Új Kelet, 1997. április (4. évfolyam, 75-100. szám)

1997-04-08 / 81. szám

_6]

1997. április 8., kedd

Riport

# Ijf Kelet

Deszkakerítésen könyökölve

Berki Antal (Új Kelet)

Emlékek, tárgyak, személyes múltunk relikviái. Vigyázunk rájuk, óvjuk, veszedelemben rejtegetjük, hiszen életünk minden pillanata megjeleníthető egy-egy lepréselt virágban, féltve őrzött fényképben, vagy abban a cserépbögrében, amiben valaha a nagymama itta a frissen fejt tehéntejet. Kötődünk a tárgyainkhoz, ahogy a kollektív, a társadalmi emlékezet is ragaszkodik emlékeihez, igaz, ezek az emlékek már a történelem kategóriájához tartoznak. Mégis személyesebbek, meghatóbbak, mint a rideg tanulmányokban megjelenített adattömeg. Talán ezen a deszkakerítésen könyökölt ki valamikori Piroska néném, hogy Pista bátyám harctéri emlékeit száj- tátva és valamiféle titkos imádattal hallgassa, nem sejtve; alig telik el egy esztendő, és Pista bátyámmal a falusi templom oltáránál fogadnak majd egymásnak örök hűséget, végigélnek egy hosszú életet kemény munkában, szere tétben, megalapozva egy eljövendő parasztdinasztia kezdeteit. A nádtető is ugyanolyan, mint akkor volt, és ha a bennük fészkelő verebek már nem is ugyanazok, ezek az újak is az örök megújulást példázzák. Nem él már Piroska néni, és Pista bácsit is régen eltemették, de emléküket őrzi a megmentett falusi házikó, és génjeikben hordozzák őket utódaik. A széles főutcán ma látogatók ballagnak, és egészen biztosan nemcsak a házakat, az udvarokat látják, hanem talán azt is érzik, hogy az ódon falak között élet volt, és halál volt, és sírtak és szenvedtek, és nevettek és boldogtalanok voltak, és boldogok voltak, mert itt is emberek éltek valamikor.

Szépségeink *97

Munkatársunktól

Szép az, ami érdek nélkül tetszik - az esztétika szinte közhellyé vált alapigazságát leképezve a második alkalommal megrendezett Nyíregyháza Szépe választásra, így hangzik: A legszebb az, aki a zsűrinek is tetszik. Mert az eredményhirdetést követően nem volt esély tömegverekedésre.

Az elbűvölő csöppségek és a szépségükkel rabul ejtő kisasszonyok szemet gyönyörködtető bemutatkozása mellett a körítés sem volt lebecsülendő. Mintha az áprilisi eső hatására nőttek volna ki a színpadból a 23-as iskolás „kisvirágok”, a koncert- és fúvószenekar szinte

profi majorettjei és a nevet nem, de stílust remekül választó No Name tánccsoport tagjai.

S hogy mennyi báj, kecs és pontozhatatlan külcsín vonult be a Móricz Zsigmond Színház deszkáira a 34 (versenyző?) gyermekkel, annak érzékeltetésére gyönge az én toliam. A tizenöt tagú döntőbizottság verejtékezett, de az egy évre érvényes döntés megszületett: Kukucska Klaudia és Tóth Nikoletta „udvarhölgyek” társaságában Pethő Renáta lett a királnyő, vagyis inkább kisrálylány. S bár még csak hétéves, máris profi manökennek mondható, hiszen ötéves kora óta gyakorolja a mesterséget. Emellett roppant öntudatos, ugyanis így nyilatkozott:

„Számítottam az elsőségre. Bár a többiek is szépek voltak, de én voltam a legszebb a versenyen. Szeretnék egyszer én is híres lenni, olyan, mint a példaképem, Claudia Schiffer.” Csak amamá- ját nem irigylem, akinek tonnányi borsófőzeléket kellett főznie, mert az az uralkodónő kedvence.

A színház művészeinek fellépésével és a folyamatos divatbemutatókkal tarkított második felvonásban a telt háznyi közönség már a tizennégy, koronára áhítozó szépségben gyönyörködött. Az alkalmi öltözékes, majd a fürdőruhás felvonulás után már szinte utcahosszal vezetett az, aki menyasszonyi ruhában is a legszebbnek találtatott. Kijelenthetjük: Bengyel Barbara köz- megelégedésre foglalta el a trónt. S hogyan vélekedik Nyíregyháza idei legszebbje a férfiak lefegyverzéséről? Egyszerű: „csak mosolyogni kell rájuk.” Neki könnyű... A másik két dobogós, Zováth Sára és Horváth Éva sem látszott bánatosnak, mint ahogy a közönségnek sem volt oka az elégedetlenségre az öt órányira nyúlt műsor végeztével. Erről a rendezvény szervezőjének, a New Face Modell Stúdiónak a végzős manöken hallgatói is gondoskodtak, akik a vasárnap este folyamán váltak hivatalosan is szakmájuk elfogadott művelőivé.

S ne feledjük: a legek királysága pünkösdi, jövőre ismét harcba lehet szállni az elsőségért.

V NO TE SZEM!

Tapolcai Zoltán

„És én most elmegyek a vécébe pisilni!” - búgja John Travolta, mire Urna Thurman édesdeden fel- kaccant: „Ez egy kicsit több információ a kelleténél!”

Lehet, hogy egy ponyva- regényben van hely a folyó ügyek és a nagy dolgok leírásának, de hát a film azért mégis más, ezt nem lehet lealacsonyítani dupla nullás ügynöknek. (Mondjuk legfeljebb éjfél után, amikor a kis kertészlányok az oltás, szemzés, dugványozás mibenlétéről tartanak felvilágosító előadásokat gyakorlati bemutatóval.) Nem hiszem, hogy a valósághű ábrázolás egyetlen módja, hogy az égieket útszéli lo- tyóknak nevezzük, avagy a lovak nemesebb részét kívánjuk hölgyek vagy urak még nemesebb testrészébe. Mert az HBO-n az utóbbi napokban már döbbenetes mértéket öltött a trágárság. Vasárnap este a Született gyilkosok életükben nem moshattak fogat, mert olyan mocskos volt a szájuk, de olyan, hogy a legvadabb kocsmában sem lehet annyi, és olyan ordenáré káromlást hallani, mint amit a két savószemű, szennylelkű torzember kedvtelésből szétszórt.

De ma este itt a Ponyva- regény, a nagy dérrel-dúr- ral beharangozott sztárparádé, amelyben a két nagyságon kívül Bruce Willis és Samuel L. Jackson is arra kárhoztatott, hogy intelligensen legyen tahó. Ezen még az sem változtat, hogy Jackson folyamatosan a Bibliát idézgeti. Nagyanyám intelmei jutnak eszembe: Isten nevét hiába fel ne vedd! így a Próféták könyvét idézni is istenkáromlás, ha utána egy mondaton belül a velünk szemben ülővel közöljük, hogy az édesanyja valószínűleg egy ősi foglalkozást űz.

Ha másodjára, harmadjára nézi valaki a filmet, és át tud látni a trágár beszéd látványos és mindent takaró felszínén, akkor rálelhet igazi, emberi pillanatokra. De ma ki tud megnézni egy filmet háromszor? Még ha HBO-ja van, akkor is.

A ma látható Ponyvaregénynek van egy különlegessége. Feliratosán látható, azaz eredeti hanggal élvezhető. No, kíváncsi vagyok, mit bír el a „nyomdafesték”, azaz mit mernek majd kiírni a cifra beszédből. Mert ha halljuk is, más, de olvasni még megdöbbentőbb! Lehet, hogy csak minden második mondatot kell fordítani, vagy az is lehet, hogy az egyszerű „fuck you” felkiáltást épp a magyar szöveg írója tette ilyen változatossá. Mert míg a németek mindent elintéznek egy „scheisse” felkiáltással, addig mi, magyarok aztán megadjuk a módját.

, Egyszóval, mintha valaki belerondított volna a ventilátorba, és a filmművészet kezdené elveszteni egyre inkább szeplőtlen- ségét. És lassan már fel sem tűnik senkinek, hogy John Travolta kikéredzkedik pisilni...