Új Kelet, 1997. május (4. évfolyam, 101-125. szám)

1997-05-26 / 120. szám

Fantomszövetkezet A rendszerváltás után a he­lyi termelőszövetkezet alap- tevékenysége megszűnt. A földosztás során mindenki a saját földjén kezdett gaz­dálkodni, a szövetkezet pedig megszüntette gép­parkját. A még meglévő tagság nem tudja érvénye­síteni vagyoni követelése­it, mert a szövetkezet nem alakult át, és nem osztotta fel a vagyonát. Jogilag lé­tezik, de valójában nem működik. A cégbíróság meg akarta indítani a felszámo­lást, de akkor már semmi esélyük nem lenne az embe­reknek vagyonrészük meg­szerzésére. Ennek elkerülé­sére a tagság haladékot kért, és új tisztségviselőket vá­lasztott, akik hajlandók le­vezényelni a szövetkezet vagyonosztását. A fotón a tsz-telep látható. Harmadik a FÚCCS! Gyerekek gondozzák a hátsó iskola facsemetéit Kell egy csapat — a szál­lóigévé vált mondat a „Ré­gi idők focijában” hangzott el, de előtte és utána is megfogalmazódott sok em­ber gondolataiban. A fábián- házi úttörőcsapat mint szoci­alista-kommunista csöke- vény idejét múlttá nyilvá­níttatott, és utód nélkül fel­oszlott. Herman Katalin tanárnő 3 éve kezdett az is­kolában dolgozni, és az űrt politikai felhang nélküli új űttörőmozgalom meghono­sításával próbálta betölte­ni. A rossz szájízt maga mö­gött hagyó régi időket nem könnyű feledtetni, mégis egyre növekszik azoknak a tábora, akik nem keresnek hátsó szándékot az Úttö­rőben, és felismerik, milyen sokat jelentenek gyereke­iknek a szabad idejük tar­talmas kitöltését célzó tá­borok, szakkörök, foglalko­zások, amelyeket az Úttörő szervez a faluban. Színjátszó szakkörük jól szerepelt az Országos Szín­játszó Találkozón Tiszaúj- városban, és fellépett a fe­hérgyarmati találkozón is. A „Védetté nyilvánítjuk” akcióba bekapcsolódva az alsó iskola udvarát vették védelmükbe, gondozásuk­ba. Az önkormányzat és a szülők támogatását is fel­használva díszcserjék és sö­vény ültetésével tették ba­rátságosabbá az iskola udva­rát. A Fábiánházi Úttörők Csipetnyi Csapata, a FÚCCS legfrissebb sikerét a nyolc héten át tartó „Talpraesett Úttörő” országos versenyen érte el. A somogyszobi dön­tőn a fábiánházi hetedike­sekből álló csapat nem csak a falut, a megyét is képvi­selte, és 59 induló között megszerezte a dobogós har­madik helyet. Az Úttörő nyáron sem hagyja „kallódni” a gyere­keket. Idén egyhetes Tisza- tábort szerveznek, Vásá- rosnaménytól Szegedig és vissza járják végig a vállal­kozó szellemű úttörők a fo­lyót, majd elmennek az or­szágos nagy úttörőtáborba, Csillebércre. Két pályázatuk vár még elbírálásra, egyik a DADA (dohányzás, alkohol, drog, AIDS) megelőző-fel- világosító programon való részvételre, a másik pedig a főváros megismertetését szolgálná vidéki gyerekek számára, akik talán még soha nem látták Budapestet. Faluján) 1997. május 26., hétfő Saját maguk irányítják sorsukat Fábiánháza az 1950-es ta­nácsválasztások után a nullá­ról indult, nem örökölt kasté­lyokat, kúriákat, amelyeket intézményei számára otthon­ként felhasználhatott volna. Új iskolát építettek, de emel­lett a volt egyházi épületek­ben is tanítottak, a volt jegy­zői lakásban rendeztek be or­vosi rendelőt, óvodának pe­dig egy régi paraszlházat vá­sároltak 1966-ban. A gya­rapodás azt követően sem tor­pant meg, hogy 1971-ben közös községi tanácsot alakí­tott Nagyecsed és Fábiánháza. Orvosi rendelő épülése, isko­la, tornaterem jelezték a fejlő­dés állomásait. A rendszervál­tást követő önkormányzati választásokon Papp Tamás lett a falu polgármestere. Papp Tamás tősgyökerés fábián­házi, itt nőtt fel, majd Miskol­con a gépipari szakközépis­kolában tanult. Hazakerülése után Mátészalkán, a Zöldért vállalatnál dolgozott, és a műszaki vonalról áttért az élelmiszer-ipari pályára. Élel­miszer-ipari technikusi vizs­gát tett, és üzemvezetőként, később pedig termelésirányí­tóként dolgozott. Osztrák- magyar vállalkozásban asza­lóüzemet építettek Fábián- házán 1986-ban, ott dolgo­zott az indulástól a választá­sokig, szinten termelésirányí­tóként. Miután megválasztot­ták önkormányzati képvise­lőnek, majd polgármesternek, újabb ugrás következett, az élelmiszeriparból a közigazga­tásba. A sikeres váltást jelzi, hogy a második ciklusban is polgármesternek választották.- A megmérettetés azt is bi­zonyította, hogy a falu saját lá­bára akar és tud állni. Közel 20 éven keresztül voltunk Ecsed- del társközségi viszonyban, 1995 januárjától önnálló- sodtunk. Berendeztük a régi községházában a falu polgár- mesteri hivatalát, és munká­hoz láttunk. Hátrányban csak annyiban voltunk, hogy ad­dig nem a saját kezünkben tartottuk a sorsunk irányítá­sát. Önálló intézményeink az óvoda, az iskola és az orvosi rendelő voltak. Az önállóso­dás első érezhető előnye az volt, hogy helyben intézzük ügyeinket, nem kell minde­nért Ecsedre mennünk. Haza­hoztuk a Fábiánházán dolgo­zó önkormányzati dolgozó­kat, megkerestük az alkalmas embereket, és felállítottunk egy 9 fős apparátust.- Hogyan fogadta a dön­tést Nagyecsed? — Tudomásul kellett venni­ük döntésünket, hogy önálló­an kívánjuk az életünket to­vábbvinni. Elhatározásunkat az idő igazolta, szinten tud­tunk maradni, és olyan fej­lesztéseket végeztünk el, ami a felzárkózáshoz elengedhe­tetlen volt. A közös tanács idején működő Gamesz fenn­tartását elvetette a testület, úgy döntött, hogy házon be­lül, karbantartóinkkal oldjuk meg a feladatokat, külön költ­ségvetési szervet nem tartunk fenn. A takarékosságot ehhez hasonlóan mindenhol szem előtt tartottuk, így tudtunk rá- rajlolni a megyének szóló pá­lyázati lehetőségekre. Ilyen volt a gázberuházás, amit Nagyecseddel közösen kel­lett megoldanunk, mert a mű­szaki lehetőségek csak ezt a megoldást kínálták. Mintegy ötven százalékos állami tá­mogatással 3 év alatt kiépült a gázhálózat az egész falu­ban, az előteleki település- részt is beleértve. Ezzel pár­huzamosan kezdtük el a telefonfejlesztést, a crossbar központra csatlakozást. Ez is nagyecsedi központtal ké­szült el 1993-ra. Szilárd bur­kolatot kaptak olyan belterü­leti utak, amelyek rossz idő­járáskor szinte járhatatlanok voltak. Pályázattal sikerült pénzt szerezni a Fábiánházát Előtelekkel összekötő köves­ét építésére is, ez jelentősen megterhelte az önkormányza­tot, de úgy gondoltuk, min­denképpen el kell készíteni. Az 1993 óta vállalkozó házi­orvosunk számára pályázati úton sikerült beszerezni egy komoly EKG-készüléket és minilabor-berendezést, me­lyek a helyi igényeket teljes mértékben kielégítik. Fogor­vosunk nincs, ezt a szolgál­tatást Negyecseden vehetik igénybe polgáraink.- Milyen a falu helyzete munkerő-piaci szempontból?- A dolgozó emberek több­sége ingázó volt, és 1992-ig az aszalóüzem is adott szezo­nális munkát mintegy 80 em­bernek. A nagy gyárak bezá­rásával, elbocsátásokkal mun­ka nélkül maradtak az ingá­zók, és az aszaló is kevesebb embert foglalkoztat, mint ko­rábban. Mintegy 200 regiszt­rált munkanélküli él a falu­ban, ebből 160-an kapnak jö­vedelempótló támogatást. Körülbelül 40-50 ember él még itt, aki nem is regisztrált, és nem is kap semmilyen el­látást, legfeljebb eseti szoci­ális segélyt. A munkaügyi központ támogatásával az el­múlt évben 120 embert tud­tunk közhasznú munkásként foglalkoztatni. A nőket az in­tézményeink nyári karbantar­tási-felújítási munkálatainál, a férfiakat pedig főleg a kül­területi dűlőutak rendbetéte­lénél.- A község az elmondottak alapján a térség fejlett tele­pülései közé sorolható, de biztosan vannak még megol­dásra váró terveik!- Jelenleg az iskolánk az általános művelődési köz­pont funkcióját is betölti könyvtárával és aulájával, ahol a nagyobb községi ren­dezvényeket tartjuk. Később szeretnénk egy faluházát épí­teni, ami alkalmas falufóru­mok és más rendezvények szá­mára is. Terveztük egy szilárd- hulladék-lerakó építését közö­sen Nagyecseddel, Mérkkel, Tiborszállással és Vállajjal. Sajnos, a saját forrást nem si­került megszerezni és az épí­tést időben elindítani, így a pályázaton elnyert támogatási sem kaptuk meg. A szemétel­helyezésre ezért másik megol­dást kell találnunk. A gázva­gyon értékesítéséből szárma­zó bevételből a belterületi ut­cák burkolását terveztük, de az erre benyújtott pályázatun­kat az első félévben elutasí­tották. Nem adjuk fel, a követ­kező félévre is benyújtjuk tá­mogatási kérelmünket. Fóbiónhoza Elölelek ^ Előtelek felzárkózott A 2250 lelkes falu lakosai közül mintegy 300 ember él a közigazgatásilag a köz­séghez tartozó Előteleken. A közelmúltban elkészült a Fábiánházára vezető asz­faltút, ezzel végleg meg­szűnt Eló'telek elzártsága. Van boltjuk, hetente egy­szer az orvos is rendel, a te­lepülésrész közművesített. Korábban iskola is műkö­dött itt, ezt néhány éve meg­szüntették, és a gyerekek felnőtt felügyelettel, busszal járnak a fábiánházi óvodá­ba és iskolába. Az oldalt írta és a fényképeket készítette: Dojcsák Tibor Az emlékmű A nyugalom faluja A falu hosszú főútján vé­gighajtva a nyugalom érzé­se tölt el bennünket. A tisz­ta utcafrontok, virágágyás­ok és szilvafák mögött ma­gas alapokon álló, fehér falú házak sorakoznak. Embere­ket csak elvétve látni, szép­ség, tisztaság és nyugalom — ezekkel az erényekkel a világ bármely táján helyl- állna Fábiánháza. A jelen békéjét viharos évszázadok előzték meg. A község ne­vét írott források 1341-ben említik először, akkor még Fabyanhazaként. Nevél a XIII-XIV. századból ere­deztetik, amikor a Honl- Pázmány nemzetség Fábi­án nevű tagja birtokolta. A következő évszázadban a falut a család zálogba adta, majd örökáron a Gulkelcd családhoz tartozó Bátori Bereck fiaihoz került. Ettől kezdve az ecsedi uradalom része. Bethlen Gábor örö­költe 1621-ben, majd foga­dott fia, Bethlen István és Bethlen Péter tulajdona lett. Később Rákóczy György kapta meg, és családja tu­lajdonában maradi az 1711 - es szatmári békéig. A Rá- kóczy-szabadságharc során a falu szinte teljesen elpusz­tult, a lakosságból megma­radt négy család Ecscdbc költözött, így puszta maradt Fábiánháza helyén. A terü­letet Vesselényi István tele­pítette be újra telepesekkel 1720 körül. A falu ezután virágzásnak indult, a XIX. század elején felépült refor­mátus. majd 1815 körül gö­rög katolikus temploma. 1862-ben újabb csapás kö­vetkezett, a falu kétharma­da leégett. Ezután újra nor­mális mederben folyt a falu élete az első világháborúig, melynek során - Tötösi Já­nos akkori jegyző adatai szerint - 54 fábiánházai ember halt hősi halált. A második világháború csak érintette a községet, terüle­tén komolyabb harcok nem voltak, de az itt élők nagyon sok lőszert találtak a kör­nyező erdőkben, miután a szovjet csapatok 1944. ok­tóber 26-án elérték a falu határát. Ebből a háborúból 42 katona nem tért haza Fábiánházára, emtékükel a polgármesteri hivatal mel­lett 1993-ban felállított em­lékmű őrzi.

Next

/
Thumbnails
Contents