Új Kelet, 1997. május (4. évfolyam, 101-125. szám)
1997-05-15 / 112. szám
Városlátogató 1997. május 15., csütörtök Mi a véleménye? Előny vagy hátrány a román határ közelsége? Apáti Imréné:- Szerintem inkább előny. Sokan jönnek oda- átról, hoznak mindenféle árut. Valószínű, hogy a kereskedők forgalmát csökkentik a Romániából hozott, lényegesen olcsóbb áruk, de az itt élők nem dúskálnak a javakban, a fizetések nagyon alacsonyak, a munkanélküliség is nagy, úgyhogy mindenki onnan szerzi be a számára szükséges dolgokat, ahol olcsóbban megkapja. Valamikor sokat jártam Romániába, de Szegediné Németh Judit: — Nem vagyok csengeri születésű, csak nemrégiben költöztünk ide, de azt gondolom, semmiképpen nem lehet hátránynak nevezni a határ közelségét. Sokan jönnek hozzánk, és innen is sokan mennek át Szatmárnémetibe vagy Nagykárolyba. Szerintem a két ország kapcsolatait is befolyásolja a határközeiben élők egymáshoz való viszonya. Már voltam odaát, megnéztem Szatmárnémetit, és nagyon szép városnak tartom, Simon István: — Nem jó ez így sehogy se. Hiába van közel a határ, elkerüli a várost az országút, alig jönnek be Csengerbe a turisták. Mennek tovább Mátészalkára, Debrecenbe, Nyíregyházára. Valamikor volt határátkelő a városon keresztül menő út végén is, akkor sokkal többen jöttek hozzánk. Most csak az tér be ide, aki eleve idejön. Aki turistaként utazik, jószerével észre se veszi, hogy lakott település mellett autózik el. Akkor lehetne a turizmusból valamicske hasznunk, ha a Nagy Zoltán:- Nem jó, hogy ilyen közel van a határ. Néha nagyon megtréfálhatja az embert. Harminc évig muzsikáltam a Szamos Étteremben, és egyszer jól berúgtam, és ahelyett, hogy hazamentem volna, átkeveredtem valahogy a határon. Ott aludtam el a kukoricásban. Reggel meg arra ébredtem, hogy géppiszto- lyos román katonák keltegeinek. Nagyon megijedtem, de szerencsére nem lőttek le, csak bevittek Szatmárnémetibe. Egész nap szórakoztak velem, és csak este enmostanában nem nagyon látom értelmét, hogy átmenjek a határon. közelben vagyunk, alig húsz kilométernyire, érdemes csak a látnivalókért is Romániába utazni. városközponton keresztül menne a határhoz vezető főút. gedtek haza. Hát azért mondom én, hogy nem jó ilyen közel lakni a határhoz. Készülődő vízimentők A régi hagyományokhoz híven ez évben is megjelennek a csengeri vízimentők Vásárosnamény mellett a gergelyugornyai Tisza-par- ton. A tervek szerint június 7- én, szombaton vigyáznak először a fürdőzők életére, biztonságára. Az önkéntes és ingyenes szolgálatok augusztus végéig tartanak. A hétvégéken nyolc-nyolc vízimentő két csónakkal és a szükséges felszereléssel áll majd készenlétben. A vízimentők éves költség- vetése 600 ezer forint, amelyet a segíteni szándékozók a Vörös- kereszt megyei szervezetén keresztül még kiegészíthetnek. Az oldalt írta: Berki Antal. A felvételeket Bozsó Katalin készítette Világhírű építész munkái Makovecz Imrét szereti a város gimnáziumot már eleve úgy alakították, hogy a tanárokkal közösen tervezték meg a belső tereket, praktikusan alárendelve az építészeti szempontokat az oktatásnak megfelelő optimális körülményekkel. És nemcsak az épület, de a felszereltsége is megfelel a huszonegyedik századi feltételeknek. Elhagyatott, szegény vidék volt a miénk. A trianoni határok megfosztottak bennünket természetes körzeti központjainktól, innen menekültek az emberek és menekült a tőke is. Talán most megállíthatjuk ezt a káros folyamatot, és ha a csengersimai határátkelőt sikerül korszerűsíteni, akkor ismét helyre állhat a régi állapot, és megindulhat a kereskedelem Szatmárnémetivel, Nagykárollyal és más, Romániához tartozó, valamikori magyar városokkal. Fontosnak tartjuk Csen- ger szépítését, fejlesztését, mert csak így tudjuk elérni, hogy az értelmiség itt maradjon, és városunkért tevékenykedjenek az emberek. Ma már nem menekül innen a lakosság, egyre több a munkahely, és képesek vagyunk a tanult embereket értelmes munkával ellátni. A csengeri városközpontot ország-világ megcsodálhatja. Az egykori szülőotthonból átalakított városháza megyénk legszebb épületei közé tartozik. 