Új Kelet, 1997. május (4. évfolyam, 101-125. szám)

1997-05-20 / 115. szám

Hazai krónika 1997. május 20., kedd Alkotmánybíróság Kedden teljes ülés MTI Az Alkotmánybíróság kedden teljes ülést tart. A tes­tület megtárgyalja azt az in­dítványt, amelyben kifogá­solták, hogy a fogyasztási adóról szóló törvény bele­avatkozik a felek szerződési akaratába azáltal, hogy elő­írja a vételár adóvissza­igénylés előtti megfizetését. Megvitatják azt az indít­ványt, amely szerint az adó­törvény indokolatlan kü­lönbséget tesz a vállalkozók között, mert a kezdő és ki­egészítő tevékenységet vég­ző egyéni vállalkozóknak nem teszi lehetővé az áta­lányadózást. Egy indítvá­nyozó azt sérelmezte, hogy törvényi felhatalmazás alap­ján a kormány rendeletben állapíthatja meg az esedékes nyugdíjemelések mértékét. Szerepel a napirenden az az indítvány is, amely a magyar címer használatának tiltá­sára vonatkozó rendelkezés alkotmányellenességének megállapítását kéri. Egy má­sik indítvány a Polgári tör­vénykönyvben szabályozott köztestület intézményének alkotmányosságát vitatja. Több indítványozó sérelmez­te az egészségügyi hozzájá­rulásról szóló törvényt, vala­mint a társadalombiztosítási törvény legutóbbi módosí­tásait. Palotai István (Új Kelet) A legutóbbi hét végén tar­tott SZDSZ vezetőségi ülé­sen Kuncze Gábor koalíci­ós miniszterelnök-helyettes meglehetősen furcsa kije­lentéseket tett. Az emberek­nek érezniük KELL a mik- rogazdaság javulását - mondotta, majd kijelentet­te, hogy a kormány eddigi munkájából a gazdaságot és a külpolitikát tartja „si­kerágazatnak”. Itt valami nem stimmel... Egyrészt, mert mindkét di­csért tárca szocialista kezek­ben van, és így nem éppen az SZDSZ javára írhatók az eredmények, másrészt pedig azért, mert a valóban di­csérhető külügyi tevékeny­ség mellett említi a gazdasá­got is... Vajon mi a bánatot dicsér rajta? A hárommillió koldus országát? A kifizethetetlen villany- és energiaszámlákat, az ötvenezer pesti, és csak a jóisten tudja, hány vidéki hajléktalan helyzetét, a csil­lagos egeket ostromló élel­miszerárakat, a parasztság lehetetlenné tételét, a mun­kásosztály folyamatos létbi­zonytalanságát, az értelmi­ség anyagi romlását, az ide­geneknek elkótyavetyélt magyar ipart, azt, hogy a té- bécé immár lassan ismét morbus hungaricus (magyar betegség) lesz, az önkor­mányzatok idegőrlő nyomo­rát, az oktatás és az egész­ségügy gazdasági romlását, vagy tán a mindent és min­denkit tönkretevő banki ka­matokat? Mit dicsér Kuncze? Nos, azt hiszem, tudom. Azt, hogy sikerült felállítani és megerősíteni az emberek millióit keményen megsarco­ló hivatalokat! Sikerült nö­velnie az állami bevételeket és csökkenteni az állami ki­adásokat. Ennek örül a koa­líciós miniszterelnök-helyet­tes úr. Lelke rajta! Azt pedig, hogy a mikrogazdaság javu­lását éreznünk kell - ahogy mondta —, végképp nem ér­tem. Hogy képzeli? Talán propagandával, mint Rákosi korában? Erőltetett hurrá- optimizmussal? Vagy netán a belügyminiszter eszkö­zeivel élve, azaz a zúgoló­dók elhallgattatásával? Erő­szakkal is, hajólesik? Avagy megint tán velünk van a baj? Újságírókkal? Azért, mert kimondjuk az igazságot? Netán minket kéne megre- gulázni, hogy csak jókat ír­junk a mikrogazdaságról? Teremtsünk jó hangulatot az országban? Könyörgöm, ho­gyan? Még ha akarnánk, sem lehetne. Attól ugyanis sem­mi sem változik meg, hogy másnak hazudjuk. * * * Pünkösd vasárnapjának hajnalán ismeretlen tettesek kíméletlen szisztematikus- sággal