Új Kelet, 1997. április (4. évfolyam, 75-100. szám)

1997-04-02 / 76. szám

♦tg Kelet Koncertek, kurzusok, előadások Új Kelet-információ Egy értékteremtésre és megőrzésre kész város nagy­szerű döntése volt 10 esz­tendővel ezelőtt a Művé­szeti Szakközépiskola Ze­nei Tagozatának létreho­zása. A kezdeti küzdelmek után hamarosan végleges és szép otthonhoz jutó intézény az elmúlt évtized alatt bebizonyította: kivá­ló felkészültségű tanárai számos értékes muzsikust neveltek a magyar zenei élet számára. Az iskola egyre nagyobb szerepet vállal Nyíregyháza zenei életében. A tanári és nö­vendékhangversenyek, az iskola zenekarainak fellé­pései ünnepi alkalmakkor, ismert művészek mester- kurzusai és fellépései, ven­dégművészek koncertjei, a végzett, de visszajáró nö­vendékek hangversenyei nagymértékben színesítet­ték a programokat. A zene- művészeti szakközépisko­la így vált azzá, aminek ál­modták: igazi, zenei mű­hely lett, mely éppen az ak­tív muzsikálás révén bizo­nyította mindennapjaink­ban a zeneművészet kie­melkedő szerepét. Nem vé­letlen, hogy az innen kike­rülő növendékek legna­gyobb részét örömmel vár­ják a főiskolák, amit a fel­vételek aránya is bizonyít. A megtett útra történő emlékezés április 4—5-6- ikai programja azt mutatja: a magyar zenei élet kiváló­ságai örömmel vállalták a részvételt. Baranyay Lász­ló zongoraművész, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Fő­iskola tanára, Gál Károly hegedűművész, a főiskola miskolci tagozatának taná­ra, Kämmerer András trom­bitaművész, a debreceni konzervatórium igazgató- helyettese, Laczó Zoltán, a zeneakadémia docense, Pongrácz Péter oboamű­vész, a zeneakadémia rek­torhelyettese előadások­kal, bemutatókkal, mester- kurzusokkal teszik igazi zenei eseménnyé a jubile­umi programot. Természe­tes, hogy az iskola énekka­rának, szimfonikus zeneka­rának, a végzett növendé­kek hangversenyének, a tanárok koncertjének ki­emelt helye van a jubileu­mi eseménysorozatban. (A növendékek énekkari, ze­nekari és szóló hangverse­nyeinek időpontja: április 4. este fél hét a Művészeti Szakközépiskola hangver­senytermében, a végzett növendékek koncertjét 5- én este 6-kor ugyanott ren­dezik. A művésztanárok hangversenyére 6-án, va­sárnap délután 4 órakor kerül sor, szintén a szakkö­zépiskola koncerttermé­ben.) Itt mérheti a szakmai és az érdeklődő közönség, mit is ad az iskola, hogyan jelenik meg a hétköznapi oktatómunka sikere a város koncertéletében, és mérhe­tővé válik, hogy milyen szintű az iskola szakmai képzése. Nyíregyháza 1997. április 2., szerda Emléktáblák a nyíregyházi iskolákban Eleven kövek, XIV. rész A gimnázium a megyeszékhely félszáz oktatási intéz­ményének egyike, a város legfényesebb múltú iskolája. Néhány esztendő múlva már a 200 éves jubileumát ün­nepelhetjük. A hosszú évtizedek végeláthatatlan sora maga a történelem, s benne elválaszthatatlanul az iskola története. Háborúk és békék, bánatok és örömök rap- szodikus váltakozásában alakult, formálódott a „Kos­suth” arculata. A főépület külső és belső falait díszítő emléktáblák segítségével szeretnénk feleleveníteni a gaz­dag