Új Kelet, 1997. május (4. évfolyam, 101-125. szám)

1997-05-10 / 108. szám

Reneszánsz a spanyol udvarban Körülbelül a XVI. század közepétől, Amerika felfe­dezése és a gyarmatbirodalom létrehozása után Spanyolország politikai nagyhatalommá emelke­dett, ezzel a spanyol udvar a divat irányítójává vált. A spanyol divat az ellenreformáció szigorú világ­nézetét fejezte ki, a színeket, formákat, részleteket a legaprólékosabban előírta. Egyrészt előkelő és pompázatos volt ez a divat, másrészt viszont me­rev, kényelmetlen és gyakran komor. Női öltözékek A szűk váll mindig ma­gasan záródott, halcsonttal és drótokkal merevítették, a felsőtestet laposra alakí­tották. Elöl csúcsosan vagy kerekítetten meghosszab­bodott; derékfodor szegé­lyezte. Az alatta hordott fűzővel a derekat szorosan összehúzták. A fehér len­vászonból, illetve csip­kéből készült, sűrűn rakott nyakfodor fokozatosan kerék alakú gallérrá ala­kult, innen kapta malom­kőgallér elnevezését. A Stuart-gallér (Stuart Má­ria skót királynő) is divat­ba jött, amelynél a mere­vített csipke legyezőfor­mában állva övezte körül a fejet. Fehér fodorral végződtek a hosszú ujjak. Továbbra is kedvelték a hosszú díszujjakat, míg a felkart bugygyokkal hang­súlyozták. A földig érő al­sószoknyát kúp alakú me­revítőre feszítették. A di­vattörténet ezen első ab­roncsszoknyáját verdu- gadónak (verdugo spa­nyolul veszsző), illetve erénycsősznek nevezik. A felsőszoknya ezáltal el­vesztette minden redő- zetét, elöl többnyire nyi­tott körben szalagok díszí­tették; s a köré vont pár­naréteg révén a csípő ki- szélesedett. Esetenként egy köpenyhez hasonló, egybeszabott felsőruhát, a ropát borították magukra. Férfi öltözet A csípőig érő zekék, illet­ve felső köpenyek nagyon megrövidültek. A zekét kar­csúsították és elöl erőtel­jesen vattázták. A mell vat- tázásával a csúcsos, a úgy­nevezett. libahas jött létre. A magasan összegombolt kabát merev állógalléros, fölötte az inggallér látható volt. A nyakfodor, illetve malomkőgallér egyre na­gyobb és merevebb lett, vé­gül pedig a ruházkodás önál­ló elemévé vált. A hosszú ujjak vattázottak, buggyo- sak, hasítottak, a vállon ki­tömött rolnival hangsúlyo­zottak. Ezek végét is merev fodor díszítette. Az ujjatlan külső köpenyeket gyakran laza díszujjakkal látták cl. A nagy terjedelmű, erősen pár­názott és néha hasított nad­rág rövid, a felső comb kö­zepéig ért, a deréknál és a lábakon szűk szalagban végződött. A szeméremku­pakot is vattázták. Ehhez a töknadrághoz, illetve har­ci dobhoz testhez simuló harisnyanadrágot vagy sza­lagokhoz rögzített harisnya­szárat hordtak. A nagyon rö­vid, harántszabású bársony­vagy selyemkabátot, a spa­nyol gallért csak a vállra te­rítették, magas állógallérja, esetenként csuklyája is volt. Kiegészítők A spanyol divat magas nyakfodra a férfiak számá­ra rövid hajviseletet hozott, míg a nők hajukat szigorú, magas frizurákba rendezték. Merevek voltak a fejreva- lók, kedvelték a toque-ot (keskeny peremű vagy pe­rem nélküli kis kalap), va­lamint a spanyol kalapot, amely keskeny karimájú, magas nemezkalap. A puha, lábat körülfogó bőrcipőkön gyakran gazdag lyukasztá- sos díszítés vagy dombor- mintázat volt. A női cipők gyakran brokátból és hím­zett bársonyból készültek, néha még magas talppal, ezeket a magas cipőket ne­vezték chopine-nek. A választékos ékszer min­denekelőtt gyűrűkből és lán­cokból állt. Kedvelték a rojtos vállszalagot, ezt a mell fölé helyezték, valamint a derékon hordott aranyláncokat, finom kesztyűket, díszzsebkendőket és legyezőket is. Az oldalt írta és összeállította Hatházi Andrea Ékszerek sóból, lisztből Tizenéves olvasónktól, Németh Viktóriától kaptuk az öt­letet a sókerámia elkészítéséhez, amely nem ördöngös­ség, hiszen egy kis kézügyesség és minden konyha- szekrényben megtalálható só és liszt szükséges csak hozzá. A formát és színeket mindenki saját kedvére és ízlése szerint választhatja. Két deciliter lisztet és egy deciliter sót egy evó'kanál olajjal és kevés vízzel gyur­makeménységűre alakítunk. Golyókat, rudacskákat vagy tetszés szerinti alakzatokat gyúrunk belőle, majd a „gyöngyök” közepén szú­runk át egy fogpiszkálót vagy hurkapálcika-darabot, így könnyebben kézbe ve­hetjük majd, s fel is tűzhet­jük. (Ebből a masszából 50- 60 darab golyócska formáz­ható.) Egy napig szárítjuk így a fapálcikákon, majd temperával alapszínt, s a száradás után egy másik színnel mintákat varázsol­hatunk rájuk. Hogy a fé­nyük még szebb legyen, színtelen körömlakkal - ter­mészetesen csak száradás után - átken jük őket. Ekkor már eltávolíthatjuk óvato­san a belsejükből a fogpisz- kálókat, és damilra vagy erős cérnára nyakláncot, karkötőt fűzhetünk belőlük. Ha a kelléktárunkban van klipszakasztó, akkor az át­fúrást mellőzve fülbevalót is készíthetünk hasonló mód­szerrel. Ruha nélkül is divatosan Végre ránk mosolygott az első tavaszi napsugár, és bőrünk is már nagyon várja, hogy megfürödjön benne. Igen ám, de ezt a legtöbb helyen csakis a fürdőruha rejtekéből tehetjük. Legtöbben viszont szeretnénk leöltözve is jól öltözöttek lenni. A hölgyek főleg testük előnyös csomagolását tartják elsődlegesnek, míg az urak a kényelmet, a praktikusságot tartják fontos­nak. Nézzük hát, mi lesz a '97-es év fürdőruhadivatja! A hölgyek ebben a szezonban is kedvükre vá­logathatnak az egyrészes fürdőruha és a sokkal többet mutató bikini között. Ne felejtsük viszont, hogy a kevesebb van mikor több. A bikini csak a jó alakú hölgyek számára előnyös. Az apróbb hibákat nagyon könnyen elrejthetjük egy csala­fintán szabott egyrészessel. A bikini melltartó­jában - hasonlóan a tavalyi szezonhoz -diszkré­ten elhelyett merevítő segíti a jobb tartást. A nad- rágocskák nem ívelnek már a derékig, szolidan a csípőcsont vonalában maradnak. A tangák ideje leáldozóban, de senki ne rettenjen meg, nem tér vissza a hetvenes évek keletnémet fazonja sem. Az egyrészes fürdőruhák többségében is megta­lálható már a merevítő, de legalább a mellvar­rás, hiszen ez a fazon sokkal jobban lapítja viselőjét, mint kétrészes párja. Mindkét fazon­nál előnyösen mutat a paszpól. A színeket há­rom csoportba sorolhatjuk. A klasszikus fekete­fehér csíkokkal, apró s nagyobb pöttyökkel, ecsetvonásszerű foltokkal és a megunhatatlan matróz-tengerész stílusával teszi egyszerűen nagyszerűvé a fürdőruhákat. Az idény divatszí­nei — a napsárga, narancs, kivi - természetesen itt is teret hódítottak maguknak. Nem maradhat ki a vízpart öltözetének színei közül a víz színe. A kék és zöld ezer fajtája közül a dinamikus, vidám árnyalatok mindenkin jól mutatnak. A férfiak számára is bővül a kínálat. Az aprócs­ka úszók mellett megjelent a boxer fazonú nadrá­gok testhez simuló és bővebb változta is. Az urak se feledjék, hogy egy kü­lönleges fazonú és színű nadrágocska igencsak felhívja viselőjére a figyelmet, ami kisportolt felsőtestnél nem nagy előny. Úgyhogy ha nem rendelkeznek hatalmas deltákkal, kidomborodó mellkhassal, maradjanak színben és fa­zonban is a szolidabb stílusnál. Honnan érkezik a kilós ruha? Turkáló, rongyos bolt, kilós, használtruha-kereskedés. Számos valódi és fantázianévvel illetik és illették már eze­ket a boltokat. Egyre több ember öltözködését teszik könnyebbé, de valójában nemcsak a vékonyabb pénztár­cájúak járják a hasonló profilú üzleteket, hanem a külön­legesre, egyénire vágyók sokasága. Már-már kifejlődött egyesekben az a „vadászszenvedély”, amivel boltról boltra járva keresik, kutatják a legjobb darabokat. Lovas Kovács Bélát, a Debre­ceni úti bála-nagykercskedés egyik vezetőjét kérdeztem arról, hogy honnan és hogyan kerülnek a boltokba ezek a ruhadarabok.- Saját példánkat tudom csak elmondani, de ez nagyjából az általános helyzet. Hozzánk Né­metországból, Svájcból, Hollan­diából kerülnek a megunt, kido­bott ruhák. Arrafelé az a szokás, hogy a házak elé rendezetten, be­csomagolva a lakók kiteszik a már nem használt ruhaneműiket. Ezt talán a nálunk is ismert lom­talanításhoz tudnám hasonlítani, de ott ez egész évben folyama­tos. Hatalmas teherautó naponta járja az utcákat, és összegyűjti a kitett csomagokat, amelyeket ha­talmas csarnokokban konténe­rekbe szortírozzák. Itt különvá­logatják a téli és nyári holmikat, a gyermek- és felnőttruhákat, il­letve minőség szerint osztályok­ba sorolják a begyűjtött holmi­kat. Ezt követően egy gép negy­venöt kilogrammos csomagokba préseli a ruhákat, természetesen ügyelve arra, hogy a textil ne ron­csolódjon. Mi, nagykereskedők, kiválasztjuk, milyen típusú bálá­kat akarunk vásárolni, amelyeket kamionnal szállítják hozzánk, vagy mi gondoskodunk Magya­rországra érkezéséről. Mi két- három havonta 3-4 tonna ruhát hozunk el onnan. A határnál vámolják és fertőtlenítik a csomagokat, mivel ezek nem tisztított darabok. Itthon mi is különválogatjuk az érkező árut. Az extra mi­nőségű kifogástalan, szinte vagy valójában még alig használt. Az I. osztályú a jó minőségű, divatos, újszerű állapotú, II. osztályú a kicsit hordott, míg a III. osztályú ruhadarab hordott, gomb­híj as, esetleg szakadt. A gép- rongy-kategóriába kerülnek azok, amelyek nagyon elmo- sottak, selejtesek, de mint anyag, még használhatók. A létminimum nevet kapta az a ruhacsoport, amely divat­jamúlt, de még hordható. Ez a csomag — nevéhez hűen - valójában a létminimumon élőké lesz, természetesen el­lenszolgáltatás nélkül. A kereskedők részére pedig ak­ciókat rendezünk, ahol is a szezon végén megmaradt vagy nagy mennyiségű azo­nos típusú darabokat árusít­juk olcsóbban.

Next

/
Thumbnails
Contents