lerombolták a mária- remetei kálváriát. Az összes stáció, a Mária-szobros is a vandál pusztítás martaléká­vá vált. Vajon kik lehettek? Sátánisták? Nem hiszem, ők ugyanis mindig hagynak je­let maguk után. Ideológiai „máskén tgondolkodók”? Nem feltételezem. Magyaror­szágon - szerencsére - még él az emberekben az ideoló­giai és a vallási türelem. Hát akkor kicsodák? Kik rombol­nak le egy vallási kegyhe­lyet, méghozzá pontosan a Szentlélek eljövetelének ünnepén? Szerintem azok, akiknek a leghalványabb sejtelmük sincs arról, hogy mi a pünkösd, mi a Kálvária - vandál és kíméletlen fiata­lok! Például olyanok, akik a diszkókból hazafelé menet részegen és bekábítószerez- ve autót vezetnek, kirakato­kat törnek be, szemétládákat, postaládákat gyújtanak fel, és belekötnek a hajnalban egyéb okokból hazatérőkbe. És ez bizony a mi hibánk is! A szülőké és az iskoláé. És természetesen az egész em­bertelen társadalomé! Az egész heti robottól megfá­radt szülő már képtelen — ereje híján - gyermekét fel­világosítani, és megfegyel­mezni, az iskola sem „ér rá” ilyen, a jövő fejlődése szem­pontjából „lényegtelen” dolgokkal foglalkozni - fe­szített a tanterv -, a társada­lom pedig csak és kizárólag rossz példával szolgál! Ha summásan akarom tehát magam kifejezni: a mária- remetei zarándokhelyet sze­rintem mi magunk rombol­tuk le... Zsellérkorszak a láthatáron? Pénzpiac ’97 - az élelmiszergazdaság jövője Szingapúri üzletemberek Dr. Nagy Frigyes földművelésügyi miniszter védnöksé­gével a hétvégén a magyar élelmiszergazdaság pénzügyeiről tartottak konferenciát az agrárágazat, a banki és hitelfolyósító szektor, a feldolgozóipar, vala­mint a kereskedelem meghatározó vállalatainak, valamint az érintett minisztériumok és hatóságok képviselői a bu­dapesti Kongresszusi Központban. Vitéz Péter (Új Kelet) A miniszter nyitóelőadásá­ban kifejtette, hogy a honi mezőgazdasági szektorban megindult a jövőbeni fejlődési megteremtő változás, amely alapjait politikai, érdekérvé­nyesítési és -képviseleti szer­vek elképzeléseinek konszen­zusán alapuló, a majdan törvé­nyi szintre emelkedő nemzeti agrárprogram szabályozza. Szükséges megteremteni a megbízható információkon nyug­vó, tervezhető és koordinálható agrárpiacot, amely nélkül meg­valósíthatatlan a fejlődés. Min­derre az Agrárrendtart ási Hivatal felszólaló képviselője utalt, aki­nek meglátása szerint ma már érezhetők azok a jelek, amelyek a termelési, a feldolgozási, vala­mint bel- és a külkereskedelmi áruforgalmat egymáshoz képest tervezhetővé teszik. A probléma csupán annyi, hogy a kelleténél lassúbb az információadási rend­szer kiépülése. Az ágazat fellendülését hosz- szú ideje hátráltatja a fokozódó tőkehiány, pedig például Wolf László, az OTP Bank Rt. vezér­igazgató-helyettese is kifejtette: az élelmiszergazdaságba kihelye­zett hitelek a pénzintézet számá­ra jó befektetésnek bizonyulutk. A hiedelemmel ellentétben, bizo­nyos állami garanciák és hozzá­járulások mellett a kockázati tényezők alacsonyak, s négyszáz­ból csupán egy esetben tapasz­taltak visszaélést, így a tőkekihe­lyezés biztonsága is megfelelő. A hosszú távú, alacsony kama­tozású hitelek nagyot lendítené­nek az ágazaton. Ezt a közismert tételt a tavaly októberben az öt pénzintézet által alapított Jelzá­log Hitelintézet Előkészítő Rt. képviselője mondta felszólalásá­ban. Nyomatékosan kifejtette: el­kerülhetetlen a föld piacképessé tétele, a jelzálogjegy mint érték­papír forgalmazása által, mert ez teremtené meg a hosszú távú hi­telezés financiális, majd a későb­biekben a tőzsdeképes értékpa­pírjainak alapjait. A tervezett tör­vény el fogja oszlatni azon kéte­lyeket, hogy ezáltal külföldi tu­lajdonba juthat magyar föld. A törvényeiőkészítéssel hama­rosan végez a társaság, viszont a parlamenti jóváhagyás esetén is csupán lassú piaci felfutásra szá­mítanak a szakemberek, ugyanis a földtulajdoni kérdések rendezet­lensége hosszú évekig hátráltat­ni fogja a jelzálog intézményé­nek hitelnyújtási lehetőségét. Demjárn Sándor, a Gránit-Pó­lus Beruházási és Fejlesztési Rt. elnöke nem volt elragadtatva az előtte felszólalók optimizmusá­tól, sőt egyenesen dilettantiz­musnak nevezte azt, amelyet az agrárpolitika támogatási rend­szernek nevez. Meglátása szerint az állami támogatás nem más, mint az erőforrások célszerűtlen megosztása, ugyanis a kormány­zat nem veszi figyelembe a ke­reskedelmi tendenciákat. Ez nem más, mint a multina- ciolális kereskedelmi vállalat- csoportok jövőbeni terjeszkedé­se. Meglátása szerint az elemzé­sek kimutatták, hogy a fogyasz­tók a szükségesnél legalább 15 százalékai drágábban veszik meg az élelmiszeripari termékeket az egymásra épülő lánckereskede­lem miatt. A multihálózatok ezzel szem­ben közvetlenül a feldolgozótól vásárolnak, viszont ez magában hordoz néhány, a magyar kész­termékgyártókra, valamint a termelőkre néző veszélyt. A ke­reskedelmi hálózatok „farvizé­ben” evickélő kisebb gyártóknak el kell fogadniuk azt, hogy a há­lózatnak csak akkor válhat részé­vé a terméke, ha azt egyenletes minőségben, csomagolásban képes előállítani. Ez önmagában probléma, de vannak olyan cé­gek, amelyek képesek erre. Egészen addig a pontig, amíg a kereskedelmi hálózat egyik napról a másikra tízszeres meny- nyiséget nem rendel a termé­kéből. A feldolgozás bővítése akadályokba ütközik, a magyar cégek vezetői nehezen hajlanak a konkurenciával való közös gyártásra és a jövedelemmeg­osztásra. Ha egy multi nem kap­ja meg az adott minőségi termé­ket nagyobb mennyiségben, ak­kor új beszállító után fog nézni. A hosszú idő óta jelentős ered­ményeket felmutató kereskedel­mi szakember meglátása szerint a versenyképes terméket elő­állító feldolgozókat lenne szük­séges tovább ösztönözni, amely­nek alapja a vállalatok közötti szorosabb együttműködés és a gazdálkodói birtokkoncentráció lenne. A multik okozta változás­sal törvényszerűen együttjár a termelői és a feldolgozói ágazat átszerveződése. Hamarosan ki­alakulhat egy bérmunkás-, nap­számos- vagy zsellérrcndszcr, akik olcsón dolgoznak a kézi­munka-igényes betakarítás és feldolgozás öt-hat hónapja alatt. Ez a magyar emberektől idegen, rossz szájízt keltő tevékenység, viszont a külföldi bérmunkás annyiért jön át idénymunkára, amennyit adnak neki. A szakember Németországot hozta fel példaként, ahol megju­talmazták az országban munkát vállaló egymilliomodik török vendégmunkást. Ismeretei szerint az USA, Kanada, de még Auszt­ria is ezt teszi, különben képte­lenek lennének a mégoly magas minőségű termékeiket piacké­pes áron előállítani, és multikon keresztül piacra juttatni. EU'integrációs tanácskozás Budapesten tartja hetedik ülését május 20. és 22. kö­zött a társulási szerződés értelmében működő EU- Magyarország Társulási Parlamenti Bizottság, mely­nek társelnökei: Claude Desama (EU) és Orbán Viktor (Magyarország). MTI A vegyesbizottsági ülés ünne­pélyes megnyitójára kedden a Parlament Kongresszusi termé- ben kerül sor, ahol a megjelente­ket