Új Kelet, 1997. május (4. évfolyam, 101-125. szám)

1997-05-17 / 114. szám

pontjába, "*#>,* hanem sok- kai inkább a négylábú társ. Az állatok tartása főleg azoknak fontos Az emlékezet tréningje Az emberek valamennyien szeretnének testileg és szelle­mileg fitt állapotban magas életkort megélni. Rengeteg tényező szól amellett, hogy szinte állandóan tennünk kell valamit agyunk csökkenő teljesítménye ellen. Szellemünket és agyunkat lehetőleg naponta edzenünk kellene ahhoz, hogy műkö­dését és memóriánkat állan­dóan frissen tudjuk tartani. Mindnyájan találkoztunk már valószínű azzal a kellemetlen élménnyel, hogy éppen le­mentünk vásárolni, és sok min­dent beleraktunk a kosárba, majd visszatérve vettük észre, hogy éppen a legfontosabb do­log, amiért lefáradtunk, kima­radt a vásárlásból. Az emléke­zet átmeneti kihagyásait saj­nos már jóval öregkor előtt észlelhetjük. Tehát a feledékenység nem­csak öregkori panasz. Sokszor harmincévesen sem bízha­tunk emlékezetünkben, gyak­ran keressük a kulcsot, fontos telefonszámokat felejtünk el, és egyre inkább azon vesszük észre magunkat, hogy emlé­kezetünk időközönként gyen­gül. Az emlékezet átmeneti ki­hagyásait sokan mulatságos gyengeségnek tartják, mások viszont mérgelődnek feledé- kenységiik miatt. Akánnilyen táborba is tartozunk, min­denképpen tanácsos szürke sejtjeinket edzésben tartani. Az agy az ember legfejlet­tebb, és legnagyobb teljesít­ményre képes szerve. Vezér­li, szabályozza és kormá­nyozza valamennyi életfolya­matunkat, ugyanakkor ren­delkezik a tanulás, az észre­vétel és a szükség szerinti em­lékezés képességével. Bár életünk folyamán agysejtje­ink száma csökken, az ideg­pályák kapcsolóhelyei to­vább fejleszthetők még a hat­vanadik életév után is. De va­lóban csak akkor, ha a tulaj­donos nem hanyagolja el őket. Szemben a többi szerv „elhasználódásával”, az ide­gek és az idegrendszer nem fárad el, mivel az ingerületek továbbítása során nem hasz­náljuk őket. Ellenkezőleg: mi­nél gyakrabban vesszük igény­be az idegpályákat, annál könnyebben képesek továb­badni az agyi impulzusokat. Számtalan tudós dolgozik világszerte azon, hogy kiis­merje a fejünkben lévő „kom­putert”. Egyre több rejtély oldódik meg. Mielőtt hozzá­kezdünk megfigyelőképes­ségünk edzéséhez, meg kell értenünk mindenekelőtt, hogy pusztán csak a szellemi mun­ka igen fárasztó lehet. Az agy­nak teljesítménye eléréséhez, anélkül, hogy a fáradtság je­lentkezne. legfőképpen oxi­génre van szüksége, mivel a megfelelő levegőáramlás gyorsítja a vér áramlását, te­hátjavítja a keringést. A szel­lemi munkát követően, ha agyunkat pihentetni szeret­nénk, ne kapcsoljunk ki tel­jesen, ennél sokkal haszno­sabb a szabad levegőn tett hosszabb séta, ez a tréning lendületbe hozza szellemün­ket és emlékezetünket, így gyorsul majd agyunk anyag­cseréje és vérellátása is. Szám­talan vizsgálat igazolta, hogy az agysejtek számának csökke­nését minden korban a szelle­mi tétlenség okozza, és ebben erősen közrejátszik az életmód is. Nem becsülhető le ebben a folyamatban az alkohol nagy­mértékű fogyasztása, de maga a táplálkozás is fontos szerepet játszik. Nem szabad azt sem figyel­men kívül hagynunk, hogy a felcdékenységet a stressz is okozhatja, mert valóban