1985 óta tervszerű városfejlesztés folyik Csengerben. Az egységes városkép kialakításáért Makovecz Imre Kossuth-díjas építész és tanítványai tevékenykednek. Az együttműködés a Makona Egyesüléssel annyira jó, hogy a városi főépítészi beosztást is Makovecz Imre volt tanítványa tölti be. — Nem volt könnyű kapcsolatot teremteni annak idején Makovecz úrral, de azért csak sikerült - meséli Apáti György polgármester. - 1985-ben lettem tanácselnök, és aki ismerte az akkori csengeri állapotokat, most nagyon elcsodálkozik, ha ismét városunkban jár. Mostanra tizenhat új épületet terveztek a Makona Egyesülés mérnökei, olyan házakat, amik meghatározzák a városközpont jellegét. A Magyar Művelődési Intézet és a Makona Egyesülés segítségével egységes építészeti stílust teremtettünk. Ez azt is jelenti, hogy a magánépítkezőktől is megköveteljük, hogy a városképhez igazodó házakat építsenek. Makovecz Imre nem nagyon akart hozzánk utazni, de addig-addig telefonálgattunk neki, amíg csak hajlandó volt Csengerbe jönni. Alaposan végigbeszéltük elképzeléseinket, aminek az lett a vége, hogy elkezdtük a közös munkát. A tervek zömét a Makona Egyesülés mérnökei készítették, Makovecz Imre csak a templom terveit rajzolta meg. A munka oroszlánrészét tanítványai végezték, és végzik majd a jövőben is. Eddig három és fél milliárd forintot költöttünk az építkezésekre, amit pályázatokból és saját költségvetésünkből finanszíroztunk. Mielőtt belevágtunk ebbe a nem akármilyen nagyságrendű fejlesztésbe, megkérdeztük a lakosságot, hogy mit szólnak a terveinkhez. Magam is meglepődtem, hogy az itt lakók milyen határozottan támogatták elképzeléseinket. Való igaz, hogy Csengeri elkerülték a fejlesztések. Határszéli porfészek voltunk, ahol esős időben jószerivel ki se lehetett menni az utcára, mert beleragadt az ember a sárba. Ezen az állapoton akartunk és akarunk változtatni, és azt gondolom, jó irányban haladunk. Amikor ’89-ben Csenger megkapta a városi rangot, újult erővel láttunk neki a munkának. Azóta, van gáz, telefon, szennyvíztisztító és csatornarendszer. Működik a vezetékes vízhálózat. A lakosság egészségügyi ellátása is megfelelő. Befejeztük a városi rang elnyeréséhez szükséges beruházásokat. Természetesen ezeknek a javaknak a megteremtéséhez jelentős ösz- szegekkel járult hozzá az állam is, de mi is elég mélyen belenyúltunk a pénztárcánkba. Amit különösen fontosnak tartok, az az, hogy a saját erőnket nemcsak önkormányzati források jelentették, hanem a lakosság és a vállalkozók felajánlásai tették ki az összeg legnagyobb részét. Közösen tervezzük, építjük városunkat. A lakosság támogatása nélkül nem tudtunk volna egyről a kettőre jutni. A tervezők is mindent megtesznek azért, hogy a majdani használók is jól érezzék magukat az új épületekben. A Csenger Hírek innen-onnan Sok a munkanélküli a városban. Arányuk az összlakosság 23 százaléka. A jövedelempótló támogatás mellett a városi vezetés a szociális földprogrammal is kísérletezik. Elképzeléseik szerint a Földművelésügyi Minisztérium támogatásával kiosztanak földeket az arra vállalkozó munkanélkülieknek. Fóliás zöldségtermesztésre és intenzív uborkatermesztésre tanítják az embereket, és szép lassan mezőgazdasági vállalkozókká formálják őket. A polgármesteri hivatal munkatársai bíznak benne, hogy elképzeléseik beválnak, és azok is kedvet kapnak az ilyen jellegű munkához, akik most még szociális segélyért folyamodnak az önkormányzathoz. A szociális földprogramot nem csak a cigány származásúak részére tervezik bevezetni, be kívánják vonni a szegényebb sorú magyar családokat is. *** Ötven közhasznú munkást foglalkoztattak eddig a városban, de egy most nyert pályázat segítségével mód lesz még harminc ember munkába állítására. Szükség van a szorgalmas munkáskezekre, mert a városi építkezések, a csatornázás és Csenger közterületeinek tisztán tartására minden használható munkaerőt képesek alkalmazni. *** A Makona Egyesülés tevékenysége jótékonyan befolyásolja a magánépítkezőket is. Sokan terveztetnek az iskolához vagy a polgármesteri hivatalhoz hasonlatos lakóházat, amik nem csak az egységes városképet, de a tulajdonosok kényelmét is szolgálják. Noha a város pénzügyei stabilnak mondhatók, a polgármesteri hivatal alaposan megfontolja, mire költi az adózó állampolgárok filléreit. A városi intézmények fenntartása és dolgozóinak fizetése jelenti a kiadások legnagyobb részét, de sok pénzt költenek a szociálisan hátrányos helyzetben lévők megsegítésére is. *** Megszűnt a lakosság elvándorlása. Csenger egyre nagyobb mértékben képes lakóit megtartani. Ma már a diplomás szakemberek is szívesebben térnek vissza szülővárosukba, mert a megfelelően képzett munkaerőt tárt karokkal fogadják a munkáltatók.