Orbán Viktor üdvözli. Az első nap a résztvevők eszmecserét folytatnak a magyar kormány képviselőjével, Kovács László külügyminiszteriéi, az ELI soros — holland - elnökségének képvi­selőjével, Hans H. M. Sondaal nagykövettel és az Európai Bi­zottság képviselőjével, Gerhard Sabbalhillal. Értékelik az EU- Magyarország Társulási Tanács 1997. április 29-ei brüsszeli ülését és a vegyes bizottság által 1996. november 21-én elfogadott aján­lásban foglallak megvalósulását. A tanácskozás napirendjén sze­repel még Magyarország NATO- csatlakozása, a Magyarország és szomszédai által kötött alap- szerződések megvalósítása, az EU kormányfői konferenciájának eddigi történései, regionális po­litika Magyarországon és az EU- ban (beleértve a határ menti együtt­működést), Magyarország felké­szülése az EU-tagságra, a magyar jogharmonizáció alakulása. A vegyes bizottság tagjai találkoz­nak Horn Gyula miniszterelnök­kel és Göncz Árpád köztársasági elnökkel. A konferencia végén a bizottság két társelnöke sajtókon­ferenciát tart. MTI _____ Üz letember-delegáció érkezett Szingapúrból hét­főn Budapestre. A látoga­tás célja, hogy a szingapú­ri vállalatok megvessék lá­bukat a közép-európai pia­cokon - közölte a távirati irodával Salamon Miklós, a távol-keleti ország keres­kedelmi hivatalának buda­pesti képviselctvczetője. A tizenöt nagyvállalat veze­tőiből álló küldöttség ter­mékeik értékesítésében, közcp-curópai versenyké­pes áruk felkutatásában és vásárlásában, termelési együttműködésekben és beruházási lehetőségek fel­tárásában érdekelt. Barry Desker, a Szinga­púri Kereskedelemfejlesz­tési Hivatal ügyvezetője magyarországi tartózkodá­sa idején Horn Gyula mi­niszterelnökkel, Fazakas Szabolcs ipari, kereskedel­mi és idegenforgalmi mi­niszterrel, Kádár László kü­lügyi helyettes államtitkár­ral, Kovács Árpáddal, az APV Rt. vezérigazgatójá­val és több magas rangú kormányképviselővel foly­tat megbeszéléseket. A kép viselet vezető arról is tájékoztatta az MTI-t, hogy az utóbbi években megélénkült a szingapúri üzleti körök érdeklődése a közép-kelet-európai térség, ezen belül Magyarország iránt. Az elmúlt hónapban ’ Szingapúrban rendezett közép-kelet-európai üzleti napon több mint száz vál­lalat képviseltette magát, a magyar üzleti fórumon pe­dig több mint kétszázan jelentek meg. A világkereskedelmi szervezet (WTO) Szinga­púrt a világ 13. legnagyobb kereskedő nemzeteként tartja nyilván. A városállam összkereskedelme tavaly 256,4 milliárd dollárt tett ki. Magyarországgal lebo­nyolított kétoldalú forgal­ma 42,2 millió dollár volt, 29,3 százalékkal több, mint az előző évben; ezen belül a Szingapúrba irányuló magyar export 140,3 száza­lékkal nőtt, 11 millió dol­lárról 26,5 millió dollárra. A Szingapúri Kereskede­lemfejlesztési Hivatal bu­dapesti kirendeltsége szak­mai segítséget nyújt a tá­vol-keleti országból Ma­gyarország iránt érdeklődő kereskedőknek cs beruhá­zóknak; az utóbbi hat esz­tendőben olyan jelentős projektek megvalósításá­hoz segítette hozzá a szin­gapúri vállalatokat, mint az Excel Machine Tools vál­lalat beruházása a Csepeli Szerszámgépgyárban, a Thakral Brothers beruházá­sa a Yuganskorion tévé­gyárban. Közreműködött a kirendeltség a magyar bu­szokat Délkelet-Azsiában értékesítő Ikar-Pacific kö­zös vállalat létrehozásá­ban, valamint a Herendi Porcelán távol-keleti érté­kesítésére megalakult szin­gapúri székhelyű vegyes vállalat létrejöttében.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents