Új Kelet, 1997. május (4. évfolyam, 101-125. szám)

1997-05-05 / 103. szám

1997. május 5., hétfő Egyensúlyt kereső mérleg Dán-magyar gazdasági kapcsolatok Horn Gyula miniszterelnök egynapos, kapcsolatépítő látogatáson vett részt Dániában. A dán-magyar meg­beszélések hátterében hazánk leendő európai uni­ós, valamint NATO-csatlakozásának előkészítése állt. Ez alkalomból az Ipari, Kereskedelmi és Idegenfor­galmi Minisztérium adataira támaszkodva áttekintet­tük a két ország gazdasági kapcsolatait. Munkatársuntól _______ A dán—magyar kétoldalú kereskedelmi mérleget te­kintve ugyan jókora passzí­vum mutatkozik a hazai ol­dalon, viszont ígéretesen gyarapodik a két ország áru­forgalma, amely tavaly re­kordszintet, közel 177 mil­lió dollárt ért el. E kereske­delmi torta kisebb szelete, mintegy 54 millió dollár a magyar exporté, a nagyobb hányada a dán behozatalé. A forgalom növekedése folya­matos az országok között, az elmúlt öt évben 37 százalék­kal nőtt a kereskedelmi áru- szállítás értéke. A Balti-tenger kapujában fekvő országba irányuló ki­vitelünk legjelentősebb téte­lét a feldolgozott termékek adták. A magyar export emel­kedő tendenciája az elmúlt év elején megtört a visszaeső dán magánfogyasztás követ­keztében megtorpanó belső készlettartalék fogyásának csökkenése miatt. Á dán im­port mérséklődésének hatá­saként kissé mérséklődött a vegyiparitermék-kivitelünk, viszont örvendetesen emel­kedett á fából készült épület- ablakok felvásárlása. Ugyan- csak növekedett a mező­gazdasági gumiabroncsok, a hazai bérmunkával előállí- .ijötl lábbelik kivitele. Á szin­tén bérmunkában előállított textilipari termékek esetében élesedő verseny tapasztalha­tó a balti országokkal. Magyarország exportjának negyedét a gépek és gépi berendezések adják, hazánk számára a piac tavaly 36 szá­zalékkal bővült. Nagy meny- nyiségű vámszabad területen gyártott személyautót, hűtő­gépet, televíziót és mező- gazdasági talajmegmunkáló gépet sikerült a dán piacra juttatni. A mezőgazdaságnál ma­radva úgy gyarapodott Ma­gyarország kivitele, hogy mi­közben a növényi termékek iránt a kereslet visszaesett, addig az állati és az élelmi- szeripari cikkek növekvő tendenciát mutatva voltak eladhatók Dániában. Az északi ország lakói elősze­retettel vásárolnak például magyar tartósított csemege- kukoricát, napraforgómagot vagy sajtot. Az elmúlt két évben fel­erősödött a dán cégek befek­tetési kedve, amelyet a mint­egy 47 millió dollár behoza­tali érték jelez. Becslések sze­rint Magyarországon össze­sen közel 60 millió dollár tőke van jelen. Több mint negyven vegyes vállalat, s az ipari tárca adatai szerint kö­zel százhatvan egyszemé­lyesdán cég folytat kereske- delmi tevékeriységet ha­zánkban. A legnagyobb befektető továbbra is a Teiedanmark, amely három magyar tele-,. KŐ ifim tfh fkáé i ö s fp fog fám 3 naterészése; de a vegyesül1" lalati együttműködések i& szép sikereket mutatnak fel. Ilyen például a Lego Hun­gária, amely hazai találmá­nyon alapuló mikromotoro- kat szállít a dán Lego anya­vállalatnak. két ország áruforgalma: 176,9 M USD ebből a magyar export: 59,2 M USD a magyar import: 117,7 M USD Dánia hazánk 24. legfontosabb partnere 1979.: kettős adózást kizáró szerződés 1989.: beruházásvédelmi Orbán a csatlakozásról MTI A Magyarország európai uniós csatlakozását támoga­tó diplomáciai nyilatkozato­kat fenntartással kell kezel­ni, hiszen az EU-tagországa- inak vezetői megpróbálják félretolni a rövid távon hát­ránnyal járó döntéseket, ámi nem kedvez Magyarország-, nak - mondta Orbán Viktor az európai integráció aktuá­lis kérdéseivel foglalkozó hódmezővásárhelyi tanács­kozáson. Orbán Viktor sze­rint csatlakozásunk személy­függő, ezért „vigyázó sze­münket Párizsra és Berlinre kell vetnünk”. Most legin­kább a német és a francia el­nökön múlik a döntés. A Par­lament Európai Integrációs Ügyek Bizottságának elnöke leszögezte, hogy a csatlako­zás Magyarországnak gaz­daságú kulturális, és bizton­ságpolitikai szempontból egyformán érdeke, a teljes jogú tagságból adódóan több millió ECU-s vissza nem térítendő támogatáshoz jut­hatunk, ami ellensúlyozhatja a kommunista rezsim által fel­vett adósságok törlesztésének káros következményeit. Hazai krónika A közösség határozott célokat követel Beszélgetés Nagy Tamással, az Agrárszövetség vezetőjével Fekete Tibor (Ú[Kelet) Nagy Tamás korábban az Ag­rárszövetség Vezetője, jelenleg a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetségé­nek elnöke. Egy héttel ezelőtt a parlament­ben megtartott agrárkerekasztal- ra őt is meghívták, de talán tüntetésből, talán más okból, de látványosan külön vonult min­denféle érdekképviselet jelen­lévő tagjaitól, és nem foglalta el a B szektorban számára kijelölt helyét. Különcsége felkeltette érdeklődésünket, és egy forma­bontó beszélgetésre invitáltuk.- Évtizedeken át azt sulykol­ták az agyunkba, hogy agrár­ipari országból ipari-agrár or­szággá váltunk. Most azonban mintha borulni látszana a ko­rábbi tézis. Önnek mi erről a vé­leménye?- A lényeg nem a kategorikus besorolásban keresendő. Akkor, amikor szinte mindenki eljött, aki valamit is számít az agrá- riumban, akkor a kormányfő magyarázkodik és mellébeszél. Neki legelőször is egy csendes önvizsgálatot kellett volna tar­tani, és elgondolkodni azon, hogy miért késett ennyit a tanács­kozás létrehozása. 1989-90-ben lett volna igazán aktualitása en­nek az összejövetelnek, most már tűzoltás, és inkább eső után köpönyeg. A Nemzeti Agrár- programnak az átalakításokat megelőzően lett volna létjogo­sultsága. Hét évvel a rendszervál­tozás után, „nagy folyamatokat túllépve" meg mindig nem tisz­táztuk, milyen fundamentumon ■* ál 1 u n k ;-mn akartín K él érni * ,-m i ‘ennék az bfs/^riáé áfö^Őkc^c. ^ Kit tart ezért felelősnek ?.- Ezt kifejezetten nemzetelle­nesnek tartom. A döntés fele­lősségét hét éven keresztül meg­spórolta magának a politika és a szakma, és ebben mind a két kor­mányzati ciklus vezetői ludasak. Végül is ami megtörténi, meg­történt, és abból kell főznünk, ami van. Jónak tartom ezt a kerekasztalt, de úgy érzem, eb­ben kifejezetten politikai ambí­ciók motiválták a kormányt.- Ez az egyetlen tanácskozás nem oldhatja meg az egy évtized alatt felhalmozódott problémá­kat. Akkor mire jó az egész or­szág agrártársadalmát egy asz­talhoz ültetni?- Az egyezség még nagyon távoli időpontnak tűnik. Ahhoz, hogy bármilyen konszenzus lét­rejöhessen, előbb egy reális hely­zetelemzést kell készíteni. Aki a kormány mostani előterjesztését készítette, nem ismeri a magyar valóságot, talán még azt sem tud­ja, hogy a civilizált világ merre halad. Az csak egy szlogen, hogy el akarunk jutni az európai kö­zösségbe. Nagyon pontosan meg kell fogalmazni, hogy ott mit akarunk elérni, mi az ország érdeke, és ezeknek az érdekek­nek milyen erőforrásaik vannak az elkövetkező években, évti­zedben. Ha ez a célkitűzés precí­zen megfogalmazódott, akkor lehet feltárni az ehhez szükséges eszköztárat.- Milyen gyakorlati intézke­déseket követelne mindez?- Először is egy nagyon ko­moly vidékpolitika kellene, és ezen belül foglalhatna helyet az agrárpolitika. Olyan lenne, mint egy hordozórakéta, amely szá­mos elemével tudja szolgálni a felemelkedést. A vidékprogram megvalósulásához számos regi­onális tervet is készíteni kelle­ne. Egy dunántúli, vagy Sza­bolcs megye egészen más terhe­kel cipel a múltból, másak az éghajlati viszonyai, és más ala­pokra lehet építeni a fejlesztési programokat.-A gazdaság fejlettségi szint­je között óriási a lejtés a Dunán­túlon és az északkeleti régióban, és úgy tűnik, hogy a lejtésszög csak nő, nemhogy csökkenne. Ön ezzel egyetért?- Pontosan így van, a keleti végek leszakadása mind erőtel­jesebb. Erre szoktam mondani, hogyha nagy belpolitikai válsá­gokat el akarunk kerülni, vagy nagy urbanizációs feszültsége­ket ki akarunk védeni, akkor ezekre a gondokra a kormányza­ti, ezen belül is a pénzpolitiká­nak nagyon oda kellene figyel­ni. Szlogenek szintjén ez meg­történik, de a gyakorlatban sem­mit sem tesznek ellene.-Három hete járt megyénkben Horn Qyula miniszterelnök és a, kormány néhány szocialista po-' litikusa. Szükségesnek tartja-e az ilyen demonstrálást, vagy lát-e tartalmat is ezek mögött a láto- tfgátáséi nicigöff .?*■ >: N ­-'Biztosan jdréitzték magu­kat, Igazából ezeken a látogatá­sokon nem is lehet választ adni a felvetett kérdésekre mindad­dig, amíg äz előzetes műhely­munkákat el nem végezték. Ad­dig minden politikus csak sajná­latát tudja kifejezni, és megígé­ri, hogy ő jó kisfiú lesz, csak neki ne kelljen ott élni.- Félő, hogy idővel a lemara­dásunk hasonló lesz Szicíliáé­hoz. Elkerülhető-e ilyen mérté­kű kettészakadás?- A példa nagyon jó. Ettől a pillanattól kezdve, ha a gazda­ság esélyei gyengülnek, akkor felerősödnek olyan irányvona­lak, mint a feketegazdaság, a korrupció, és minden, ami a nem­zetgazdaságra károsan hat és na­gyon meg sem lehet róni az em­bereket, mert meg akarnak élni. Gyakorlatilag egy észak-dél el­lentét kezd kialakulni, csak itt kelet-nyugat irányban terjeszt- kedik ki.- Hogyan lehetne elkerülni ezen ellentétek kiszélesedését?- Ma a politikusok, különö­sen a gazdaságpolitikusok azt tartják szem előtt, hogy ha egy területre befektetnek egy forin­tot, akkor visszakapnak-e egy forint tíz fillért, vagy két forin­tot. Ugyanakkor nem vizsgálják azt a szempontot, hogy a befek­tetett egy forint mit spórol meg a társadalmi robbanások tekinteté­ben, az urbanizációs robbanások terén. Milyen hozadéka van an­nak, hogy egyáltalán Kelet-Ma- gyarország egy egészséges élet­térrel rendelkezik. Ilyen előter­jesztést ez idáig nem láttam, és amíg nem látok, addig a felelősen gondolkodó közgazdászok és politikusok távol tartják magu­kat ezektől a területektől.- Nekünk, szabolcsi emberek­nek úgy tűnik, hogy a kormány tűzoltó politikáit folytat, és a lyu­kas hordón mindig azt a rést dug­ja be. amelyik legjobban folyik. Csakhogy kevesebb a dugó, mint a lyuk. Mikortól várható érdemi javulás?- Az egész ország rendbetéte­le nagyon komoly válságmene­dzselést igényelne. Nemrégiben egy szolgáltató intézet főigazga­tója egy országos napilapnak azt nyilatkozta, hogy mi Európába akarunk eljutni, de fogalmunk sincs arról, hogy mik a céljaink, és mit kell tennünk. Ez nagyon szomorú dolog. Olyan tévesz­mékben élünk, aminek köze sincs a mindennapok valóságá­hoz. A dolog csattanója, hogy a politikusok rendre nyilatkozzék: ők vállalják a felelősséget, de én még ilyet nem láttam. A felelős­séget csak a magyar állampolgár vállalja, és a rossz döntések kö: vetkezményeit is ő fizeti meg. O fizeti az adót, az ő családja kerül hátrányos helyzetbe, a felelősség az ő vállát terheli. Úgy gondo­lom, ez kalandorpolitika. Igen­csak illő lenne már változtatni. Nem a kinyilatkoztatások szint­jén, hanem a tettek mezején.- Az előző kormányzati ciklus idején az Agrárszövetséget úgy tartották számon, hogy az MSZP- vel szimpatizáns szervezet. Mi igaz ebből?- Én voltam az az ember, aki 1989-ben a párt központi bizott­ságának akkori ülésén meghí­vottkeni elmondhattam vélemé­nyemet az agráriumröl. Akkor sokak nemtetszésére elmondtam, hogy a Magyar Szocialista Mun­káspárt nem képviseli a magyar parasztság érdekeit, nagyon nagy mértékű a romlás, és tíz év mun­kája kellene ahhoz, hogy hely­rehozzuk a lemaradást. Űj poli­tikai erőt kellene létrehozni ah­hoz, hogy a mezőgazdaságban dolgozók is kinyilatkozhassák véleményüket, és valamilyen módon beleszólhassanak sorsuk alakulásába. Sajnálattal kell megállapítani, hogy ma nem na­gyon találok olyan politikai pár­tot, amely érdemben megfogal­mazná ezeket a gondolatokat. Annak pedig, hogy egy önálló agrárpárt megszülethessék és életben maradhasson, kevés az esélye. A mi csoportunkba dön­tően olyan emberek tartoztak, akik vidéken éltek és az agrár- gazdaságban keresték kenyerü­ket. Az egyiknek bal oldalt volt a szíve, a másik konzervatív né­zeteket vallott, a harmadik a sza­badelvűséget részesítette előny­ben. Minket összetartott az, hogy az agrárium felemelkedését tűz­tük ki célul. A ’94-es választá­son mi nem kötöttünk politikai szövetséget a szóban forgó párt­tal, és ma is azt gondolom, hogy a szocialista pártnak nem köz­ponti gondolata a vidék és az agrárium. Ezt általában a jobb­közép pártok érdeklődési köré­be tartozik.-A közvélemény-kutatási ada­tok arra utalnak, hogy a követ­kező parlamenti ciklusban nem lesz hét parlamenti párt. önök lehetnek-e valaha parlamenti párt?- Én már nem foglalkozom az Agrárszövetséggel, nem az én tisztem ezt kommentálni. Azt hiszem, hogy valóban a pártok száma nem bővülni, sokkal inkább szűkülni fog. Kérdéses az is, hogy ebben a csökkenési folyamatban az agrárium lel-e olyan politikai .erőt, amely képviselheti érde­keit. A mi csapataink szerve­zett vagy szervezetlen formá­ban nyilvánvalóan olyan erők­höz közelítenek majd, ame­lyek ezt a gondolatiságot kép­viselik, de hogy melyik ez, azt ma még nem tudom megmon­dani. IwjLt Hírről hírre Fekete Tibor (Új Kelet) A Magyar Közlöny ápri­lis 24-ei száma tudatja min­denkivel, hogy a január el­sején bevezetett egészség- ügyi hozzájárulás (1800 Ft havonta és fejenként) fize­tési nehézségei miatt kom­penzációt kérhetnek azok, akik nem tudják, vagy nem bírják fizetni ezt a megnö­vekedett „pótadót”. A kor­mány az év elejétől hiába csökkentette a tb-járulékok mértékét, összességében mégis többet kell fizetni szinte mindenkinek. A há­rom és fél százalékos mér­séklés csak az ötvenezer fo­rint nettó (!) keresett fölött jelent valódi megtakarítást. Ez alatt többe kerül a keve­sebb. Úgy jártunk ezzel is, mint az adótábla-változta­tással. A 48 százalékos felső adókulcs eltörlése nem a széles néprétegeknek ked­vez, hanem a magasabb jö­vedelműeknek jeleni meg­takarítást. Mindkét intézke­dés azt a gyanút erősíti, hogy a „fizessenek a gaz­dagok” elv kihalóban, és az átalakulás terheit ismét a tömegek nyakába kívánják varrni. Sántít a logika, mert egy szocialista-liberális kormánytól nagyobb szoci­ális érzékenység lenne el­várható. Valószínűleg érezték ezt a vezető politikusok is, és most enyhítenek a nadrág­szíj szorításán. A 40-3,0-20 ,.ezer forintos jövedelem-' határok alatt kaphatnak a munkáltatók kiegészítő tá- mogatást, így kívánják mérsékelni a egészségbiz­tosítás amúgy is magas biz­tosítási összegét. Mérséklésről, és nem el­törlésről van szó. A kormány belátta (vagy meghátrált?), hogy az adó jellegű terhek növekedésével arányosan nő a biztosítók kinntlévő- sége, a behajthatatlan köve­telések nagysága. Minden­féle számadatok láttak nap­világot a tébétartozások méretéről. Ha igaz. akkor közel 500 milliárd forint hiánya van jelenleg a két biztosítónak. Ez kétszerese a múlt év hasonló idő­szakának, és lassan már ke­zelhetetlenné válik. Ha pe­dig csődhelyzetbe kerülnek a tébépénztárak, akkor azt mindenki pénze bánja. Azoké is, akik rendesen fi­zetnek. Európában és talán a vi­lágon is hazánkban legma­gasabbak a bérekre rakódó közterhek, pedig lehet, hogy kevesebb több lenne. Olyan ez, mint amikor egy közepes képességű magas­ugrónak eleve két méter negyven centire rakják a lécet. Vagy neki sem fut, hisz úgyis leveri, vagy meg­próbál átbújni alatta. Mos­tanában sokan ez utóbbival kísérleteznek, és mind na­gyobb sikerrel. Gondoljunk csak bele, mekkora kocká­zatot vállal jelenleg, aki nem fizeti a társadalombiz­tosítást, vagy jövedelmét eltitkolja. A lebukás aránya kicsi, a megtakarítás viszont jelentős. Ez az állapot csak ideig-óráig tartható fenn, mert közel a csőd.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents