékossá válni. Kamrás Adám: Centerként nem tudta azt nyújtani, amit szerettem volna. Volt három olyan meccse, amin úgy szere­pelt, ahogy tudna. A szemléle­tén kellene változtatnia. Kovács Roland: Nagyon so­kat fejlődött azóta, hogy tavaly nyáron újra kezdett kosárlab­dázni. Neki már nem kellene tovább erősítenie, mert a játék­ban már nem válik előnyére. Sárosi Endre: Nagyon akart, de nem tudta Kozmát igazán pótolni. Most egy fél évre kül­földre megy. Hutás László: Sajnos, sérü­lése miatt nagyon keveset ját­szott. Nagyon hiányzott. Herczku Márton: Az utób­bi meccseken egyre biztatób­ban szerepelt. Rá komolyan lehet számítani. Lakatos István: Amikor ját­szania kellett, mindig megsé­rült, és ez az ő felelőtlensége is. Boczkó Adám: Nagyon jól játszik az edzéseken, kicsit va­gányabbnak, bátrabbnak kell lennie. Kosárlabda NB I, B csoport A Nyíregyházi TK Isobau férfi kosárlabda-együttese már majd’ egy hónapja befejezte a bajnokságot. Az idény elején teljesen új játékoskerettel kezdett el dolgozni az új edző, Kamarás György. A szakosztályvezetés elvárása az volt, hogy a csapat az alapszakasz során minél közelebb kerüljön ahhoz a lehetőséghez, hogy a B-csoport rájátszásában a legjobb nyolc között folytathassák. A csapat kiélezett küz­delemben maradt le a negyedik helytől, végül is a Salgótar­jáni KC megelőzte őket. A második nyolc csatájában az el­ső helyen zárták a rájátszást. A folytatásban a helyosztókért vívott csaták során a Diósgyőr elleni kuparendszerű két ta­lálkozón meglepetésre alulmaradtak, és végül a SMAFC el­len győzedelmeskedtek, és a 23. helyen végeztek. Ez a tava­lyi szerepléshez képest csak némi előrelépést jelentett. A fiatal erőkből álló nyíregyházi gárda idei évét a szakvezetés a csapatépítésnek szentelte, a nagyobb előrelépést a kö­vetkező bajnoki évtől várják a szakosztálynál. Az idei bajno­ki év tapasztalatairól Kamarás Györgyedzőt kérdeztük.- Mi volt az. amiben többet nyújtott a vártnál a csapat?- Bizonyos egyéni teljesítmé­nyek sokkal jobbak voltak a várt­nál. Volt olyan játékos, aki látvá­nyosan előre tudott lépni, azzal szemben, amit a korábbiakban vártak tőle.- Mi az, amit eltervezett, de nem sikerült?- Nagyon fontos cél volt, hogy a nyíregyházi fiatalokat be tudjuk építeni a csapatba. Sajnos, ez egy­beesett egy új csapat kialakításá­val, és ezt a kettőst célt nem lehe­tett egyidejűleg teljesíteni, hiszen a meccsek eredményei ezt nem tet­ték lehetővé. Szerencsére a baj­nokság végére ezen egyre inkább tudtunk változtatni, és biztos va­gyok benne, hogy jövőre ezen az úton is tovább lehet lépni.-Ahhoz, hogy ez az egyre nép­szerűbb sport Nyíregyházán is to­vább éljen-fejlődjön, jövőre sok­kal többet kell előrelépnie az együttesnek. Adottak ennek a fel­tételei, vagy mit kellene még ten­ni ehhez?- Úgy tapasztalom, hogy nem nagyon ismerik el azt a munkát, amit itt, a szakosztályban vég­zünk. Gondolok például a nem­régiben megtartott kosárlabda­gálára. Ez a sportágat is feltétle­nül népszerűsítette a város­ban. ugyanakkor a szakosztá­lyunkat az egész országban, a kosarasok táborában is. Tulaj­donképpen ez is volt vele az alapvető célunk. A másik cél sem volt mellékes, hogy eset­leg a torna rendezésével a szak­osztály pénztárcáját is gyara- pítsuk. Nos, ez is sikerült, mert nincs példa arra, hogy B cso­portos együttesi ellátna felsze­reléssel valamelyik nagy sport­szergyártó cég, nekünk most két garnitúra felszerelést biz­tosítottak. és egy évre a lab­dák is megvannak. Ebben a munkában nagyon nagy sze­repet vállalt Makrai László, aki az utolsó héten szinte éj­jel-nappal dolgozott. No és az sem mellékes, most már csak a szakosztály elhatározásán múlik, hogy jövőre is éltink-e a gála megrendezésének lehe­tőségével. Aki a sportban él, annak tudnia kellene, hogy ez a munka mit ér. Gondolom, a kérdés elsősorban a játékosok­ra vonatkozott. Arra az a vála­szom, hogy ha egy megfelelő szintű külföldi játékost tudunk igazolni, akkor meggyőző­désem, hogy az A csoportért kiizdenénk. RéVay Zoltán (Új Kelet)-Értékelése szerint a mostani szereplés megfelelt a reális erőviszonyoknak?- Szerintem a helyezésünk megfelel az erőviszonyoknak. Az egy másik kérdés, hogy egy kis szerencsével jóval, de jóval előbbre tudtunk volna végezni. Most arra gondolok, hogy végül is épp csak lemaradtunk az alap­szakaszban a negyedik helyről, ha azt sikerül megszereznünk, akkor a legrosszabb esetben is huszadikok vagyunk. Ismert, hogy az a Salgótarján előzött meg minket, akiket kétszer is legyőz­tünk. Hogy nem sikerült feljebb végeznünk, ennek több oka is van. Ha végiggondoljuk, huszon­hat bajnoki meccsel játszottunk, és ebből tizenhatot megnyertünk. Ha a bajnokság előtt valaki arról biztosított volna, hogy hatvan százalékos teljesítményre leszünk képesek, akkor annak nagyon örültem volna. Több okít is van annak, hogy nem tudtunk sokkal előbbre végezni. Ha megnézzük, alig-alig volt olyan ellenfelünk, amelyiknél ne szerepelt volna külföldi. A játékosrangsorokat végigböngészve kiderül, hogy általában minden csapatnál egy- egy külföldi volt a legjobb pont­dobó. Aztán azt se felejtsük el, hogy a mi játékoskeretünkben olyan kosarasak szerepeltek, akik korábban sohasem játszottak együtt. Csak Oroszvári és Hutás szerepelt tavaly egy csapatban, de sajnos Hutásra sérülése miatt alig-alig számíthattam. A többi­ek, Kamarás, Dunai, Kozma, Ko­vács, Sárosi most találkoztak először. Gergely a bajnoki idény közben érkezett. A kosárlabda elsősorban is csapatjáték, kell egy kis idő ahhoz, hogy a játékosok összeszokjanak. Ennek ellenére több olyan mérkőzés is volt. amit nagyon pozitívan értékeltem. Saj­nos, a jó meccsek után sokkal gyen­gébb teljesítmények következtek. No de pont ez jellemző a csapat- építés időszakára, hogy egy-cgy jó teljesítményt mély hullámvöl­gyek követnek. Ahogy a munká­ban haladunk előre, ezek a hul­lámvölgyek annál kisebbek, és ál­talában rövidebb ideig tartanak.- Mindezek mellett a helyosztók során a diósgyőriek elleni ide­ge 7 ibeli vei eség és a pár 7 iái céh vsz- rése hidegzuhanynak számított.- Ez egy érdekes dolog, hiszen a bajnokságban négyszer játszot­tunk velük és háromszor győzni tudtunk. Ennek ellenére előttünk végeztek. Kár. hogy hazai pályán nem tudtuk behozni az ellenfél megszerzett előnyét, de ez is ta­lán a rutintalanságnak tudható be. A bajnoki lebonyolítás kritikája is ez az esemény. Ahol alapszakasz van a bajnokságokban, ott azért a rájátszásban azok kerülnek előny­be, akik előbbre végeznek. Ez az egésznek a lényege. Ez a kuparend­szerű lebonyolítás ezt az előnyt nem biztosítja. Hogy miért pont így van, azt talán a kosárlabda­szövetségben sem tudják.- Ahhoz képest, amit a bajnok­ság rajtjakor elképzelt, elteivezett - elsősorban a csapatjátékra gon­dolok -, meddig jutott a gárda?- Szerintem sokkal előbbre, mint amit a bajnoki helyezésünk mutat. Amikor tavaly júniusban először együtt láttam a fiúkat ko­sarazni, akkor bizony még azon gondolkoztam, hogy a benmara- dásért kell majd harcolnunk. Igaz, arról is volt szó, hogy még erő­sítünk. Egy év alatt nagyon sok előrelépés történt. Ha most egyál­talán nem erősítenénk, akkor is egészen másképpen kezdhetnénk el a bajnokságot, mondhatnám, most már egy másik csapattal.- Mi az, amiben még előre kell tépni?- Az idei nyári felkészülésben sokkal keményebb munkát kell végeznünk, és elsősorban a véde­kezőjáték javítására kell összpon­tosítanunk. Meggyőződésem, hogy a B csoportban jó védeke­zéssel lehet igazán előrelépni. Saj­nos. év közben is többször azt a visszajelzést kaptam, hogy fárad­tak a játékosaink. Nem voltak hoz­zászokva a kemény munkához. 9 A csapatkapitány, Kozma Tamás kosárra dob Kamarás György Oroszvári Tamás meghatározó emberré vált Dunai Zsolt csatázik

Next

/
Thumbnails
Contents