Új Kelet, 1997. május (4. évfolyam, 101-125. szám)
1997-05-12 / 109. szám
Költözik az otthon Falujáró A téeszt felszámolták, a terület megmaradt 1997. május 12., hétfő Napkor Még néhány hónap, és várhatóan augusztus végén, szeptember elején új helyre költözik az idősek otthona. Az intézet működéséről és az ott élő emberek életéről Neuzer Istvánná vezetőnő adott tájékoztatást.- Idősek Szállásadó Klubjaként 1991. április elsején kezdtük meg működésünket. Akkor még csak hat lakónk volt, ma már tizenegy idős emberről gondoskodunk. 1993-tól Idősek Otthona lett a nevünk. Ez persze semmit nem változtatott a benti életen. Naponta háromszori étkezés mellett az itt lakók testi és szellemi frissességére is odafigyelünk Nagyon közel állnak hozzánk. Négy gondozónő segíti a munkát, de úgy élünk az intézmény falai között, mint egy nagy család. Úgy kezelnek minket kis öregjeink, mintha mind a gyerekeik lennénk. Ha például hűvösebbre fordul az idő, aggódva mondogatják, nem vagyunk eléggé felöltözve, még meg találunk fázni. Mivel csak napkoriak vannak itt, sokkal könnyebb a beilleszkedés, mintha más otthonba mennének. Nem nagy település ez, szinte mindenki mindenkit ismer. Ez főleg az idősebb generációra igaz. Ok az Idősek Otthonában régi barátnőket találnak. Ezt azért mondom így, mert most éppen egyetlen férfilakónk sincs. Bár szinte mindenki úgy jön hozzánk, hogy közben gyerekei vannak, akik szívesen vállalnák gondozásukat. Lakóink azonban nálunk érzik jól magukat, hiszen úgy gondolják, nem akarnak terhére lenni a kis családoknak. Ezt elég nehezen értik meg a gyerekek, akik szintén nagy szeretettel veszik körül édesanyjukat, s szeretnék, ha egy fedél alatt élne velük a mama. Természetesen mi mindent megteszünk azért, hogy igazi otthont teremtsünk az ide jövő öregeknek. Minden névnapot, születésnapot megtartunk, bevonva az ünneplésbe az általános iskolások csoportjait is. A legszebb ünnep azonban a karácsony. Rendszerint az egész település együtt ünnepel a faluházán. Oda elvisszük azokat a bentlakókat, akiknek az állapota még lehetővé teszi a mozgást. Arra mindig ügyelünk. hogy ne kiszolgáljuk az idős embereket, hanem segítsünk nekik megmozgatni végtagjaikat, akinek szükséges, annak gyógytornával, s ha máshol nem is, a folyosón és a szobában sétálgatunk velük. A régi téesz-telepen most újítunk fel egy nagyobb épületet, ahol újabb jelentkezőket is be tudunk majd fogadni. Összesen húsz személyes az a létesítmény, de azt is bele kell kalkulálni, hogy ezt a mostani helyünket bezárjuk. Már most hatan jelentkeztek, kérelmüket a szociális bizottság bírálta el. Nem csak tágasabb, de korszerűbb is lesz az az otthon. Külön orvosi és betegszoba, nagy nappali, ebédlő, konyha, fürdőhelyiségek és hálószobák adnak majd kényelmet az idős embereknek. Épületfelújítás a volt téesztelepen Néhány kilométerre Nyíregyházától található Napkor, mely a maga csendességében egy egyre szépülő, bővülő település. Polgármestere Gáva János, akinek még 1990- ben szavaztak bizalmat a falulakók.- Hét év elég hosszú idő, de itt úgy telt el, hogy szinte mindig történt valami. Nagyon sokat fejlődött a település, nehéz is lenne számba venni valamennyi újdonságot. A kilencvenes évek elején a legfontosabb egy új hattantermes iskola és a faluháza építésének befejezése volt. Aztán kialakítottunk egy második orvosi körzetet, majd megépítettük a gyógyszertárat. A gázberuházással is megbirkóztunk, és büszkén mondhatom, hogy ma már minden harmadik házban bent van a telefon. Hasonló a helyzet a kábeltévével is. Van egy falutévénk is, amit egy vállalkozó üzemeltet, s minden harmadik héten friss műsorral szórakoztatja a napkoriakat. Egyetlen dolog van csak, amivel nem vagyok elégedett, mégpedig az, hogy az utak harminc-negyven százaléka még mindig nem kapott szilárd burkolatot. Ezt ebben az évben mindenképpen pótolni szeretnénk. Reméljük, hogy pályázat segítségével sikerül, és a gázprivatizálásból befolyt összeget szeretnénk erre a célra fordítani. Másik nagy feladatunk, hogy kicseréljük a temető ravatalozójának lapos tetejét. Mivel van ott egy csodálatos faragott haranglábunk székely mintákkal kifaragva, úgy gondoltuk, ezt a stílust követi majd a ravatalozó új zsindelyteteje is. Általános iskolánkban már működik az Internet rendszere, de mi egy olyan teleházat szeretnénk felépíteni, ahol minden fiatal hozzáférhet a technika eme vívmányához. Azon kevés települések közé tartozunk, ahol még nem fosztották ki, nem tették tönkre az egykori téesztelepet, hanem minden egyes épületét újra használatba vették a különféle üzemek képviselői, a vállalkozók. Úgy működik az a telep, mint egy ipari park: sertéstelep, almafeldolgozó, sóüzem, takarmányelőállító, palackozó és még sok más létesítmény van ott kint. Egy nagy L alakú épületet éppen most újítanak fel, mely az idősek otthonának ad majd helyet. Jórészt a parkba települt üzemek is közrejátszanak abban, hogy nálunk nem számottevő a munkanélküliség. Aki nem kapott az üzemek valamelyikében munkát, az vagy a mezőgazdaságból él, vagy pedig bejár Nyíregyházára dolgozni. Csak néhányan vannak, akik az évek alatt annyira lerobbantak, hogy egyáltalán nem vállalnak munkát. Márpedig én azt vallom, hogy aki akar, az el is tud valahol helyezkedni. Bár van jó néhány fiatal a községben, még sincs igazán kihasználva a faluháza. Jó néhányszor megpróbáltunk különféle programokat szervezni, de azokat nem igazán kísérte nagy érdeklődés. Nemrégiben nyílt egy vállalkozó áltál üzemeltetett kis presszó, ahol alkoholt szinte egyáltalán nem árulnak. Inkább ott jönnek össze a fiatalok. Persze, ez nem azt jelenti, hogy nincs kulturális élet Napkoron. Amillecentenárium alkalmából igencsak kitettek magukért a falulakók. Az igazi ünnep azonban nálunk az augusztus 20. Erre a napra meghívjuk a nagydobronyi és a marosvásárhelyi barátainkat és testvértelepülésünket, Szi- lágyborzást is. Az oldalt írta: Sikli Tímea. A felvételeket Bozsó Katalin készítette Narancslé a palackokban A hatalmas tárolóban különféle berendezések lágyítják a kicsit kemény napkori vizet. Belekukkantunk egy műanyag hordóba, amiben, első ránézésre úgy tűnik, sárgabarackdzsemet látunk. Tévedésünket hamar korrigálják. Eredeti sűrítményről van szó, mely hajóval érkezett a narancs hazájából. Kísérőnket, Somoskői Dénesi a palackozóüzem munkájáról kérdeztük.- A cég családi vállalkozásként 1989-ben kezdte meg működését. Ital-nagykereskedéssel foglalkoztunk több éven át. Ide tartozott az export- és importszállítás is. Nem csak a megyét, hanem az ország más területeit is elláttuk áruval. Kialakult egy országos kapcsolat, s ennek eredményeképpen négy évvel ezelőtt úgy döntöttünk, hogy megpróbálunk a termelésre is áttérni. Az első időkben narancs- és citromlevünket bérben palackozták Nyírbátorban és Miskolcon. Eltelt újabb négy év, és úgy gondoltuk, itt az idő, hogy saját üzemet hozzunk létre. Tervünk megvalósításához igazán jó helynek bizonyult a napkori téesz területe, ahol egymás után alakultak abban az időben az új üzemek. Korszerű gépsort állítottunk fel, s a fejlesztés azóta is folyamatos. Termékcsaládunk is egyre bővül: megjelent a szőlő- és az almaital is, a már megszokott narancs, mandarin és citrom mellett. Az üzem azonban nem csak nekünk, vezetőknek hozott hasznot. Harminchárom dolgozónk zöme napkori lakos, két műszakban állnak a gépek mellett. Eredményességüket mutatja az is, hogy naponta egy-egy műszak harminchatezer liter gyümölcslevet palackozik. Kótaj I SóstóI hegy _ Nyírszőlős Sóstófürdő Nyírtelek \ Ny,;pazony/ Nyíregyháza j Pros Furcsa nevű község fekszik a Nyírség szívében: Napkor. Ä falut az aranyló homokbuckák gyűrűje veszi körül, sőt, itt emelkedik Szabolcs középső területének legmagasabb dombja is, a Golyóbis hegy, melynek tetejéről a Nyírség legszebb kilátása nyílik. A dombok tövében nádasokkal borított apró tavak húzódnak ma is, száz évvel a nyírvíz szabályozása után. A szabályozás előtt pedig szinte a falu belsejéig lopakodott a víz az egykori Nagy utca kertjein, a Sáros utcán, a Kenderesen és a Kígyóson keresztül. Évszázadok nyíreseiből, és újabban akácosaiból éhes farkasok, még a múlt század végén is, be-betörtek az udvarokba, emberek, jószágok életét egyaránt veszélyeztetve. A magyar nép létét is fenyegető történelmi viharokban (tatár, török, német- dúlás, belviszályok), természeti csapások alatt (pestis- és kolerajárvány, valamint árvíz) már-már eltűnt a falu, mint ahogy elsüllyedt mellette az Ordöngős kátyúba a Tesár nevű község és még sok más település. Ezt a helyet a sors megkímélte, de a falu múltjának szájhagyományok útján is terjedő emléke a X Vili. századi pestis miatt majdnem teljesen elenyészett. A települést még valamikor a honfoglalás idején alapították. A honfoglalás korából származik a helységnév eredete: Nap és kor. A kis település kezdettől fogva a Kúl- layak tulajdonában volt, akik közül az írásos emlékek szerint a tekintetes László, István és Ferenc urak Napkoron élték le életüket. A Kállayak kezdettől fogva gondoskodtak arról, hogy a római katolikus lakosság a hitéletét gyakorolhassa káplánok segítségével, majd amikor Mária Terézia és II. József sváb nemzetiségűeket telepített ide, plébánost is adtak hozzájuk. így lett Napkoron római katolikus anyaegyház, amelyhez egy időre az apagyi, a halászi, a ke- mecsei, a sényői és a túrái fiókegyházakat is csatolták. Gáva János polgármester
