Új Kelet, 1997. április (4. évfolyam, 75-100. szám)
1997-04-28 / 98. szám
•#11 Kehit Falujáró 1997. április 28., hétfő Kevés a munkahely Balogh József polgár- mester immár tizenkét éve irányítja a falu életét, intézi az ott lakók ügyesbajos dolgait. Az elmúlt esztendők munkájáról és a jövő feladatairól kérdeztük a község vezetőjét.- Még a rendszerváltás előtt, 1985-ben kértek fel tanácselnöknek. A falut az akkori időknek megfelelő állapotban vettem át. Működött az általános iskola, nem volt viszont igazgatója a művelődési háznak, és nem rendelt fogorvos sem a községben. Három évvel később, 1988- ban Nyírparasznyával közösen kiépítettük ivóvízhálózatunkat. Ugyanennek az évnek volt nagy vívmánya az is, hogy a megyei gyógyszertári központtal közösen felépítettük az új gyógyszertárat. A rendszerváltás évében, 1990-ben három jelölt közül én nyertem meg a polgármesteri széket, s az újraválasztáson is nekem szavaztak bizalmat a választók. A kilencvenes évek elején erőteljes beruházások valósultak meg nálunk. Az első a földutak betonozása volt. Ennek eredményeképpen mára már a meglévő utaknak csak körülbelül öt százaléka homokút. Elkészült a telefonhálózat is, így crossbar segítségével közvetlenebbi kapcsolatba kerülhettünk a külvilággal. Hasonló jelentőségű a gáz bevezetése is. Az elmúlt évek alatt hat tanteremmel bővítettük az általános iskolát. A mi feladatunk volt az is, hogy a Krasz- nán egy új hidat emeljünk. Az önkormányzat és a lakosság közös összefogásának eredményeképpen a főtéren állíttattunk egy I-II. világháborús emlékművet. A patikaprivatizáció óta az önkormányzat kezében van a gyógyszertár és az ahhoz tartozó szolgálati lakás. Tőlünk bérli azt a mostani gyógyszerész. Megépült az autócross-pályánk, ami már legalább akkora hímevet hozott kis falunknak, mint egykoron a sütőtök. Persze nem mindenki fogadta kitörő örömmel az építkezés hírét. Mára már viszont egyre többen barátkoztak meg a pályával. Ebben az évben két nagy versenyt rendeznek meg nálunk. Július 5-én az országos rally- bajnokság, július 26-án pedig az autocross futamait nézhetik meg a sportrajongók. A beruházás értéke közel százmillió forint, melynek ötven százaléka pályázati pénz. A fennmaradó összeg nyolcvan százalékát a lakosság adta össze, s a támogatók közt ott volt a sportklub is. Persze - hasonlóan a többi önkormányzathoz - Nagydobos helyzete sem túl rózsás. A forráshiány szinte folyamatos 1994 óta. Hiányos a költségvetésünk, ezért minden pályázati lehetőséget megragadunk, hogy egy kis pluszpénz folyjon be a kasszába. Óriási gond a munkanélküliség. Nagyon kevés a munka- lehetőség nálunk. A diákotthon, az önkormányzat és intézményei, valamint néhány vállalkozó hiába próbál meg mindent, ez még mindig kevés. Tavaly a nyilvántartott munkanélküliek száma elérte a százkilenc- venkettőt. A falu össznépes- ségét tekintve ez nagyon sok. Legfőbb célunk most tehát az, hogy megpróbáljunk javítani a foglalkoztatottságon. Ehhez azonban elég nagymértékű külső segítségre lesz szükségünk. 4«po Utttem világháború ÁLDOZATAINAK mWÉM ÁtUTTÁTTA mwmn község önkormányzata és lakossága 1993 Az oldalt írta: Sikli Tímea A fotókat Bozsó Katalin készítette Lefagytak a barackrügyek A falu lakóinak többsége a mezőgazdaságban keresi a megélhetést. Közéjük tartozik Koncz József is, akit a napsütéses idő ellenére is otthon találunk. Ez azonban csak ezen a tavaszon van így. Más években, mikor időben tovaszáll a tél, már javában kint dolgozik az egész család a földeken. Ám most másként van. Bár a meggyfa fehér virágai messzire virítanak, a földeken még dagasztani lehet a sarat, az áprilisi hó maradványait.- Nem tudom, mit akar ez az idő - dohog a gazda. - Az azonban biztos, hogy nagyon rossz termés várható az idén. Nagy lesz a drágaság, mert nem lehet időben vetni. Aki elszórta már a sárgarépa- és zöldségmagokat, az most csak imádkozhatott, hogy mind ki ne fagyjon. A rendszerváltás óta nekünk is a föld adja a fő megélhetést. Összesen harminc hektáron gazdálkodunk. Sokat gondolkodtunk azon, mivel lenne érdemes betelepíteni a területet. Végül úgy döntöttünk, hogy kukoricát, napraforgót, búzát és rozst fogunk vetni. Ezt a meggondolásunkat elősegítette az is, hogy sikerült szerződést kötnünk a Szabolcs Gabonával, megveszik a terményeket, igaz, a felvásárlás elég gyenge. Saját célra mindig csak annyi kukoricát, búzát hagyunk meg, amennyi feltétlenül kell. Nem tartunk nagyüzemi szinten állatokat, csak néhány disznó és csirke van az ólakban. Nem éri meg, hogy eladásra hizlaljuk őket. Sokkal több elmenne a takarmányozásra, mint amennyi hasznot hoznának az esztendő végére. Egy szép gyümölcsösünk is van, de két-három év óta alig szedünk le róla valamit. Most még hogy ilyen volt az idő, főleg nem tudom, érdemes lesz- e még a permetszerre is költeni. A barackfák most virágzanak, de már így, első ránézésre megmondható, hogy jelentős a fagykár. Az almafáknál még nem tudni, mi a helyzet. Remélem, nem minden rügy fagyott el végleg. A család egyik kedvenc csemegéje a világszerte ismert nagydobosi sütőtök. Ebből sem érdemes sokat elültetni, mert a piacon szinte már egyáltalán nincs keletje. Régen persze egészen más volt a helyzet. Nem egy olyan gazdáról tudok, aki egész területét sütőtökkel ültette be, mert akkor még ez érte meg legjobban. Most olyanokat hallani, hogy a paradicsomnak és az uborkának lesz jó ára. Én nem nagyon hiszek ebben, így a földeket az idén is a már megszokott magokkal vetem be. Már itt lenne az ideje a kukorica és a napraforgó vetésének, de amíg ennyire vizes a föld, képtelenség rámenni, és dolgozni rajta a gépekkel. Tankönyvsegély jövedelemtől függően Az általános iskoláról a legrégebbi feljegyzések az 1700-as évekre nyúlnak vissza. Két egyházi iskola működött, a református és a görög katolikus. Az 1948- as államosítás után teljesen szétesett az oktatás rendszere. A falu öt pontján fogadták a nevelők a kisdiákokat. Ma már ismét egységes a szerkezet, a község egyetlen iskolájába kétszáznyolcvankét gyerek jár. Az iskola életéről, mindennapjairól Görög Deme- terné igazgatónőt kérdeztük.- Intézményünk nyolcosztályos, osztott szervezeti formában működik a hagyományos tanmenetrend szerint. Az egészséges gyerekek mellett fogadjuk az enyhén értelmi fogyatékosokat is. Számukra kis létszámú különosztályokat indítunk, ahol együtt tanulnak az első és másodikosok, valamint a harmadik-negyedikesek. Ennek az a legnagyobb előnye, hogy két év van az előírt tananyag elsajátítására. Az utóbbi évek tapasztalatai szerint egyre nő az enyhén értelmi fogyatékos gyerekek száma iskolánkban. Mivel gazdaságilag elég gyenge lábakon állunk, így a felújítás nagy gondot jelent, pedig a tornateremre mindenképpen ráférne a tatarozás. Valamikor a kilencvenes évek elején mi is beszereztünk néhány számítógépet, de az évek múlásával azok egyre korszerűtlenebbek lesznek, holott óriási igény van a használatukra. Fakultációs formában a gyerekek már hetedikes koruktól megtanulják a gépek kezelését. Örömmel mondhatom viszont, hogy a nyolcadikosok továbbtanulása százszázalékos. Az idén ősszel harmincegy fiatal kezdi meg középiskolai tanulmányait. Régi hagyomány nálunk az anyák napja megünneplése, rendszerint százötvenkétszáz gyerek ad műsort a szülőknek. Nemcsak az iskola, de a családok is nehéz anyagi helyzetben vannak. Ezt segíti minden tanévkezdéskor az ön- kormányzat a tankönyvsegélyezéssel. Jövedelemtől függően kapják meg a gyerekek az anyagi támogatást. Múltidézés A falu neve először a Váradi Regestrumban tűnik fel: egy idevaló poroszlót említenek. A hely a megye legkorábban kialakult települései közül való, lehetséges, hogy az itt észak-déli irányban áthúzódó védővonal része volt. A XIII. század végén a Hontpázmány nemzetség régi birtokai között találjuk, egymástól távol álló rokonok osztoznak rajta. 1287-ben IV. László király az ellene fellázadó Hontpázmány nembeli Kozma fiaitól, Páltól és testvéreitől elveszi, és a Balog- semjén nembeli Ubul fia Mihálynak és fiainak adományozza más birtokokkal együtt. 1296-ban a falunak már temploma van, amelyet Szent Márton tiszteletére építettek. 1294-1308 között három ízben folyik osztozkodás a Hontpázmányok és az Aba nembeliek között, ez utóbbiak jogos leánynegyedüket akarják megkapni. Ekkortájt tűnik fel Váras- dobos, s ugyancsak ekkor említik a nemzetségi ág egykori lakóhelyét, Kokad várát is. A vár körül fekvő nyugati terület, Várdobos később népesedett be, de 1393- ban már a keleti Nagydobossal egyenlő rangú faluként emlegetik. Oda vonultak vissza a régi gazdák is, mivel Nagydobosnak 1317- ben már a Perényiek az urai. Az új tulajdonosok adománylevelét azonban Tamás, ugocsai főispán nem vette figyelembe. 1321-ben kirabolta, feldúlta a falut, és ebből nagy pör kerekedett. 1404-ben Perényi Gergely új királyi adományt kapott rá. Nagydobos a Perényiek kezén gyorsan fejlődött. Ennek jele az is, hogy 1421-ben vásárjogot ka- pott.A XV. században és a későbbi időkben a Perényi családé, mellettük a XVIII. században a gróf Károlyiak és a Dessewffyek szereztek benne birtokot. A Dobos helynév a legvalószínűbb feltevés szerint foglalkozást jelentő szóból származik. Első lakói minden bizonnyal a közeli gyepű védelmével megbízott népekhez, az őrök csoportjához tartoztak, akik dobolással adtak hírt az ellenség mozgolódásáról, közeled- téről. De más, kevésbé valószínű magyarázatok is felvetődnek. Vagy a királyi hadak mellé beosztott zenészek, dobosok birtoka volt, vagy fjedig a „dub”, a „dob” fel- fuvalkodott, vastag jelentésű szóból való Dobos személynév alkotja a helynevet. Egyes múlt századi emlékezések szerint a községnek más neve is volt, nevezetesen „hosszú Dobos” mégpedig azért, mert egyetlen hosszú utcából állt, azután pedig a népesség szaporodásával nagyobb kiterjedést nyert. A Nagydobos nevet erről kapta.