múlt néhány szeletét. Stevanyik András _______ A gimnáziumban volt — ide­számítva az eltűnteket is - a nyíregyházi márványlapok egy- tizede (18). Ezek főként kedves tanárokra, diákokra emlékeztet­nek. Ok - és mindazok, akik­nek nevét kőbe nem faragták - tették híressé az alma matert. Fél évszázaddal Nyíregyhá­za betelepítése (1753) után a megerősödött evangélikus kö­zösség úgynevezett professori iskola alapításáról döntött (1806). Ez a nagyjából ötven- évenkénti ciklus azóta is fon­tos csomópontokat jelentett, jelentős fordulópontokat sűrű- sített. A hangzatos elnevezés megtévesztő, a hajdani kis épü­letben nem a professzorok kép­zése folyt, hanem az elemi is­meretek átadására törekedtek a szép emlékű tanítók. Badarság lenne felnagyítani az első „oskola” jelentőségét. A honalapító tirpákok gondolatai ekkortájt elsősorban a hőn áhí­tott szabad állapot elérése körül kalandoztak. A Dessewffy-bir- tokrész örömteli megváltásával járó terheket nyögték, de már gyűjtötték az erőt a teljes örök- váltság (1824) kivívásához. Az iskola életében újabb vál­tozásokat az osztrák-magyar kiegyezést megelőző és követő forrongó időszakok hoztak. 1861-ben megújult az evangé­likus gimnázium, és megkezd­te negyedszázados küzdelmét a nyolcosztályos képzés érdeké­ben. Az V-VI. osztály létreho­zása viszonylag gyorsan és könnyedén sikerült (1872, 1875). Az utolsó két évfolyam működési feltételeinek megte­remtése viszont nagyobb erő­feszítést követelt. Közben évről évre új tantárgyak bevezetésé­vel, könyvtár és önképző körök indításával tágították az amúgy sem szűkös kereteket. Itt említ­hetjük a rendszeres tomataní- tást, a szabadkézi rajzot, a mű­éneket, a gyorsírást vagy az ifjúsági zenekört. 1887-ben nyolcosztályossá duzzadt a ta­nári karában is megerősödött intézmény. Államsegélyből, városi téglatámogatással, ado­mányokból elkészült az új épü­let. Megvalósult az álom, létre­jött a főgimnázium. Ennek em­lékét hirdette a díszes keretbe foglalt márványlap. A hosszú felsorolásból természetesen hi­ányzik a későbbi névadó. Alig­ha szerepelhetett volna egy la­pon a császár és a rebellis kor­mányzó. Bár hajdani elődeink lelkében valahogy összeegyez- tethetőnek látszott ez a kettős­ség. Az uralkodó iránti tisztelet nem gátolta a száműzetésben senyvedő agg politikus felé ára­dó szeretetet. Dísztáviratokban köszöntötték születése napján a szabolcsiak, majd levélben kérték hozzájárulását, hogy a gimnázium alapítványa Kos­suth Lajos nevét vehesse fel. A becses válaszlevél (1890) egy kis részletét vésték dombormű­be. Kicsit pontatlanul, hiszen így szól a turini üzenet: „...nem­zedékről-nemzedékre buzdítá­sul szolgáljon a tanuló ifjúság­nak honszeretetet és hazafiúi kötelességérzetet meríteni a Haza történelmének ismereté­ből.” Az emlékalapítvány meg­született, de az iskola névfelvé­tele csak 1921-ben történt meg. De ne szaladjunk ennyire előre, maradjunk a századvég hangulatos, ám igen mozgalmas időszakában! Nyíregyháza ek­kor már egy közel harmincezer lakosú megyeszékhely. Napon­ta változik, nagy építkezések lázában ég. Templomok, szál­lodák, középületek szorítják