igazán fontos csak az, amely érzelmi­leg érint bennünket. Mivel a stresszhormonok az agy tevé­kenységét blokkolják, így megakad az infonnációátvitel. Az emlékezet mentőöve le­hel a természetes táplálkozás. Az agy fontos hajtóanyaga a szőlőcukor, vagy egy kanál méz már reggel éhgyomorra igen jó szolgálatot tehet, olyan építőanyagok, melyek mozgás­ba hozzák az idegsejtek átvivő anyagainak képződését. Tíz-ti- zenkét perc alatt bekerülnek a véráramba, felfrissülünk, és be­indul a „gépezet”. Tej, tejter­mék, tojás, hüvelyesek, dió, föl­dimogyoró, banán, ezenkívül a tengeri halak, főként az osztri­ga és a szója mint lecitin segíti az agytevékenységet. A gon­dolkodás doppingszerei még a gabonafélék, a lenmag is. Na­ponta fogyasztott fő táplálé­kunk, a kenyér — főként a rozs és a korpa—előnyösen segíti az agy tevékenységét. A teák kö­zül előnyösen javítja az agyi ke­ringést a borsikafű, a galagonya, a fagyöngy, a ginzenggyökér- kivonat. Az egyik leghaszno­sabb növényünk, amely a gyors és precíz agyműködésben is sze­repet játszik, a fokhagyma. Igen hasznosak még a nyersen sajtolt növényi olajok közül a szója­olaj, az olíva-, a tökmagolaj, a halolaj, a kukoricacsíra-olaj. Rengeteg tényező szól amel­lett, hogy tennünk kell valamit agyunk csökkenő teljesítmé­nye ellen. Ha az idő múlásával csökken a szellemi tevékeny­ségünk, már öt napon belül érezhetően romlik az intelligen­cia, és a koncentrálóképesség, tehát össze kell szednünk ma­gunkat, és el kell végeznünk olyan feladatokat, amikhez ép­pen nincs kedvünk. Rendszeresen be kell iktas­suk napirendünkbe az aktív te­vékenységet, és az emberekkel való rendszeres kommunikáci­ót. Lényeges az agyunk számá­ra a folyamatos információ szer­zése, az olvasás, idősebb kom­áknak memóriaedzéshez igen hasznos a keresztrejtvényfejtés is. Serkentő hatásúlag jöhet szóba a természetben való po­zitív szemlélődés is, ábrándo­zások, emlékezések, a napi jegy­zetelés, legalább tíz percen át tartó hangos felolvasás. Ha arra az elhatározásra jut, hogy szeretne tenni valamit agya és teljesítménye érdeké­ben, orvosával is együtt kell működnie, hiszen a páciense­ken nem segít pusztán a gyógy­szeres terápia, kiegészítő szel­lemi és testi tréninget is kell al­kalmaznunk, és ennek felisme­rése teszi lehetővé, hogy ez a folyamat, ha nem is máról hol­napra játszódik majd le, de hosszabb kitartás eredménye­képpen valamennyien testileg és szellemileg fitt állapotban próbálkozzunk magas életkort megélni. Leghűségesebb barátaink Sajtószolgálat Az emberek kötődésének a természethez az egyik fontos megnyilvánulása az állatok szeretete. Köztudomású, hogy a kutyát, macskát tartók számát illetően Magyarország nemzet­közileg is az élmezőnyben van. Minden harmadik családban legalább egy cica, kutya, vala­mint sok-sok madár, hal és egyéb kisállat él. Az állatok jelentősen meg­könnyíthetik a hátrányos hely­zetű személyek életlehető­ségeit, gondoljunk például a vakvezető kutyákra. Az ipari civilizáció polgárainak elide­genedése, az értékrendek vál­sága, az elmagányosodás külö­nösen nehézzé teszi embertár­saink életét. A fejlettebb orszá­gokban az egészségügyi szol­gálat most kezdi felismerni az élőlények pozitív szerepét a betegek mentális és fizikai egészsége szempontjából is. Egy ezzel kapcsolatos vizs­gálat során bebizonyosodott, hogy az együttlét állat bará­tunkkal csökkenti a vérnyo­mást. Egy másik rendkívül ér­dekes kísérletsorozat fogásza­ti betegek körében zajlott. A várakozás a fogorvosi kezelés­re mindannyiunkban fokozott aggódást, idegességet és nö­vekvő stresszt vált ki. A fogá­szati beavatkozást megelőzően az állatkát beengedték a gaz­dihoz, hogy megsimogathassa. A Kirlián orosz természettu­dósról elnevezett speciális fényképezés segítségével sike­rült láthatóvá tenni az emberi kéz megváltozott sugárzását az állat simogatása előtt és utána. Az eredmények azt mutatták, hogy magasfokú relaxáció, az ideges feszültség lényeges csökkenése volt tapasztalható, melynek következtében erősen csökkent a fájdalomküszöb. Ez is bizonyíték arra, hogy ember és négylábú társa csaknem azo­nos hullámhosszon vannak. Hogyan befolyásolja egész­ségünket egy ilyen társas kap­csolat? Egyes vélemények sze­rint megváltoztatjuk viselke­désünket az állatok jelenlété­ben. Lassabban és figyelmeseb­ben beszélünk hozzájuk, mint egymással, és a beszédtempó is lelassul. Különösen a madarak apró mérete és törékenysége még nyugtatóbb hatású, ami­kor figyelmünket feléjük for­dítjuk, nem törődünk a stresszt okozó problémákkal. Az álla­tok hidat jelentenek a nagyfo­kú elszigeteltségből, és min­tegy társadalmi katalizátorként szolgálnak fiatal és idős, „nor­mális” és „más” emberek kö­zött. Az sem véletlen, hogy kü­lönféle állatfigurákon keresz­tül próbálunk valami kedves­séget nyújtani, vagy szeretet- űrt betölteni, ami egyébként gyakran hiányzik. Az állatba­rát emberek könnyebben beil­leszkednek társadalmi környe­zetükbe, és az illető reakciója barátságosabb az állat jelenlété­ben. Ilyen szituációban nem az ember kerül a figyelem köz­akik magányosan élnek. Gyerekek esetében különö­sen ott, ahol nincs testvér, a magány érzését is segíthet || megoldani. Vannak gyere- l| kék, akik számára az iskolai j| nehézség, az osztálytársak || esetleges kiközösítő maga- | tartása, a szülők elfoglaltsá- | ga, vagy csak az elvált szü- | lővcl való együttélés a cson­ka családban elbizonytala- nítóan hatnak. A kis barát, egy állatka sokat segít pozi­tív képet alkotni a világról, mivel mindenkor hűséges társ. A háziállatok kiválóan beváltak „csavargó” gyere­kek problémáinak megol­dásában. A gondoskodás az állatról megtanítja őt a fe­lelősségvállalásra, rendsze­res tevékenységre szoktatja. Tény, hogy egy ilyen baráti viszony előnyösen hat a gyerek mentális egészségé­re, és növeli önbecsülését, mert érzi, hogy fontos szere­pet tölt be az állat életében, s az viszonozza érzéseit. Ahol másként nem lehet­séges, ott az állatkerti láto­gatás gyakorisága is jelent­het segítséget. Őszintén a pedoSíliáről Sajtószolgálat A pedofília - a gyermekek iránti kóros nemi vonzalom - rejtett ellenségként mindig is létezett, s aki ebben vétkesnek találtatott, arra évszázadokon át súlyos büntetés és a társadalom megvetése várt. A szexuális magatartás liberalizálódása, a bűnelkövetőkre kirótt enyhébb ítéletek és a pornográfia terje­désében fontos szerepet játszó technikai eszközök fejlődése azonba együttesen oda vezetett, hogy a pedofília és a gyermek- pornográfia lappangó járvány­ként terjed szerte Európában. Gyermekeink közül vajon évente hányán válnak a pedofília és a gyermekpomográfia áldoza­tává? Mit lehet tenni annak érde­kében, hogy megvédjük az euró­pai gyerekeket a pedofília és a gyermekpornográfia egymástól elválaszthatatlan kél rémétől? A Reader’s Digest Válogatás ápri­lisi számában Rudolph Chel- minski és Olivia Moussouris Lap­pangó rém című cikke keresi a választ ezekre a mindnyájunkat érdeklő kérdésekre. Párizs külvárosának egy fo­tólaboratóriumában egy vi­deokazettát másoló alkalma­zott döbbenten látta, hogy a filmen egy férfi lép szexuális kapcsolatra egy gyerekkel. A magyar közvéleményt sokkolta egy egri álfotós bíró­sági tárgyalása, aki egy gyer- mekfotó-ügynökség nevében erotikus fényképeket és vide­ofelvételeket készített jórészt serdületlen kislányokról. A svédországi Malmőben a kábítószer után kutató rendőrök felnyitottak egy Dániában fel­adott gyanús küllemű csomagot. A csomagból 60, gyermekeket ábrázoló pornográf fénykép ke­rült elő. A címzett lakásának át­kutatásakor a rendőrök 121 gyer- mekpornó-videokazettát talál­tak, valamint azon személyek listáját, akikkel kapcsolatot tar­tott Svédországban, Norvégiá­ban, Hollandiában, Belgiumban, Németországban, Ausztriában és az Egyesült Államokban. Mekkora a baj? A statisztikai adatok nem adnak biztos tám­pontot, mert a megerőszakolt gyerekek általában nem beszél­nek. Sok szakértő úgy véli, hogy a gyermekek elleni szexuális bűncselekményeknek csak a fele kerül napvilágra, mások úgy tart­ják, hogy csupán minden tizedik. Az 1970-es évektől kezdő­dően a nyugati államok több­sége a gyermekpomótermékek előállítását, forgalmazását és birtoklását tiltó rendelkezéseket hozott. Ezzel azonban nem si­került megállítani terjedésüket. A problémával régóta küzdő amerikai hatóságokat segíti az 1984-ben hozott gyermekvédel­mi törvény. Ez lehetővé teszi a rendőrség határozott fellépését, és útjára indított egy országos programot, mely a pedofílek sa­ját közegükben való leleplezését célozza. A hazai és külföldi gyer­mekpomótermékek felderítésére az amerikai posta különleges ellenőrző szolgálatot létesített. Ha Európa ódzkodik is a drasztikus amerikai módszerek alkalmazásától, néhány alap­vető lépést mindenképpen meg kell tennie a pedofília és a por­nográfia elleni harc eredmé­nyessége érdekében.- Létre kell hözni egy köz­ponti számítógépes adatban­kot, melyben mindenki szere­pel, akit bárhol Európában pedofília miatt elítéltek.- Egész Európában törvény­be ütközővé kell tenni a gyermekpornográfiai ter­mékek birtoklását.- Szigorítani kell a gyer- mekpomográfiával kapcsolat­ba kerülők ellem szankciókat. Mindenekelőtt pedig ve­gyük végre komolyan a prob­lémát - hangsúlyozza Bob McLachlan, a Scotland Yard Pedofília- és Gyermekpornó Egységének vezetője. - Mi­után láttam azokat a pornog­ráf filmeket, beszélgettem > olyan kisfiúkkal és kislá- nyokkal, akik nagy nehezen | elmondták, milyen szörnyű­ségek történtek velük, én többé nem tudok türelmes lenni azokkal az emberekkel, - akik félvállról veszik a gyer- mekpomót. Ezek olyan ret­tenetes bűncselekmények bizonyítékai, melyek tönk- 1 reteszik a gyermekek életét.

Next

/
Thumbnails
Contents