ki a belvárosból a földszintes vi­lágot. A múlt és a jövendő kes­keny pallóján csatangolt a nyol­cadikos diák, Krúdy Gyula. Ké­retlenül bekapart első autog­ramját sokáig őrizte az iskola egyik ablakpárkánya. Mintha sejtette volna, hogy nagy érté­ket rejteget. És itt volt diák 1888-1896 között Szende Pál, aki húsz év múlva Magyaror­szág pénzügyminisztere lett. Mindkettőjük emlékét ma­gukba zárták a falak. Sok tisz­teletre méltó tanár és diák ne­vét ugyan nem őrzi emléktáb­la e korszakból, de munkássá­guk mellett nem mehetünk el szótlanul. Említsük meg a tör­ténetíró Geduly Henrik püspö­köt, a szintén jeles várostörté­nész Leffler Sámuelt. Kortár­suk, Porubszlcy Pál nemcsak az ifjú Krúdy első szárnypróbál­gatásait egyengette, de kiváló hírlapíró és irodalmár volt. Ke­vésbé ismert, hogy néhány évig itt tanult gr. Kállay Miklós, aki majdan - hazánk egyik legne­hezebb történelmi időszakában - Magyarország miniszterelnö­ke lett. (Szobra 1994 óta a Bessenyi téren található.) Az épületegyüttes az iskola centenáriumán nyerte el jelleg­zetes alakját. Aki formai hason­lóságot vél felfedezni más nyír­egyházi középületekkel, nem téved. A tervrajzok itt is Alpár Ignác keze alól kerültek ki. A békés fejlődést derékba tör­te az első világháború. A fel- bolydult években sem szűnt meg a tanítás, de a borzalmak árnyékában átértékelődött sze­repe. Tanárok, végzős diákok kényszerültek hadba vonulni, gyakran közvetlenül az előre­hozott érettségi után. Milyen keserű, hogy a 163 besorozott diákból sokan a kitárt, és ma­guk mögött hagyott iskolaka­pukból nem az Életbe léptek ki. Annak siralmas másik oldalára értek. Azon a táblán is nagybe­tűs a Szó, de fekete és letöröl- hetetlen. Évek múlva az odama- radottak emlékére két márvány­táblát avattak. Az 1924-ben ké­szült mementókon 14, illetve 7 név szerepel. A háború végén, Nyíregyhá­za román megszállása idején hetekig kaszárnyának használ­ták az épületeket. A vandál rombolások helyreállítása ko­moly erőfeszítést igényelt az iskolavezetőségtől. Ennek sike­rességét megtapasztalhatta az 1920-ban idelátogató Horthy Dr VIETÓRISZ JÓZSEF Miklós, vagy később gr. Klehelsberg Kunó minisz­ter is. Közben, 1921-ben az evangélikus gimnázium felvette Kossuth Lajos nevét. Ebben az időszakban két alkalommal is Vietórisz Józsefet választják igaz­gatónak. A közkedvelt tanár egyben elismert költő és műfordító. Emléktábláját 1981-ben helyezték el szeretett iskolájának falára. Utódai közül Zsolnai Vilmos és Belohorszky Ferenc részesült hasonló ki­tüntetésben (1995). Akkoriban a zöld-fehér szín jel­lemezte a külső jeleket (iskolajelvény, zászló, sap­ka). A fehér a tisztaságot, a zöld az örök megújulást szimbolizálta. Az iskola hangulata, hatása mély nyo­mokat hagyott a „kiröppenő” tanulókban. A közü­lük országszerte híressé váltak közül néhányukra em­léktábla emlékeztet: Gádor Béla író, humorista (1986), Kabay János vegyész, gyógyszerész (1984). A rendszerváltozásig még a falakon függött négy munkásmozgalmi személyiség márványlapja. Keve­sen tudják, hogy rövidebb-hosszabb ideig in tanult Szamuely Tibor, Münnich Ferenc és Rajk László is. Ismertségben aligha mérhető hozzájuk a szerencsét­len sorsú költő, Várallyai Jenő. Még halála után sem érinthette meg a halhatatlanságot. Azon a négy rész­re tagolt márványlapon neve olyan politikusokéval fonódott össze — tőle teljesen függetlenül — , akikre ma nem szívesen gondolunk vissza. Újabb csomópont történetünkben a második vi­lágháborútól 1956-ig elhúzódó másfél évtized: be­vonulások csonkítják meg a tanári kar, a diákság létszámát. A névadó halálának ötvenedik évfordu­lója így a jelenvalóság gyászával kereteztetett. A tanítás folyamatosságát akadályozta az idetelepített katonai kórház, olyannyira, hogy az 1944-es tanév­nyitót nem lehet megszervezni. Bombatalálat érte a diákotthont. A siralmas helyzetet nehezítette még a tankönyvhiány, és a tanárok hiánya. Később a peda­gógusok sűrű váltakozása okozott problémákat, 1945 és 1956 között több nevelő fordult itt meg, mint azelőtt 150 évig. A legutóbbi világégés kossuthos áldozataira, mártírjaira és hőseire külön, név szerinti felsorolá- sú emléktábla nem készült. Ezt az új politikai rend­szer nem engedélyezte volna. A tátongó űrt nagy sokára Sebestyén Sándor domborművével próbál­ták pótolni (1985). Az államosítás után gyökeres változások történ­tek az iskola működtetésében, szerkezetében, szel­lemiségében. Előtérbe került a szakképzés, az építő- és gépi­pari ismereteket nyújtó technikum. A szakközépis­kolai jelleg 1981-ig megmaradt. Megkezdődött a levelező oktatás is (1951). Az új ideológia térnyerésének jellemző vonása például a tanári testület és a diákok közös „kritika és önkritika összejövetele”, vagy a tanulók bekap­csolása a termelő munkába. így nyaranta sztahano­vista ifjúbrigádok utaztak Sztálinvárosba, bizonyí­tandó a szabolcsiak lendületét, erejét. Szerencsére ez a felszínes nyomás nem rengette meg alapjaiban a másfél százados szerves fejlődést. A hagyomá­nyok éltetése olyan kiváló tanároknak köszönhető, mint Adriányi László, Cservenyák László, Katona Béla, Margócsy József vagy Németh Zoltán. Mint­ha a későbbi tanárképző főiskola tanári névsorát olvasnánk. A tehetséges fiatalok fényes láncolata sem szakadt meg. Emléktábla nélkül is büszkén emlegetik a kései utódok Ratkó József, Rákos Sándor, Szalay Sándor (fizikus), Kovács Máté (könyvtáros) vagy Babka Jó­zsef nevét. Szándékosan kerüljük itt az 1956-os nyír­egyházi eseményekben meghatározó szerepet játszó volt kossuthos diákokat: Szilágyi Lászlót és Dandos Gyulát. (1956-ról külön fejezet készül.) A rendszerváltás után újra az evangélikus egy­ház szárnyai alá került vissza az iskola. Közeleg a 200 éves jubileum, az újabb számvetés ideje. Van mire emlékezni! 1868-1954 ISKOLÁNK TANULÓJA, TANÁRA, IGAZGATÓJA, A VÁROS KÖZÉLETÉNEK FÁRADHATATLAN MUNKÁSA, FILOLÓGUS, MŰFORDÍTÓ, KÖLTŐ, A KISFALUDY TÁRSASÁG TAGJA EMLÉKÉRE ÁLLÍTTATTA A NYÍRTOüRIST ES A 175 ÉVES ISKOLA TANTESTÜLETE, SFüÚSÁSA 'BELOHORSZKY FERENC 1905 -1991 GIMNÁZIUMUNK TANARA ÉS IGAZGATÓfA EMLÉKÉRE. AKI «JNYYTARÁT AZ ISKOLÁNAK ADOMÁNYOZTA EMLÉKÉT KEGYELETTEL ŐKZÍK TANÍTVÁNYAI • 199 5­m

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents